Repülőhártya

(patagium), a szárnyakat helyettesítő, vagy lebegő ernyő módjára szolgáló bőrmegnagyobbodás a törzs körül az első és hátulsó lábak között. Ilyent találunk a kézszárnyuakon (Chiroptera), a repülőerszényesen (Petaurus), félmajmokon (Galeopithecus), a repülő mókuson (Pteromys) s a gyíksárkányon (Draco).

Repülő híd

v. repülő komp, l. Komp.

Repülő hollandi

l. Bolygó hollandi.

Repülő kutya

l. Kalong.

Repülő majmok

(Galeopithecidae), a félmajmok rendjének egyik családja, a nyaknál kezdődő repülőhártyával, amely az első lábak ujjait, a test két oldalát, a hátulsó lábakat és a farkot borítja. E bőrhártya mindkét felén szőrös és az ugrás alkalmával lebegő ernyő gyanánt működik. Valamennyi ujj karmos; a fogazati [mat]; az alsó metszőfogak 8-10 fésüfoggal fegyverzettek. Fajai a Szunda-szigeteken és szomszédjain élnek.

Repülő maki

(állat, Galeopithecus volans Cuv.), a félmajmok rendjébe tartozó állatfaj. (Rajzát lásd a Rovarevők mellékletén.) Háta tömötten, oldalain gyéren szőrös és barnás-vörös. Néhol csupasz. Repülőhártyája és lábai világos foltosak. A Szunda-, Molukki- és Philippini-szigeteket lakja. Nappal sűrü koronás fákon pihen; a földön esetlenül mozog, de a fákon annál ügyesebben kúszik. Egyik fáról a másikra ügyesen száll át s ilyenkor bőrhártyáját lebegő ernyő gyanánt használja. Csendes, ártatlan állat. Az anya fiókáját magával cipeli. Húsát a benszülöttek megeszik.

Repülő mókus

l. Mókusfélék.

Repülő sárkány

l. Crassilingvia.

Repülő zsír

l. Kenőcs.

Requa-üteg

körülbelül az, amit régente seregbontónak neveztek. Az északamerikai háboruban használata nagyon el volt terjedve. 26 db. 60 cm. hosszu puskacsövet egymás mellé raktak egy sorba s vasrámával összefoglalva lövegtalpra helyezték. Egy különleges szerkezettel a csövekbe egyidejüleg és hátulról tették a töltényt, az elsülés szintén egyidejüleg történt, de a lövéseknek szerte ágazó irányt lehetett adni. Legnagyobb lövési távolság 2000 m. A golyószóró a R.-ből fejlődött.


Kezdőlap

˙