Termelés

az a tervszerü emberi tevékenység, amely új javak előállításával, összegyüjtésével, szaporításával, eltartásával és átalakításával, v. pedig meglevő javak értékének fokozásával foglalkozik. A T. fogalma alatt tehát igen sokféle gazdasági tevékenységek kell érteni, amely tárgyait tekintve lehet: 1. tárgyi v. anyagi javak T.-e; 2. személyes szolgálatok előállítása. Az anyagi javak T.-ében ismét megkülönböztethetjük a következő T.-i ágakat: a) őstermelés (l. o.); b) ipar (l. o.); c) kereskedelem (l. o.). A személyes szogálatok ismét kétfélék lehetnek: a) testi munkák és b) szellemi szolgálatok, amelyek között nem mindig könnyü különbséget tenni, mert alig van olyan testi munka, amely szellemi szolgálatot ne kivánna s viszont egyáltalában nincs oly szellemi foglalkozás, amely testi munka nélkül volna végezhető. Minden T.-nek anyagát a természet nyujtja, ezenkivül pedig a természeti tárgyak fizikai és kémiai tulajdonságai, az éghajlat s időjárás változásai minden T.-nél olyan fontos szerepet játszanak, hogy a természetet minden T. egyik fő tényezőjének szokás nevezni. Másik fő tényezője a T.-nek a munka (l. o.) és végre a tőke (l. o.). A világon elterjedt jogrend a T.-ben is bizonyos rendszert állapít meg; napjainkban a művelt világ államaiban a kapitalisztikus T.-i rendszer (l. Kapitalizmus) van kifejlődve, ezzel szemben azonban a szociálisták más, u. n. szociálisztikus T.-i rendszert törekszenek felállítani. L. Szociálizmus.

Termelési költség

pénzben kifejezett értéke azoknak az áldozatoknak, amelyeket valamely termelés közben ennek érdekében szükséges hozni. Ide tartoznak a termeléshez felhasznált nyers anyagok, a gyártás közben elfogyott segédanyagok, a munkaerő, a munkaeszközök s gépek elhasználása, az esetleges veszteségek, a biztosítási díjak stb. Szokásos néha a T.-et a termelési ártól ugy különböztetni meg, hogy a T.-ek közé a nyers anyagot nem számítják fel, hanem csupán a feldolgozás közben tett kiadásokat tekintik T.-nek; ez esetben aztán az igy meghatározott T.-ek a feldolgozandó nyers anyag árával együtt adják a termelési árat, amely másként önköltségi árnak is neveztetik. Megkülönböztethetjük a T.-ek között az általános költségeket, amelyek a vállalat vezetésével, igazgatásával járnak, továbbá a különös költségeket, amelyek az egyes javak előállítására fordítandók. Az egész vállalat berendezésébe fektetett álló tőkének kamatai és az elhasználódás fokának megfelelő törlesztési részletei teszik az alapköltségeket, ellenben az üzem folytatásához szükséges forgó tőke maga az üzemköltség. Különösen fontos szerepe van a T.-nek az áralakulásoknál, l. Ár.

Termeléstan

l. Mezőgazdaságtan.

Termény

(növ.), l. Termék.

Térmérés

l. Mérés.

Termés

(növ., proventus), általában hasznavehető növénytermék és ennek létrejötte, p. bor-T., széna-T, gabona-T., gubacs-T., makk-T, sőt gyümölcs-T.-t (a. m. a gyümölcs megtermése) is mondunk. Mezőgazdasági értelemben megkülönböztetnek abszolut és relativ, időszaki és átlagos T.-t. Az abszolut T. bizonyos területre, birtok, megye, országra stb. s egy évre vonatkozik, a relativ T. pedig bizonyos területi mértékegységre, p. holdra, hektárra stb. Az átlagos T. különböző területek v. időszakok átlagát tünteti föl és a termelés emelkedésének v. hanyatlásának fokmérője. Hazánkban az országos magyar királyi statisztikai hivatal feladata, hogy a T.-statisztikai adatokat beszerezze és közzé tegye.

Terméskő

mind az a kőzet, amelyet nagyobb tömegben bányásznak a végből, hogy azt egyszerü műszerekkel (leginkább vésővel) alakítva, technikailag (többnyire építkezésre, burkolásra) felhasználják. Fő kelléke a jó T.-nek, hogy a viz alatt jól megmaradjon, ellenálljon a fagynak és általában az időjárás változásainak.

Termeszek

(állat, Termitidae), az álrecésszárnyu rovarokhoz, a roncsolók csoportjába tartozó rovarcsalád. Fejük szabad; rövid csápjuk 12-20-tagu, olvasóformáju; vastag alapi taggal; szemeik kerekek; két pontszemmel; állkapocstapogatók 5-, ajki tapogatók 3-taguak. Társaságban élnek. Van: királyné, herék, katonák és dolgozó. Mig az előbbek szárnyasok, addig az utóbbiak szárnyatlanok. Különösen a katonák tünnek ki hatalmas fejükkel és állkapcsukkal. Afrika és Amerika forró vidékein laknak és építményeikről, valamint kártételeikről nevezetesek. 3-5 m. magas, 12-15 m. kerületü, boglyas kemencéhez hasonló építményeik vannak, melyek belülről több emeletre osztvák, kivülről pedig olyan kemény, hogy, mint Savage mondja, egy bika is reámehet, a nélkül, hogy összeomlanék. Kártételeik hihetetlenek. Igy Humboldt említi, hogy Mexikóban egyetlen egy éj alatt egy egész levéltárat összes irományaival együtt felfaltak. Hasonlóan Indiába szállított hangszereket, vagy Kögel tudosítása szerint a fegyverek farészeit annyira tönkretették, hogy teljesen hasznavehetetlenek lettek. Minden, ami megrágható, martalékukká válik. Egész házakat elpusztítnaka, mint ahogy 1814-ben a kalkuttai kormányzó palotáját döntötték romba. Hasznuk nagyon kevés. A benszülöttek eszik, megszárítva lisztet készítenek belőlük és állatoknak szolgálnak eledelül. Mintegy 80 faj ismeretes, melyek közül Európában 3, Magyarországban pedig csak 1 fordul elő. Nevezetesebbek: Termes fatalis L., afrikai; T. lucifugus Rossi, Dél-Európában; Calotermes flavicollis Fabr., déleurópai és északafrikai.

Természet

(natura), a létező dolgok összessége, amennyiben nem emberi kéz alkotta, hanem magától lett, termett és állandó, az emberi önkénytől független törvények szerint fennáll és változik. Ez állandó törvények folytán, melyek a dolgoknak egymásra hatását szabályozzák, minden változást szilárd rendhez kötnek, tekintjük az egyes dolgokat nem elszigetelt valóknak, hanem egységesen összekapcsolt összességnek, v. egésznek, melyhez minden ami van, maga az ember is, tartozik. Ebben az értelemben világ és T. egyértelmü kifejezések. Ha azonban az ember szempontjából nézzük a világot, és megkülönböztetjük az emberi kéz, ész alkotta dolgokat azoktól, melyek az emberi tudás, ügyesség hozzájárulása nélkül keletkeztek, akkor kétféle világ van, T.-es és emberi (mesterséges) világ, ugy mint művészet, tudomány, vallás, ipar, állam, jog stb. Magában a T.-ben is különbséget teszünk a közt, melyet az ember módosított, művelt, és melyet nem érintett, s ez utóbbit vad vagy ha legalább épületekre s ilyenekre nem akadunk benne, szabad T.-nek nevezünk. Beszélünk valamely dolog, valamely ember T.-éről, ha belső akaratunktól független, igaz mivoltát akarjuk jelezni. Ami igaz mivolta szerint jelentkezik, természetes; ami ezt eltakarja, hogy másnak lássék, mint ami: mesterséges.

Természetbölcselet

a filozofiának az a része, mely a természettel foglalkozik. Minthogy a természettel az egyes természettudományok is foglalkoznak, szükséges megállapítani, miben különbözik a T. a természettudományoktól, de ez a megállapítás a különböző filozofiai rendszerek szerint különböző. Schelling, ki a filozofiának ezt az ágát, fejlődésének kezdetén, különösen művelte, ki a T. nevét is közforgalomba hozta, a természet filozofiai értelmezését, a benne megvalósuló eszmék fölismerését értette rajta. Minthogy ebben a dolog természeténél fogva a fantáziának nagy tért engedett, iskolája pedig e fantasztikus magyarázatokat melyekhez fáradságos megfigyelések, kisérletek és számítások nem kellettek, túlságig vitte: a T. a komoly természettudósok előtt nagyon rossz hirbe keveredett és a másik szélsőség következett be, a puszta tényekhez való merev ragaszkodás, minden egyetemesítő elmélettől való tartózkodás. Újabban fölismerik, hogy T., mely nem a természettudományok eredményeire támaszkodik, nem ezekből indul: inkább játéka az elmének vagy költői értelmezése a természetnek, melynek megvan ugyan a maga sajátos, de nem tudományos értéke; viszont tagadhatatlan, hogy a természettudományok eredményeinek összefoglalása, ezeknek egyetemesítése és egyeztetése külön tudományos feladat, mely a T. nevét méltón viseli.


Kezdőlap

˙