Tokantisz

(Tocantins), Brazilia egyik legnagyobb (2640 km.) folyója. A D. sz. 4° 46' és a Ny. h. 49° alatt Sao Joao de Araguaya nevü erősségnél az Araguaya és felső T. egyesüléséből keletkezik. Az Araguaya torkolatától mintegy 300 km.-nyire öböllé szélesedik, amely 222 km. hosszu és az Atlanti-oceánnál 63,8 km. széles és amelyet Cameta várostól kezdve Rio Parának is neveznek. A T.-öblöt az Amazon mellékfolyójának is tekintik, holott a kettőt egymástól a Marajo sziget választja el és csak néhány keskeny, de mély csatorna köti össze. A T. 1800 km.-nyi hosszuságban hajózható; rendesen azonban csak Porto-Imperialtól kezdve járnak rajta a hajók. Vizkörnyéke 979,000 km2.

Tokar

város és oázis Felső-Nubiában, 40 km.-nyire a Vörös-tengertől, a Khor-Baraka mellett, 4000 lak. Erődjét 1865. elfoglalták az egyiptomiak, de ezek kénytelenek voltak róla a mahdi hiveinek javára lemondani, mig 1891 febr. 19-én Smith angol ezredes ismét el nem foglalta.

Tokát

az ugyanily nevü szandsák székhelye Szivasz kisázsiai török vilajetben, a Toszanli-szu és Beizat-Irmak összefolyásánál, hegyek közt, festői vidéken, 29,890 lak., akik közt 18,250 mohammedánus és 10,450 örmény; kitünő gyümölcstermeléssel, szattyánbőrkészítéssel, pamutszövéssel; egy régi erősségnek és Timur fia mauzoleumának romjaival, egy nagy derviskolostorral, a jezsuiták templomával. T. Phazemon néven az antik Cemana Pontica helyének közelében épült. 1397. foglalták el a törökök.

Tokelau

(Union), kis korall szigetcsoport Polinéziában, a Főnix- és Szamoa-szigetek közt. Némelyek csak az Oatafu, Nukunono, Fakaofo (Bowditch) és Oloszenga (Swain) szigeteket foglalják e név alá (14 km2, 500 lak.), mig mások Puka-Pukát és Nassaut (Lydra) is ide számítják (4 km2, 300 lak.). Benszülött lakói protestáns polinéziaiak. 1892 óta angol birtok.

Tokfélék

(állat, Acipenseridae), a zománcos halak alosztályának egyik családja. Fajai az északi mérsékelt övet lakják vagy állandóan édesviziek, vagy pedig csak ívás idején vándorolnak a folyókba. Táplálékuk apró vizi állatokból kerül ki. Petéiket ikráknak nevezik s belőlük a káviárt készítik; mig úszóhólyaguk a hal- vagy vizahólyag anyagát adja. Húsuk jóízü. Legfontosabb nem az Acipenser (l. Tok), melynek több faja ismeretes, p. a kecsege (l. o.), viza (l. o.), sőreg (l. o.).

Tokgyümölcs

(növ.), l. Tok.

Tokio

(azelőtt Jedo), Japán fővárosa és a mikádo székhelye, Nippon sziget DK-i partján, Muzaszi tartományban, a róla elnevezett öböl ÉNy-i végében, a Szumida-gava torkolatánál, vasúti vonalak végpontján, (1894) 1.242,224 lak., jelentékeny iparral, amely főképen selyem- és pamutkelmék, lakkozott tárgyak, faience, porcellán és emailmunkák készítésével, épületfa előállításával és gépgyártással foglalkozik. Bár az európai kereskedelem székhelye Jokohoma, T.-nak is élénk a forgalma. 1890. a behozott áruk értéke 143,73, a kivittekké 72,56 millió frank értékü volt. T. a japán tudományosságnak is középpontja. Legkiválóbb kulturális intézményei: az egyetem (12 idegen és 40 benszülött tanárral); a mérnöki főiskola kitünő gyüjteményekkel; a közkönyvtár (143,000 kötet) ritka kincsekkel; a földrajzi, a pedagogiai társaság; kereskedelmi, ipar-, zene-, erdészeti, mezőgazdasági iskola stb. T. csak 1868 óta fővárosa Japánnak; ezelőtt Jedo néven volt ismeretes; a szajgun parancsára egy félévig benne kellett lakniok az összes fő daimióknak családjaikkal együtt. Ez okból mintegy 6 km.-nyi kerületben magas körfalak épültek, amelyben a daimiók házai állottak. Az 1868-iki forradalom ezeket lerombolta és most a várban csak a mikádo és a miniszterek európai külsejü házai állanak. T. többi része nagyobbára alacsony faházakból áll; a téglaépületek száma még csekély; az utcák közt még sok helyen találni üres telkeket és kerteket; amelyek közt a legérdekesebb a botanikus kert. Az épületek közt a legkiválóbb az Aszakusza nevü buddhista templom, amely Kuannon istennőnek van szentelve, közelében van a természetrajzi és a néprajzi gyüjtemény. Érdekesek még T.-ban a temtők is, amelyek a lakosok sétahelyéül szolgálnak. V. ö. Guimet Emil, Promenades japonaises, T.-Nikko (Páris 1889).

Tokio

a leghiresebb magyar telivér versenylovak egyikének neve. Frohner ménesében látott napvilágot 1892-ben. Apja Talpra Magyar (Buccaneer-Kincsem), anyja Tótleány. A veretlen Kincsem unokája mint kétéves 1894. került először nyilvános versenypályára Bécsben, a derby napján, amikor is a 3000 koronával dotált nyeretlenek versenyében aratott diadalt. Összesen 32 versenyben vett részt, 23-szor volt első, 3-szor második, s nyereményeinek fő összege 665,225 koronát tesz ki. Jelenleg a napagedli ménesben van, hol mint fedeztető mén tesz szolgálatot a telivértenyésztésnek.

Toklász

v. virágpelyva (növ.), l. Pázsitfélék, Pelyva és Kalászka.

Toklászoló

gép, melynek célja az árpát, búzát, rozsot stb. a rajta maradt szálkáktól megszabadítani. Vagy külön álló készülék vagy részét képezi az összetett cséplőgépek második tisztító művének. Ábránk egy önálló T.-t, u. n. árpa-T. gépet tüntet fel kézi hajtásra. Faállványon nyugvó hengeralaku vasköpenyből áll, melyben egy gyorsan forgó tengelyen (200-230 fordulat percenkint) sugárirányban felerősített és csavaralakban elhelyezett kések vannak alkalmazva. E vágó kések nemcsak levágják a szálkákat, de lecsapják a gabona csúcsait is. Mint az összetett cséplőgépek tisztító szerkezetének egy része különféle cséplőknél különböző módon van szerkesztve és összeállítva; a legtöbb használatban levő T. a csöves rendszeren alapul, mely a már említett T. késekkel s ezeken kivül verőkkel van ellátva.

[ÁBRA] Árpatoklászó gép.


Kezdőlap

˙