Prostrati

(lat.), a kat. egyházjogban a hajdan szokásos nyilvános vezeklésnek (l. o.) harmadik fokát jelenti. P. azok a vezeklők, kik a templom hajójában a katechumanok (hitújoncok) miséjén és a prédikációnál jelen lehettek, de a hivek számára rendelt mise előtt a templomból távozniok kellett. Távozás előtt a püspök előtt letérdeltek s püspöki kézfeltételben és értök tartott közkönyörgésben részesültek. Az előirt térdeléstől genu flexi-nek (l. Flentes) is nevezték őket.

Próstya

a. m. burkony (l. o.).

Prósza

l. Levelensült.

Proszéki hegy

(Prosečno), az Árva-liptói mészkőhegység fő vonulatának legjelentékenyebb D-i mellékága (1373 m.), mely Liptó vármegye É-i szélén, Nagy-Borove községtől D-re és Proszéktől É-ra emelkedve, meredek sziklafalakkal ereszkedik a Vág liptói lapályára. A P. és Lomno (1278 m.) közti regényes völgy a Proszéki völgy. V. ö. Mihalik J., A Proszéki völgy (Turisták Lapja, 1890).

Proszfora

(gör.), a görög egyházban neve az áldozati kenyérnek, mely a szent liturgiában (szent misében) Krisztus testévé változatattatik át. Megsózott kovászos búzalisztből készül. Felső részén mindig kereszt van, melynek ágain e betük vannak alkalmazva: IS. CS. NI. KA. vagy Jézus Krisztus győzött, t. i. az üdvösség minden ellenségén.

Proszillogizmus

l. Következtetés.

Proszkinezis

(gör.) a. m. imádás; e néven hivták azt a térdre borulást, mellyel Keleten a zsarnokoknak hódoltak.

Proszkurov

az ugyanily nevü járás székhelye Podolia orosz kormányzóságban, a Bug és vasút mellett, (1890) 20 324 lak., gabonakereskedéssel.

Prosztata

(gör.), düllő- vagy monytövnyi mirigy. Oda dül a monyhoz s körülveszi vadgesztenyealakban a hugycső kezdeti részét, az u. n. monytövi részét (pars prostatica). 20-30 nyilással nyilnak mirigyszemcséi a húgycsőbe. A hosszanti átmérője 3,2-4,2 cm., szélessége 3,5-5 cm. Súlya 17-28 g. Két oldallebernyege van (lobi laterales), amelyek középső lebernyeggel (lobus medius) vannak egymással egybekötve. A P. betegségei főleg a magasabb korban (50. életév után) fordulnak elő s közöttük leggyakoribb a P. túltengése (hypertrophia), mely lassan, évekre terjedő fejlődés mellett annyira haladhat, hogy a P.-n áthaladó húgycső-részletet összenyomja és vizeletkiürülési nehézségeket okozhat. Az öregek húgykiürülési nehézségei többnyire innen erednek. Magában nem jelent különös bajt és a korral előhalad ugyan, de a betegeknek életére nézve nem jelentős. A P. túltengés azonban ritkán marad magára, hanem idült gyuladással szegődik s igy már mint idült prosztatitisz igen fontos és súlyos baj. A gyuladás genyes, nyálkás váladéka a szomszéd húgyhólyagban idült húgyhólyaghurutot okoz s evvel sok bajt a betegnek. Fiatalabb egyéneknél a P. gyulladás szintén előfordul, de heveny (acut) gyulladás alakjában és oly módon keletkezik, hogy a húgycső heveny fertőző gyuladása (kankó) tovább terjed a húgycsőben hátrafelé és a P.-t is körébe vonja.

Prosztilosz

(gör.), a görög templom egy neme (l. Építészet), melynek csak a följárójánál van oszlopcsarnoka.


Kezdőlap

˙