Thomas-salak

igen fontos mesterséges trágya, amely 11-23%, főleg kalciumhoz kötött foszforsavat, ezenkivül átlag 49% kalciumoxiot, többkevesebb ferrooxidot (4-9%), nehány százalék aluminiumoxidot, kovasavat stb. tartalmaz. A T.-ot igen nagy mennyiségben kapják (Németországban évenként körülbelül 4 millió q), mint mellékterméket a foszfortartalmu nyersvasnak Thomas eljárása szerint történő foszfortalanításánál. E salakot gépekkel igen finom lisztté őrlik, mert trágyaértéke foszforsav-tartalmán kivül porfinomságától is függ.

Thomé

Sao, sziget, l. Szent-Tamás-sziget.

Thomisták

neve az Aquinói szt. Tamás (l. Tamás szentek) irányzata követőinek, ellentétben a skotistákkal, kik Duns Scotust vallják vezérüknek.

Thommen

Achilles, főépítésztanácsos, született Svájcban 1831., megh. Maria-Schutzban (a Semmering alján) 1893 aug. 21. Egyike volt a legkitünőbb mérnökök- és építészeknek. Karlsruhéban végezte tanulmányait és azután Etzel oldalán a svájci központi vasút és (1857 óta) a Brenner-vasút építésében (1865-66) tüntette ki magát; aztán az arlhegyi vasútat tracirozta. 1867. Mikó gróf magyar közlekedésügyi miniszter hivására hazánkba jött és az állami vasútépítési igazgatóság élére állíttatott. Alatta épültek az arad-gyulafehérvári, a szeged-zombori, a budapest-hatvan-salgótarjáni vonalak stb. Ezek után 1869. visszatért Bécsbe, melynek átalakítása és kiépítése iránt nagy éreklődést tanusított. A 80-as években sokféle kitüntetéssel elhalmozva, a magánéletbe vonult. Die Gotthard-Bahn. c. műnek a szerzője (Bécs 1877).

Thompson

(ejtsd: tommsz'n), 1. Benjámin, l. Rumford. - 2. T. Silvanus Phillips, angol fizikus, szül. Yorkban (Anglia) 1851 jun. 19., a Flounders' Instituteben Pontefract mellett tanult s az University of Londonon elnyerte a bachelor of arts fokozatot 1869-ben Állását, mint science master (amelyet az általa korábban látogatott Bootham Schoolon viselt 1873-tól 1874-ig) odahagyta, hogy további kémiai és fizikai tanulmányoknak élhessen Londonban. Miután 1876-78. az az idő tájt újonnan alapított bristoli University Collegen mint lecturer a kisérleti fizika terén működött, 1878. ugyane tanintézetnél a kisérleti fizika rendes tanárává nevezték ki, ahol berendezte a fizikai laboratoriumot. Bristolban 1885-ig maradt s jelenleg igazgatója (Principal) a City and Guilds Technical Collegenak Finsburyben Londonban s u. o. a fizika tanára. T. tagja volt a Royal Society of Londonnak, a Royal Astronomical Societynak és alelnöke a Physical Society of Londonnak. Nagyszámu értekezésen kivül a kisérleti fizika s különösen az elektromosság és optika köréből, amelyeket a Philosophical Magazineban, a Proceedings of the Royal Societyban, a Journal of the Society of Artsban és egyebütt tett közzé, irta: Elementary lessons in electricity and magnetism (London 1881, 53. kiad. 1891, lefordítva németre, franciára, olaszra, lengyelre); Dynamo-electric machinery (u. o. 1884, 4. kiad. 1891, lefordítva németre és franciára); The electromagnet (u. o. 1891) és több kisebb mű.

Thompson-Butler

lady, Southerden Erzsébet, agol festőnő, szül. Lausanneban 1844-ben. 1877. férjhez ment Sir Butler W. F. tábornokhoz. Leánykorában szüleivel Firenzében tanulmányozta a festészetet; 1870. Angliába tért vissza és első sikerét katonai szemlét ábrázoló képével aratta, melyet Viktoria királynő vett meg. Legkiválóbb festményei: A 28. ezred Quatrebras mellett (1875); Balaklava; Inkjerman; Sorozás Irországban (1879); A skót dragonyosok (scots greys) támadása Waterloonál (1882); Eltaszítva (1890).

Thomsen

1. Gyula, dán kémikus, szül. Kopenhágában 1826 febr. 16-án. 1852 óta tanár a kopenhágai egyetemen. Ő volt az első, aki a hőelméletet a termokémiai folyamatok megmagyarázásánál alkalmazta. Fontos munkája: Termochemische Untersuchungen (1882-85, 4. köt.).

2. T. Vilmos, dán nyelvész, szül. Kopenhágában 1842 jan. 25-én. 1869. u. o. egyetemi magántanár, 1871. rendkivüli, 1887. az összehasonlító nyelvészet rendes tanára. 1876-92. szerkesztette a Nordisk Tidskrift for Filologi címü közlönyt. A m. tud. akadémia tagja. Legnevezetesebb munkái: Det magyariske Sprog og dets Slammeslaegtskab (a Tidskrift for Filologi og Paedagogik 1876); Den gotiske Sprogklasses Indflydelse paa de finske (Kopenhága 1869); The relations between ancient Russia and Skandinávia and the origin of the Russian state (Oxford és London 1877); Beröringer mellem de finske og de baltiske litauisk-lettiske Sprog (Kopenhága 1890). 1893. a rúnaszerü ó-török, szibériai és mongolországi feliratokat megfejtette; Dechiffrement des inscriptions de l'Orkouh et de Jénisséi (a dán akadémia értekezései között 1893). V. ö. Simonyi Zsigmond cikkét (Akadémiai Értesítő 1894, 51. füzet); Oversigt over det Kongellige Danske Videnskabs Selskabs Forhandlinger (1893) és Mémoires de la Société finno-ougrienne V. (Helsingfors 1894-95). T. újabb műve: The outgoing Turk, a journey troughe the Western Balkans (London 1897).

Thomson

1. Cézár, belga hegedüvirtuóz, szül. Lüttichben 1857 márc. 17. Szülővárosában Dupuis és Léonard vezetése alatt végezte a konzervatoriumot és 1873. Olaszországban tett tanulmányutat. Azután megkezde nyilvános pályáját, melynek folyamában Európa összes országaiban babérokat aratott. 1883 óta a lüttichi zenede tanára. Külsejében Paganinire emlékeztet, technikája bámulandó. Budapesten is gyakrabban játszott, utoljára 1879 febr. 8. és 21. Szerzeméyei közül említendők: Berceuse scandinave; Fantaisie hongroise; Passa caglia.

2. T. Jakab, angol költő, szül. Ednamban (Skócia) 1700 szept. 11., megh. Richmondban 1748 aug. 27. Tanulmányozta a teologiát, aztán házi tanító volt Londonban, 1731. Talbot lord-kancellár fiát utazásán Franciaországba, Svájcba és Olaszországba kisérte, a walesi hercegtől 100 font sterling nyugdíjat nyert és végre a Kis-Antilla-szigetek főfelügyelője lett. Művei: The seasons (tanköltemény, 1726-30, mely nagy sikert aratott); Liberty (tanköltemény); The caste of indolence (allegorikus költemény); azonkivül öt tragédiát irt, melyek közül Sophonisba és Tancred and Sigismonda a legjobbak. Alfred szindarabja, melyet Mallet Dáviddal (megh. 1765.) közösen irt, végkarénekében foglaltatik a hires Rule Britannia dal, mely angol néphimnusszá lett. Összes műveit többször, utoljára 1870-ben 2 kötetben adták ki. Életirása Murdoch Patriktól (London 1803) több kiadásban jelent meg.

3. T. József, angol Afrika-utazó, szül. 1858 febr. 14., megh. Londonban 1895 augusztus 2-án. 1878. Keith Johnston vezetése alatt keleti Afrikába ment, ennek halálával (1879 jun. 28.) átvette a vezetést. Elment a Njasszához, a Tanganyikához, átkutatta a Hikva-tavat és visszatért Zanzibárba. 1882. átkutatta a Kilimandsarót, a Bao-tavat, a Viktoria Njanza északi partját s Naivasán át visszatért Mombaszba, majd a National African Company megbizásából 1885. Szokotóba és Ganduba, 1888. Marokkóba ment, hogy gyüjteményeket készítsen s 1890. a garenganzokhoz. Munkái: Expedition nach den Seen v. Zentralafrika (ném. Jena 1882) és Durch Massailand (ném. Lipcse 1885).

4. T. Károly Wyville sir, angol zoologus, szül. Bonsydeben 1830., megh. Edinburgban 1882 márc. 10-én. 1870 óta Edinburgban a természetrajz egyetemi tanára volt s innen indult el a Challenger-expedicióval. A Wyv. Thoms. rövidítés az ő nevét jelenti; főleg gerinctelen állatok tanulmányozásával foglalkozott.

5. T. Tamás Eduárd, angol kémikus; szül. Crieffben (Perthshire) 1773 ápr. 12., megh. Kilmunban (Argyleshire) 1852 jul. 2. Előbb orvos volt, 1801-1811. kémiai előadásokat tartott Edinburgban és Londonban; 1817. kémiai tanár lett Glasgowban. Főleg az oxálsav sóit, a réz, ezüst, arany, ólom vegyületeit tanulmányozta és számos ásványt vizsgált meg s a leglelkesebb követője volt a Dalton-féle atomelméletnek; a mineralogiába is ő vezette be a kémiai képletek használatát. Jelesebb művei: A new system of chemistry (4 köt., 1820); System of chemistry in organic bodies 82 köt., 1803); The elements of chemistry (1810); Chemistry of organic bodies ang vegetables (1838); Outlines of mineralogy and geology (1836); History of chemistry (1830-1831).

6. T. Vilmos sir, 1892 óta lord Kelvin, angol fizikus, szül. Belfastban 1824 jun.-ban. Tanult Glasgowban, Cambridgeben és Párisban. 1846. elnyerte a glasgowi egyetemen a fizika tanszékét. Az 50-es években kezdette meg munkálatait az Atlanti-oceánba fektetendő kábeleket illetőleg, amely munkálatai egész 1866-ig tartottak, melyek után Viktória királynő lovaggá avatta, később pedig még nagyobb kitüntetésekben részesítette. 1892. Angolország peerjévé tette és a Baron Kelvin of Largs címet adta neki. 1871. az edinburgi Britisch Association for the Advancement of Sciencenek volt elnöke, 1890. pedig a londoni Royal Society választotta elnökévé, mely tisztséget 1895-ig viselte. A külföldnek sok tudós társulata szintén tagjai közé vette föl. Tagja a párisi tud. akadémiának, főtisztje a francia becsületrendnek, commandeurje a belga Lipót-rendnek és lovagja a német Pour le Mérite-rendnek. Első műve 1841-ben jelent meg a Cambridge and Dublin Mathematical Journalban és Fourier francia matematikus védelmét foglalta magában, néhány matematikai módszerére tett támadással szemben. Ugyanazon folyóiratban jelent meg 1842. második műve, mely a hő és elektromosság matematikai elméletéről szólt. A következő évekbe esnek vizsgálódásai az energia szétoszlásáról, mely tárgyról szintén számos munkát tett közzé. Igen nevezetesek továbbá T.-nak érdemei a tengeri telegráfia körül. 1854. kisérletileg kezdett e tárggyal foglalkozni és csakhamar szép eredményeket ért el. Két igen fontos telegráfiai eszközt talált föl, amelyek mindenféle használatban vannak: a tükör-galvanométert és a szifón-rekordert. Egyéb tudományos érdemei közül említésre méltó a T.-féle kompasz, mely mindenfelé használatba jött, nevezetesen az angol hadi hajókon. Nevezetes továbbá tengerészeti jeladó gépe, mely a tengerészeti életben nagy hiányt pótolt, és a tőle feltalált eszközök az apály és dagály megfigyelésére. Nagyok T. érdemei az elektromosság terén is. Az elektromos eszközöknek egész sorozatát szerkesztette; ilyenek: egy az áramok mérésére szolgáló összetett mérleg, a függőleges multicellular voltméter, a függőleges elektrosztatikai voltméter, a hordozható elektrométer és még sok más elektromossági műszer. A Föld korával és anyagával is foglalkozott. Évtizedekig tartó kutatások után kimondotta, hogy Földünk egészen, vagy legalább nagy részben szilár anyagu. A geologiai korszakok véleménye szerint 20, vagy legfeljebb 100 millió esztendeig tartottak. Számos irodalmi munkái közül ezeket említjük: On the electrodynamic properties of metals (1855); Navigation, a lecture (1876); Reprint of papers on electrostatics and magnetism (2. kiad. 1884); Treatise on natural philosophy (Tait-tel együtt, 2. kiad. 1879-83). Műveinek népszerü kiadása Popular lectures and adresses (3 köt.) címen jelent meg. T. szerkeszti 1846 óta a Cambridge and Dublin Mathematical Journal címü folyóiratot.

Thomsonit

(ásv.), zeolit, viztartalmu mész-aluminiumszilikát, 2(CaO.Al2O3.2SiO2) + 5H2O; rombos rendszerbeli oszlopokban és gömbös, nyalábalaku halmazokban. Skócia: Dumbarton, Faröi-szigetek. A csehországi T.-nak comptonit a neve és különösen szép kristályok találhatók bazaltban és fonolitban Seeberg, Aussig, Weltsch vidékein. Hazánkban mállott trachitban Selmec vidékén.

Thonet testvérek

a legtekintélyesebb nagyiparos cégek egyike. Alapítója Thonet Mihály, szül. Boppardban (rajnai Poroszország) 1796 jul. 2-án, megh. u. o. 1871 jul. 3. Ő volt az első, aki hajlított fából butort próbált készíteni (1830). Metternich herceg az 1841-iki koblenzi kiállításon látott először ilyen butorokat, amik neki annyira megtetszettek, hogy Thonetet ajánló levéllel Bécsbe küldötte, hol az 1842. privilegiumot kapott tanálmányára. Fiai és unokái tökéletesbítették a találmányt és versenytársai is akadtak. Jelenleg összesen 52 cég 60 gyárban állít elő ilyen butort, -Ausztira-Magyarország exportja pedig évenkint meghaladja a 100,000 mm.-t. A T. cég tulajdonában van 7 nagy és 20 fiókgyár, melyek évenkint egy millió darab butort készítenek (l. Hajlítás). Hazánkban Nagy-Ugrócon (Bars) van a T. cég gyára.


Kezdőlap

˙