Schwarzenberg

az ugyanily nevü járás székhelye Zwickau szász kerületi kapitányságban, a Schwarzwasser és vasút mellett, (1890) 3560 lak., régi kastéllyal, női háztartási iskolával; környékén nagy vasművekkel és fürészmalmokkal, s Ottenstein nevü fürdővel.

Schwarzenberg

régi frank nemes, jelenleg hercegi család, melyet eredetileg Seinsheim-nak hivtak. Első őse 1172. említtetik. 1429. a család a birodalmi bárói rangot 1670. kapta. Ez a család II. Mihály halála után két ágra szakadt, még pedig a stephansbergi (később u. n. németalföldi vagy rajnai ágra) és a hohenlandsbergi ágra, mely 1528-ban ismét két mellékágat hajtott. De miután a frank mellékág 1588-ban, a bajor mellékág pedig 1646-ban kihalt, ezeknek családi birtokai is a rajnai ágra szállottak. (V. ö. Mörath, Beiträge zur Geschichte der rheinischen Linie des Hauses S., Düsseldorf 1877). A S.-család tagjai közül említendők: Adolf báró, aki a török háborukban vett részt, 1598-ban Pálffy Miklós közreműködésével visszafoglalta Győrt, azután Buda visszavívását kisérelte meg, ami nem sikerült, de Tatát, Palotát és Veszprémet visszafoglalta. Pápa előtt azonban életét vesztette (1600). Hősi tetteiért Rudolf császár és magyar király 1599. a grófi rangot adományozta Adolfnak és megengedte, hogy családi címerében egy török fejet viselhessen. - S. Ádám, az előbbinek fia, gróf (l. o.). - János Adolf gróf, az előbbinek fia, 1670. I. Lipót császár kamarása, akitől a maga és házának mindenkori feje részére a birodalmi hercegi méltóságot nyerte, mire 1674. a fejedelmek kollégiumába is fölvétetett. Meghalt 1683. János Adolfot az 659. CXXXI. t.-cikkel a magyar rendek honfiusították. - Unokája Ádám Ferenc anyjától (Sulz grófnőtől) a sváb földön fekvő Kleggau grófságot örökölte; 1723. pedig megkapta az Krumau hercege címet, melyet ez időtől fogva a család feje szokott viselni. VI. Károly császár őt 1732. a vadászaton véletlenségből agyonlőtte. I. Ferenc császár az utódokra is kiterjesztette a hercegi címet. A rajnai államok szövetsége S.-et és Kleggaut is mediatizálta; ezt az utóbbit aztán S. József Badennek adta el (1812). 1703 óta a S.-ház két majorátusra oszlik. Az egyik majorátushoz tartozik: a bajor fönhatóság alatt álló S. és Hohenlandsberg, és az osztrák fönhatóság alatt álló Krumau hercegség, sok más Csehországban és Stájerországban fekvő birtokkal. E majorátus jelenlegi ura S. Adolf József herceg, aki 1832 márc. 18. született, az osztrák urakházának tagja. Neje Ida, Liechtenstein hercegnő. Legidősebb fia János, szül. 1860., dragonyos főhadnagy. A második majorátus birtokai Csehországban és Magyarországban vannak. Jelenlegi uruk S. Károly herceg, aki 1824 jul. 5. született, az osztrák urakházának tagja és a csehországi gazdasági tanácsnak elnöke. Politikai tekintetben ez az ág a csehekkel tart. Neje Vilhelmina, Oettingen-Wallenstein hercegnő. Legidősb fia Károly, szül. 1859., osztrák miniszteri fogalmazó. A S. család birtokai Csehország 30-ad részét teszik, mikhez még a Bajorországban, Alsó-Ausztriában, Salzburgban és Stiriában levő birtokok is, összesen 204 388 hektárral, járulnak. V. ö. Berger, Das Fürstenhaus S. (Bécs 1866); Die Archive des fürstlichen Hauses S. älterer Linie (1873).

1. S. Ádám gróf, szül. 1583., megh. Spandauban 1641 márc. 14. A család németalföldi ágából származott, előbb császári szolgálatban állott, majd az utolsó jülich-klevei herceg tanácsosa, 1619. pedig György Vilmos brandenburgi választófejedelem mindenható minisztere lett. Főképen az ő befolyásának tulajdonítható, hogy a harmincéves háboruban a brandenburgi választó nem csatlakozott az unióhoz, hanem semlegességét minden irányban megőrizni törekedett. Éppen ezért azzal vádolták, hogy a bécsi udvar segítségével a választó-fejedelmi méltóságot akarta elnyerni s Frigyes Vilmos trónörökös élete ellen tört volna. E vád azonban minden komolyabb alapot nélkülöz. V. ö. Cosmar, Beiträge zur Untersuchung der gegen den kurbrandenburgischen Geheimen Rat Grafen Adam von S. erhobenen Beschuldigungen (Berlin 1828); Meinardus (az Allgem. Deutsche Biographie 33. köt.).

2. S. Félix Lajos János Frigyes herceg, osztrák államférfiu, szül. 1800 okt. 2., megh. 1852 ápr. 5. Mint katona kezdte pályáját és 1818. századosi rangra emelkedett, de már 1824. a diplomáciai pályár alépett. 1826. Londonba küldetett, de onnan egy botrányos házasságtörés miatt (lady Ellenborough) rövid idő mulva kénytelen volt távozni s 1827. Neumann báróval Braziliába utazott. Innen visszatérve a párisi és berlini követségeknél működött, 1838. pedig a toriniói s parmai udvaroknál és 1846. követté neveztetett ki Nápolyba, hol a legridegebb abszolutizmus elvét képviselte s rendkivül kicsapongó életet folytatott. Midőn 1848 márc. 26. egy utcai zavargás alkalmával a nápolyi nép az osztrák követség palotáját megtámadta, S. elhagyta Nápolyt s Radetzky hadseregében mint vezérőrnagy, majd mint tábornok szolgált. A bécsi okt.-i forradalom leverése után 1848 nov. 22. miniszterelnökké neveztetvén ki, hozzá fogott kedvenc eszméjének, az egységes abszolut osztrák császárságnak megvalósításához. Orosz segítséggel leverte a magyar szabadságharcot, szoros szövetségbe a pétervári udvarral a középnémet államokat a bécsi udvar pártjára vonta, a német szövetséget helyreállította és a porosz udvart az olmützi szerződésben mélyen megalázta. Ellenben nem sikerült neki az egységes Ausztriát a német szövetségbe és a német vámszövetkezetbe bevinni. V. ö. Berger, Felix Fürst zu S. (Lipcse 1853).

3. S. Frigyes János József Celesztin herceg, bibornok, szül. 1809 ápr. 6., megh. Bécsben 1885 márc. 27. A papi pályára lépett s 1835. salzburgi érsekké, 1842. bibornokká, 1849. pedig prágai érsekké neveztetett ki. Ez utóbbi minőségben az urakházának tagja s a csehországi klerikális-feudális pártnak vezére volt.

4. S. János báró, a német büntető jog reformátora, szül. 1463 dec. 25., megh. Nürnbergben 1528 okt. 21. A család bajor ágából származott, részt vett I. Miksa német császár számos hadjáratában s 1501. a bambergi püspök udvarmestere lett. Szerzője az 1507. megjelent Bamberger Halsgerichtsordnung büntető törvénykönyvnek. V. ö. Herrmann, Johann Freiherr zu S. (Lipcse 1841); Weissel, Hans Freiherr von S. (Grünberg 1877).

5. S. Károly Fülöp herceg, osztrák tábornagy, szül. Bécsben 1771 ápr. 15., megh. Lipcsében 1820 okt. 15-én. 1788. lépett mint hadnagy az osztrák hadseregbe, részt vett az 1789-iki török háboruban, majd 1792. mint őrnagy a franciák ellen küzdött Belgiumban, jelen volt Jemappesnál és 1794. eldöntötte a cateau-cambrésisi győzelmet. 1795. és 1796. Wurmser, majd Károly főherceg hadseregében küzdött Olaszországban és a Rajnánál. 1800. már mint tábornok részt vett a hohenlindeni ütközetben, annak elvesztése után pedig a hadsereg visszavonulását fedezte az Enns mögé. 1805. az udvari hadi tanács alelnökévé nevezték kis s ugyanazon évben az ulmi katasztrófánál lovassága élén a franciák sorain keresztül tört s Eger felé elmenekült. 1808. mint követ Pétervárra utazott, de már 1809. visszatért, részt vett a wagrami ütközetben és lovasságával a visszavonuló osztrák hadsereg utócsapatát képezte. A bécsi béke után lovassági tábornokká és párisi nagykövetté neveztetvén ki, ő vezette azon tárgyalásokat, melyek Napoleon és Mária Lujza házasságára vezettek. 1813. a Csehországban összevont osztrák hadsereg fővezérévé neveztetett ki, majd miután a bécsi udvar is a szövetségesekhez csatlakozott, a szövetségesek összes csapatainak fővezérletét reá ruházták. Ily minőségben vívta a drezdai és lipcsei nagy csatákat s vezette a szövetségesek hadait Radetzky terve szerint 1814 elején Páris bevételéig s Napoleon lemondásáig. Napoleon visszatérése után Elba szigetéről 1815. a szövetségesek felső-rajnai hadseregének fővezérévé neveztetett ki, de mielőtt hadi működését megkezdhette volna, a waterlooi csata Napoleon és a hadjárat sorsát eldöntötte. Visszatérése után I. Ferenc az udvari hadi tanács elnökévé nevezte ki és nagy birtokokkal jutalmazta meg Magyarországon. 1838 okt. 18. Lipcse mellett Mensdorf közelében emléket emeltek neki mint a szövetséges csapatok fővezérének; Hähneltől készített lovasszobrát Bécsben 1867 okt. 20 leplezték le. V. ö. Prokesch-Osten, Denkwürdigkeiten aus dem Leben des Feldmarschalls Fürsten v. S. (Bécs 1822, új kiad. 1861). - Fia Frigyes Károly herceg, osztrák tábornok, szül. 1800 szept. 30., megh. 1870 márc. 6., a következő érdekes munkát adta ki: Aus dem Wanderbuch eines verabschiedeten Landsknechts (Bécs 1844-48, 5 köt.).

Schwarzsee

(Lac Domene), 11/2 km. hosszu, 600 m. széles és 12 m. mély, halakban gazdag hegyi tó Freiburg (Fribourg) svájci kantonban Greyerz és Sense járások határán, a Schweinsberge, a Kaisereggschloss mészkőlánc és a Jaunflühe végső ágai közt. Lefolyása a Warme-Sense. Ny-i partján van Schwarzseebad kéntartalmu ásványvizforrással.

Schwarzwald

l. Fekete-erdő.

Schwarzwald kerület

württembergi kerület Baden nagyhercegség és Hohenzollern közt. A Fekete-erdő, Sváb Jura és Rauhe Alb által takart, meglehetősen zord éghajalatu kerületet a Neckar és Enz meg Nagold nevü mellékvizei öntözik. Az erdőgazdálkodás és állattenyésztés a fő foglalkozás. Járásai:

A járás neve

Területe km2-ben

Lakosainak száma

Balingen

322

35 192

Calw

320

25 408

Freudenstadt

534

31 764

Herrenberg

238

24 272

Horb

187

20 151

Nagold

285

25 720

Neueunburg

316

27 013

Nürtingen

181

27 437

Oberndorf

282

28 433

Reutlingen

266

43 728

Rottenburg

242

28 351

Rottweil

226

33 343

Spaichingen

229

17 388

Sulz

227

18 567

Tübinga

223

36 083

Tuttlingen

294

27 613

Urach

290

30 871

Schwarzwasser

1. a zwickaui Mulde jobboldali mellékfolyója a szász királyságban. A Fichtel-hegységben Gottesgabtól É-ra ered és Auénál torkollik. - 2. S., a Visztula baloldali 195 km. hosszu mellékfolyója Ny-i Poroszországban; Köslin és Danzig kerületek határán ered, átfolyik a Weitseen és Schwetz alatt torkollik, 96 km.-nyire tutajozható.

Schwaz

az ugyanily nevü tiroli kerületi kapitányság székhelye az Inn jobbpartján, vasút mellett, (1890) 5888 lak., állami dohánygyárral, kőedény- és drótárukészítéssel. Közelében Viecht bencés kolostor. Az 1409 óta űzött réz- és ezüstbányászat egykor (1560) 30 000 embert foglalkoztatott és 1423-tól 1560-ig 200 millió forintnál többet jövedelmezett. Jelenleg is bányásznak még ezüsttartalmu érceket, ólomfémet és bournonitet.

Schwechat

(Kleinschwechat), község Lajta-Bruck alsóausztriai kerületi kapitányságban, Bécs mellett, attól DK-re, vasút mellett, (1890) 6031 lak., a császárság legnagyobb sörgyárával (600 000 hl. évi termelés), nagy malmokkal, vaskohókkal, hámorokkal és hengerművekkel. S. közelében egy obeliszk mutatja azon helyet, ahol 1683. Bécs felszabadítása után I. Lipót császár és Sobieski lengyel király találkoztak. A szabadságharc idejében 1848. itt a magyarok vereséget szenvedtek.

Schwechten

Ferenc, német építész, szül. Kölnben 1841 aug. 12-én. 1861 óta látogatta a berlini építészeti akadémiát; tanulmányait Olaszhonban folytatta. 1871-82. a berlin-anhalti vasúttársaság hivatalnoka volt és mint olyan építette legjelentékenyebb művét, a berlini pályacsarnokot. Építette azonkivül még a berlini hadügyi akadémiát, a stettini hangversenyépületet, a leneppi hadi emléképületet, I. Vilmos császárnak emlékére emelt templomot stb.

Schwedler-tartó

l. Rácsos tartó.


Kezdőlap

˙