Turkmének

(turkománok), ázsiai nomád törzsek, az altaji család török-tatár ágához tartoznak s a Kaspi-tenger, az Aral-tó, Amu-darja és az iráni felföld között laknak, szórványosan azonban Bokharában, Afghanisztánban, Persiában, Kis-Ázsiában és Szíriában is. Fő tartózkodási helyük nagyobbára egy helyenkint egészen növényzet nélküli sivatag. Csak az Amu-darja, Murgab, Gurgan és Atrek mellett alkalmas a föld megmívelésére és letelepedésre. Számuk legföljebb 1.200,000-re tehető, s ezekből 1.170,000 orosz területen él. Tipusokra nézve a mongol fajhoz tartoznak. Éles tekintetük, büszke, harcias magatartásuk van. Nyelvük a török nyelvnek egy dialektusa, vallásuk a szunnita mohammedánizmus. A T. tiz főbb s számos apróbb törzsre oszlanak, ezek közt a teke-T. (300,00) az Achal és Merv oázisokon és a jomudok az alsó Atrek vidékén és Khivában a legjelentékenyebbek. Hozzájuk tartoznak a goklonok (31,000), az alilik (250,000) az Amu-darja bal partján, a csudorok (86,000) Khiva határán, a szakarok (15,000), emralik (50,000), erszarik (150,000), a szalírok (13,000). Az egyes törzsek ismét hordákra és ezek egyes csoportokra oszlanak.

Turkók

a francia hadseregnek 3 algeriai ily nevü ezrede, melyeknek legénysége és századonként 2 tiszt és 12 altiszt benszülöttekből áll. Arabs viseletük világos kék zubbony és mellényből, turbán, burnusz és lábszáróvókból áll.

Turkománok

l. Turkmének.

Turks-szigetek

a Bahama-szigetek DK-i csoportja, amely a Caicos-szigetekkel együtt Jamaika kormányzójának uralma alatt áll. A T. és Caicos-szigeteknek (összesen 30-nak) területe 270 km2, míg a T.-é 25, (1891) 4745 lak., akik a 6 legnagyobb szigeten laknak. A T. korállszigetek, amelyeken tengeri sőt (évenkint 2 millió bushelt) főznek.

Turku

Abo (l. o.) finn neve.

Turla

a Dnyeszter török neve.

Turlupin

(franc., ejtsd: türlüpen), eredetileg egy rosszhirü fanatikus szekta neve, mely a XIII. és XIV. sz.-ban bolyongott Franciaországban; aztán a XIII. Lajos korabeli komikusnak, Legrandnak mellékneve, innen a. m. bohóc. Turlupinade, bohóckodás.

Turma

(lat), tömeg, csapat, a régi rómaiaknál és szövetségeseiknél a lovasságnak legkisebb harcászati osztálya (egysége), mely 30, illetve 60 emberből állott és melynek külön zászlója volt. L. Nemes testőrség.

Turmair

János, l. Aventinus.

Turmalin

(ásv.), igen bonyolódott összetételü szilikát, 14 (sőt esetenként még több) elem vesz részt alkotásában (szilicium, bór, aluminium, nátrium, magnézium, vas, kálium, kalcium, litium, fluor, titán, mangán, oxigén, hidrogén), melyek változó csoportokban és mennyiségben szerepelnek, minek következtében a T.-ok összetétele is különböző. Ezen változó összetételnek megfelelően meg szoktak különböztetni a jelenlevő fémek szerint: litium-T.-t, magnézia-T.-t és vas-T.-t. Leggyakoribb az utóbbi. Mindegyik T. hatszöges rendszerbeli oszlopos kristályokban kristályosodik; találni helyenkint nagy, karvastagságuakat is. Kristályokon gyakori a hemimorfizmus s pedig nemcsak a két végükön fejlődnek ki különféleképen, hanem megesik, hogy az oszlop csak háromlapu. Gyakran találni szálas-rostos halmazokban és szemcsésen is. Határozott hasadás nem észlelhető rajta. K. 7-7,5, fs. 2,9-3,2. Egyike a legváltozatosabb szinü ásványoknak. Van egészen szintelen és egészen fekete, aztán vörös, kék, sokféle zöld és barna; némely kristály egymagában is több szinü, p. vörös az egyik végén, zöld, kék v. fekete szinü a másikon. Dörzsölve v. melegítve (különösen az átlátszó v. félig átlátszó kristályokat) sarki elektromosságot mutat, vagyis az egyik végén pozitiv, a másikon negativ elektromosság lesz; legszebben észlelhető a braziliai zöld szinü T.-okon. Hazánkban a közönséges T. bennőve gránitban, gnájszban s csillámpalában, ritkábban dolomitban, szemcsés mészkőben és homokkőben több helyről ismeretes, igy Úrvölgyről, Oláh-Piánról, Offenbányáról, Dobsináról, Iglóról, Alsó-Sajóról (Gömör vármegye) stb. A közönséges fekete T.-nek schörl a neve; quarccal elegyedve helyenkint sziklát alkot (T.-szikla), különösen ott, ahol a gránit különben is a T.-ban igen gazdag (Cornwall, Érchegység stb.). A szép szinü, átlátszó T.-nak általános nevén nemes T. a neve. Ezek mint drágakövek is szerepelnek a legkülönfélébb megnevezéssel. A szintelen, viztiszta az achroit (Elba szigetén, Svájc, Campolongo, Imfeld); a vörös szinüek (mangántól megfestettek) általában szibériai T.-ok, a karmin-vörös speciális neve rubellit, a rózsaszinüé sziberit, az őszibarack-virág szinéhez hasonlóé apirit. A kék szinü T. az indikolit (braziliai zafir). A zöld szinüek braziliai T.-ok (braziliai smaragd), most Braziliából (Minas Geraes tartomány) hozzák; a sárgás-zöld cejloni T. (cejloni krizolit) Cejlonból ismeretes legszebben. A barna szinüek (dravit) közül legszebbek az északamerikaiak, a braziliaiak és a cejloniak; a majdnem fekete varietás (schörl) gyakran fordul elő a gránitban. Cejlonból való az a barnás-sárga T., melynek a neve: trip. Az Alpokban Dobrováról ismeretes nagyon szép barna T. (magnézium-T.). Mindegyik közül legbecsesebb a rubellit meg az indikolit. Afrizit (afrit) néven különböztették meg régebben ama T.-okat, melyekről tévesen azt hitték, hogy nem piroelektrikusok (l. Piroelektromosság). A T. név az ásvány szingaléz nevétől (turamali) ered. Legelőször hollandok hozták Európába Cejlonból és a mult század végén ismerték fel, hogy külön ásvány. L. még Gránit.


Kezdőlap

˙