Személy

(persona), általában véve az egyes ember (individuum), amennyiben önelhatározásra képes a cselekvését erkölcsi szempontból megitélni tudja (l. Egyén). - Sz. jogi értelemben a. m. jogalany, az, aki jogok és jogviszonyok alanya lehet. A Sz.-nek ellentéte a dolog (l. o.), amely jogoknak nem alanya, hanem csak tárgya lehet. Sz. és jogalany, személyiség és jogalanyiság v. jogképesség tehát azonos fogalmak. L. Jog és Jogi személy. Természetes Sz. csak az ember, és pedig a művelt világ jogai s igy jelesül hazai jogunk szerint is minden ember. A természetes személyiség születéssel kezdődik, vagyis akkor, midőn az emberi lény az anyai méhtől teljesen elválasztatott. A méhtől el nem vált gyermek csak az anyai testnek része (pars viscerum), fogamzása percétől kezdve azonban fentartatnak részére mind ama jogok, amelyek őt akkor, ha élve születend, meg fogják illetni. Ez az elv a római jogszabályban nyer kifejezést: «Nasciturus pro jam nato habetur, quoties de commodo ejus agitur», hazai jogunkra nézve különösen Verbőczy tételében (Hármaskönyv II. R. 62. c. 2. §): «Concepti a tempore conceptionis aequalia jura habent cum natis exstantibus filiis». E szabály különös jelentőséget nyert az öröklési jogban, ha ugyanis az öröklési jog az anya teherben léte alatt nyilik meg, az a magzatnak születése idejéig részére fentartatik. Feltétel azonban az, hogy a gyermek élve szülessék. Ellenkező esetben ugy tekintendő, mintha nem is fogantatott volna. A méhmagzat önálló büntetőjogi védelemben is részesül, mert szándékos elhatjása vagy megölése büntetés alá esik.

A természetes személyiség az embernek fizikai halálával és csak ezzel szünik meg. A jogképesség elvesztésével járó római jogi maxima capitis diminutio, valamint a morte civile polgári halálhoz - hasonló intézmény hazai jogunkban mindenkor ismeretlen volt. A halál bizonyítása anyakönyvi kivonattal történik, de történhetik más közokirattal v. tanukkal is. A halál bizonyításának egyik módja a holltá nyilvánítás (l. o.). Arra az esetre, amely pedig igen fontos jogi következményekkel járhat, ha be nem bizonyítható, hogy több elhalt egyén közül melyik halt meg előbb, a különböző törvények különböző törvényes védelmeket állítottak fel. Igy némely törvény azt vélelmezi, hogy valamennyien egyszerre haltak meg; a római jog felmenők és lemenők között azt a vélelmet állította fel, hogy a 14-ik életévét betöltött lemenő a felmenőt, a fiatalabb lemenőt ellenben a felmenő élte túl. Bonyolult vélelmeket, melyekben a kor és a nem döntő szerepet játszik, állít fel a francia törvény. Hazai jogunk törvényes vélelmet nem állít fel, a szabály tehát csak az lehet, hogy aki másnak előbb v. utóbb történt elhlálozására jogot alapít, azt bizonyítani tartozik.

A természetes Sz.-ek jogilag jelentékeny minőségei gyanánt említendők: 1. a nem (sexus), noha csekélyebb kivételeket leszámítva, hazánkban a két nem egyenlő jogokban részesül; 2. az életkor (l. o.); 3. az egészség, amennyiben bizonyos testi (p. siketnémaság) vagy szellemi betegségek magának a betegnek vagy másoknak érdekében a beteg nem ugyan jog-, hanem cselekvési képességének (vagyis annak a képességnek, hogy maga jogcselekvényeket végezhessen) megszorítását eredményezhetik; 4. a rokonság és a sógorság (l. o.); 5. a polgári becsület, melynek megszorítása napjainkban a becstelenség (infamia) megszüntével csak annyiban bir jelentőséggel, hogy bizonyos bűntettek miatt elitélt egyén nem lehet tanú, gyám-esküre nem bocsátható s hogy bizonyos bűntettek miatt a bűnös hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére itélhető; 6. az állampolgárság (l. o.); 7. a rendi különbség, mely szempontból kiváló fontossággal birt előbbi jogunkban a nemesek és a nem nemesek közti különbség, amely utóbbiak között ismét megkülönböztetendők: a szabad királyi városi polgárok, a szabad kerületek lakosai, az egyházi nemesek (praedialisták), s az úrbéresek, végre 8. a vallás.

Személyesítés

l. Megszemélyesítés.

Személyes jogok

l. Reáljogok.

Személyes jogok rendszere

az a rendszer, amelynek értelmében mindenkire mindenütt az ő hazájának törvényei alkalmazandók, minek ellentéte a területiség (territorialitás) rendszere, amely szerint az állam törvénye a területen levő összes személyekre és dolgokra irányadó. A Sz. a középkorban, különösen annak első századaiban uralkodott, míg mai nap a területiség elve a szabály, melynek azonban kivételei is vannak. E viszonynak szabályozása a nemzetközi magánjognak és a nemzetközi büntető jognak feladata.

Személyes kereset

l. Kereset.

Személyes kereseti adó

l. Adó, Jövedelmi adó.

Személyes kezelés

l. Önkezelés.

Személyes névmás

l. Személynévmás.

Személyes szabadság

a testi mozgásnak és a cselekvésnek szabadságát jelenti, tehát a fizikai lehetőséget, hogy az ember akaratának megfelelően cselekedhessék vagy ne cselekedhessék, valamit tegyen v. elhagyjon. Ez tehát, és nem mint némelyek tévesen vélték, az akaratszabadság tárgya a Sz.-nak, amelynél nem az akarati elhatározásnak, hanem az akarat külső érvényesítésének szabadságáról van szó. A Sz. egyik ősjoga és java az embernek s egyenrangba helyezhető az élet javával, mert miként ez, minden emberi haladásnak egyik lényeges feltétele. L. Egyéni szabadságjogok.

Személyes szabadság elleni bűntettek

A személyes szabadság csak a modern felfogás szerint részesül mint ilyen önálló büntető védelemben. A Sz.-nek, melyeknek jogtárgya az ember személyes szabadsága, legegyszerübb alakja: a kényszerítés (l. Jogtalan kényszer és Zsarolás). A kényszerítéssel mint a személyes szabadság részleges elvonásával szemben áll a személyes szabadságnak teljes elvonása, az embernek letartóztatása (l. o.), amelynek többéle eseteit különböztetik meg a büntető törvények. Ennek egyszerü alakját a magyar btkv annak cselekményében találja: «aki valakit törvényellenesen elfog, elfogat, letartóztat vagy személyes szabadságától bármily más módon megfoszt», és ezzel egy vonalba helyezi, s egyenlő tekitnet alá veszi annak csekményét: «aki valakit a törvény által megengedett esetekben tartóztat le (p. a tulajdonos a tetten kapott tolvajt), azonban e cselekményét azonnal, milyet lehetséges volt, a hatóságnak be nem jelenti». Ennek büntetése a letartóztatás tartama szerint különbözik, s három hónapig terjedhető fogháztól öt évig terjedhető fegyházig változik. A büntetési fokozatok a következők: a) ha a letartóztatás tartama hét napot meg nem haladott, három hóig terjedhető fogház; b) ha a letartóztatás hét napnál tovább tartott, de 15 napot meg nem haladott, egy évig; c) ha 15 napnál tovább tartott, de egy hónapot meg nem haladott, két évig terjedhető fogház; d) ha egy hónapnál hosszabb, de három hónapnál rövidebb ideig tartott, három évig terjedhető börtön; e) megj.: a lexikonban ez a pont is c)-ként van írva, de egy c) már van, ezért javítottam e)-re ha pedig három hónapot is túlhaladott, öt évig terjedhető fegyház. Ennek a büntetendő cselekménynek súlyosabb büntetési tétel alá eső, u. n. minősített eseteit állítja fel a törvény a következő ismérvek alapján: a) a letartóztatottal folytatott bánásmód alapján, ha t. i. a ltartóztatott ellen más erőszak vagy sanyargatás követtetett el, amennyiben azok súlyosabb büntetés alá eső cselekményt nem képeznek; b) a letartóztatott testi épségére származott eredmény alapján, ha t. i. a letartóztatás vagy a kínzás bizonyos súlyosabb testi sértést vagy halált okozott, amennyiben utóbbi esetben a cselekmény gyilkosságot nem képez; c) a letartóztatottal történt rendelkezés alapján, ha t. i. a letartóztatott valamely külhatalomnak katonai szolgálatába vagy rabszolgaságba vitetett. Az első esetben a személyes szabadság elvonásának tartama szerint meghatározott büntetések egy évvel meghosszabbíthatók. A másik két esetben e büntetés öt évtől 10 évig, de halálos eredmény esetében 10-15 évig terjedhető fegyház. Minősített esetei a személyes szabadság megsértésének: a) a gyermekrablás (l. o.); b) a leányrablás (l. o.) és c) a nőrablás (l. o.). Ebben a három esetben, amennyiben súlyos testi sértés vagy halálos eredmény nem forog renn, s bizonyos más kivételes eseteket nem számítva, a bűntett csakis a sértett félnek - azonban vissza nem vonható - indítványára, egyéb esetekben mindig hivatalból üldözendő (btkv 22. fej. 317-326. §). Ezek a törvényes szabályok a személyes szabadságot a magán személyek részéről való megsértések ellen védelmezik; mig a személyes szabadságnak közhivatalnok által való megsértése külön büntetendő cselekmények tényálladékát állapítja meg (l. Hivatali bűntettek és vétségek). Közhivatalnokkal szemben a törvény az állampolgárt a kényszerítés ellen is védi, hivatali hatalommal való visszaélésnek nevezett és tö évig terjedhető fogházzal büntetendő vétségnek nyilávnítván a közhivatalnoknak cselekményét, aki hivatali hatalmával visszaél a végett, hogy valakit jogtalanul valaminek eltűrésére vagy elhagyására kényszerítsen (475. §). A személyes szabadságnak teljes elvonását a törvény annak a közhivatalnoknak cselekményében találja: a) aki hivatalával visszaélve, törvényellenesen valakit elfogat, elfog vagy letartóztat és b) aki a felügyelete alatt levő s letartóztatásra szolgáló helyiségben (börtön, fogház stb.) valamely foglyot a jogerejü itéletben vagy az illetékes közhivatalnok rendeletében meghatározott időn túl, kötelességének megsértésével, természetesen tudva és szándékosan, fogva tart. A büntetés a letartóztatásnak tartama szerint s a fent kiemelt tartamok alapul vétele mellett: egy évig; két évig terjedhető fogház; három évig terjedhető börtön; öt évig és végül 5-10 évig terjedhető fegyház. A fent kiemelt az a szabály, hogy az ott meghatározott esetben a letartóztatás tartama szerint meghatározott büntetések egy évvel meghosszabbíthatók, itt is alkalmazandó. A törvénytelen letartóztatáson kívűl büntetőjogi felelősség terheli: a) a letartóztatási hely felügyelőjét, aki valakit a helyiségbe a fennálló szabályok ellenére befogad vgy valakinek a fogházba történt beszállításáról közvetlen felsőségét 24 óra alatt nem értesíti; b) a közhivatalnokot, aki hivatalos tudomással birván valakinek törvényellenes letartóztatásáról vagy fogva tartásáról, azt az illetékes felsőbbségnek azonnal fel nem jelenti, s a felsőbbséget, mely a hivatalos tudomására jutott ily törvényellenesség tárgyában 48 óra alatt kellően nem intézkedik. A büntetés mindkét esetben egy hóig terjedhető fogház. Mellékbüntetésül az utolsó helyen említett mulasztás kivételével minden más esetben a hivatalvesztés is kimondandó. A törvényellenesen letartóztatott kártalanítás címén minden napért 5-10 frtot követelhet.


Kezdőlap

˙