Schuller

Alajos, fizikus, született Pesten 1845 szept. 17. Tanulmányait u. o. a reáliskolában és Budán a műegyetemen végezte; miután három évig a műegyetemen mint tanársegéd volt, 1871. a heidelbergai egyetemre ment, hol Kirchhoff és Bunsen tanítványa, egy évig Krichhoff tanársegéde volt. 1873 óta a József-műegyetem nyilvános rendes tanára, a tudományos akadémia levelező tagja 1880, rendes tagja 1891 óta. Dolgozatai a fizikára és a kémiára vonatkoznak. Különösen említendők kalorimetriai vizsgálatai, melyeket a tőle tökéletesbbített Bunsen-féle módszer szerint Wartha Vince tanártársával végzett, továbbá különböző anyagokkal végrehajtott párolgási vizsgálatai, melyeket saját találmányu kéneső-légszivattyuval légüres térben foganasított. Értekezései a hazai és külföldi tudományos folyóiratokban jelentek meg.

Schulpe

György, iró és műfordító, szül. Török-Kanizsán 1866 okt. 7. Külföldön végezte tanulmányait és jelenleg Pozsonyban működik mint iró és tanár. Munkái közül említendők: Übersetzungskunst (1886); Liederkranz aus Petőfi's lyrischen Dichtungen (2. kiad. 1890); Germanische Göttersagen (2. kiad. 1890); Land der Bajuwaren (2. kiad. 1890); Fremdländische Blumen (2. kiad. 1890); Harfe und Harnisch (2. kiad. 1889); Dichtungen von Branko Radicsevics (1890); Felhők és csillagok (1890); Tanulmányok (1891); Die Tragikomödie der Liebe (1891); Sehnen und Dichten (2. kiad. Drezda 1894). Irt azonfelül több német szindarabot. Újabban szociális mozgalmat indított a munkások érdekében és keresztül vitte, hogy Pozsonyban olcsó munkáslakásokat építettek. A bordeauxi kongresszuson is szólt érdekökben. A beszéd e címen jelent meg: Des habitations ouvrieres (Pozsony 1895).

Schulpforta

l. Pforta.

Schult.

latin növénynév után Schultes József Ágoston nevének rövidítése. Szül. Bécsben 1773., megh. Landshutban 1831. mint a termékrajz tanára. Oesterreichts Flora-jának (Bécs 1794, 1800) 2. kiadása (u. o. 1814) hazánk flóráját is felöleli, s egy ideig a magyar flórát is pótolta.

Schulte

János Frigyes, német egyházjogtudós, szül. Winterbergben 1827 ápr. 23. Jogi és bölcsészeti tanulmányait a berlini egyetemen elvégezvén, magántanárrá lett a bonni egyetemen. Innen a prágai egyetemre hivatott meg, hol 1854. az egyházjog rendkivüli, 1855. rendes tanárává neveztetett ki. 1872. a bonni egyetemre ment át s 1874 óta tagja a német birodalmi gyülésnek. A német ó-katolikus mozgalomban, melynek történelmét meg is irta (Der Altkatholicismus, Giessen 1887), jelentékeny része volt. Főbb művei: Handbuch des katholischen Eherechts (u. o. 1855); Das katholische Kirchenrecht (u. o. 1., 2. rész 1860, 1866); Lehrbuch des katholischen Kirchenrechts (u. o. 1863); Die Geschichte der Quellen und Litteratur des kanonischen Rechts (Stuttgart 1875-80, 3 köt.); Lehrbuch der deutschen Reischs- und Rechtgeschichte (u. o. 1861, 5. kiad. 1881); Die Macht der römischen Päpste (Prága 1871); Die Stellung der Konzilien, Päpste und Bischöfe (u. o. 1871); Die neueren kath. Orden (Berlin 1872); Der Cölibatszwang (Bonn 1876); Die Summa des st. Tornacensis (1891) és Die Summa des Magister Rufinus (1792). Kiadta végül a trienti zsinat határozatait (1853).

Schultens

Albert, holland orientalista, szül. Groningenben 1686; megh. Lejdában 1750 jan. 26. A lejdai és utrechti egyetemeken tanult, hol 1708. kiadta Animadversiones phililig. in Jobum címü művét; azután gröningeni teologiai kandidátus, 1709. hitdoktor lett; 1711. Wassenaerben lelkész, 1713. Franekerben a keleti nyelvek tanára lett, honnan 1729. Lejsába hivták meg, s itt 1732. az arab nyelvet, 1740. pedig a héber régiségeket adta elő. Fő művei: Institutiones ad fundamenta linguage Hebraicae (Lejda 1737 és 1736); De defectibus hodiernae linguae hebraicae (Franeker 1731); Origines Hebraeae (1724-38 és Lejda 1761); Institutiones araamaeae (u. o. 1745-49); Commentare zu Hiob und den Proverbien (u. o. 1737 és 1748). Irodalmi hagyatékában más kommentárok is találhatók egy héber szótárral együtt. Kisebb iratai megjelentek Opera minora címen (Lejda 1760).

Schultheiss

Albrecht, német rézmetsző, szül. Nörnbergben 1823 márc. 7. Az ottani művészeti iskolában, Lipcsében Sichling vezetése alatt, Drezdában és Berlinben tanult, 1849. Münchenben telepedett le. Legsikerültebb metszetei: Májusi nap; A nagyapa, Böttcher festményei után; Az adópénz, Tizian után; A levéliró, Netscher után; A szegfős leány, Rembrandt után; Háztűznézés, Megérkezés a tánchoz, Defregger után; Krisztus sírbatétele, Penyinó után; Manfréd király családjának elfogatása, Engerth után stb.

Schultz

1. Ákos és István, l. Birányi. - 2. S. Dániel, nyomdász. 1617. Lőcsén állította fel műhelyét, mely 1625. Brewer Lőrinc tulajdonába ment át. S. ugyanekkor Kassán állított még fel egy kisebb nyomdát, mely azonban a következő évben már szintén megszünt. Ez idő után - hihetőleg S. halála folytán - semmi nyoma ezen nyomdának többé, mig 1733. S. özvegye neve alatt ismét megkezdi működését és fennáll 1636-ig. A lőcsei nyomdának ismert nagyobb termékei közül említésre méltók: Abrahamides Iszáknak Oratio Exequialis Georgis Thurzoni (1617) és Musculus Farkasnak Oculi Ipsius Dei, defixi (1620) c. munkája. A S. özvegye vezetése alatt Kassán megjelent művek közül említendő: Alvinczi Péternek (1633. és 1634. megjelent) Postillája.

Schultz

1. Albert, l. Schultz-Lupitz.

2. S. Alvin, német műtörténész, szül. Muskauban 1838 aug. 6. Tanulmányozta a fiziologiát és archeologiát Boroszlóban, azután meglátogatta a berlini építészeti akadémiát, 1866. a boroszlói egyetemen a műtörténet magántanára lett, 1872. u. o. rendkivüli, 1882. Prágában rendes tanár. Munkái: Über Bau und Einrichtung der Hofburgen (berlin 1862); Schlesiens Kunstleben vom XIII. bis XVIII. Jahrh. (Boroszló 1840-72, 2 rész); Die Legengen vom Leben der heil. Jungfrau Maria u. ihre Darstellung in der Kunst des Mittelalters (Lipcse 1878); Das hötische leben zur Zeit der Minnesänger (u. o. 1879;81, 2. kiad. 1889); Gerhard Heinrich vom Amsterdam (Boroszló 1880); Untersuchungen zur Geschichte der schles. Maler 1500-1800 (u. o. 1882); Kunst und Kunstgesch. (Lipcse és Prága 1884, 2 rész9; Einführung in das Studium der neueren Kunstgeschichte (u. o. 1887); Alltagsleben einer deutschen Frau zu Anfang des XVIII. Jahrh. (Lipcse 1890); Deutsche Sittengeschichte des XIV. u. XV. Jahrh. (Prága és Lipcse 1891-92, 2 köt., 2 kiad.); kiadta továbbá a Weisskunig címü német költeményt (Bécs 1888).

3. S. Ármin, német prot. hittudós, szül. Lüchowban (Hannover) 1836 dec. 30-án. 1853-56. a göttingai és erlangeni egyetemeken hallgatta a teológiai tudományokat; 1857-ben Hamburgban lett tanító; 1859. Göttingában segéd-, 1861. magántanár; 1864. Baselbe hivatott rendes teologiai tanárul; ugyanily minőségben működött 1872 óta Strassburgban, 1874 óta Heidelbergában, 1876 óta Göttingában, hol egyszersmind 1881 óta a fő egyháztanácsnak is tagja. Művei közül a fontosabbak: Die Voraussetzungen der christlichen Lehre von der Unsterblichkeit (1861); Zu den kirchlichen Fragen der Gegenwart (1869); Alt- testamentliche Theologie (2 kiad. 1879); Die Lehre von der Gottheit Christi (1881); Grundriss der evang. Dogmatik (1890, 2. kiad. 1892); Grundriss der christl. Ehtik (1891); Grundriss des Apologetik des Christenthums (1894).

Schultze

1. Ágost Zsigmond, német jogtudós, szül. Freifswaldban 1833 ápr. 28. Jelenleg tanár Strassburgban. Munkái: Die Verleitung zum falschen Eide (Berlin 1870); Die Nebenintervention (u. o. 1880); Das deutschen Concursrecht in seinen juridischen Grundlagen (u. o. 1880); Privatrecht und Process in ihrer Wechselbeziehung (Freiburg 1883, 1 köt.); Die processualen Zeitbestimmungen (Strassburg 1887); Civilgerichtrchtsfälle zum akadem. Gebrauch (Jena 1891).

2. S. Fritz, német filozofiai iró, szül. Cellében 1846 máj. 7-én. 1875 óta a filozofia, 1879 óta egyszersmind a pedagogia tanára a drezdai műegyetemen. Az új-kantianusokhoz tartozik, a kriticizmussal a természettudományt, filozofiát és vallást meg akarja egyeztetni egymással. Főbb művei: Geschichte der Philosophie der Renaissance (Jena 1874, 1 köt.); Kant u. Darwin (1875); Philosophie der Naturwissenschaft (1882, 2 köt.); Die Grundgedanken des Materiallismus (1881); Die Grundgedanken des Spritismus (1883); Stammbaum der Philosophie (Jena 1890); Vergleichende Seelenkunda (Lipcse 1892); Der Zeitgeist in Deutschland (u. o. 1894).

3. S. Miksa János Zsigmond, német mikroszkopikus, szül. breisgaui Freibergben 1825 márc. 25-én, megh. Bonnban 1874 jan. 16-án. 1845-ben Greifswaldban és Berlinben az orvostudományt tanulta, 1850. Greifswaldban magántanár, 1853. Olaszországba utazott, 1854. Halléban rendkivüli tanár, 1859-ben Bonnban tanár lett. Nevezetesebb munkái: Beiträge zur Naturgeschichte der Turbellarien (I. rész, Greifswald 1851); Beiträge zur Kenntniss der Landplanarien (Halle 1857); Zur Kenntniss der Elektr. Organe der Fische (u. o. 1858); Die Hyalonemen (Bonn 1860); Zur Anatomie u. Physiologie der Retina (Lipcse 1866); Observationes de structura cellularum fibrarumque nervearum (u. o. 1868); 1865. az Archiv für mikroskopische Anatomie c. közlönyt alapította.

4. S. Viktor, német prot. hittudós és régész, szül. Fürstenbergben (Waldeck) 1851 dec. 13-án. Előbb a baseli, strassburgi, jenai és göttingai egyetemeken teologiai, majd több éven át Olaszországban régészeti és műtörténelmi tanulmányokkal, különösebben a katakombákban való kutatásokkal foglalkozott; 1879. Lipcsében tanári képesítést nyert, 1884. a greifswaldi egyetemen teologiai rendkivüli, 1888. rendes tanár lett. Művei: Die Katakomben von San Gennaro dei Poveri in Neapel (Jena 1877); Archäologische Studien üver christliche Monumente (Bécs 1880); Die Katakomben, die altchristlichen Grabstätten, ihre Geschichte u. ihre Monumente (Lipcse 1884); Das eevangelische Kirchengebäude (u. o. 1886); Geschichte des Untergangs des griechisch-römischen Heidenthums (Jena 1887, 2 köt.); Unter dem Kreuz (Lipcse 1881); Archäologie der altchristl. Kunst (München 1895).


Kezdőlap

˙