Valery-en-Caux

l. Saint-Valery-en-Caux.

Valery-sur-Somme

lásd Saint-Valery-sur-Somme.

Valeur

(franc., ejtsd: valőr) a. m. érték.

Válfaj

(növ.), rosszul képzett szó, l.Fajta.

Valgius

Rufus, római iró és költő, Kr. e. 12. consul suffectus. Hajlama az irodalmi körök felé vonzotta, hol sokoldalu képzettségével előkelő szerepet játszott és a vezérférfiakkal, első sorban Horatiusszal bizalmas barátságban volt. Irt költeményeket (elegiák és epigrammok), melyeknek reánk maradt töredékei bizonyítják, hogy szerzőjük szellemét egészen áthatották a görög tanulmányok. Azonkivül latinra fordította pergamoni Apollodoros rhetorikáját, tudományos kutatásainak eredményeit pedig egy külön munkába állította össze (De rebus per epistulam quaesitis), melyet római tudósok (Plinius stb.) nagyra vettek. Irt végül egy tankölteményt a füvek erejéről. Életét és műveit megbeszélte Unger, De C. V. Rufi poematis (Halle 1848).

Valguarnera Caropepe

község Caltanissetta sziciliai olasz tartományban, 12 km.-nyire Piazza Armerinától és 10 km.-nyire Assaro-V. vasúti állomástól, 11,485 lakossal.

Valhalla

(Valhall, ó-skandináv Valholl), a skandináv mitologiában (főleg a költészetben kifejlesztve) a halottak csarnoka, tulajdonkép Odin pazar fényü vára, amelyben az isten maga köré gyüjti az emberek közül a legjelesebbeket, az ő kedveltjeit, ha a harcmezőn vagy mint áldozatok neki szentelve vérzettel el. E hősök, az einherjar (l. o.), a V.-ban is harcias életet folytatnak. A V. meg volt különböztetve a halottak általános birodalmától, mely Hel (l. o.) nevet viselt. A V.-hoz tartozik Vingolf, ahol a valkyrják (l. o.) tartózkodnak.

V. a neve továbbá annak az építménynek Regensburg közelében, melyet I. Lajos bajor király emeltetett a német dicsőség és a német nagyság örök emlékére. 1830 okt. 18. volt a Leo v. Klenze által tervezett épület alapkőletétele és 1842 okt. 18-án az ünnepélyes felszentelése. Szemben a bejárattal áll 1890 aug. 25. óta a V. építőjének I. Lajos bajor királynak a szobra. V. ö. I. Lajos király. Walhallas Genossen (2 kiad. München 1887); Müller A., Donaustauf und Walhalla (14. kiad. Regensburg 1888).

Vali

a skandináv mitologiában Baldr (l. o.) testvére, aki ennek meggyilkolásáért boszut áll.

Váli

(arab) a. m. kormányzó pasa, l. Ejalet.

Váli

1. Béla, iró, szül. Szabadkán 1858 máj. 3-án, megh. Budapesten 1896. Bölcsészeti tanulmányai végeztével a doktori címet elnyervén, a közoktatásügyi minisztériumba lépett mint fogalmazó. 1877 óta nagyban foglalkozott szinészeti tanulmányokkal. A Magyar szinészet története címü művével 100 aranyas pályadíjat nyert 1886. Később Bayer Józseffel (l. o.) együtt irta meg sokkal nagyobb terjedelemben a magyar nemzeti szinészet történetét. Azóta igen sok hasonló irányu munkája jelent meg, többek közt: Az aradi szinészet története. Ő hozta haza Vas Gereben műveit Bécsből s adta ki összegyüjtve műveit életrajzával. 1892. mint a kormány képviselője szervezte és vezette a bécsi szinészeti kiállításon a magyar osztályt. E lexikon számára szinészek életrajzait irta.

2. V. Ferenc, pedagogus, szül. Magyar-Sókon (Nyitra) 1810 szept. 30., megh. Pápán 1882 dec. 13. Iskoláit Losoncon, Pozsonyban, Komáromban és Pápán végezte s ez utóbbi helyen 1833. köztanító (publicus praeceptor), a rá következő évben szénior, 1837. a révkomáromi ref. gimnázium igazgatójává hivták meg. Nőül vette ásvai Jókai Esztert, Jókai Mór testvérnénjét. A szabadságharcban mint nemzetőr-tüzér vett részt. A harc lezajlása után 1849. meghivták a pápai ref. főiskolába a neveléstan tanárául. A neveléstan mellett mg a természettudományokat tanította. A szegény tanulóknak valóságos atyjuk volt, kiktől a szó szó mellett az anyagi segélyt sem sajnálta s jövedelmének jelentékeny részét ezekre költötte. Munkái: Ásványrajz (1852); Vegytan, de amelynek csak egy része jelent meg nyomtatásban.


Kezdőlap

˙