Tunguz nyelvcsalád

az ural-altáji nyelvekhez (l. o.) tartozó öt nyelvcsalád egyike, melyhez a mandsu nyelv is tartozik (l. o.). Szűkebb értelemben tunguz nyelv az orocsonok s más szibériai néptörzsek nyelve. V. ö. Castrén, Grundzüge einer tungusischen Sprachlehre (Pétervár 1856); Schiefner, a pétervári akadémia közleményeiben (1859).

Tunguzok

néptörzs Szibériában, a Jenisszei folyamtól nyugatra laknak egész a tengerpartig. Nomád életet folytatnak s több törzsre oszlanak fel. Számuk körülbelül 60,000-re tehető. Eredetileg, ugy látszik, Mandsuriában és az amurok országában laktak s onnan kezdtek a XIII. sz. közepe táján észak és nyugat felé költözködni. A T. középmagasságu, sovány, de izmos testalkatuak, bőrük sárgás-barna, hajuk fekete, szakálluk és bajuszuj igen gyéren nő, kezeik, lábaik kicsinyek (egy tunguz nő színes képét l. az Ázsiai népfajok mellékletén). Fő gazdagságuk az iramszarvas, fő foglalkozásuk a bundás állatokra való vadászás. Ruházatuk kizárólag az iramszarvas bőréből készül. A T. legnagyobb része pogány vallásu, csak igen kevés keresztény van köztük. Igen ügyesek, lovagiasak, békeszeretők és ellenállái képességök igen csekély. L. még Tunguz nyelvcsalád.

Tunguz-tenger

l. Ohocki-tenger.

Tunica

régi római öltönydarab, melynek az újkorban legjobban az ing felel meg. Eleinte nem volt ujja, később ujjat is alkalmaztak rája, amely azonban sohasem ért tovább a könyöknél. A T. volt a rómaiak tulajdonképeni házi és munkaruhája. Fölébe öltötték a togát (l. o.), amely alól a T.-nak kilátszania nem volt szabad. Munka közben, vadászatra stb. a T.-t övvel (cingulus) feltűzték. Néha kétféle T. is fordul elő: alsó (interior) és felső (exterior). Rendesen gyapjuszövetből készítették, később vászonból is. A szenátorok T.-jába egy széles, a lovagokéba két keskeny biborszinü csík volt beleszőve, mely a nyaktól az övig haladt (T. laticlavia és angusticlavia). Végül a diadalmas hadvezérek T.-ja végig bibor volt, arany himzéssel (T. palmata).

Tunicata

(állat), l. Zsákállatok.

Tunisz

1. T. vagy Tunezia (az araboknál Ifrikija), azelőtt törk hűbérállam, 1881 óta francia protektorátus Algéria, a Földközi-tenger és Tripolisz közt, 116,300 km2 területtel, amiből 47% termékeny föld, 10% füves puszta és 43% sivatag. Természeti és etnográfiai tekintetben Ény-i Afrika többi részeihez hasonlít. 651 km. hosszu partjai K-en egészen egyhanguak, homokosak és terméketlenek, É-on azonban jobbára magasak, sziklásak és szakadozottak. Öblei közül kiválóbbak a T.-i, a Hammameti és Gabeszi; hegyfokai közül a Blanco vagy Rasz-el-Abiad, Afrika legészakibb pontja és a Bon vagyis Rasz-Addar. A protektorátus É-i része, a Medserdától É-ra fekvő, khrumirok lakta hegyes vidéket kivéve, nagyobbára fensík, amelyet az Atlasznak néhány néhol 2000 m.-nyire emelkedő kiágazása borít. A D-i rész a Biled-ul-Dserid (l. o.) füves pusztához tartozik; részben pedig a Földközi-tenger felszinénél mélyebben fekvő sós mocsarakból (sottók) áll, melyek közt a Dserid-sottót az ókoriak Lacus Tritonis-ának tartják. Folyócskái és patakjai nagyobbára a homokban vesznek el vagy rövid folyás után a tengerbe szakadnak; egyik sem hajózható. A folyók közt a legjelentékenyebb a Medserda (az ókori Bagradasz), amely a fővárostól É-ra torkollik és esős időben iszapjának lerakásával környékét megtermékenyíti. Meleg vizü ásványvizforrások vannak T.-nál, Gurbosz, Tozer és Gassza mellett. Az éghajlat enyhe és kellemes; a hőmérsékleti minimum 11°, a maximum 36°; mivel a talaj igen sok helyen kitünő, a növényzet erőteljes és buja, nagyjában olyan mint Algériáé (l. o.). Kitünik termékenységével a Medserdától É-ra fekvő Frigeah és a Dserid nevü vidék, mintegy 2 millió datolyapálmafájával. Nagyon jövedelmezők a terjedelmes paratölgy-erdők is a Medserdától É-ra, ahol a hegyeket sok helyen sűrü erdők takarják, míg ettől D-re az erdők gyérülnek és végül egészen eltünnek. Az erdők és bozótok együtt véve mintegy 250,000 ha.-nyi területet borítanak. 1892. a búzaföldek 464,050 és a rozsföldek 472,960 ha.-t foglaltak el. A szőllők területe (1894) 7788 ha., 178,863 hl. terméssel. 1895-ben 10,5 millió kg.-ot tett ki az olivaolaj-termelés. A lakosok számát 1.500,000-re becsülik, ezek nagyobbára arabok, de nem tiszta vérüek; van a lakosok közt 45,000 zsidó, 350,000 róm. kat., 400 gör. kat. és 250 protestáns. A franciák száma (1891) 19,647. Az ipar szintén fejlődőben van, különösen a tengerparti vidéken. A kereskedelmi forgalom szintén emelkedik, központjai T., Goletta, Szfaksz és Szusza. Az export fő cikkei: búza (1893-ban 5 millió frank értékben), árpa (3,6 millió frank), oliva-olaj (3 millió), szárított zöldség, borok, szivacsok (1-1 millió) és cserhaj (3,6 millió); eszpartót különsen Angliába visznek. A bevitel fő cikkei: pamutáruk (3,9 millió frank), zab (4,1 millió), rozs (2,1 millió), liszt (1,1 millió), cukor (1,4 millió), épületfa (1,1 millió), selyemáruk (1,2 millió) és fémáruk (2,4 millió frank). Az összes behozatal értéke (1894) 47,5, a kivitelé 41,9 millió frank. Mindkettőben Franciaország foglalja el az első helyet. A 14 kikötőbe 9171 hajó érkezett 1,82 millió t. tartalommal; köztük volt 2295 gőzös 172 millió t. tartalommal. Az uralkodó Szidi Ali bej, de a kormány a francia külügyminisztérium felügyelete alatt álló francia miniszterrezidens kezébe van letéve. A T.-i hadseregből csak a bej díszőrsége maradt meg. Francia hadak közül van a tartományban 2 gyalog-, 2 lovasezred, 2 ágyuüteg és egy dandár könnyü afrikai gyalogság.

T. ókori története összeesik Karthagóéval (l. o.). A rómaiak Africa nevet adtak e tartománynak. 429. Genserich vandal király foglalta el, 533-ban a bizánciak hatalmába jutott, akiktől Othman khalifa korában az arabok vették el és fővárosává 675. Kairuant tették. Az arab khalifátus föloszlása után az aglabidák, fatimidák, almohádok és merinidák uralma alatt állott. 1270. IX. Lajos francia király eredménytelen keresztes hadjáratot vezetett ellene. Sikeresebb volt 1535. V. Károly hadjárata Khair-eddin ellen, amidőn is 20,000 keresztény rabszolgát mentettek ki a fogságból. 1575. T.-t a törökök vetették hatalmuk alá. Hammuda (1782-1814) azonban lerázta az oszmán igát. 1830. Abd-el-Kader fölkelése alkalmával T. a fölkelőknek Algériába segítséget küldött. Későbben azonban, midőn a török porta fenhatóságát T.-szal újra éreztetni kezdte, Szida Ahmed bej a franciák barátságát kereste és miniszterének, az olasz Ruffónak támogatásával országát európai intézményekkel kezdte boldogítani; azonban sem ő, sem utódja Szidi Mohammed a kívánt célt el nem érte; az arab, mór és kabil törzsek az újításokba beletörődni nem tudtak, ugy hogy Szidi Mohammed utódja Mohammed-esz-Szadok kénytelen volt azokat megszüntetni. T. a krimi hadjáratban tőle telhetőleg támogatta a törököt és a szultán 1871 okt. 25-iki fermánjában T. teljes autonomiáját elismerte. 1881-ben a T.-i khrumir törzs Algéria K-i határát megsértette, amit a franciák fölhasználtak arra, hogy T. ellen hadsereget küldjenek ki, ami az ország meghódításával végződött. 1881 ápr. 24. és 26. közt Forgemol de Bostquenard vezérlete alatt egy 30,000 főből álló francia had minden hadüzenés nélkül a bej és a török port tiltakozása dacára átkelt T. határán és akrumirokat a francia hajóhad segítésgével a Dsebel Khadában (10 km.-nyire K. felé Tabarkától) körülzárta. Ezek máj. 25-én kisérlették meg utoljára a franciák ostromvonalát áttörni, de eredménytelenül, későbben azután egészen szétoszoltak. Időközben máj. 1. Bréard generális vezérlete alatt egy francia dandár Biszerta előtt partra szállott és máj. 8. T. városáig hatolt, máj. 12-én a bej székhelyét is körülfogta és kicsikarta a bejtől a kaszr-el-szaidi szerződést, amely szerint a bej a kormányhatalmat átengedte a franciáknak és lemondott a jogáról, hogy idegen hatalmakkal bárminő szerződést köthessen, viszont a franciák családjának biztosították az örökösödés jogát. 1882. azután a franciák e szerződés alapján szabályozták a kormányzás módját, annak minden ágát franciákra bizván. A hatalom biztosítása céljából két francia dandár az országban maradt. Ennek dacára Bu Amenának Algériában elért sikerei hallatára T. déli részében a lázadás hirtelen kitört; jun. 28. Szfakszban az európaiakat megtámadták és a francia konzult elűzték. A francia köztársaság azonnal 14 hajót menesztett a lázadók ellen, amelyek legénysége jul. 16-án a várost rohammal vette be; jul. 24. pedig Gabeszt is elfoglalta. Ennek dacára a fölkelők T. városa és Hammamet közt magukat erősen tartották. Csakis okt. havában sikerült a franciáknak Tesztur mellett a fölkelőket elhatározó győzelemben leverniök. Saussier generális azután Kairuant, a beduin törzsek vallásos középpontját is elfoglalta s ezzel a fölkelésnek teljesen véget vetett. Miután 1886. (legalább a parton) T. és Tripolisz közt a határt pontosan megállapították, a franciák megkezdték civilizátori munkájukat, amellyel szép sikereket értek el. Roudaire azon terve, hogy a depresszió a tenger vizével öntessék el, ugy látszik, a tervező halálával elejtetett; e helyett T. déli részeiben is nagyobb számmal ástak artézi kutakat s igy számos új oázist teremtettek. Vasutak és kikötők építése pedig a forgalmat mozdítja elő tetemesen. Végre Biszertában nagy hadi kikötő épült, amivel Franciaország a Földközitenger K-i és Ny-i része közt bizonyos domináló állást nyert el.

2. T., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, 45 km.-nyire a tengertől, az El-Bahira nev kis öböl mellett, amely a T.-i öböllel az 1893. megnyitott és El-Golettába vezető csatornával van összekötve, amely csatorna a nagy tengeri kereskedelmi hajóknak is lehetővé teszi, hogy az új kikötőbe bejuthassanak; mintegy 130,000 lak., akik közt 40,000 európai és 40,000 zsidó; jelentékeny selyem- és gyapjuszövéssel, selyemsál- és köpenykészítéssel, ötvösiparral, himzőkkel, gyékény- és arannyal vagy ezüsttel áttört selyemkelmekészítéssel. Kikötőjéből 2 vasúti vonal indul ki; Európával és Algériával rendes hajóösszeköttetésben áll; forgalma emelkedőben van, amit a kikötői építmények is előmozdítanak. 1894. érkezett 748 gőzös 562,695 tonna tartalommal és 617 vitorlás 31,500 tonna tartalommal. A tengeri behozatal 1893. még csak 227,213 tonna volt, 1894. már 244,009 tonnára, a kivitel pedig 116,402 tonnáról 1894-ben 188,862 tonnára emelkedett. Belsejében a város szűk és piszkos utcák útvesztője; benne öt nagyobb és több kisebb mecset van, a többi közt az 1223-ból való Dsama-el-Szitun az uralkodó család tagjainak sírjaival. Számos a bazár is, amelyekben élénk a kereskedelmi élet. A bej palotája, az ugynevezett Kaszbah, mór ízlésben épült. A kormány székhelye a várostól 4 km.-nyi távolságban fekvő Bardo, tornyokkal ellátott erősség, amelyben azonkivül elhelyezték a politechnikumot, ahol francia tanárok működnek és az állami fogház. T. egyik középpontja a keleti tudományosságnak; van benne 113 látogatott mohammedánus iskola. A felső városban főképen törökök laknak; az európaiak és zsidók az alsó városban vagy a nagyobbára villákból álló külvárosokban telepdtek le. Az új kikötő mellett van keletkezőben a francai városnegyed. T., az ókoriak Tunese, állítólag egy időben keletkezett Karthagóval, amelynek romjai T.-tól ÉK. felé 15 km.-nyire, a bej nyaralója, az El-Marsza mellett láthatók. T.-tól D-re vannak Szaguan és Dsugar falvak azon vizvezeték nagyszerü romjaival, amely Karthagót látta el ivóvizzel

Tunja

Boyaca kolumbiai departemente fővárosa, 110 km.-nyire Bogotától, a keleti Cordillerák Ny-i lejtőjén, egy fensíkon, 5471 lak. A csinosan épült város az indus időkben a chibchák főnökeinek székhelye volt.

Tunnel

l. Alagút.

Tunstall

(ejtsd: tönnsztel), város Stafford angol grófságban, 6 km.-nyire Stoke-upon-Trenttől, vasút mellett, (1891) 15,730 lak., jelentékeny agyagiparral és kémiai gyárakkal.

Tuokko

finn költő, l. Törneroos.


Kezdőlap

˙