Prasic

kisközség Nyitra vármegye nagytapolcsányi j.-ban, (1891) 1007 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Prasiva

az Alacsony-Tátra legnyugatibb tagja, Liptó és Zólyom vármegyék határán. A gerincet kiterjedt havasi legelők borítják. A fő gerinc ugy É. mint D. felé tetemes oldalágakat bocsát, melyek É. felé a Vág lapályáig, D. felé a Garam völgyéig nyulnak le; az oldalágak magassága is jelentékeny, jelentékenyebb csúcsai É-on a Szalatin (1634 m.), Tlota (155 m.), Magura-Lipcse (1316 m.) és Viszoka (1319 m.), D-en a Rastocka hola (1566 m.) és Struhár (1471 m.). A hegység fő tömegén a gránit és gnájsz uralkodik, É. felé vörös homokkő-öv szegélyezi a kristályos kőzeteket. A P. déli része apró falvakkal és bányásztelepekkel (Óhegy, Úrvölgy) sűrün van megrakva, É-i oldalán a koritnyicai és zseleznói fürdők vannak.

Praslin

(ejtsd: praleń), francia főúri (marquis) család és marquisság, amely a Choiseul-család egyik fő ágának birtoka volt, 1690. pedig, a P. marquis-család kihaltával a Chevigny grófokra szállt s 1762. ezek tulajdonában hercegséggé változott át. Choiseul Felix Laure Raynard, P. herceg, szül. 1778 márc. 224., megh. 1841 jun. 28-án. Napoleon buzgó hive, a császárné kamarása s 1814. a párisi nemzeti gárda első légiójának feje volt s mint ilyen küzdött a szövetségesek ellen. - Fia, Choiseul Teobald gróf, P. herceg, szül. 1805 jul. 29., megmérgezte magát 1847 aug. 18. Sébastiani tábornagy leányát vette nőül (1825), ki nagy vagyont hozott s kilenc gyermeket szült neki. 1847 aug. 18. nejét meggyilkolva találták házában s mivel a gyanu a hercegre esett, azonnal elfogták, ő pedig a bűnössége tudatában megmérgezte magát (v. ö. Az új Pitaval, 14. kötet, Lipcse 1860). A család feje most Choiseul-P. Fülöp Lajos Gaszton (szül. 1834 aug. 7.), az imént említett Choiseul Teobald fia.

Pratenicola

Koch. (állat), az éneklő verébalkatuak rendjébe, az árcsörü legyészfélék családjába tartozó madárnem. 15 faja az óvilágrészeket lakja, leginkább mezőkön tartózkodnak. Magyarországban két faj fordul elő leginkább, u. m.: a P. rubeta L., háta világos rozsdabarna, fekete hosszanti foltokkal, a him szemén át fehér, a nőstényén át sárga sáv húzódik. A barna kormánytollak fehér végüek, az evezők fehéresek. Hasa sárgás-fehér; melle rozsdasárga. Hossza 14, szárnyhossza 9, farkhossza 5 cm. Hazája Európa, Egyiptom és Sziria. Magyarországban ápr.-szept.-ig tartózkodik. Vándor madár. A hegyi bokros, gyepes helyeket kedveli. P. rubicola Bechst., háta barna-fekete, a tollak szélei rozsdasárgák, farka egyszinü barna, a him torka és feje fekete, a nőstényé sötétbarna. Hasonló nagyságu és földrajzi elterjedésének köre is nagyjában megegyezik. Magyarországban márciustól októberig van, vizenyős réteken, folyók partjain szeret tartózkodni.

Prater

l. Prado.

Prati

János, olasz költő, született Dasindóban 1815 jan. 27., megh. Rómában 1884 máj. 9. Padovában jogot tanult, de nem ügyvédeskedett, hanem korán a szépirodalomra adta magát. 1835-1840. szülővárosában élt, de ekkor elveszítvén nejét, Padovába ment, hol a későbbi velencei diktátor Manin hugának szerencsétlen szerelmét az Erdmenegarda c. elbeszélő költeményben megirta. Ez a műve roppant hatást tett s egyszere az első rangu költők sorába emelte. Ezután Milanóba, majd 1843. Torinóba ment, hol Károly Albertet egy költeményében mint Itália megmentőjét dicsőítette s később is nagy szolgálatokat tett a szavójai ház ügyének költeményeivel. E közben irta: Lettere a Maria (1843), Nouvi canti (2 köt., 1844); Memorie e lagrime (1844); Vittore Pisani (elbeszélő költemény) és Passeggiate solitaria (1847), melyek mind hozzájárultak a költő népszerüségének emelésére. Az 1848-60-iki olasz újjászületési küzdelmekben P. egyre szította a lelkesedést hazafias dalaival, aztán pedig több kötetet bocsátott közre: Nouvre poesie (2 kötet, 1856); Satana e le Grazie (szatirikus költemény); Conte riga (epikus költemény); Rodolfo (1858) stb. Összes műveit többször kiadták; legjobban: Opere edite ed inedite de Giov. P. (5 köt., Milano 1879). V. ö. De Gubernatis, Giovanni P. (Torino 1861).

Prätigau

l. Prättigau.

Prato

város és püspöki székhely Firenze (ettől 18 km.-nyire) olasz tartományban, a Bisenzio és vasút mellett, (1881) 15 510, mint község 42 190 lak., virágzó szalmafonással és tésztagyártással (biscotti, cantucci stb.), posztó- és selyemszövéssel. A régi falaitól körülvett városnak különös érdekességet kölcsönöznek a XII. sz.-ban épített és a XIV. sz.-ban Pisano által átalakított gót székesegyház, homlokzatán Donatellótól és Michelozzótól eredő reliefekkel, egy bronz szószékkel és egy Madonnával Andrea della Robbiától; belsejét Ghirlandajo, Gaddi, Filippo Lippi, Majano és mások freskóival és faragványaival. Egyéb régi épületei: a Madonna delle Carceri, amelyet 1485-92-ig Snagallo görög kereszt mintájára épített kupolával; a Palazzo communale egy kis képgyüjteménnyel; É. felé nyulik el a Vernióig a természeti szépségekben gazdag és virágzó iparu Val di Bisenzio.

Prätorius

Mihály, német zeneszerző, szül. Krenzburgban 1571 (vagy 1572) febr. 15., megh. Wolfenbüttelben 1621 febr. 15. A braunschweigi herceg karnagya és titkára volt, mint zenei iró és szerző egyaránt nagy. Musae Sioniae c. gyüjteménye 1244 egyházi éneket tartalmazza; még 12 különböző címü és terjedelmü, világi és templomi, magán- és karéneke van. Legnagyobb könyve: Syntagma musicum (3 rész, 1614-20) főleg a hangszerektől szóló történeti és elméleti mű.

Prats de Mollo

(ejtsd: pra-), város Pyrénées-Orientales francia départementban, a spanyol határ közelében, a Perpignanba vezető út mellett, (1891) 2446 lak., posztószövéssel, kötöttárukészítéssel és fölötte a Vauban tervei szerint épített Lagarde erősséggel. 8 km.-nyire van a Tech völgyében La Preste-les-Bains 1130 m.-nyi magasban, négy kéntartalmu (45°) ásványvizforrással, fürdőintézettel, sétahelyekkel és fehér márványbányával.


Kezdőlap

˙