Prell

Hermann, német festő, szül. Lipcsében 1854 ápr. 29. A drezdai művészeti akadémián Grossenak, Berlinben Gussownak volt tanítványa, 1879-81-ben Olaszországban tartózkodott. Többnyire falfestményeket készített és a művészet ezen ágában a legkedveltebb német festők közé tartozik. Ilyen monumentális művei: Az építészet történetének fő korszakait ábrázoló 9 freskókép a berlini építészház dísztermében (1881-82) és a győzedelmes művészetet ábrázoló mennyezetkép ugyanott (1886); a wormsi városház tanácstermének, a lipcsei könyvkereskedőháznak freskóképei; a hildesheimi városházán a város történetéből vett freskóképek; a boroszlói sziléziai muzeum lépcsőházának falfestményei az ó- és középkor művelődéstörténetéből (1893-94); 2 temperakép a danzigi városháza üléstermében. Függő képei közül említendők: Az utolsó vadászat; Judás; Menekülés Egyiptomban; Dessaui Lipót és Annaliese, stb. V. ö. Rosenberg A., Die neuesten Wandgemälde Hermann P.-s (Zeitschrift für bildende Kunst 1896). A boroszlói muzeum falára festett képeiből Janitsch rendezett díszkiadást sajtó alá (Berlin 1896).

Preller

1. Frigyes, német festő, szül. Eisenachban 1804 ápr. 25., megh. Weimarban 1878 ápr. 23. Már fiatal korában Weimarban került, hol a művészeti iskolának növendéke és Goethe pártfogásának részese lett. 1821. és 1822. a drezdai képtárban főleg Ruisdael műveit tanulmányozta, 1823. Károly Ágost nagyherceggel Antwerpenbe ment s ott maradt két évig, azután Olaszországba utazott, egy ideig a milanói akadémián tanult, 1827 óta pedig Rómában főleg Koch hatása alatt állott. 1831. visszatért Weimarba és ott a művészeti iskola tanára lett. Weimarból gyakran indult még utazásokra, igy 1840. Norvégiába, 1859-60. és 1875. Olaszországba. Legmaradandóbb értékü alkotásai a hires Odisszea-tájképek. 1834-36. festett 7 jelenetet az Odisszeából az u. n. «római ház» egyik termének falaira Lipcsében. 1858. a müncheni nemzetközi kiállításon már 16 kartont állított ki (berlini nemzeti képtár), mire a weimari nagyherceg az egész sorozatot megrendelte a weimari muzeum számára. Miután az egyes képeket újra átdolgozta, 1863-1864. viaszfestékkel elkészítette a nagy művet. A kartonok, melyek után az eredeti festmények készültek, a lipcsei muzeumban vannak. Egyéb művei közül említendők: a weimari kastély; Wieland szobájában; Wieland Oberonjából vett egyes jelentek temperaképei; türingiai és norvégiai tájképek; több kitünő rézkarc, stb. P. az u. n. heroikus tájképfestésnek legkiválóbb művelője. Odisszea-képeiben az olasz és az északi természet nagyszerüségét egyesítette a nélkül, hogy valótlanná vált volna. Az alakok kitünően illeszkednek bele környezetükbe a nélkül, hogy jelentőségüket elvesztenék.

2. P. Frigyes, az előbbinek fia, szül. Weimarban 1843. A drezdai művészeti akadémia tanára, atyja nyomdokait követi. Legkiválóbb művei a drezdai új szinház falfestményei. 1895. a lipcsei egyetem falfestményei egy részének elkészítésével bizták meg.

3. P. Lajos, német nyelvész, szül. Hamburgban 1809 szept. 15., megh. Weimarban 1861 jun. 27-én. 1828 óta Lipcsében, Göttingában és Weimarban végezte az egyetemet; 1833-43. Kiel és Dorpatban, 1846-47. Jenában volt egyetemi tanár, 1847 óta főlevéltárnok Weimarban. Nagy utazásokon (Olaszország, Görögország, Kis-Ázsia) bőséges anyagot szerzett tanulmányaihoz, melyek leginkább a mitologiára és római őstörténetre vonatkoztak. Jelesebb művei: Griechische Mythologie (4. kiad. Carl Róberttól, Berlin 1894); Römische Mythologie (3. kiad., Jordantól, u. o. 1881-83); Historia philosophiae Graecae et Romanae (Ritterrel, 7. kiad., Gotha 1886) és Die Regionen der Stadt Rom (Jena 1846) és Die Regionen der Stadt Rom (Jena 1846). Kisebb tanulmányai: Ausgewählte Aufsätze aus dem Gebiet der Alterhums wissenschaft (Berlin 1864); életrajzi tanulmányt Stichling irt róla (Weimar 1863).

Prelošcica

község Zágráb vármegye sziszeki járásában, (1891) 1690 horvát lakossal.

Prém

ruhának a rojtos szegélye, különösen valamely öltönydarabnak finom, kikészített bőrből csinált szegője, melyen még az állat szőre is rajta van. Az olyan állatbőröket, melyekből a prémet készítik, prémbőröknek nevezik. Ezek leginkább a ragadozó és rágcsáló állatok családjából kerülnek, s a legbecsesebb prémbőrt a menyét-félék, borz, vidra, medve, róka, a különböző macskafajok és nyulak szolgáltatják, csekélyebb értékü prémet adnak a kecskék, juhok, őz és szarvasok. A prémkereskedés különösen az északi vidékeken virágzik, s innen kerülnek hozzánk a legdrágább prémek.

A heraldikában kétféle P. használatos, a hermelin (l. o.) és a szürke, közönséges P. Ez utóbbit pikkelyalaku fodrozott alakokkal heraldikusok egy része még egy 3-ik fajta P.-et különböztet meg, t. i. a szürke mókus P.-et. Ezt az általuk P.-nek vett alakot a régi heraldika vaskalapnak nevezte, Nyáry Albert buránynak keresztelte. Helyesebb talán a gyűszü elnevezés. A P. a régi heraldikusok kifejezése szerint amfibikus, azaz nem tekintetik szinnek, s ezért P.-et bármely szinre v. ércre, v. megfordítva lehet alkalmazni.

Prém

József, iró, szül. Pesten 1850 március 7-én. Tanult a pesti ág. evang., majd a ref. gimnáziumban; 1870-től nevelő és magántitkár volt Perczel Mór honvéd tábornok házában. 1872-73. Bécsben volt egyetemen és műtörténettel foglalkozott, e tanulmányait aztán Párisban folytatta. Hazatérvén, 1874 elején részt vett az iparmuzeum legelső rendezésében, mire Trefort miniszter külföldre küldötte. Két évig Münchenben, Velencében, Firenczében, Rómában foglalkozott műtörténeti tanulmányokkal. 1876. átvette a Veszprém c. lap szerkesztését. Másfél éven át titkára volt az országos képzőművészeti társulatnak. Majd a Fővárosi Lapok belső dolgozótársa lett. 1880-ban a bölcsészetdoktori, 1882. pedig tanári oklevelet szerzett, s azóta a tanári pályán működik. Az irodalom terén mint serdülő ifju 1868. lépett fel a Fővárosi Lapokban versekkel. Azóta szakadatlanul dolgozik a szépirodalmi és politikai lapokba; igen sok tárcát, könyvbirálatot, szini kritikát irt, számos regénye, novellája, művészeti tanulmánya jelent meg önálló kötetekben is. Munkái: Külföldi költőkből (műfordítások, 1872); Edith története (regény, 1 köt., 1876); Költemények (1 köt., 1883); Eljegyzés után. Bertalan szerelme (két elbeszélés 1887); Cseress Gábor (regény, 2 köt., 1889) a Kisfaludy-táraságtól dicséretet nyert); Rozsdás címerek (regény, 2 köt., 1890); Elbeszélések (1 köt., 1890); Félvér (regény, 1 köt., 1893); Bosnyák Anna (tragédia, 1896). Népszerüsítő irodalmi és művészettörténeti dolgozatok: Kisfaludy K. és Irénéje (1880); Kármán József (1885); Faludi Ferenc (1885); Szigligeti Ede (1885); Újfalvi Krisztina (1886); Ferenczy Teréz (1886); Jókai Mór; Vázlatok az iparművészet köréből (1887); A képzőművészetek története (1896). A boldogító c. vígjátéka 1880. előadatott a budai szinkörben és utána pár vidéki szinpadon. Bosnyák Anna c. tragédiája 1895. megnyerte az akadémia Teleki-díját.

Preimer

(franc., ejtsd; -jé) a. m. az első, a legfőbb; P. miniszter a. m. miniszterelnök; premiere, valamely szindarab első előadása.

Premiszláva

I. Vladimir kijevi nagyherceg (megh. 1015.) második leánya, állítólag egy magyar herceg felesége volt, de semmiesetre sem Andrásné (ki Anasztáziát, Jaroszló orosz nagyherceg leányát vette el), hanem talán az apjáé, Szár Lászlóé.

Prémium

(lat.) a. m. díj; általában sok pénzben kiszolgáltatott jutalomnak a neve, de nem ritkán kitüntetéseket is jelölnek vele. Szorosabb értelemben igy nevezik: a) a P-üzleteknél az egyik szerződő fél által vagy előzetesen lefizetett, vagy neki utólagosan felszámított pénbeli díjat (lásd Prémium-üzlet); b) a biztosítáoknál igy nevezik a biztosított fél által a biztosítónak fizetett egyszeri vagy évenkénti díjat, amelynek fejében ez a biztosítással járó kockázatot elvállalja; c) a kereskedelmi politikában igy nevezik azokat a kivitt vagy behozott áruk után fizetett összegeket, amelyekkel az állam az ország áruforgalmát akarja a termelési v. fogyasztási szükségleteknek megfelelően alakítani; ha p. valamely cikkre szüksége van az ország egyik fontos iparágának vagy a fogyasztásnak, akkor az állam az illető cikk behozataláért fizet P.-ot az illető kereskedőnek (l. még Kiviteli jutalom); d) banküzleti életben még a sorsjegyekre eső nyereményeket is igy nevezik.

Prémium-biztosítás

vagy díjbiztosítás. Az iparszerü biztosításnak két formája van napjainkban elterjedve: az egyik a kölcsönös, a másik a P. A kölcsönös biztosításnál a biztosítandó személyek egymás között társaságot alkotnak s a tényleg bekövetkezett károkat maguk között előre megállapított arány szerint felosztják. A P.-nál ellenben a biztosító fél valamely egészen idegen jogi személlyel szerződik arra, hogy ez a bekövetkezendő károk megtérítését bizonyos díjnak - a prémiumnak - lefizetése fejében magára vállalja. Ez esetben tehát nem a ténylegesen bekövetkezett kár felosztása, hanem a remélhető kockázat viselése szolgál a szerződésnek alapjául s miután a díjak a biztosítót illetik, minden biztosító nagy díjbevételekre törekszik. Ezért nevezik a P.-t a kölcsönös biztosítással szemben még nyerészkedő vagy üzérkedő biztosításnak is.

Prémium-kölcsönök

tágabb értelemben általában a nyereménykölcsönöket (l. o.) nevezik igy, szorosabb értelemben azonban ezeknek csak azt a fajtáját hívják e néven, amelyeknél az adós által fizetett kamatoknak egy részét, vagy akár az egész kamatösszeget, ugy osztják fel nyereményekre, hogy minden kötvény tulajdonosa részesül valami kis nyereményben, a prémiumban. A prémimok tehát ez esetben a legkisebb nyereményeket jelentik s azok összege mindig kisebb, mint a mekkora kamatra közönséges kölcsönzésnél a hitelezők számot tarthatnának, mert a törlesztésből egy rész a nagyobb nyereményekre hajlik le.


Kezdőlap

˙