Üszkösödés

vagy fenésedés. Az egyén testét vagyis a szervezetet felépítő egyes szervek (organumok) harmonikus összműködésének eredménye az élet, mely az összes szervek zavartalan működése esetében a jólét, egészség, ezek valamelyikének hiányos v. megzavart funkciója alkalmával a rosszullét, fájdalom, v. betegség szubjektiv érzetével jár. Az összes szervek működésének hiánya egyértelmü az egyén halálával; az individuum megszünik individuum lenni. De nem minden szerv vagy testrészlet működése szükséges feltétlenül az egyéni élet fogalmához, mely a jólét, egészség érzetének talán hiánya mellett, de nélkülözni képes egyes szervek, v. testrészek funkcióját. Ezért elképzelhető, hogy az egyéni élet megszünése nélkül egyes szervek, vagy testrészletek elhalnak, midőn beáll azon állapot, hogy az élő szervezet, egyéni életének különösebb veszélyeztetése nélkül, elhalt, már egyáltalában nem funkcionáló részleteket hord magán. Az ily állapot nem más mint részleges halál, mit általában elhalás (l. o.) névvel s bizonyos határon belül Ü.-nek neveznek. Az Ü. oka általában a megfelelő testrészlet szöveteinek hiányos, vagy teljesen felfüggesztett tápláltatása akkor, ha az említett táplálkozási zavarok az egyes szövetek ellenálló képességéhez mért időig fennállottak. Oka lehet ezenkivül súlyos mekanikai behatás, milyeneket gépek által okozott sérüléseknél lehet gyakran látni, midőn egész végtagok összezúzatnak, péppé dörzsöltetnek, mikor a szövetek halála pillanat alatt áll be. Végre okoztathatik huzamos ideig beható igen alacsony v. igen magas hőfokok által. Hogy mily magas hőfoknak mennyi ideig kell behatni: az természetesen függ a szövetek ellenálló képességétől. Az Ü.-ek legnagyobb számának oka mégis a huzamos ideig fennálló táplálkozási zavar, mely vagy az által lehet feltételezve, hogy a véredényekben fennálló akadály folytán a tápláló vér kielégítő mennyiségben, vagy egyáltalán nem juthat a szövetekhez, vagy az által, hogy bár kellő mennyiségben jut a szövetekhez, de összetétele azok táplálásának meg nem felel. Könnyen érthető, hogy oly testrészek, melyekben a lokális halál miatt beszüntetett vérkeringés a párolgási nedvveszteséget nem pótolja, ha anatomiai fekvésük vagy a később alakult viszonyok folytán oly körülmények közé kerülnek, hol a nedvveszteség a környezet szárazsága folytán fokozva van, egyszerüen be fognak száradni. Elhalt és beszáradásnak kitett testrészek eme processzusát száraz Ü.-nek (mummificatio) nevezik. Természetes, hogy az elhalt részletek ilyen beszáradását oly testrészeken fogjuk láthatni kizárólag, melyek anatomikus fekvésük miatt már a száradásnak igen exponálva vannak. Bőr, ujjak, néha egész végtagok, fülek, orr stb. Nevezetes az Ü. eme fajánál az, hogy a neki alávetett testrészek a véredényekben lévő vérfesteny kioldódása s a szövetekbe való beivódása folytán barnára, sőt egész sötét feketére festődhetnek és hogy a nedvveszteség s a szövetek összeszáradása folytán térfogatukban igen megkisebbednek, e mellett sajátságos viaszfényüek és transzparensek lesznek. Az egyiptomi mumiák sem egyebek, mint száraz, homokos talaju s igy légközlekedésre alkalmas sírokba lerakott s ott beszáradt tetemek. Azon esetekben, midőn az elhalt test- v. szervrészletek boncolástani fekvésüknél fogva a beszáradás ellen óva vannak, s a véletlen v. bonolástani fekvésük rothasztó bakteriumok hozzájutását lehetetlenné teszi, be szokott következni az elhalt szövetek lágyulása, oldódása, péppé való szétesése. Ezt látjuk bekövetkezni a szervek mélyébe zárt gümős képleteknél, az anyaméhben visszamaradt elhalt magzatoknál stb. Ezen folyamat a nedves Ü. Másként áll a dolog, ha elhalt szövetrészletek rothasztó bakteriumok megtelepedésének vannak kitéve, amidőn a test melege és az átszivárgott szövetnedvek által alkalmas talajjá alakított elhalt részletekben a bakterium-vegetáció s vele lépést a rothadás hihetetlen gyorsan bekövetkeznek. A szövetek ily körülmények között egyszerüen rothadni kezdenek, rendkivül bőzösek, szakadékonyak, mállékonyak, sötét feketék v. szürkés-barnásak lesznek. Az Ü. eme faja a legveszedelmesebb s gangraena septicának neveztetik.

Üszküb

(Szkopje), Kosszovo török vilajetnek, Ü. szandsáknak, miridita érseknek és bolgár püspöknek székhelye, a Vardar mindkét partján, a hóval borított Lyubotrn DK-i lábánál, vasút mellett, mintegy 40,000 lak., akiknek 1/3-a török, 1/3-a mohammedán albán, a többi szerb, bolgár, görög és kat. albán. A Vardaron II. Mohammed korából való híd vezet át. A város fölött erősség és a bizánci időkből való vizvezeték áll. Épületei közül a konak, egy nagy mecset és a Kursunlihan (egykor a ragusai kereskedők háza, most börtön) a legkiválóbbak. Ü.-nek a vasút megnyilta óta élénk kereskedelmi forgalma van. Az ókorban Scupi néven Dardaniának volt fővárosa. Kr. e. 71. került római uralom alá. A X. sz. vége felé egy ideig az Ochridában székelő Sámuel bolgár cár birtoka volt. Két századdal későbben Kolojan, Aszen János és I. Kaliman bolgár cárok uralkodtak rajta; az utóbbinak halála után 1246. Vataces császár a bizánci birodalomhoz csatolta. Milutin szerb király (1281-1320) azonban elvette a görögöktől és Szerbiához csatolta, amellyel együtt került török uralom alá. 1689. rövid ideig osztrák csapatok tartották megszállva.

Üszküdar

l. Szkutari.

Üsző

a nőnemü szarvasmarha, mely nem ellett, de metszőfogait még ki nem váltotta, s agancsár (p. szarvasüsző), mielőtt első borját elli.

Üszög

vagy üszök (gangraena nosocomialis), félelmetes betegség, amely a régibb időkben a túlzsúfolt kórházak sebészi osztályain, háboru esetén felállított tábori kórházakban lépett fel. Lényegére nézve sebferőzési bántalmat értünk alatta, amely bármilyen sérülés jelenléte alkalmával kifejlődhetik ugyan, de kiválóan mégis kicsiny bőrsérülésekhez csatlakozik. A fertőzés következtében a seb körényke sárgás-szürkévé lesz és a szövetelhalás és rothadási bakteriumok behatása következtében bőzös péppé folyik szét, azaz elüszkösödik. Hogyha a kórházi Ü. fellépése idejében a sebfelület már sarjakkal rendelkezik, akkor első sorban ezek vesztik el élénk vörös-húsvörös szinüket és szennyes szürkés-sárga pépes törmelékes anyaggá alakulnak, elüszkösödnek, mire azután a sebváladék is megváltozik és a seb bőzös savós folyadékot választ el. A szövetek ezen elhalása és elüszkösödése rövid idő alatt nagy kiterjedést vehet fel és egész végtagok az Ü. áldozataivá lehetnek. Tovaterjedése alkalmával nagyobb edények felmaródása által nagyfoku vérzések, a fertőző anyagnak az általános vérkeringésbe való jutása által vérfertőzés, evvérüség (septichaemia) jelentkezhetnek, amelyek természetesen a beteg életét a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. A kórházi Ü. azonban nem minden esetben válik ily végzetessé: előfordul gyakran, különösen az újabb anti- és aszeptikus kezelés mellett, hogy az Ü. elhatárolódik (demarkálódik) és az elhalt részlet eltávolításával (műtét által) a folyamat szerencsésen véget ér. A klinikati tünetek közül a betegségnek már kezdeti szakában jelentkező láz, étvágytalanság, hányási inger, általános levertség és gyengeség említendők fel. A gyógykezelést illetőleg kezdetben bemetszések, nedves kötések alkalmazásával iparkodunk a folyamat tovaterjedésének határt szabni; későbben legcélszerübb az elhalt részletre száraz kötést tenni és a folyamat elhatárolódása után az elhalt szöveteket műtét által kiküszöbölni. - A molát l. Méhüszög.

Ü. mint növénybetegség első sorban az Ü.-gombák által a növényekben okozott betegség, mely abban jelentkezik, hogy a megtámadott növények egyes részein a szövetek szétroncsoltatnak s helyüket barna vagy fekete pornemü anyag foglalja el. E fekete pornemü, sokszor zsíros tapintatu anyag az Ü.-gombák spóráiból áll, amelyek egyes esetekben a megtámadott s rendesen eltorzult növényrész külbőre által vannak betakarva, sokszor azonban, mert a gazdanövény bőre is teljesen szétroncsoltatott, szabadon láthatók (l. a Növénybetegségek képmellékletét). A spórák képződése a legtöbb Ü.-gombánál a gazdanövény bizonyos meghatározott részéhez van kötve, igy a gabonafélék por- és kőüszökét okozó gombák mindig csak a kalászokban és bugákban, az Ustilago antherarum Fr. nevü gomba, mely a szegfűfélékben élősködik, mindig csak a megtámadott virágok portokjaiban képzi spóráit; mig egyes Ü.-gombák, mint p. a kukorica közönséges üszkét okozó Ustilago Maydis Tul (l. Kukorica), a gazdanövény minden részében, még a gyökerekben is, produkálhatnak spórákat s okozhatnak torzulásokat. Ami az infekció végbemenését illeti, az eddigi vizsgálatok azt tanusítják, hogy rendesen csakis az egészen zsenge, éppen kikelt növényekbe képesek az Ü.-gombák csirái behatolni s csak ritábban támadhatják meg az idősebb növényt; de akkor is ennek csupán legfiatalabb szövetei azok, amelyek az Ü.-csirák behatolásának utat nyujtanak. Az Ü.-gombák számos fajban ismeretesek, s igen sok növényen élősködnek; legtöbb kárt tesznek mégis a gabonafélékben (l. Árpabetegségek és Gabonaüszög). Kártételeik ellen főleg az által védekeznek, hogy a vetőmagban levő Ü.-spórákat bizonyos eljárásokkal a vetés előtt tönkre teszik. Az Ü.-gombák a következő nemekre különülnek: Ustilago, Sphacelotheca, Schizonella, Tolyposporium, Tilletia, Entyloma, Melanotaenium, Urocystis, Tuburcinia, Daossansia, Schroeteria, Thecaphora, Sorosporium, Graphiola, Schinizia, Tubercularia.

Ü.-nek nevezik a fás növényeken, különösen a gyümölcsfákon rendesen a kései fagyok által okozott ama sebeket is, melyeknél a kéreg elfeketedik, összeaszik s kiszárad, s amely káros elváltozás gyakran a fatestre is áthat. Az ilyen Ü.-sebeket a kertészek ugy gyógyítják, hogy az elhalt részeket kivágják s utána a sebhelyet kátránnyal bekenik.

Üszöggombák

l. Üszög, Üszögterhesség és Méhüszög.

Üszögös szt. Péter

v. üszögütő szt. Péter, a kat. egyházban szt. Péter apostol antiokiai püspöki székfoglalásának emléknapja febr. 22. A babonás nép azért nevezi Ü.-nek, mert azt tartja, hogy oly napon, p. hétfőn, kedden stb., melyre ez az ünnep esik, egész esztendőn át gabonát nem szabad vetni, mert üszög esik bele. V. ö. A magyar nyelv szótára (VI. köt.).

Üszök

l. Üszög.

Üteg

(Batterie), a tábori tüzérség szervezeti és közigazgatási alapegysége, mely több, közös parancsnok alatt egy kötelékbe osztott egynemü ágyunak egy egységbe osztása által keletkezik. Az ütegek erejét a lövegek számával fejezzük ki. Az egy ütegre való ágyuk számát békében a kiképzés és gyors mozgósítás követelményei állapítják meg; erre négy löveg elég. A európai nagyhatalmak hadseregeinél az ütegek löveglétszáma háboruban 8-6. Az első mellett gazdasági előnyök szólnak, az utóbbiak azonban - kisebbek lévén - gyorsabban mozgósíthatók, mozgékonyabbak és könnyebben vezethetők. A lovagló ütegek ennélfogva mindenütt hat lövegből állanak. A lovagló ütegek legénysége lovasítva van s ilyen ütegek lovas hadosztályokhoz és hadtestekhez beosztott tüzérség alapegységét, mert a kezelő legénység a lövegeken foglal helyet: kocsizó ütegnek hivjuk. Az üteg a harcképesség tekintetéből két lövegből álló szakaszra oszlik. A várharcban (l. o.) az ütegsáncok lövegekkel vagy mozsarakkal szereltetnek fel és e szerint löveg- v. mozsár-ütegsáncoknak neveztetnek. Rendeltetésükhöz képest az ütegek lehetnek: 1. Hajító ütegek (Wurfbatterien), melyek a hely belsejét lődözik. 2. Hosszantazó ütegek (Enfilir-Batterien), melyek az egyes védműveket hosszában pásztázzák v. hátulról lődözik. 3. Leszerelő ütegek (Demontir-Batterien), melyek az egyes vonalakat arcban támadják és különösen a lövészekre vagy lövegekre vannak irányítva. 4. Romboló ütegek (Demolir-Batterien), melyek kapuk, boltozatok, épületek szétrombolására szolgálnak. 5. Ellenütegek (Contre-Batterien), melyek az escarpe-falakban rohamrések előállítására vannak hivatva.

Ütegfedélzet

(ném. Batteriedeck), l. Fedélzet, Lövegfedélzet és Vérteshajók.


Kezdőlap

˙