Uckia

(ejtsd: ukia), marokkói pénz, = 1/10 mickál; értéke 71/2 krajcár. Kisebbsége a fulu = 1/24 U.

Udaipur

(Oodeypoor, Odeypoor), vagy Mevar (Meywar), Radsputana brit-indiai tartomány egyik állama, 33,181 km2 ter., (1891) 1.844,360, nagyobbára hindu lak. Uralkodója a rana v. maharana címet viseli és rangra nézve Radsputana összes fejedelmei közt az első. Fővárosa U. az É. sz. 24° 351/2' és a K. h. 73° 431/3' alatt, (1891) 46,693 lakossal.

Udbina

politikai község Lika-Krbava vármegye U.-i j.-ban, (1891) 1838 horvát-szerb lakossal; a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. U. Korbávia (l. o.) terület fő helye.

Uddevalla

régi város és vasúti végpont Göteborg és Bohus svéd länben, a Kettegat egyik öblének partján, akis Bäfve- vagyis U.-ä torkolatánál, (1891) 7735 lak., pamutfonóval és szövővel, gőzfűrésszel és hajógyárral; jelentékeny gabona-, faáru- és halászati termékexporttal.

Udine

1. tartomány Olaszországban, Karintia, Görz-Gradiska, az Adriai-tenger, Velence, Treviso és Belluno közt, 6619 km2 területtel, (1881) 501,745 lak., az 1895-iki becslés szerint 532,359 lak. É-i részét hegyek takarják. A tenger közelében mocsaras, e mocsarak a Marano-melléki lagunákkal állanak összeköttetésben. Fő folyói: a Livenza (a Medunával és Monticanóval), a Tagliamento, Stella, Cormor, Aussa, továbbá a Natisone és Judrio, amelyek az Isonzóval egyesülnek. A termékeny talaj szolgáltat búzát, kukoricát, rizst, kendert, hüvelyeseket, burgonyát, gesztenyét, bort és selymet; jelentékeny az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, kecske); kevésbbé fontos a halászat. Az ipar főbb ágai: a selyem- és pamutáru-, papiros-, fémárukészítés, bőrgyártás és az agyagipar. Járásai: Ampezzo, Cividale del Friuli, Codroipo, Gemona, Latisana, Maniago, Moggio Udinense, Palmanova, Pordenone, Sacile, San Daniele del Friuli, San Pietro al Natisone, San Vito al Tagliamento, Spilimbergo, Tarcento, Tolmezzo és U. - 2. U., az ugyanily nevü tartomány és járás, továbbá érsekség székhelye, termékeny vidéken, a Torréból kiágazó Roja-csatorna és vasutak mellett, (1881) 32,020, az 1895-iki becslés szerint 37,200 lak., jelentékeny selyemiparral, élénk len- és kenderkereskedéssel; többféle közép- és népiskolával. Épületei és műemlékei közül kiválnak: a békeistennőnek, II. Viktor Emánuelnek, Justitiának szobrai, a Garibaldi-emlék, két óriási márványszobor (Herkules és Cacus), két magas oszlop; a város közepén 1517. Giovanni Fontana által épített erősség, most kaszárnya; a román ízlésü dóm, hatszögü harangtoronnyal, belsejében Antonini gróf lovas szobrával és Bricito Zakariás érseknek Millisini által készített szobrával; a gyönyörü Campo Santo, Európa egyik legszebb sírkertje; az érseki palota, melynek belsejében az összes aquilejai patriárkáknak, az U.-i érsekeknek és püspököknek arcképei; továbbá Tiepolótól és Giovanni da Udinétől freskók láthatók; az 1457. a velencei doge-palota mintájára épített Palazzo del Municipio, amelyben el van helyezve Ajax óriási márványszobra, Pomponio Amalfio és Grassi több festménye; a Palazzo Bartolini, Friaulra vonatkozó gazdag könyvtárral; végül a városi muzeum római régiségekkel, éremgyüjteménnyel és egy kis képtárral. U. egy külső és egy belső részre oszlik, amelyeket egymástól körfalak és árkok választanak el. U., a régi Utina vagy Utinum, csak a X. sz.-ban keletkezett. 1238. Berthold aquilejai patriárka Friaul fővárosává tette. 1420. került Velenéhez. 1750. lett érseki székhellyé. A francia uralom alatt Passariano départementnak volt székhelye. 1814. Ausztriához került. 1848. az első város volt, amely a velencei forradalom kitörésekor az osztrák őrséget elűzte. 1866. került Olaszországhoz.

Udine

Giovanni, da, olasz festő, szül. Udinében 1487., megh. 1564. Eleinte Velencében Giorgione tanítványa volt, azután Rómában teljesen Ráfael freskóképei ornamentális részének elkészítésére adta magát. Mint festő és stukkokészítő a legnagyobb ügyességgel, kiváló dekorativ érzékkel használta föl egyrészt a növényi díszítést, másrészt a régi római falfestményekről ellesett u. n. grotteszkeket a római Farnesinában, Ráfael loggiáiban, a Vatikán Borgia-féle termeiben, a római Villa Madama előcsarnokában, a firenzei S.-Lorenzo-templomban, a Medici-palotában és a Laurenziana-könyvtárban u. o., a velencei Grimani-palotában stb.

Udoe

dombos vidék Német-K.-Afrikában, az alsó Vami körül, a tengerpart közelében, szép rétekkel és jól művelt földekkel. Lakói (a vadoeék) munkás nép, de vad.

Udometer

(gör.-lat) a. m. esőmérő (l. o.).

Udong

a Mekong (l. o.) egyik ága.

Udránszky

László, a kolozsvári tud.-egyetemen az élettan és az élet- és kórkémia tanára, szül. Budatinban (Trencsén) 1862 okt. 12. Középiskoláit a budapesti I. ker. állami és a kegyesrendi főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti tud.-egyetemen végezte és 1883. orvosdoktor lett. 1883-86. Korányi Frigyes orvostanár klinikáján mint gyakornok működött. 1886 őszén külföldi tanulmányútra ment és abból legtöbb időt Hoppe-Seyler életkémiai laboratoriumában töltött. 1887. a freiburgi egyetemre ment, ahol 1889. az orvosi kémiából magántanári képesítést nyert. 1890. ismét Korányi mellett működött, mint a klinikai laboratoium vezetője és 1891. a budapesti egyetemen az orvosi kémiából magántanárrá képesíttetett. 1892. az élettan nyilvános rendkivüli tanárává neveztetett ki a kolozsvári egyetemre és az élet- és kórkémiai tanszékének ellátásával is megbizatott. Az egyetemi szünnapok alatt meglátogatta Németország, Franciaország, Belgium és Svájc tudományos intézeteit és 1894 telén a belügyminiszter megbizásából a fertőző betegségek kutatásával foglalkozó intézetek szervezetét tanulmányozta Németországban. Értekezései hazai és külföldi tudományos folyóiratokban jelentek meg.


Kezdőlap

˙