Pözl

József, bajor államjogtanár és politikus, szül Pechmersreuthban (Walsassen mellett) 1814 nov. 5., megh. Münchenben 1881 jan. 9. Tanulmányait a müncheni egyetemen végezte, mire 1843. mint docens a würzburgi egyetemen kezdett működni, ahol 1845. rendkivüli tanárrá nevezték ki. 1847. müncheni tanár lett. 1848. tagja volt a frankfurti parlamentnek és 1858 óta a bajor második kamarának is; 1872. a birodalmi gyülésbe választották. Művei közül megemlítendők: Lehrbuch des bayrischen Verfassungsrechts (München 1851, 5 kiad. 1877); Sammlung des bayrischen Erfassungsgesetze (u. o. 1852, 2 kiad. 1868-69, két pótkötettel 1872-77)- Arndts és Bluntschlival kiadta a Kritische Überschau der deutsehen Gesetzgebung u. Rechtswissenschaft (u. o. 1853-58, 6 köt.) és ennek folytatásául a Kritische Vierteljahrsschrift für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft (u. o. 1859 stb.) címü szakfolyóiratot, mely utóbbit jelenleg Seydel szerkeszti.

P. P.

l. P.

pp.

a pianissimo (l. o.) rövidítése.

p. p. c.

a francia pour prendre congé rövidítése, l. Congé.

P. P. O.

a latin professor publicus ordinarius (nyilvános rendes tanár) rövidítése.

P. R.

a latin Populus Romanus (a római nép) rövidítése.

P. R. A.

Angliában a President of the Royal Academy (a királyi művészeti akadémia elnöke) rövidítése.

Prachatitz

(Prachatice), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányságnak székhelye a Cseherdőben, a Libin-hegy (1089 m.) lábánál, vasút mellett, (1890) 4141 német lak., kötöttáru- és paszomántkészítések, keményítő-, gyufagyárral; elektro-technikai eszközkészítéssel és szeszégetéssel; régi erődítményeinek maradványaival; hidegviz-gyógyintézettel; régi gót templommal (XIV. sz.-ból); városházával; szűk utcákkal és több olyan házzal, amelyeket freskók vagy sgraffito-festmények díszítenek. Mint nyaralóhelyet is sokan fölkeresik.

Prachowi sziklák

l. Jicin.

Practica theologia

(gör.-lat.), a teologiai tudományok rendszerében a magyarázati, a történelmi s a rendszeres teologiai tudományok után a P., vagyis a gyakorlati teologia tudományai következnek, mint az egésznek záróköve vagy betetőzése. Részei a következők: 1. homilétika, vagyis egyházszónoklattan; 2. leturgika, vagyis egyházszertartástan; 3. kateketika, vagyis vallástanítástan; 4. theologia pastoralis, vagyis lelkipásztorkodástan. Újabban a P.-hoz kezdik számítani az apologetiát, vagyis hitvédelemtant, s még inkább a belmissziót is.


Kezdőlap

˙