Protić

(ejtsd: -tics) Koszta, szerb régens, szül. Pozsarevácon 1831 szept. 29., megh. Bresztovác fürdőben 1892 jun. 16. Elvégezvén Belgrádban a gimnázium alsó osztályait, 1848. beállt a hadseregbe önkéntesnek és midőn 1850. megnyilt a belgrádi katonai akadémia, belépett ezen intézetbe, melyből mint hadnagy 1855 okt. 11. távozott. Ekkor katonai tanulmányainak kiegészítésére Oroszországba, Poroszországba és Belgiumba küldötték, hogy főképen a katonai mérnöki és tüzéri tanulmányokkal foglalkozott. Visszatérvén hazájába, a katonai rangfokozatban gyorsan emelkedett, 1869. őrnagy, 1875. ezredes és 1876 aug. 16. tábornokká lett; ezen rangot a török-szerb háboruban mint Alexinác védője a sumádiai ütközet után kapta. Szakismeretei és kiváló egyénisége folytán 1873 okt. 22. hadügyminiszterré lett; mint ilyen beszüntette a szerb hadseregben a testi fenyítéket és számos fontos reformot létesített, igy kiadott egy katonai törvénykönyvet, új fegyelmi és újoncozási szabályzatot. 1877. Milán király fő hadsegéde és a szerb vezérkar főnöke lett. A második szerb-török háboruban vitézségeért a királytól díszkardot és gyémántokkal ékesített vitézségi érmet kapott. 1882. rendelkezési állapotba és 1883. nyugdíjba helyezték. 1888 aug. 14. újra szerb hadügyminiszter és mint ilyen, Milán király lemondása után Szerbia második régense lett, mely állásában általánosan elismerést vívott ki magának. Mint hadtörténeti iró is kitünt; főbb munkái e téren: Töredékek Belgrád történetéből 1427-1792. és A szerbek első és második felkelése 1804. és 1815.

Protista

(gör.), olyan szerves élő lény, amelyen az állati és növényi sajátság elmosódik.

Protococcus

Ktz. (növ., ősmorzsa), egysejtü moszat, de ma több génuszba osztották. Ez a Pleurococcus Menegh. (Chlorococcum Fr., Cystococcus Näg.), Chlamydococcus A. Br., Chlamydomonas Ehrb., A P. pluvialis Ktz. v. Chlamydococcus pluvialis A. Br. 0,0067-0,043 mm. piciségü, a közepén piros pontja van. A kő vizzel telt gödreiben él, a viz szinén barnapirosnak látszik s a vérzápor meséje keletkezett róla. A P. nivalis Ag. v. Chlamydococcus nivalis A. Br. 0,0105-0,036 mm., a havasok örökös hórétegénél valamint a földsark felé is nagy masszájával a piros havat alkotja. A P. atlanticus Mont. 0,0033-0,0047 mm., a tenger felszinét Portugália nyugati partján több négyzetméterföldnyire megpirosítja.

Protocollum

l. Jegyzőkönyv.

Protodatarius

l. Dataria.

Protoevangelium

(gör.) a. m. első örvendetes izenet, vagyis az első igérettel, az ó-testamentumban az eljövendő Krisztus felől; jelesen midőn isten Mózes első könyve 3. rész 15-ik versében az Évát elcsábított kigyónak azt mondja, hogy ellenkezést szerzek a te magad és az asszony magva közt s az megrontja a te fejedet, ebben a keresztény hittudósok a Krisztus elküldetésére vonatkozó igéretet és jóslatot látnak.

Protogenes

görög festő, Kr. e. a IV. sz.-ban Rodusban működött. Rodus ostromakor (304) már hires ember volt, ország-világ tudta, hogy a város egyik törzsökös hősének, Jalysosnak képén dolgozik, s az ostromló Demetrios csak azért nem gyujtatta fel a várost, hogy ezt a képet megkimélje, melyen P. 7, mások szerint 11 évig dolgozott, s amely utoljára is Rómában a Béke templomában pusztult el Commodus idején. Festett arcképeket is (Nagy Sándort Dionysos képében és Aristotelesnek anyját). Tisztán mitologiai tárgyu művei közül említendő a pihenő szatir, aki furulyáit, melyeken játszott, kezében tartja. V. ö. Brunn, Geschichte der griechischen Künstler (2. kiad. Stuttgart 1859).

Protogin

kőzet a. m. szkalit-gránit, vagyis az olyan gránit, amelyben a rendesen sötétzöld szinü csillámon kivül még smaragdzöld, zsírfényü steatitpikkelyek vannak. Az Alpokban el lévén terjedve, alpgránit is a neve. Helyenként gnájszba megy át és az ilyen gnájsznak P.-gnájsz a neve. Megfordítva a P.-gnájszból is van átmenet a P.-gránitba v. röviden P.-ba.

Protokánonikus könyvek

azok az iratok, melyek a kereszténységnek első századaiban, amidőn az újtestamentumban levő s ma kanonikusoknak elismert szent iratok még nem voltak mint hitszabályozók megállapítva, az isteni tiszteletnél és vallásos összejöveteleknél használatban voltak, melyekből egyes részeket felolvastak, azok felett elmélkedtek. Ilyesféle könyvek voltak: Héberek evangeliuma; Péter evengeliuma; Evangelium infantiae Christi; Pál: Cselekedetek könyve és sok más, melyek később, midőn az újtestamentumi könyvek megállapítottak, a szent iratok sorából töröltettek, hanem a félreteendő (apokrif) vagy a hamis feliratu (pszeudepigráf) munkák közé soroltattak.

A kat. egyház szerint a P. azok az iratok, amelyeknek isteni tekintélyét a protestánsok kétségbe nem vonták és deuterokanonikus könyvek azok, amelyeknek isteni sugallatból való eredetét tagadták. Ez utóbbiak: Baruch, Tóbiás, Judith, Makkabeusok, Sirák fia, Bölcseség könyve, Eszter és Dániel könyveinek egyes részei. A trienti zsinat a tudományos világ által használt felosztást teljesen megszüntette és mindkét nevezetü könyveknek egyenlő isteni tekintélyét állapította meg. L. még Kánon. V. ö. Zschokke, Historia sacra A. T.; Dankó, De S. Scriptura ejusque interpretatione Commentarius.

Protonema

(növ.) a. m. fonáltelep, l. Mohák.


Kezdőlap

˙