Uzbeg

l. Özbeg.

Uzbék

helyesebben özbég, török népfaj Közép-Ázsiában. Tulajdonkép nem néprajzi, hanem csak politikai jelentőségü elnevezése ez a középázsiai három khánság török lakosságának. Eleinte ghuzoknak hivták őket szomszédaik s csak a nagy hódító Mohammed Seibáni uralkodása alatt a XVI. sz.-ban vették fel a nálok már régóta tiszteletben tartott özbég (Vámbéry szerint a. m. kitünő, jeles úr) nevet, mely a hitbuzgó fejedelem Ghajasz ed-Din (uralkodott 1340-ig) Özbég nevéből eredt. A sok iráni elemmel egyesült özbég törzs túlnyomóan földmíveléssel foglalkozik, nomád kevés van köztük. Számuk megközelíti a két milliót. A Timur-család bukása után az Oxuson túli országokban kezökbe kerítették a hatalmat s ekkor több rokon törzs is hozzájok szegődött. V. ö. Berezin, Seibanida isztoria mongolo tjurkov (Kazán 1849); Vámbéry Á., Bokhara története (Budapest 1873, 2 köt.); Howorth, History of the Mongols (London 1880); Vámbéry, A török faj (Budapest 1885) és az általa kiadott s németre fordított nagy özbég hősköltemény: Scheibanide, ösbegisches Heldengedicht (u. o. 1885).

Uzdin

község, l. Ozora (2).

Uzdi-Szent-Péter

kisközség Kolozs vármegye mező-örményesi járásában, (1891) 1182 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Élénk vásárai vannak.

Uzeny

Nagy- és Kis-, két sós vizü, igazi steppei-folyó Szamara és Asztrakán orosz kormányzóságokban; az előbbi 322, az utóbbi 268 km. hosszu; mindkettő a Kamüs-Szamari tavakba és mocsarakba szakad.

Uzes

(ejtsd: üzesz), az ugyanily nevü járás székhelye Gard francia départementban 20 km.-nyire Nîmestől, vasút mellett, (1891) 4990 lak., selyemmotolákkal és szövéssel, mesterséges trágyakészítéssel, élénk szarvasgomba-kereskedéssel. Fénestrelles nevü tornya az egyedüli maradványa a román székesegyházának; egy klastromában a X. sz.-ból való kripta látható. Régi hercegi palotája, a Duché, a XII., XIV. és XV. sz.-ban épült érdekes renaissance-ízlésü homokzattal; a XIII. sz.-beli kápolnában az U.-i hercegek közül többnek a sírja látható; Brueys admirális bronzszobrát Duret készítette. U., az antik Ucetia, már a X. sz.-ban püspökség székhelye volt. V. ö. Teraube, Hist. d'U. (1879).

Uzon

nagyközség Háromszék vármegye sepsi járásában, (1891) 1875 magyar lak., mezőgazdasági szeszgyárral, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Uzsica

orosz város, l. Novaja Uzsica.

Uzsice

az ugyanily nevü szerb kerület (4373 km2 ter., 137,542 lak.) és püspökség székhelye, a Cetinya völgykatlanában, (1890) 6627 lak., posztókészítéssel; 1862-ig törököktől megszállva tartott erősség romjaival.

Uzsok

kisközség Ung vármegye bereznai járásában, (1891) 753 rutén és német lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Közel a galiciai határhoz, az Ung regényes völgyében fekszik az U.-i fürdő, mely 2 fürdőházból (28 káddal) és 5 épületből (60 lakószobával), hidegvizgyógyintézetből és gyógygimnasztikai teremből áll. Égvényes vasas savanyuvize 6 forrásból fakad és leginkább vérhiány, általános gyöngeség, idegbántalmak és női betegségek ellen tesz jó szolgálatot. A fürdő Tihanyi Sámuel dr. örököseinek birtoka.


Kezdőlap

˙