Tengeri köles

(növ.), l. Gyöngyköles.

Tengeri kutya

(Halichoerus grypus Nills) vagy szürke fóka, l. Fókák.

Tengeri leopárd

(Stenorhyncus leptonyx F. Cuv.), l. Fókák.

Tengeri liliomok

v. liliomcsillagok (állat, Crinoidea), a tüskebőrüek (l. o.) állatkörének egyik osztálya. Fő jellemvonásuk az, hogy szájnyilásuk fölfelé tekint és a szájellenes sarkon emelkedő kocsányuk van, melynek segélyével helyhez rögzülnek, bárha ez nem minden esetben történik is meg, mint a Comatulidáknál. A kocsány néha igen hosszura nyulik és számos, leggyakrabban kerek vagy ötszögletü, egymás fölött fekvő mészlemezből áll, melyek ízesülési összeköttetésben állanak. A test legtöbbször kehelyforma s e miatt egyszerüen kehelynek is nevezik, s miután a szájnyilás fölül van, felső oldala a has-, alsó oldala a hátoldalnak felel meg. A kehely falazatát számos mészlemez határolja s ezek bizonyos sorokba rendeződnek; a kocsánnyal közvetlenül érintkezők az alaplemezek, ezek száma rendesen öt és együtt zárt kört alkotnak s olyformán feküsznek, hogy mindenik két sugár közé esik. Táplálékuk apró állatkákból áll, melyeket az ambulakrál barázdák csillangóinak szegélyével sodornak be. A Myzostomidák speciális élősködőik. Egy kis részük csekély, más részük nagy mélységekben él. Mind a mellett, hogy ez idő szerint 12 élő nemből mintegy 430 fajt ismernek, mégis e szám csak elenyészően kis része a kihaltaknak. A legrégibb paleozói kortól kezdve 220 nembe tartozó 1500 kihalt fajt ismertettek. Két korszakban virágzott, először a felső szilurban és aztán a jurában. Két rendbe csoportosítják: I. rend: Neocrinoidea, szabályszerüleg ötsugaras kehellyel, részben mozgékonyan ízesült lemezekkel, sugárközti lemezek ritkák; monociklikus alappal; nem teljesen zárt kehelyfödővel. Fajait 11 családba osztják, melyek közül 6 kihalt. Európa és Ázsia triaszrétegeiben lépnek fel először az Encrinus és Pentacrinus nemes fajaival s a jurában érik el virágzásuk szakát, a harmakorban számuk már aláhanyatlik. Élő fajokat tartalmazó családok: Comatulidae, Pentacrinidae, Bourgueticrinidae, Holopidae. II. rend: Palaeocrinoidea, nagyobb kehellyel és rövidebb karokkal; mozdulatlan kehelylemezekkel; sugárközti lemezekkel; diciklikus alaplemezekkel; terecskés kehelyfödővel. Fajai a paleozói korban éltek csupán; az elsők a cambri-rétegekben jelentek meg, a közép-, főleg pedig a felső szilurban már virágzottak (43 nem, 176 faj), a devonban (Lecythocrinus) számuk már kissé csökkent. Második virágzási koruk a kőszénkorszakra esik, mig a diaszban csak egy nem élt. Mintegy 24 családból 170 nemhez tartozó 1200 fajt irtak le eddig. L. még Tüskebőrüek.

Tengeri lúd

l. Bernicla.

Tengeri macska

(állat), l. Cercopithecus.

Tengeri malac

(Cavia), a rágcsáló emlősök Subungulata családjába tartozó állatnem; lábai rövidek, az elsők négy, a hátulsók három újjal; fülei kicsinyek, kerekítettek; farka nincs; felső ajka nem hasadt. Két faja ismeretes: 1. A közönséges T. (C. cobaya Schreb.), melynek szine fekete, vörhenyes-sárga vagy fehér foltokkal tarkázott; eredeti hazája Brazilia; ma már azonban szelidítve mindenütt ismeretes; igen szapora; évenkint 2-3-szor fiadzik s ilyenkor 1-4 fiat hoz a világra. 2. Az aperea T. (C. aperea L.), feketés-barna, hasán sárgás-szürke; Braziliában nedves vidékeken, erdők közelében, kis társaságokban tenyészik.

Tengeri medve

(Otaria ursina Péron), l. Fókák.

Tengeri mentésügy

l. Mentésügy.

Tengeri mérföld

tengeri utakra használt mérték, leginkább használatos az angol = 1854,965 m., vagyis 1/60 egyenlítői fok.


Kezdőlap

˙