Rózsavölgyi és társa

zeneműárusi és kiadói cég, alapította 1850. Rózsavölgyi Gyula, Rózsavölgyi Márk, a hires magyar zenész s hegedüművész fia, Grinzweil Norberttel együttesen. A R. cég volt az első, mely már az 50-es években nagy mérvben felkarolta a magyar zeneirodalmat s számos kiadványával sok érdemet szerzett. A megalapító Rózsavölgyi Gyula halálával (1860) a cég továbbra is megtartotta eredeti címét, sőt még második alapítója Grinzweil Norbert halála után is (1891) fentartotta. Magyar s más nemzetközi kiadványainak száma manapság már túlhaladja az 5000-et.

Rozsda

Igy nevezik általában véve a különféle fémek felületén oxidáció folytán képződő réteget. Közönséges értelemben R. alatt rendszerint a vastárgyakon képződő R.-t értik. Megjegyzendő azonban, hogy a r.-képződésben igen gyakran nemcsak a levegő oxigénje, hanem az abban foglalt széndioxid és vizgőz is közreműködnek. A mondotakból érthető, hogy azok a fémek rozsdásodnak meg legkönnyebben, amelyeknek rokonsága az oxigénhez igen nagy; az iparban használt fémek közül ilyenek főként a vas meg a réz, amelyek annál gyorsabban rozsdásodnak meg, mennél érdesebb a felületük. A rozsdásodást nagy mértékben elősegítik a különféle savak és sók (konyhasó stb.). A rozsdásodás meggátlása végett szokás a vastárgyakat festékkel v. zománccal bevonni, v. beónozni, benikolozni, mert e fémek az említett behatásoknak nagy mértékben ellentállnak. - Nemes R. (patina), l. Fémek.

R. a botanikában a rozsdagombák (Uredineae) által a növényeken előidézett betegség. Nevét azért kapta, mert a rozsdagombák uredospóráinak csomói a növényeken vörös v. vörösbarna, a vasrozsda szinére emlékeztető csomókat alkotnának. A rozsdagombák csoportjába számos gombafaj tartozik, amelyek nagyon különböző fejlődési alakokkal birnak. A rozsdagombák életmenetében általában a következő fejlődési alakokkal találkozunk: a) teleutospóra, b) aecidium, c) pycnidium v. spermogonium, d) uredospóra.

A teleutospórák egy v. több sejtü, sötét szinü, vastag falu képződmények, amelyek a legtöbb rózsagombánál az áttelelésre szolgálnak, amidőn e spórák télen át nyugosznak s csakis tavasszal indulnak fejlődésnek. Tavasszal a teleutospóra csirázik, u. n. promyceliumot (basydiumot) hajt, amelyből 4 nyelecske (sterigma) nő ki, amely nyelecskék végén apró testek, az u. n. sporidiumok (basidiumspórák) fejlődnek. Ha a sporidiumok rájutnak valamely alkalmas növényre, ezen kicsiráznak s a növény belsejébe hatolva, ebben myceliummá fejlődnek. Az igy keletkezett mycelium fejleszti azután az aecidiumokat és a pycnidiumokat; az előbbiek leginkább vöröses szinü, bögrealaku testek, amelyek közönségesen a megtámadott növények leveleinek alsó lapjain nagyobb csomóban szoktak mutatkozni, s a melyek belsejében az aecidiumspórák fejlődnek; a pycnidiumok piciny, szintén vöröses szinü tokok, melyek az aecidiumokkal egy időben szoktak megjelenni, még pedig közönségesen a levelek felső lapjain s bennük a pycnidiumspórák (spermatiumok) keletkeznek. A pycnidiumsprórák szerepe ismeretlen, mert természetes körülmények között azok csirázását észlelni még nem lehetett, az aecidiumspórák azonban csirázóképességgel birnak, s csirázás után valamely alkalmas növény belsejében myceliumot fejlesztenek, mely mycelium képezi azutána megtámadott növényen előbb az azonnal csirázni képes uredospórákat s később a teleutospórákat. Ez a teljes fejlődéssel biró rozsdagombák, p. a gabonarozsdagombák (l. Gabonarozsda), életének általános valamennyi fejlődési alakban ugyanazon a növényen élnek, ilyen p. a burgundi répa rozsdája (Uromyces Betae Tul.) s ezeket autoecikus rozsdagombáknak nevezzük. Mások azonban gazdájukat változtatják, még pedig rendesen akként, hogy az aecidium és a pycnidiumalak egyik növényen, mig az uredo- és a teleutospóra másféle növényen fejlődik ki (gazdacsere); az ilyen rozsdagombákat heteroaecicusaknak nevezzük s erre nagyon jó példát nyujtanak a gabonarozsdák (l. o.).

A rozsdagombák több nemre szakadnak, amelyek főleg a teleutospórák alakja által vannak jellegezve; a főbb nemek a következők: Uromyces (egysejtü teleutospórákkal), Puccinia (kétsejtü spórákkal), Phragmidium (többsejtü, egymástól párhuzamos falakkal elválasztott spórákkal), Gymnosporangium (kétsejtü, hosszu nyelü, ragadós anyaggal csomókba egyesített spórákkal), továbbá a Cronartium, Chrysomyxa, Coleosporium és Melampsora nemek.

A rozsda a növények leggyakoribb betegségei közé tartozik s kulturnövényeinkben igen nagy károkat tesz. A megtámadott növények ama helyei, amelyeket a rozsdagombák myceliuma átszőtt, rendesen elbarnulnak s idő előtt elfonnyadnak, illetve elszáradnak, máskor azonban egyes növényrészek nagy mérvben eltorzulnak. A rozsda ellen biztos, a gyakorlatban általánosságban keresztülvihető védekezés nem ismeretes; az olyan R. ellen, amelynek gombája a kulurnövényeken kivül hasznot nem hajtó növényeken is élősködik, azutóbbiak irtása ajánlható. Némely esetben a bordeauxi lével (l. o.) való permetezés jó hatásunak bizonyult.

Rozsdabura

(növ.), helytelen szava a Ledumnak (l. o.).

Rozsdafolt

l. Folttisztító szerek.

Rozsdasárga

tartós festék, melyet pamuton állítanak elő. P. a portékát ferroacetáttal áztatva, klórmészoldaton vonszolják át, majd óvatosan szárítják, s krétaiszapba mártogatják. Ily módon a kiválasztott ferrihidroxid mennyiségéhez mérten a legvilágosabb nanking-ságától kezdve a legsötétebb rozsdabarnáig menő szinárnyalatokat tudnak előállítani.

Rozsdás réce

(Tadorna rutila Pall.), rozsdavörös szinü, szárnya, farka és csőre fekete, lába szürke. A him nyakán fekete övvel. 62 cm. hosszu, szárnyhossza 36, farkhossza 14 cm. A Közép-tenger környékén, Kis-Ázsiában, Keleti-Afrikában és Dél-Európában él. Állatkertekben gyakori.

Rozshagyma

v. rokambola (növ.), hagymafaj, hagymasarjairól részint rozsszemhez hasonlítható; néhol a rozs között is nő, l. Gyöngyhagyma.

Rozsnok

(növ., Bromus L., vadzab, hölyefű, hélyafű), egy- vagy többnyári pázsitfű. Virágboga sok kalászkából alakul, kalászkája sokvirágu, polyvája a hátán domboru vagy gerinces, a csúcsán kétfogu. Külső toklászának a szálkája a csúcsa alól nő ki, egyenes vagy sodort. A Bromus giganteus L. vagy Festuca gigantea 1/2-1 1/2 m. magas, virágzata kivirágzás előt lehajló. Vizparton, különösen televényes helyen terem, első rangu kaszálófű, de csak kánikula előt, azután a sarjuja nem sok értékü. Nálunk erdős vidéken terem, nem igen értékesítik. A Br. erectus Huds.(Festuca vagy Br. montanus Fl. Wett., l. az ábrát) virágzata felálló, alsó ágai széterjeszkednek. Réten nálunk Br. Pannonicus Kumm. et Sendtn. fajtájával együtt, különösen meszes hegyen terem, első rangu takarmány, kivált a juhnak meg a tejelő tehénnek.

[ÁBRA] Hegyi rozsnok.

A Br. secalinus L. közönségesebb mezei fű Európában meg Ázsia közép részein. Nálunk töltés megkötésére gyakran vetik. Szántással, elpusztul, de az őszi vetéssel, kivált nedves tél után és olyan helyen, ahol az álló viz a gabonát elpusztította, kisarjadzik. Ebből származott az a hiedelem, hogy a rozs v. a búza nedves télen R.-ká változik. A Br. mollis L. mezőn, réten bőven terem, de takarmányértéke kevés, más jobb füvet hamisítanak vele. A Br. arvensis L., 1. Arvarozsnok. A B. Schraderi Kunth. (Ceratochloa pendula Schrad., tülökpázsit) 1/2-1,3 m.-nyi, virágzata nagyon hosszu, kalászkája lapos, kétélü. A franciák termesztését nagyon ajánlják. Carolinai eredetü. Virágzatát bokrétába kötik.

Rozsnyay

Mátyás (marosjárai), gyógyszerész és kémikus, szül. Szabaszálláson 1831 máj. 14., megh. Aradon 1895 aug. 5. Iskoláit Kecskeméten bevégezvén a bécsújhelyi katonai akadémiát hallgatta, innen azonban 1848. kilépett és a gyógyszerészi pályára ment; az egyetemi tanulmányokat Pesten és Bécsben végezte. Ezután mint a szabadszállási gyógyszertárnak kezelője, laboratóriumában buvárkodva a kémiát tanulmányozta. Fiatalabb korában (1859) megirta. A sakkjáték elemei címen az első magyar sakkönyvet. A 60-as években gyógyszerész lett Zombán (Tolna) és itt nagy buzgósággal fogott annak a kérdésnek megoldásához, amelyet a magyar orvosok és természetvizsgálók XII. és XIII. nagygyülése pályázatul tűzött ki, hogy miként lehetne a kininnek keserü ízét elvenni, hogy a gyermekeknek is adagolni lehessen. A fiumei (XIV.) nagygyülésen a pályadíjat R. nyerte el, de találmányából nem csinált titkot, hanem díjtalanul a közegészségnek engedte azt át. E készítmény Chininum tannicum insipidum Rozsnyay néven a magyar gyógyszerkönyvben hivatalos és kiválóan alkalmas sajátságánál fogva ugyszólván az egész világon el van terjedve.

Rozsnyó

(Rosenau). 1. R., rendezett tanácsu város Gömör vármegyében, a Sajó mellett, r. kat. püspök, káptalan és szentszék, a R.-i járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, közjegyzőség, pénzügyőrbiztosság és m. kir. erdőgondnokság széke; van r. kat. és ág. evang. főgimnáziuma, kat. hittani intézete és papnöveldéje, ág. evang. felsőbb leányiskolája, alsófoku keresk. iskolája, nőipariskolája és iparostanonc-iskolája, püspöki árvaháza és kórháza, több kolostora, takarékpénztára, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

[ÁBRA] Rozsnyó város pecsétje.

Itt jelenik meg a Rozsnyói Hiradó (19. évf.). Lakóinak száma az utolsó négy évtizedben változatlan maradt, jelenleg (1891) 4812 lakosa van, közte 4143 magyar, 305 német és 340 tót; hitfelekezet szerint 2742 r. kat., 1511 ág. evang., 267 helvét és 272 izraelita. A lakosok földmíveléssel, bányászattal és iparral foglalkoznak, hajdan élénk kereskedést űztek mézzel, viasszal, viaszgyertyával és méz-sörrel; a R.-i mézeskalácsoknak is jó hirnevök volt, de ez iparág újabban hanyatlott. Iparvállalatai közül kiemelendő bőrgyára (60 munkás), szöggyára és műmalma. Környékén vasércbányák és vaskohók vannak. A várostól félórányira a csucsomi völgyben fekszik a R.-i fürdő (előbb a püspök, most Flütsch testvérek birtoka), melynek vasgálicos vizét anemiában, elgyengülésben, görvélyességben, női bajokban és idegbántalmakban sikerrel használják; van benne 37 lakó- és 20 fürdőszoba. Közelében a Markó-villában égvényes vasas savanyuviz fakad. A fürdőn túl nyaralótelep van.

Története. A várost ősrégi időben bányászok alapították. Bartholomaeides R. történetét felvezeti a jazigok és quádok koráig II. Endre szászokat telepített ide, s R. mint királyi birtok volt ismeretes. Neve a régi okmányokban 1291. fordul elő legelőször. III. Endre király Lodomér esztergomi érseknek adta. Az érsekség jogait 1323. Károly Róbert is elismerte. I. Lajos a városok sorába emelte s kiváltságait Demeter biboros érsek is elismerte egy 1382. kelt okiratában. A XV. sz. elején összes birtokait, nevezetesen erdóit bizonyos nürnbergi Ventheamerer foglalta el, aki ellen Zsigmond király vette pártfogásába s jogait ugy ő, mint II. Ulászló király (1496) is elismerte. Majd a csehek hatalmába került. Ott ahol a Sajó partján temető terül el, R.-nak egykor erőssége is volt, melyet I. Mátyás, mások szerint meg Hunyadi Jánosfoglalt el. 1545. Várdai Pál itten urbariumot hozott be, miután pedig 1553. Fülek vára török kézre került, a város hol a Bebekek szövetségesévé szegődött, hol a töröknek fizetett nagy harácsot. A polgárság legnagyobb része 1550-ben protestáns hitre tért. Lippay érsek (1659) jezsuitákat telepített ide, akiknek ársháza később a püspök rezidenciája lett. Az evangélikusok (1711) már annyira kiszorultak innen, hogy a hivek Csetnek-Bisztróra jártak imádkozni. Mikor a Wesselényi-féle összeesküvés kezdődött, 1646. R.-n találkozott hat felvidéki vármegye elégedetlen nemessége. 1578-1630. az Andrássyakkal elkeseredett határvillongási pereket folytatott. Szenvedett a Bocskay István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Thököly Imre és II. Rákóczi fejedelem átvonuló seregeitől, mint később a császári hadaktól. Mielőtt az ónodi országgyülés összeült volna, II. Rákóczi Ferenc R.-n értekezett 1706 őszén az országtanáccsal; innen ment el a követség Szaniszló lengyel és XII. Károly svéd király pártfogását kérni, innen ment levél az angol királynőhöz segítségért esedezni. 1733. a Szent-Ferenc-rend foglalt helyet, 1761. templomot épített, mely ma is áll. 1775. Mária Terézia róm. kat. püspökséget állított fel (l. o.). Az 1848-49-iki magyar kormány jogot adott R.-nak országos vásárok tartására; a jogot az osztrák uralom is elismerte, ugy azonban, hogy a püspökség R.-nak mint királyi bányavárosnak jogai iránt semmi igényt nem támaszthatott. Cházár András, a váci siketnéma-intézet alapítója, a rozsnyói temetőben nyugszik; emlékét, valamint Szabó Istvánét, a Homeros-fordítóét, most készülnek szoborral megörökíteni. Schopper püspök a Kósa-féle alapítványt 300 000 forintra emelvén fel, itt kórházat, gyermekszemináriumot és árvaházat állított.

2. R., igen szép és törekvő nagyközség Brassó vármegye felvidéki járásában, (1891) 4409 oláh és német lak.; van takarék- és előlegező-egylete, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára, posztógyára. A város mellett festői hegyen r. vára fekszik, melynek egy része még használható állapotban van; 1633. épült kútja 144 m. mély.


Kezdőlap

˙