Terelő mű

mederáthelyezéseknél stb. a folyó sodrának az új mederbe való beterelésére szolgáló vizi építmény, rendesen kőhányásból, néha rőzsehengerekből vagy kőburkolatu földhányásból.

Terem

község, l. Mező-Terem.

Terem

nagy magas, több-kevesebb dísszel kiállított födött helyiség, ünnepélyek, hangversenyek, táncmulatságok, bankettek, előadások stb. megtartására. A T. rendeltetése szerint a neve is más és más; igy megkülönböztettünk dísz-, hangverseny-, tánc-, ebédlő-, ülés-, olvasó- stb. termet. Hasonlóképen a cél, melyet szolgál, határozza meg architektonikus alakítását is. A dísz-T. rendszerint hosszukás parallelogrammalaku, magas (két vagy több emelet magasságu), gazdag építészeti, szobrászati és festészeti díszítéssel; a tánc-, hangverseny-T. hasonló alakításu, sokszor galeriákkal kapcsolatosan; a fölolvasások számára épült T. legcélszerübb, ha félkörü, amfiteátrális alaku. Méreteiben nevezetes vagy építészeti alakításával kitünő termek Budapesten: a budai királyi várpalota, a nemzeti muzeum, az iparművészeti muzeum és iskola díszterme, az új országház üléstermei, a redoutnak és a VI-VII. ker. kör épületeinek táncterme stb.

Terem

(mitologia), l. Tarom.

Teremi

(Nagy-), kisközség Kis-Küküllő vármegye radnóti j.-ban, (1891) 1094 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Teremia

1. Nagy-T. (Marienfeld), nagyközség Torontál vármegye nagyszentmiklósi j.-ban, (1891) 2721 német lak., van takarékpénztára, takarék- és hitelegylete, postahivatala és postatakarékpénztára. - 2. Kis-T. (Albrechtsflor), nagyközség u. o., (1891) 1483 német lakossal.

Teremnövények

vagy teremvirágok, szalonnövény vagy szalonvirág, szobai növény (l. a mellékelt két szines képet) neve alá a lakóhelyiségeinkben gyönyörködtetésünkre elhelyezett, sőt az ott fölnevelt növények összességét foglaljuk egybe.

[ÁBRA] TEREMNÖVÉNYEK I.

[ÁBRA] TEREMNÖVÉNYEK II.

A növény életföltételeit, t. i. a vizpárát, világosságot, a tiszta levegő járását azonban csak nagyon mérsékelt arányban juttatjuk nekik; csupán a melegség kedvezőbb, amennyiben szélsőségei csekélyebbek mint a szabadban. De a terem tágassága és fekvése is határoz. Legalkalmasabb a délre néző oldal, elég jó a keleti és nyugati, legkevésbbé célszerü az északi. A magvat tisztára szitált erdei földbe, vagy kevés homokkal elkevert, feketére érett trágyába ültetjük, illetve vetjük. A dugásokat és bujtásokat is ilyenbe helyezzük, vagy előbb vizben, világos helyen gyökereztetjük, mint p. az oleander ismeretes szaporítása. A termőföldet egy éven belül nem bolygatjuk, ha csak a tő nem gyengül. Ily esetben a csupor felfordításával a földben rejlő csimazt, földi gilisztát v. ászokférget meg a régi földet rázással eltávolítjuk. Új földdel akkora csuprot vagy dézsát látunk el, amekkorába az előbbi belefér; de a föld belehelyezése előtt a csupor fenéknyilása fölé cserepet rakunk, hogy a netán túlságos viz kicsuroghasson. Az átültetést minden tavasszal, levélfakadáskor ugyanigy ismételjük. Vizet többféleképen juttathatunk nekik: csupán a föld elárasztásával, locsolással, az öntöző rózsájából való hintéssel és a vizszóróból való permetezéssel. A T. tisztántartásra is szorulnak. A levegő rászálló porát szabadban a harmat mossa le. A levelet, kivált ha nagyobb, puha spongya, rongyocska vagy vatta segítségével kell lemosnunk. És ez a mosás parányi mértékben pótolja a szabad levegő vizének párolgását. Minthogy a T. akárhánya a mérsékelt két égöv vagy a forró égövi hegyvidék szülöttje, ahol a növekedés a hideg bekövetkeztével megáll, télen pihenésükről, azaz az izgató hő és fény távoltartásáról kell gondoskodnunk. Erre a célra a pince torka a legalkalmasabb. Ilyenkor végezhetjük a levelezést és nyesegetést is. A T. növekedése irányára nézve háromféle: 1. a szilárd tő- és bokor-, 2. a felfutó, kapaszkodó és vékony hajtásu (megkötni való), és végre 3. csüngő növények, utóbbiak csuporját az ablak szemöldökfájáról lefüggő virágvederbe szokás helyezni. Az első példája a Pelargonium, a másodiké a porcellánvirág (hoya carnosa). A forró, más szóval tropikus égöv szülöttei a legnagyobb melegre szorulván, fűtött szobáinkban téli díszül megmaradnak, kivált ha virágoznak is. A legtöbbjük azonban csupán levelével díszlik, l. Díszlomb és Kertészet.

Teremtés

a mindenségnek isten puszta akarata folytán a semmiből való keletkezése, a zsidó és keresztény vallás dogmája, mig a görög filozofia majdnem egyetértőleg azt tanítja, hogy az anyag, melyből a világ áll, öröktől fogva van. A T. problémája a tudás számára nemcsak megoldhatalan, hanem valósággal el sem is gondolható. A tudomány terén csakis fejlődésről van tudomásunk, a világnak, a földnek, a föld egyes valóinak egyszerübb alakból való fokonkinti keletkezéséről. Főleg a geologia és a darwinizmus bizonyítják, hogy a föld és az élő lények csak hosszu időben fejlődtek hajdani alakjukból mai állapotukig, és a teologia is iparkodik ehhez alkalmazni a maga tanításait, a biblia illető elbeszélését allegoriai vagy egyéb módon ugy magyarázván, hogy a haladó tudománynak ne legyen kénytelen ellenmondani.

Terenne

1. Kis-T., kisközség Nógrád vármegye füleki j.-ban, (1891) 2698 magyar lak. Kis-T. élénk vasúti csomópont; itt ágazik ki a magyar királyi államvasutak budapest-ruttkai vonalából a Mátra-vasút (Kis-T. - Kál-Kápolna). Van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Határában az északmagyarországi egyesített kőszénbánya- és iparvállalat részvénytársaság kiterjedt barnaszénbányászatot űz; a bányák területe 293 ha. - 2. Homok-T. (l. o.).

Terentianus

Maurus, római grammatikus, Mauretaniából származott és a Kr. u. II. sz. vége felé élt. Idősebb korban egy verstani kézikönyvet irt 3 részben (de litteris, syllabis, metris), melyet fiához Bassinushoz és vejéhez Novatushoz intézett. Ebben találjuk a római verstan rendszerét. Kiadásai közül kiemelkednek régebben a Santen- és Lennep-féle (Utrecht 1825) és Lachmann-féle (Berlin 1836); újabban a Keil-féle a Grammatici Latini c. gyüjteményben (Lipcse 1874).


Kezdőlap

˙