Sinus

(lat.) a. m. görbülés, öböl, kebel, mell; geometriai értelemben l. Trigonometriai számok; S. bussola, l. Galvanométer.

Sinus-vonal

Hullámszerü vonal, mely az y=sin x függvényt ábrázolja.

Sinylők háza

olyan intézmény, melyben elaggott, elnyomorodott, dolgozni képtelen szegények ellátásáról (elhelyezéséről, élelmezéséről, ápolásáról stb.) gondoskodnak.

Sió

a nagyobb, lassú folyású patakok magyar elnevezése.

Sió-csatorna

a Balaton fölös vizét vezeti le a Dunába. Állítólag a rómaiak által ásott lecsapoló csatornából keletkezett. Siófoknál ágazik ki a Balatonból s délkeleti irányban Ozoráig folyik, ahol a Kapossal egyesül; innen kezdve mint Sió-Kapos kelet felé, majd a Fejérvár felől érkező Sárviz-csatornával párhuzamosan dél felé folyik s vele Agárdnál egyesül, s tovább Sárviz néven Szegzárd közelében a Dunába ömlik. A S.-ban Siófoknál egy zsilip van, miáltal a Balatonból a csatornába folyó vizmennyiség bizonyos határok között változtatható s a Balaton vizszínemelkedése szabályozható. L. Balaton, Kapos és Sárviz.

Siófok

nagyközség Veszprém vmegye enyingi j.-ban, (1891) 2381 magyar lak. S. a Balaton partján s a Sió-csatorna torkolata mellett fekszik. Már régibb idő óta sokan nyaraltak és fürdőztek itt, mire kedvező fekvése (a déli vasút mellett) alkalmassá tette. 1891 óta a S.-i Balaton-fürdő és szálló részvénytársaság itt a modern igényeknek megfelelő fürdőtelepet létesített 35 ha. terjedelmű parkkal, díszes szállókkal s nyaralókkal (210 szoba). A fürdőt leginkább idegbántalmak, vérhiány és görvélyesség ellen használják. A községben szintén számos vendég talál elhelyezést. A Balaton taván gőzhajók közvetítik a közlekedést Balaton-Füred felé. Van itt továbbá vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Az osztrák-magyar bank mellékhelyiséget tart fenn, sőt lóversenyeket is szoktak itt tartani.

Sion

Jeruzsálem magaslata, eredetileg annak a dombnak és hegyi erődnek a neve, melynek bevétele által Dávid a jebuzitákat és Jeruzsálemet meghódította. A Kr. u. IV. sz. óta a legújabb időkig S. névvel jelölik tévesen Jeruzsálem legmagasabb DNy-i dombját (a hagyományos S.-t). Lásd Jeruzsálem.

Sion

(ejtsd: szion, ném. Sitten), az ugyanily nevü járás székhelye Wallis svájci kantonban, a Sionne mindkét partján, közel a Rhôneba való torkollásához, vasút mellett, (1888) 5513 lak., gipsz-, antracit-, márvány- és épületkőbányával, szalmafonással, dohánygyártással, szőllő- és egyes helyeken déligyümölcstermeléssel. A szűk utcákból álló, komor, középkorias külsejü résznek kiválóbb épületei a XV. sz.-beli gót-, a csinos Szt.-Theodul-templom, az ósdi külsejü városház; az új, barátságosabb külsejü részben van a kormányzói, a püspöki palota és az új szép gimnázium. Közelében láthatók az egykori püspöki palotának Tourbillonnak (1294. épült) romjai, továbbá egy régi kastély Valeria, amely most papi szeminárium és a Notre-Dame de Valere templommal van összekötve; e templomban érdekes oszlopfők, képek és faragott kanonoki székek láthatók.

Sion

György, román iró, szül. Hirsova községben (Moldva) 1822 táján, megh. Bukarestben 1892. Szerény anyagi javakkal biró, de ős nemesi családból származott. Jászvásárba került hivatalnoknak, ott megtanulta a görög, latin, francia, olasz és angol nyelveket annyira, hogy mindegyikből kitünő fordításokkal gazdagította az akkor még szerény román irodalmat: Fotino: Istoria Dacieě (Dácia története, görögből, Bukarest 1860); Kantemir: Descrierea Moldoveě (Moldva leirása, latinból, Bukarest 1868); Athalia, Phaedra, Horatius, Racine és Corneille tragédiáit franciából; Milton Paradicsomából stb. A 40-es évek szabad eszméi ő benne is követőre találtak s a zsarnokságot éles szatiráival ostorozta, amiért üldözték is. Ekkor neve már általánosan ismeretes és tisztelt volt s az 1848. és 1856. évek közt Erdélyben bolyongó költőt mindenki szivesen látta házánál. Hazájába visszatérve, részt vett még a Moldva és Havasalföld egyesülésére megindított mozgalomban, azután pedig végleg megvált a politikától és az irodalomnak élt. 1868. a román akadémia tagjává választotta, később titkárává. 1872. kiadta Bolintineanu költeményeit, melyhez becses biográfiai előszót irt. Lirájának legismertebb terméke a Limba romaneasca (A román nyelv) s a Mirele Romaniei (Románia vőlegénye). Irt egy egyfelvonásos drámát La Plevna (Plevnánál) címen (Bukarest 1878); egy vígjátékot Candidat si deputat (Jelölt és képviselő) címen. Saját dolgait egyébként nem adta ki. Irt ezenkivül több cikket a folyóiratokba is, melyek mind irodalmi kérdésekkel foglalkoznak.

Sioniak

vallásfelekezet, l. Eller.


Kezdőlap

˙