Targonca

egykerekü emberi erőre készített járómű szekrény nélkül.

Targovic

(Targovica, Torhovica), falu Kijev orosz kormányzóságban, a Szinyuha mellett, amely Novoarhangelszktől elválasztja, 2346 lak. Ismeretes az itt megkötött konfederációról, amelyet 1792 máj. 14. az 1792-iki lengyel alkotmány ellenségei Potocki Félix vezérlete alatt kötöttek s amelyhez maga Ágost Szaniszló király is csatlakozott.

Targoviştea

(Tergovişte), Dimbovit romániai kerület székhelye, a Havasalföld É-i szegélyén, a Jalomica és vasút mellett, 8300 lak., gimnáziummal; egy arzenállal és a közeli Deal-hegyen két kaszárnyával. T. 1383-1716. fejedelmi székhely is volt; ezért néhány érdekes templom- és platoamaradványa is van.

Tárgum

(khald, a. m. tolmácsolás, fordítás, többes alakja targumim) az ótestamentom khaldeus fordításainak neve. A babiloni fogság után az állami restaurációval a zsidóságnál együtt járt a vallásos érzület megélénkülése, mely az ótestamentomban kereste szükségletének kielégítését. A nép nyelve a khald lévén, szükségessé vált a bibliát khald nyelvre fordítani. A fordítással együtt járt a biblia értelmezése is, ennél fogva a T.-ban sok helyen a szövegnek szó szerinti fordítását pótolja az illető hely magyarázása vagy körülirása. Az ótestamentom fordítóját, aki egyszersmind a zsinagógában a bibliát értelmezte és prédikációk anyagául felhasználta, meturgemannak nevezték. Babiloniai és jeruzsálemi (azaz palesztinai) T.-ot szokás megkülönböztetni; az elsőnek képviselője az Onkelos (l. o.) nevü, melynek nyelve a kelet-aram és mely rendszerint szó szerinti hű fordítását adja a Pentateuchnak, míg a másiknak, a nyugat-aramnak képviselője a helytelenül Jonatán ben Uzielnek nevezett, ritkán szó szerinti Pentateuch-fordítás. Az Onkelos fordítása Kr. u. a III. és a jeruzsálemi a VII. sz.-ban szerkesztetett. A rprófétai könyvekre is létezik babiloniai (Jonatán ben Uzielnek tulajdonított) és jeruzsálemi T. A hagiografák egyes könyveinek T.-a hosszadalmas körülirás mondákkal vegyítve. A T.-ok szótárát megirta Levy J. (3. kiadás Lipcse 1881); a T.-Onkelos legjobb kiadását eszközölte Berliner A. (Berlin 1884). V. ö. Merx J., Chrestomathia targumica (u. o. 1888).

Tárgy

a nyelvtanban az a mondatrész, mely azt a személyt vagy dolgot nevezi meg, akire v. amire közvetetlenül ráhat az ige jelölte cselekvés. A tárgy általában kétféle lehet: vagy már meg van készen s a cselekvés csak ráirányul, vagy még csak a cselekvés által jön létre, annak eredménye, célja. P. a cselekvés előtt is megvolt T. van ezekben: Virágokat köt koszoruba. Kivágja a papirost. Megsütik a tésztát. Járja a korcsmát. Ellenben a cselekvés által keletkező T. van ezekben: Koszorut köt. Virágot vág ki papirosból. Megsütik a kenyeret. Járja a táncot. - T.-a csak cselekvő igének lehet; szenvedő mondtban is van T.-a a cselekvésnek, de ez akkor alanya a mondatnak; p. az ellenséget megverik - az ellenség megveretik. A cselekvő igék közül azokat, melyeknek T.-uk szokott lenni, T.-a igéknek nevezzük. Sokszor azonban egyéb igéknek is van T.-uk, különösen ha magát a cselekvést tesszük T.-nak is a mondatban; p. Ember fogad fogadást. Szörnyü halált halsz. Nagyot botlik (azaz nagy botlást botlik). A halottnak hármat harangoznak. Az ilyen T.-at belső T.-nak szokás nevezni, mert tulajdonkép már az ige is magában foglalja. - Néha meg viszont a T.-as igének nincs kitélve T.-a, sőt nem is igen gondoljuk hozzá; p. Aki mer, az nyer. Aki nem dolgozik, ne egyék. (Még T.-as igealakokkal is vannak ilyen T.-nélküli kifejezéseink; p. kevéssel beéri; kifutja; no hiszen megjárta; ugyancsak rákezdte az eső). Némely T.-as ige mellett határozó alakjában is kitehetjük a T.-at; p. Elkezdi a munkát, vagy bele kezd a munkába v. hozzá kezd a munkához. - A műveltető igének kétféle T.-a lehet; p. Iratja a gyermeket (vagy eteti a gyermeket), vagy a gyermekkel iratja a levelet (megeteti a kenyeret a gyermekkel). A mondat t.-a rendesen T.-ragot (-t ragot) vesz föl: kocsit, kaput, házat, lovat, bokrot. Ezt a T.-ragos nyelvtani alakot nevezzük T.-esetnek. - T. filozofiai értelemben, l. Objektum.

Tárgyalás

biróságoknak és közhivataloknak a felek vagy meghatalmazottjaik közbenjöttével való eljárása. L. még Főtárgyalás.

Tárgyalási elv

az a perjogi elv, amely szerint a vitás ügynek tárgyalása a felek indítványaitól függ. Ellentéte a nyomozó elv, amely szerint a biró a tényállást önállóan állapítja meg. Amaz csak alaki igazságra vezet, emez az anyagi igazságra törekszik, s a polgári perjogban is mindinkább érvényesül.

Tárgyas ige

(azelőtt átható ige), a nyelvtanban az olyan cselekvő ige, melyet a mondatban tárggyal szoktunk szerkeszteni, erre a kérdésre: kit? mit? Ilyen igék p. csinál, tesz, néz, lát, hoz, visz. L. Tárgy.

Tárgyas ragozás

az alanyi v. tárgyatlan ragozásnak ellentéte (azelőtt a T.-t határozott, az alanyit határozatlan ragozásnak nevezték). A T. magában az ige alakjában, személyragjaiban kifejezi a tárgyra való vonatkozást, p. a második személyt ebben az alakban: várlak, kérlek (téged v. titeket), a harmadikat ezekben: várom, várod, várja stb., kérem, kéred, kéri (őt v. őket; l. Igeragozás). A várlak, kérlek-féle alakot csak egyes első személyü alanyra vonatkozhatnak: én várlak, én kérlek. - A harmadik személyü tárgyra mutató igealakok már mindenféle alanyra vonatkozhatnak, p. várom, várja, várjátok stb. Ezeknek használatára nézve ezt a szabályt lehet felállítani: a tárgyas ragozást akkor használjuk, ha a cselekvésnek tárgya meghatározott személy vagy dolog. Tehát: a) Ha a tárgy harmadik személynévmás (őt, őket és önt, önöket) v. muató névmás (kivéve ezeket a tulajdonságra s mennyiségre mutatókat: ilyen, ugyanolyan, ennyi, akkora), p. Őtet lebirkozá vad Detre szász (Ar.). Elvonul a tábor, csillapul morajja; ezt a szél elhordja, azt a port takarja (Ar., Toldi I.); Azt hinné az ember, élő tilalomfa (u. o.). A névmás nincs is mindig kitéve; p. Jól tudom [azt], mi lappan bokrodnak megette (Ar., T. II.); «szénát hord szegényke künn a béresekkel, hivatom -» (u. o.); Sajnálom [őt] szegényt. - b) Ha a tárgy egy bizonyos személynek vagy dolognak tulajdonneve; p. Testével takarja Györgyöt és ugy védi, pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti (Ar., T. II.). - c) Ha a tárgy mutató névmással (kivéve a tulajdonság- sé mennyiségmutatókat) vagy határozott névelővel összekötött névszó; p. Ugyanazon embert láttuk; Hallja-é az özvegy e vadászi lármát? (Ar., T. VI.); Nem szeretem az olyan embert; Áldd meg Isten a magyart; Miklós az éhét elverte (Ar., T. IV.). - A személyragos tárgyat névelő nélkül is határozottnak szoktuk venni; p. Most ravasz szándékát eltakarja törvény és igazság örve (Ar., T. III.). Egy dárda válla csontját érte (u. o.).

Tárgyatlan ige

(azelőtt benható ige), a tárgyas ige (l. o.) ellentéte, vagyis olyan ige, melyet rendszerint tárgy nélkül alkalmazunk, p. megy, jön, fut.


Kezdőlap

˙