Rieger

1. Ferenc László báró, osztrák politikus, szül. Semilben (Csehország) 1810 dec. 10. A jogot Prágában tanulta és az ottani fenyítőtörvényszéknél talált alkalmazást. Elhagyta az államszolgálatot, mert politikai perbe keveredett és a publicisztikának élt. 1848. hét kerület választotta az osztrák birodalmi gyülésbe, ahol minta szláv párt szónoka működött. A Schwarzenberg-minisztérium alatt a balpártra ment át. Az októberi diploma megjelenése után (1860) ipával Palackyval nyiltan a cseh nemzeti párt élére állott és federálista programmot állított fel. 1863-79. a cseh-párti képviselők passziv politikát űztek, mig R. az ifju-csehek által indíttatva, a cseh tartománygyülésbe és Taaffe kormányzatának kezdetével a birodalmi gyülésbe is belépett, ahol a kormányt támogatta. 1888-ban születése napján 100 000 frt nemzeti adományt adtak neki. 1891. a birodalmi gyülési választásoknál kimaradt. 1897 elején kilépvén a passzivitásból, a Kolinban jan. 10. tartott népgyülésen újból kibontotta az ó-cseh párt zászlaját és kijelentette, hogy pártja a közelgő választásokban jelölteket fog állítani. Hangsúlyozta a németek és csehek kibékülésének és a feudális nagybirtokosokkal való egyetértésnek szükségességét. R. cseh nyelven több közgazdasági munkát tett közzé és Koberrel alapította a Slovník naucný cseh nemzeti enciklopédiát, melynek vezetésétől néhány év mulva visszalépett. 1860-ban Nizzában több közleményt irt a brüsszeli Nord számára, melyek Les Slaves d'Autriche (Páris 1860) címen jelentek meg.

2. R. Miksa, német germanista, szül. Darmstadtban 1828 ápr. 8. Giessenben, Berlinben és Heidelbergában tanult, 1853-ban magántanár lett Giessenben, 1856. Baselben, 1858 óta Darmstadtban és egy Alsbach mellett fekvő birtokán él. Középfelnémet költemények kritikai kiadásán kivül (Walther von der vogel weide, Giessen 1862, Wackernagellel együtt; Leben der heil. Elisabeth, a Bibliothek des Litterarischen Vereins-ben, Stuttgart 1868) főleg verstani munkáival tünt ki Plönnie Kudrun-kiadásában és a Zeitschrift für deutsche Philologie, 7 köt., továbbá Klinger in der Sturm- und Drangperiode (Darmstadt 1880) címü művében. A Luther-féle bibliareviziójának filologiai munkájában R. is részt vett. Utis álnév alatt novella- és mesegyüjteményt is adott ki Der neue Phantasus c. alatt (2 köt., Lipcse 1886).

Riego y Nunez

Rafael, spanyol szabadsághős, szül. Oviedóban 1785., kivégezték 1823 nov. 7. A spanyol szabadságharcban 1808. a franciák ellen küzdött, fogságba esett s Franciaországban megismerkedett a francia forradalom eszméivel. Kiszabadulása után 1814. ezredes lett az asturiai ezredben s midőn ezredét a D.-amerikai szabadságharc leverésére Amerikába akarták küldeni, 1820 jan. 1-én San-Juanban kitűzte a felkelés zászlaját. A forradalom diadala után tábornokká és aragoniai főkapitánnyá nevezték ki, de radikális elvei miatt állását már 1821. elvesztette. 1822. a cortes tagja és elnöke lett, 1823. Malagát védte a franciák ellen, s ekkor súlyosan megsebesülve fogságba került s Ferdinánd király parancsára kivégeztetett. Róla szól a hires Riego-himnusz, a spanyolok forradalmi éneke. V. ö. M. del Riego, Memoirs of the life of R. and his family (London 1824); Nard és Piral, Vida militar e politica de R. (Madrid 1844).

Riehl

Vilmos Henrik, német művelődéstörténetiró, novellista, szül. Biebrichben 1823 máj. 6-án. Eleinte több egyetemen a teologiát, filozofiát és történelmet, végre Giessenben leginkább a kultur- és műtörténetet tanulmányozta. 1853-ban müncheni egyetemi tanár lett; 1862 óta az ottani akadémia tagja, 1880. nemességet nyert, 1885. eddigi állásában a bajor nemzeti muzeum igazgatójává és a műemlékek és régiségek főőrévé neveztetett ki. Legnevezetesebb munkái: Naturgeschichte des Volks (Stuttgart 1869); Kulturstudien aus drei Jahrhunderten (2 kötet, u. o. 1859); Musikalische Charakterköpfe (I-III. köt., u. o. 1852-78); szerkesztette a Bavaria-t (1868, 5 kötetben); továbbá a Raumer által alapított Histor. Taschenbuch (Lipcse 1870-80) címü kiadványt. Irt azonfelül novellákat stb.

Rieka

község Zágráb vármegye jaskai j.-ban (1891) 1085 horvát lakossal.

Rieka gornja

politikai község Varasd vármegye novimarofi j.-ban, (1891) 1286 horvát lak.

Riemann

1. György Frigyes Bernát, német matematikus, szül. Berselenzben (Hannover) 1826 szept. 17-én, megh. Selascában (Lago Maggiore mellett) 1866 jul. 20. A göttingai egyetemen tanított, még pedig 1854 óta mint docens, 1857 óta mint rendkivüli és 1859 óta mint rendes tanár. Matematikai értekezései a függvénytanra, főleg az Abel-féle függvényekre, a differenciálegyenletekre, a geometria alapfeltevéseire, egy adott határnál kisebb törzsszámok számára és elméleti fizikai kérdésekre vonatkoznak. A több értékü függvények tanulmányozására ő vezette be a róla nevezett felületeket. Összegyüjtött értekezéseit R. Riemann's gesammelte matematische Werke címen Dedekind és Weber H. adták ki (2. kiad. Lipcse 1892).

2. R. Hugó, német zeneiró, szül. Grossmehlrában (Sonderhausen mellett)1849 jul. 18. Jogászból bölcselet-és történettanuló lett; mint katona 1871-ben Páris ostroma alatt határozta el magát végleges zenei tanulmányokra. A lipcsei konzervatoriumot járta, 1873. bölcseletdoktor, 1878. a zene egyetemi magántanára, 1881. a hamburgi, 1890. a wiesbadeni konzervatorium tanára lett. Szerzeményein kivül becses zongoraiskolát és számos értékes könyvet irt: Musikalische Syntaxis (1877); Studien zur Geschichte der Notenschrift (1878); Vereinfachte Harmonielehre (1893); Elementar-Musiklehre (1882); Neue Schule der Melodik (1883); Musikalische Dynamik und Agogik, Lehrbuch der Phrasierung (1884, ebből Fuchs Károllyal kézikönyv: Praktische Anleitung zum Phrasieren, 1886); Systematische Modulationslehre (1887); Lehrbuch des Kontrapunkts (1888); Musik-Lexikon (4. kiad. 1894) stb.

Riemer

Frigyes Vilmos, német iró, szül. Glatzban 1774 ápr. 19., megh. Weimarban 1845 dec. 20., hol 1812 óta gimnáziumi tanár és könyvtárnok volt. Tanulmányait (teologiát és filologiát) 1794 óta Halléban végezte, hol 1798 óta mint egyetemi magántanár működött. Innen 1801. nevelő lett Humboldt Vilmos házában, kivel 1802. Olaszországban volt. 1803-12. Goethe fiának volt nevelője és kilenc évig lakott a nagy költő házában, ki ismereteit és jellemét nagyra becsülte. Szakszerü könyvei közül görög-német szótára (1802, 2 köt). a maga idejében érdemes munka volt. Költeményei: Blumen und Blätter (2 köt., 1816-19, Silvio Romano álnéven) és Gedichte (2 köt., 1826) nagyrészt alkalmi művek, de mint ilyenek elég értékesek. Fő érdeme, hogy Goethe segédje volt munkáinak kiadásában; ő maga adta ki Goethe levelezését Zelterrel (6 köt., 1833) és egy gyüjteményt: Briefe von und an Goethe (1846). Saját nagy Goethe-műve: Mittheilungen über Goethe (2 köt., 1841) igen sok értékes anyagot tartalmaz, de nem mindig megbizható.

Rienzi

(ejtsd: rienci), Cola di, tulajdonképen Gabrini Miklós Lőrinc, hires római agitátor és néptribun, szül. Rómában 1313., meggyilkoltatott 1354 okt. 8. Szegény vendéglős fiu létére csak némi tanulmányokat folytatott, miközben a rég letünt szabadságért és a római köztársaság eszméjéért rajongott. Felserdülvén, ékesszólásával iparkodott a római népet önérzetre és tetterőre bátorítani és a dölyfös nemesség igájának lerázására és a szabadság kivívására szólította fel honfitársait. Szónoka volt ama küldöttségnek, melyet a rómaiak 1343-ban VI. Kelemen pápához Avignonba küldöttek, hogy a pápát Rómába való visszatérésre birják. A pápa kegyesen fogadta és a város jegyzőjévé kinevezte R.-t. 1344. visszatért Rómába s midőn a nemesség a népet mindinkább elnyomta, R. 1347 máj. 20. egy fegyveres csapat élén megjelent a kapitoliumon és a pápai legátus beleegyezésével néptribunnak választatta magát; egyúttal köztársasági kormányformát szervezett és polgártársaiból honvédséget alakított, melynek segélyével a nemességet megadásra v. menekülésre kényszerítette. Állásában egyébiránt Nagy Lajos magyar király is támogatta, R. pedig Lajos nápolyi hadjáratát és Durazzói Károly kivégeztetését mondotta indokoltnak és igazságosnak. Nemsokára Olaszország összes fejedelmeit és városait, sőt magát IV. Károly császárt és a francia királyt is egy Rómában tartandó ünnepélyes gyülésre hivta meg. Csakhogy a szerencséjétől elkapatott népvezér az 1347 aug. 2. tartott ünnepet első sorban a maga és a római nép hiuságának kielégítésére aknázta ki, amivel fegyvert adott ellenségeinek kezébe, kik most összeesküvést szőttek ellene. Nov. 20. sikerült ugyan R.-nek az elégületlen nemesség fölött újra diadalt aratnia, de nemsokára kicsapongó életmódja és fenhéjázó magaviselete által a nép kegyét is eljátszotta és midőn a pápa is elfordult tőle, 10 hónapi uralom után (1348 márc.) kénytelen volt a visszatérő nemesség előtt futásban keresni menedéket. Prágába menekült IV. Károly császárhoz, aki őt azonban vasra verve,VI. Kelemen pápához Avignonba vitette (1352), ahol R.-t szigoru fogságban tartották. VI. Ince pápa trónraléptekor R.-t szabadlábra helyezte, sőt 1354. R.-t Albornoz bibornok kiséretében Rómába küldötte. Lajos királyunk pedig mindkettőt hadi erővel támogatta. R. a nemességet ugyan újból kiűzte az örök városból és annak hatalmát megtörte; de ezidő szerint már nemvolt az a szabadságért lelkesedő, független ember, mint azelőtt, hanem a pápának szolgája és eszköze, kinek pénzvágyát Fra Moreale rablófőnök meggyilkolása és új adók által is iparkodott kielégíteni. Ezek miatt a nép haragja R. ellen fordult. A kapitoliumból, ahol 1354 okt. 8-án megtámadták, ugyan még jókor elmenekült, de futás közben a Colonna-család egyik szolgája utolérte s meggyilkolta. Tetemét ellenfelei a városon keresztül hurcolták, elégették, hamvait a levegőbe szórták. R. Bulwer hasonló c. regényének hőse; Mosen Gyula tragédiát és Wagner Rikárd operát irt róla.

Riepenhausen

Ernő Lajos, német rézmetsző, szül. Göttingában 1765., megh. u. o. 1840., az ottani egyetem rézmetszője; ismertté különösen Hogarth képei után készített metszeteivel vált, melyekhez Lichtenberg irta a szöveget. - Ferenc (szül. 1786., megh. 1831.) és János (szül. 1789., megh. 1860.), az előbbinek fiai, német festők és rézmetszők, eleinte atyjuknál tanultak, azután Tischbeinnél a casseli akadémián, majd Drezdában, végre Rómában telepedtek le. Együtt készített műveik: krétarajzok Goethe és Schiller műveihez; Oroszlán Henrik és I. Frigyes császár Rómában, nagy olajfestmény a guelf-rend hannoveri termében; az olasz festészet története 24 metszetben (Stuttgart és Tübinga 1810-20); 32 metszet Pausaniasnak a delfii Polygnotos-féle festményekről való leirása után; rézkarcok Tieck Genovevájához; Rafael élete 14 metszetben (Róma 1834, új kiad. Berlin 1876).

Riesa

város Drezda szász kerületi kapitányságban az Elbe bal partján, 7 km.-nyire a porosz határtól, vasút mellett, (1890) 9389 lak., pléhhengerművekkel, gőzfürészekkel, gazdasági gép- és hajógyártással, folyami kikötővel. R. Szászország legjelentékenyebb áruátrakodó helye.


Kezdőlap

˙