Vallássérelmek

(gravamina), azon vallásos jellegü és tárgyu panaszok és sérelmek elnevezése, melyeket különösen a német és a magyar rendek szotak az országgyüléseken felhozni. A XVI. és XVII. sz.-ban különösen az ellenreformáció kezdete óta hazai országgyüléseink majdnem szakadatlanul visszhangzottak a V.-től. A kormány sokszor igérte a V. orvoslását, igy különösen a bécsi (1606), a nikolsburgi (1621), bécsi (1624), pozsonyi (1626), a linzi (1645) békében, továbbá a soproni országgyülésen (1681) és utóbb több országgyülésen, de ritkán váltotta be szavát, mi újabb elégületlenséget, forrongást, esetleg felkelést vont maga után. Az 1604-iki országgyülésen pedig Rudolf kormánya a V. tárgyalását egyenesen betiltotta (XXII. artikulus), ami azonban nem sikerült, ellenkezőleg: Bocskay felkelését juttatta kitörésre. - A német rendek által felhozott gravaminák közül különösen az 1521-iki wormsi s az 1524-iki nürnbergi birodalmi gyülésen felhozott sérelmek nevezetesek. V. ö. Weber, Die hundert Beschwerden der deutschen Nation (Erlangen 1829).

Vallásszabadság

Magyarországon a lelkiismereti szabadságot az 1895. XLIII. t.-c. iktatta törvénybe. E szerint mindenki szabadon vallhat és követhet bármily hitet vagy vallást; a külső gyakorlat tekintetében azonban az ország törvényei, valamint a közerkölcsiség kivánalmai korlátot alkotnak. Igy p. a mohammedán szabadon vallhatja hitét, de a hitéből folyó többnejüség mint a monogámiát kimondó 1894. XXXI. t.-cikkbe ütköző gyakorlat nincs megengedve. Senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlatában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni. A polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független; viszont azonban vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől, valamint egyházi fenyíték sem alkalmazható senki ellen abból az okból, mivel az illető törvényben rendelt valamely polgári kötelességét teljesítette v. törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig, mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta. A V. folyományaképen azt is kimondta az idézett törvénycikk, hogy valamely vallásfelekezetből kilépni vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított feltételek mellett, igy tehát felekezeten kivül állani is lehet; nehogy azonban a felekezetenkivüliség kecsegtető alkalom legyen az egyházi terhek alól való megszabadulásra, az 1895. XLIII. t.-c. azt is rendeli, hogy aki a bevett vallásfelekezetek valamelyikéből kilépett, mindaddig, mig valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez nem csatlakozik: 1. köteles a kilépés idejét követő ötödik naptári év végéig esedékes rendes egyházi járulékokat annak az egyháznak szolgáltatni, melyből kilépett; a kilépés idejét követő öt év egyikében sem terhelhető azonban nagyobb járulékkal, mint amennyit a kilépés évében tarozott fizetni; 2. amennyiben a kilépett 5%-os iskolai pótadóval és 3%-os óvodai pótadóval a község részéről vagy azért nem volna megróható, mert a községben községi iskola, illetőleg óvoda nincs, vagy azért, mert ily pótadót a községben ki nem vetettek: köteles az általa elhagyott felekezet részére fentartott iskola vagy óvoda céljaira fizetett rendes évi hozzájárulási összeget a községi pénztárba évenkint befizetni, mely összeget a község első sorban az általa fentartott v. segélyezett, másodsorban egyéb a községben levő népiskola, óvoda vagy menedékház céljaira fordítja; 3. köteles végre a kilépett az általa elhagyott felekezet iskolai vagy egyházi céljaira fizetett, illetőleg elvállalt rendkivüli egyszersmindenkorra vagy időre szóló járulékokat annak az időnek tartamára, vagy annak az összegnek erejéig, ameddig azokat elvállalta, szintén a község pénztárába befizetni, mely azt az illető egyházfelekezetnek kiszolgáltatja. A felekezeten kivül állás, mint vallási meggyőződés, csak azokat illetvén, kik meggyőződésük alkotására kellő értelemmel birnak, a törvény azt rendeli, hogy ha a szülők egyike vagy mindketteje felekezeten kivül állanak is, a gyermekek valamely bevett vagy törvényesen elismert vallást követni tartoznak és abban nevelendők (l. Polgári házasság). Végül a törvény a hazában utazó vagy tartózkodó idegenek vallási szükségletéről is intézkedik, kimondván, hogy ezek saját hitelveik szerint rendes nyilvános isteni tiszteletet tarthatnak, amennyiben az a fennálló törvényekbe, az állam érdekeibe és a közerkölcsiségbe nem ütközik és az illető rendőri hatóságnak eleve bejelentik. L. még Egyéni szabadságjogok.

Vallástan

l. Hittan.

Vallástudomány

a vallás jelenségeinek tudományos vizsgálata, mely ha egyetlen egy vallásra szorítkozik, az illető vallás tudományának neveztetik, ha pedig a különböző vallásokra összehasonlítja, összehasonlító V.-nyá lesz. Ez utóbbi főleg a jelen korban vett nagy lendületet. Abból a föltevésből indul ki, hogy a vallás csak ugy mint a nyelv vagy egyéb nyilvánulása a népléleknek, ennek a mélyéből származik és bizonyos törvényes fejlődésen megy keresztül. Ennek a fejlődésnek egyes fázisait és törényes rendjét keresi a modern V. E célból különösen fontos a legősibb, legprimitivebb vallások, illetve vallási érzések nyilatkozásának vizsgálata, hogy e fejlődésnek legegyszerübb formáit megismerjük; továbbá, minthogy kétséget nem szenvedhet, hogy az ősnépek szétágazva, széjjeloszolva, új hazájukba magukkal vitték nemcsak nyelvüket, de vallási felfogásukat, mitoszaikat stb. is, szükségessé válik a különböző népek vallásainak, mitoszainak rokonságát, átalakulásait stb. kutatni. Az első célra szolgának első sorban tudományos utazóknak most már pontosabb, kritikusabb megfigyelései, melyek a többi közt ledöntötték azt a régibb véleményt, mintha volnának népek, melyeknél vallási életnek nyoma sem mutatkozik. Ezekből az anyagokból most már óriási halmaz gyült egybe, mely még teljesen kiaknázva nincsen. Hasonlókép nagyon föllendült a keleti vallások ősibb formáinak vizsgálata. Főleg Müller Miksa (l. o.) szerzett e téren nagy érdemeket a Kelet szent könyveinek (Sacret book of the East) kiadásával, melyből 1879 óta 33 kötet jelent meg, mely a bramai, buddhista, iszlám, persa, khinai stb. vallások ismeretében új korszakot nyitott meg. Az összehasonlító mitologiának is Müller Miksa, Kuhnnal együtt, mutatott új utakat. Az indogermán mitoszok összehasonlító tanulmányaival, melyhez az összehasonlító nyelvtudomány szolgáltatta a legbecsesebb eszközöket, példát adtak ily kutatásra, mely most már kiterjedt más nagy népcsaládok közös mitoszkincsére is. Az indogermán összehasonlító nyelvtudomány mellé sorakozott a sémi népeké, újabban a finn-ugor, tatár stb. népcsaládé is (v. ö. Müller, Einleitung in die vergleichende Religions-Wissenschaft, Strassburg 1874). Rendkivül érdekesek azok a vizsgálatok, melyek a népmesékben, babonákban, babonás szokásokban a fejlettebb mitoszokkal való rokonságot keresik, és vagy ezeket amazokból, vagy amazokat ezekből származtatják (v. ö. Schrader, Sprachvergleichung und Urgeschichte, 2. kiad. Jena 1890). Ez élénk tudományos mozgalom még távol van ugyan célpontjától, de már eddig is sok becses eredményt hozott létre. V. ö. Tylor, A kultura kezdetei (2 köt. 1872-73, német kiadás); Bastein, Der Mensch in der Geschichte (3 köt., 1860); Lippert J., Die Religionen der europäischen Kulturvölker (1881); Ratzel, Völkerkunde (1887); Verner, Revue de l'histoire des réligions (1880 óta).

Vallaszky

Pál, l. Wallaszky.

Vallatás

a bűnperben általános értelemben a terhelt kihallgatása; speciális jelentése a beismerő vallomás kikényszerítése, mely különösen a beismerésen alapuló inquizitorius perben játszott nagy szerepet. A V.-ra szolgáló eszközök a büntető eljárásban pontosan körül voltak irva. A V.-nál bármi kínzás vagy testi bántalmazás alkalmazását már az 1790-91. XLII. t.-c. eltiltotta s e tilalmat ismételték az országbirói értekezlet szabályai is. Ennek dacára újabb időben mindinkább gyakoriakká váltak az esetek, melyekben a vádlott az előyomozásban tett vallomását visszavonta azzal az indoklással, hogy a közigazgatási közegek azt erőszakkal vették ki belőle. A büntető igazságszolgáltatás ily veszélyeztetésének meggátlása végett a Kuria elnöke átiratilag kereste meg 1885. az igazságügyminisztert, ki 186. évi 42,123. sz. a. körrendeletet bocsátott ki, melyben felhivja a biróságokat, hogy minden egyes esetben, midőn valakit a csendőrség a fogházba bekisér, a biróság egy birói tagja hallgassa ki a letartóztatottat arra nézve, hogy ki tartóztatta le, volt-e eddig elzárva, egészségi állapota milyen, vannak-e testén sérülések s ha igen, hol keletkeztek azok. Ha pedig az illető a csendőrség vagy rendőrség részéről történt bántalmazásról panaszodnék, a fogházorvos azonnal vizsgálja meg. E körrendeletnek megvolt a kellő hatása, amennyiben legújabb időben a csendőri kínzások esetei gyérültek.

Vállazó

vállkő, faragott kőből készített boltvánkos. L. Boltvánkos és Ív.

Vállbénaság

az állatoknak olyan sántasága, midőn a megbetegedést, illetőleg a sántaságot előidéző ok a vállban székel, de a betegség neme s természete pontosan meg nem állapítható. A V.-ra utaló sántaságot jellemzi az, hogy mozgás alkalmával a beteg láb előrevitele akadályozva van, következésképen a beteg lábbal tett lépés rövid. A V. gyógyítása a kórisme bizonytalan voltánál fogva csak ritkán fog az ok ellen irányulni. Heveny esetekben a nyugalom és hideg borogatás hathat jótékonyan, később a hidegből melegbe átmenő borogatások, mérsékelt mozgás és a masszálás lehet hasznos. Az erélyes beavatkozásokhoz tartozik a lapocka és a vállízület bedörzsölése valamely csípős kenőccsel, továbbá a veratrin vagy a konyhasóoldat bőr alá fecskendezése. Esetleg szalicilsavas nátrium adagolása után is észlelhető javulás.

Valle

Péter (Pietro della), olasz utazó, szül. Rómában 1586 ápr. 2., megh. u. o. 1652 ápr. 20. 1614. útra kelt és bejárta mint zarándok az egész Keletet; 1624. tért vissza Rómába, ahol pápai kamarás lett, de egy haragjában elkövetett gyilkosság miatt Nápolyba kellett menekülnie. Útleirása levélalakban van megirva olyanformán, mintha egy barátjához intézte volna a benfoglalt 54 levelet. Címe: Viaggi descritti in lettere familiari (Róma 1650-53, 3 köt., franciául Páris 1661-73, 4 köt. és Rouen 1745, 8 köt.; németül Genf 1674).

Valle

Juan del, l. Cadalso.


Kezdőlap

˙