Szaida

ritkábban Szeida is, tengerparti város Sziriában, Törökországnak beiruti mutesszariflikjában, 37 km.-nyire délnek Beiruttól. Pompás termékeny környezetben fekszik egy hegyfok lejtőjén, kivülről a kertek, melyek övezik, kedves képet nyujtanak, belülről azonban a város hepe-hupás, zeg-zugos és piszkos. Lakosainak száma 12,000, akik többnyire mohammedánok és selyemtenyésztéssel és olajtermeléssel foglalkoznak. Csekélyebb számmal vannak a maronita keresztények és zsidók, mely utóbbiak egy külön városrészben laknak. Kikötője, mely régebben fontos szerepet játszott, most be van temetve; az egykori kikötő bejáratánál mesterséges töltésen ősrégi vár emelkedik, mely a várossal híddal függ össze. Ebben a várromban találtak 1840. Nagy Sándor korabeli aranyérmeket. Ezen és későbbi leletek vezettek Szidon város feltárására, melynek területe sok tekintetben összevág a mai Sz. területével.

Szaigon

az ugyanily nevű kerületnek és Kokhinkhina hátsóindiai francia gyarmatnak fővárosa, továbbá francia Indo-Khina főkormányzójának székhelye, a Sz. folyó jobb partján, 60 km.-nyire a torkolatától, vasút mellett, egykoron mocsáros vidéken, mintegy 80,000 lak., akik az európaiakon kívűl annamiak, khinaiak és malájok. Sz. Kelet-Ázsiának szingapur és Hongkong után a legfontosabb kikötőhelye. A kivitel fő cikkei: rizs, különösen Khinába és Franciaországba, azután Európa és Ázsia egyéb részeibe, rizsliszt, besózott halak, tengeri só, pamut és kopra; a bevitelé: szövőiparcikkek, fémek, szerszámok, gépek, kémiai cikkek, petroleum és különböző élelmi szerek. 1895. érkezett 494 hajó 620,116 tonna tartalommal (169 francia hajó 239,920 tonnával). A benszülöttektől lakott, rongyos falukhoz hasonló külvárosokon kívűl a tulajdonképeni Sz.-nak számos európaias külsejü háza van; ezek közt a kiválóbbak: a nagy parkban fekvő pompás kormányzói palota, a hittérítői épület, a székesegyház (1877), a szinház, csillagvizsgáló, citadella és a kaszárnyák, több francia mintára berendezett kávéház, két college és végül a kisérleti állomás a botanikuskertben.

Szaikaido

japán sziget, l. Kiusiu.

Szaikio

japán város, l. Kioto.

Szaisz

(Sais), jelentékeny város ókori Egyiptomban, valamikor egész Alsó-Egyiptomnak főhelye, a régi királyok székes palotájával és Neith istenasszony templomával, melyben Osiris sírját mutogatták, s melybe a Fáraók temetkeztek. A város fénykora a VIII. sz.-ot követő kor, különösen a XXIV. és XXVI. dinasztia, melynek fejedelmei közül különösen Amasis diszítette fényes épületekkel. A Sz.-i kép, melynek fátyolát aki fellebbenti, mosolyogni elfelejt, későbbi korok görög legendáiból került a modern költészetbe.

Szaiszi fátyol

l. Szaisz.

Szaitz

Leo, katolikus hitszónok, szervitarendi szerzetes, szül. Kismartonban a XVIII. sz. elején, megh. Egerben 1792. Pappá szenteltetvén, hosszabb ideig hitszónok volt Egerben. Több ízben heves vitái voltak a kat. vallást támadókkal. Művei: Igaz magyar (Berlin és Páris 1776-90, 4 köt.); A b. Szűz Mária ünnepeinek szenteléséről (Buda 1784); Kis magyar frazeologia (Pozsony 1788); Más is igaz magyar! (1789); Magyar- és Erdélyországnak rövid ismerete (Pest 1791); Magyar- és Erdélyországnak mind világi, mind egyházi története (u. o. 1793); Trenk mérőserpenyőjének összetörése (u. o. 1791); Huszonöt esztendőre szegődött házi és mezei szolga (Vác 1797) stb. Irt azonfelül sokat latin nyelven.

Szaizan-nor

(Dzaizan-nor), tó Szemipalatinszk orosz középázsiai vidék DK-i részében, a khinai határ közelében, 550 m. magasban, a Nagy-Altai- és Tarbagatai-hegységek közt, lapos partokkal. Hossza 90, legnagyobb szélessége 65 km. Területe 2383 km2. Halakban nagyon gazdag. K-en beléfolyik a Fekete-Irtis, ÉNy-on pedig kifolyik belőle az Irtis, az Ob mellékfolyója.

Száj

(os), felvevő része a tápláló csatornának. A szájnyilást az ajkak (felső és alsó) határolják; ez a nyilás vezet a szájtornácba (az ajkak, pofa nyálkahártyája és a fogsor közt levő szűk ürbe), a fogsorok után pedig a tulajdonképeni szájürbe. A szájüreg a garatba (l. o.) s ez ismét a nyelőcsőbe folytatódik, amely utóbbi ismét a gyomorba (l. o.) nyilik. A szájüregbe nagy mirigyek nyilnak; ilyenek a fültövi, az állkapocs alatti és a nyelv alatti nyálmirigyek; de falzatában s a benne levő nyelvben is sok apró mikroszkopi mirigy van, amelyek nyálkát választanak el (nyálkamirigyek). A szájüreg fegyverzete a felső, alsó fogsorok. Izlőszervek is vannak benne, a nyelv szemölcseiben.

[ÁBRA] Száj. Fent a szájpadlás (5), lent a nyelv háta (4), elől a fogsor, hátul pedig a torokszoros (isthmus faucium, 10), a torokszorost aztán az inyvitorlák (7,8) a nyelvcsap (6), az ínyvitorlák közt levő mandolák (9) és a nyelv gyöke (3) fogják közre.

Szájadék

(nov.), l. Szájnyilás.


Kezdőlap

˙