Thumelicus

Arminius fia (l. o.).

Thumit

(ásv.), l. Axinit.

Thummim

l. Urim és thummim.

Thun

az ugyanily nevü járás székhelye Bern svájci kantonban, az Aare mellett, a róla elnevezett tó közelében, vasútnál, (1888) 5300 lakossal, majolika-, téglagyártással, palatáblakészítéssel; sajt-, vászon-, gabonakereskedéssel. A festői fekvésü város fölött egy dombon erősség áll, amely most hivatalok helyisége. Vele kapcsolatban áll egy hatalmas torony, az 1182. épült zähringenkyburgi kastély maradványa. A házak nagyobbára középkori jellegüek; köztük a jelentékenyebbek: a városháza nyilvános könyvtárral, a régi kastély régiségtárral és az 1738. épült gót templom. T. a svájci köztársaság legfontosabb fegyverhelye, különösen a tüzérségre nézve; ennek épületei 492 ha.-nyi területet borítanak. A berni felföldön fekszik és saját környékének szépségei miatt is számos turista találkozóhelye. T.-t a zähringi grófok alapították, akik a XIV. század közepén elzálogosították és azután eladták Bernnek. V. ö. Roth, T. und seine Umgebungen (Bern 1873); T. und Thunersee (Zürich 1878).

Thunberg

Károly Péter, svéd botanikus és zoologus, szül. Jönköpingben 1743 nov. 11., megh. Upsala mellett Tunabergen 1828 aug. 8. Linné leghiresebb tanítványainak egyike. Wexiöben tanult, azután 1761-től Upsalában az orvosi meg a természettudományoknak szentelte magát. Beutazta Európát, 1772-75. mint a holland és keletindiai társaság orvosa volt Fokföldön, 1775. Bataviában és Japánba utazott, 1778. visszatért Svédországba, s 1781. Upsalában a botanika tanára lett. Nevezetesebb munkái: Flora Japonica (Lipcse 1784); Icones plantarum Japonicarum (Upsala 1794-1805); Prodromus plantarum Capensium (u. o. 1794-1800); Flora Capensis (u. o. 1807-13); Resa uti Europa, Africa, Asia (u. o. 1788-93, 4 köt., németül Berlin 1792-94). Botanikai és zoologiai értekezései közül, melyek az upsalai egyetem akadémiai disszertációi közt jelentek meg, az 1801-ig terjedőket Persoon, Dissertationes academicae Upsaliae habitae sub praesidio C. P. Thunbergi (3 köt., Göttinga 1799-1801) címen adta ki.

Thunbergia

L. fil. (növ.), az akantuszfélék génusza, 45 faja Ázsia és Afrika meleg vidékén nő. Th. fragrans Roxb. Kelet-India orvosi növénye, de más fajokkal együtt üvegházi és cserépbeli virág.

Thuni-tó

18 km. hosszu, 3 km. széles és 5340 ha.-nyi területü tó Bern svájci kantonban, 560 m.-nyi magasban, 234 m.-nyi legnagyobb mélységgel, nagyobbára dombos és erdős környékkel; csakis Sigriswyl fölött emelkednek magasabb hegyek. Rajta átfolyik a Brienzi-tóban megtisztult Aare, belefolyik töb kis patakon kivül a Kander. Halakban igen gazdag. Környéke nagyon szép. V. ö. Auf d. rehtsseitigen Thunersee-Strasse v. Thun nach Interlaken stb. (Bern 1885).

Thun und Hohenstein

régi osztrák grófi család, mely Tirolból származik. Tagjai már 1500 körül birtak zászlósúri ranggal, szintugy a német bárói ranggal. Több ágra oszlanak: 1. A csehországi ág, mely három mellékágra oszlik: a) a klösterlei ág, feje T. Oswald gróf, szül. 1849-ben, az urakházának tagja, a maltai lovagrend tiszteletbeli tagja; rokona Guido gróf, szül. 1823-ban, a maltai lovagrend perjele s az urakházának tagja; b) a tetscheni ág, feje Zdenko, szül. 1842., a cseh hitelbank igazgatója; rokona Ferenc Antal, Csehország volt helytartója (l. o.); c) a choltici ág, feje János, szül. 1857., kamarás és tartalékos tiszt. A második főág Dél-Tirolban székel és a Castel Fondo és Castel Brughier mellékágra oszlik. Amannak feje Zsigmond gróf, szül. 1849., cs. kir. kamarás; emennek Ferenc gróf, szül. 1835., ki nagybátyja Sardagna báró örököse és ennek nevét is átvette.

1. T. Ferenc Antal gróf, osztrák politikus, szül. 1847 szept. 2. 1874 nőül vette Schwarzenberg Anna Mária hercegnőt, Károly herceg leányát. Politikai pályáját 1879. a képviselőházban mint a Csehszky-klub tagja kezdte meg. 1881. mint a hitbizomány örököse, az urakházába került, ahol a feudális-klerikális párt leghatározottabb szószólója lőn. Jóllehet, hogy magát németnek mondotta, mégis ellenfele volt a szabadelvü németeknek és lelkes hive a cseh követeléseknek. 1889-95. mint Csehország kormányzója működött, s ebben az állásban több mérsékletet és részrehajlatlanságot tanusított, mint ahogy azt tőle várták. Része volt az 1890-iki német-cseh kiegyezésben is. Mindazonáltal az ifju-csehek gyülölettel teltek el irányában és utoljára a cseh tartománygyülésen lármás obstrukciót alkalmaztak ellene és T.-t még szólni sem engedték. A Badeni-kormány 1896 jan. 15. állásától felmentette. 1896 febr. 8. kinevezték az aranygyapjas rend vitézévé, u. a. év pedig megkapta az orosz Alexander-Njevszkíj-rend nagykeresztjét.

2. T. Frigyes gróf, osztrák államférfiu, az előbbinek apja, szül. 1810 máj. 8., megh. Tetschenben 1881 szept. 24. A diplomáciai pályát választotta és 1850 máj. óta mint követ Ausztriát képviselt a M. m Frankfurtban restaurált szövetségi gyülésen, melynek egyúttal elnöke volt. 1852-54. Berlinben, 1854-63. Szt.-Péterváron működött mint nagykövet.

3. T. Leo gróf, osztrák államférfiu, az előbbinek öccse, szül. 1811 ápr. 7., megh. Bécsben 1888 dec. 17. Jogot végzett s azután Prágában az udvari kancelláriában, majd pedig Gácsországban működött s mellesleg irodalommal is foglalkozott. (V. ö. Über den gegenwärtigen Stand der böhmischen Litteratur, Prága 1842 és Die Stellung der Slowaken in Ungarn beleuchtet, u. o. 1843.) 1848. egy ideig mint tartományi főnök működött Prágában. 1849 jul. 28. kinevezték osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszterré és ebben az állásban 11 évig, 1860 okt.-ig intézte nemcsak az osztrák tartományok, hanem hazánk közoktatását is. Mint az abszolutisztikus és centralisztikus eszmék buzgó előharcosa, a közoktatás terén is szolgálta a politikai egység eszményét és lehető egyöntetüséget iparkodott e téren létesíteni. Újjá szervezte az összes közoktatást és azonfelül a bécsi tudmányos akadémiát is. Hogy kitünő szakférfiukat hivott meg az egyetemekre és hogy az általa a középiskolák számára kidolgozott szabályzat (Organisations-Entwurf) sok pontban helyes pedagogiai célok után indul, azt az elfogulatlan kritika már régebben elismerte; de amennyiben ez a szabályzat a Bach-kormány szellemében a germanizálás jeligéjét irta zászlajára, másrészt pedig a papságnak befolyását az iskolákban megszilárdította, természetes, hogy ezt a szabályzatot nemcsak a magyarok, hanem a politikai egység és a germanizálás nyügétől irtózó nemzetiségek, nemkülönben a szabadelvü pártok ellenszenvvel fogadták és tehetségük szerint magukat annak hatálya alól kivonták. Még több gáncsra szolgáltatott okot a pápai kuriával (1855) kötött konkordátum, mely különösen Ausztria szellemi életének terén éreztette káros hatását. Az októberi diploma megjelenésekor T. gróf tárcájától megvált, de a politikai arénát azért el nem hagyta. 1861-ben kinevezték az urakháza élethossziglani tagjává s ugyancsak 1861 óta szerepelt a cseh tartománygyülésen is. Minál jobban megöregedett, annál elszántabban ragaszkodott a feudális-klerikális ellenzék zászlajához. Politika tekintetben Clam-Martinitz oldalán a cseh federalizmusért lelkesedett, egyházpolitikai kérdésekben pedig a klerikálisokkal szavazott. A Magyarországgal való kiegyezést és a dualizmust erélyesen ellenezte, a liberális iskolai törvények (1868) és a konkordátum megszüntetése ellen (1870) pedig ifjukori tűzzel küzdött. V. ö. Frankfurter S., Graf L. T. (Bécs 1896).

Thuok

(theok), hosszmérték Annamban, = 10 thak = 64 cm.

Thur

1. a Rajnának baloldali, 123 km. hosszu mellékfolyója St. Gallen svájci kantonban, Wildhaus mellett, 1004 m.-nyi magasban ered; Bischofszellnél fölveszi a Sittert, átfolyik Thurgaun, ahol a Murgh ömlik belé és azután csatornázott mederben Ellikonnál torkollik. Vizkörnyéke 1783 km2. - 2. T., az Ill 80 km. hosszu mellékvize Elzász-Lotaiában. A Vogézekbe a Nagy-Ventronon ered és egyik ága Ensischeim alatt, a másik Colmarnál torkollik.


Kezdőlap

˙