Varsatű

a pisztrángvarsa belsejében alkalmazott, a csali felvételére szolgáló tűalaku pecek.

Varsó

1. egykori nagyhercegség, amelyet 1807. nagyobbára a Poroszországtól a tilstiti békében elvett részekből alakítottak. A rajnai szövetséghez tartozó nagyhercegség eleinte 101,866 km2-nyi területből állott 2.200,000 lak., és Posen, Kalis, Plock, V., Lomzsa meg Bromberg départementokra oszlott. Az 1809-iki bécsi béke értelmében hozzácsatolták az Ausztriától elvett Ny-i Galiciát, amely Krakó, Radom, Lublin és Szjedlec départementokra volt felosztva; ekkor területe 154,176 km2 volt 3.780,000 lak. Nagyhercegévé Napoleon Frigyes Ágost szász királyt nevezte ki; ez azonban 1812 végén már lemondott. V. ö. Skarbek, Dzieje Ksiestwa Warszawszkiego (2 kötet, V. 1832).

2. V., főkormányzóság Oroszország Ny.-i részében; magában foglalja az egykori Lengyelországnak orosz uralom alatt álló részeit.

3. V., kormányzóság Orosz-Lengyelország É-i részében Plock, Lomzsa, Szjedlec, Radom, Pietrkov, Kalis és Poroszország közt, 17,538 km2 ter., V. városát kivéve 1.237,538, egy km2-re 70 lak. Felszine sík; csak D-en (Lovicsnál) nyulnak belé a Kárpátok végső ágai. Fő folyója a Visztula és Bug. A talaj helyenkint agyagos vagy homokos; sok a fekete föld is. Az éghajlat inkább hideg mint mérsékelt; az eső sok (különösen juliusban), a havazás gyér. A földmívelés nem olyan fontos mint az ipar. 1889-93. átlag évenkint termett őszi vetésből 1,77, tavaszi vetésből 1,34, burgonyából 4,15 és cukorrépából 1890-ben 3 millió csetvert. A házi állatok száma 1891-ben 111,800 darab ló, 339,990 szarvasmarha, 600,000 juh, 114,000 sertés. Az ipartelepek száma 1893-ban 1816, köztük 19 cukor-, 45 szeszgyár, a vászonszövő Zsirardovban, a gyapjuszövő Markiban, 2 papirosgyár, továbbá szappan-, gyertya-, üveg-, porcellángyárak, gőzmalmok stb. Kereskedelmi forgalmát évenkint 60.000,000 rubelre becsülik. Járásai: Blon, Gosztinin, Grojez, Kutno, Lovics, Nesava, Novominszk, Plonszk, Pultuszk, Radimin, Szkernevizi, Szohacsev, V. és Vloclavszk.

4. V., egykoron Lengyelországnak, most V. orosz kormányzóságnak fővárosa, orosz ortodox és kat. érseknek székhelye, az É. sz. 52° 12' 5', a K.. 21° 1' 17" alatt, 110 m.-nyi magasban, főképen a Visztula bal partján, vasutak mellett. (Évi középhőmérséklet 7,39°, a juliusi 19,31°, a januáriusi -5,69°.) A város fő része a bal parton 22,6 km2, a jobb parton 8 km2 területet borít. Lakóinak száma 1820-ban 100,338, 1858-ban 158,817, 1894-ben pedig 524,930 volt; ezek közül 15,515 orosz, 347,211 lengyel, 7700 német; vallásra nézve 1892-ben 18,096 orosz ortodox (1864. még csak 3206), 297,152 kat., 12,394 luteránus, 3874 kálvinista, 168,677 izraelita és 468 egyéb felekezetbeli. A születések száma 1887-92-iki átlagban évenkint 1000 lakosra 42,8, a házasságoké 9,3 és a halálozásoké 26,8. V. Lodzon kivül Lengyelország legiparosabb városa. 1893-ban 380 gyára volt 19,050 munkással és évenkint 30 millió rubel értékü árutermeléssel; a főbb iparágak: a fémipar 9,79 millió rubel értékü termeléssel, ezt követi az élelmezési és élvezeti cikkek előállítása (malmok, sör-, dohánygyárak stb.) 7,64 millió rubel értékü termeléssel, az állati termékek feldolgozása (4,26 millió), szövő-fonó ipar (1,97), kémiai gyárak (0,95), fanemüek feldolgozása (0,85), mesterséges virágok, hangszerek, ernyők stb. készítése (1,61 millió rubel). A házi ipar 1893. 9642 mestert, 24,167 legényt és 19,200 inast foglalkoztatott és évi termelése 52 millió rubel volt. V. ezenkivül az orosz-lengyel belföldi kereskedelem gócpontja. A város fő részei: az óváros görbe, szűk utcákkal, régies házakkal, az ettől É. felé elterülő újváros, több külváros, amelyek most a városba beolvadtak, aminők a krakói külváros, a Nowy swiat (újvilág), az Ujazdovszka, Masalkovszka, Szolec, Grzybov, Lersno stb., főképen pedig a Visztula jobb partján elterülő Praga (l. o.), amelyhez szintén több külváros csatlakozott. A város 11 városi kapuján kivül fekszik Ny-on Vola, Csiszte és Povonszki külváros. A Visztulán két híd vezet át: az 508 m. hosszu, 1865-ben 6 millió rubelnyi árban épített Sándor hídja és az 1876. épített vasúti híd, amelyet a jobb parton a Szlivickíj-, a bal parton pedig a Sándor-citadella véd. Ez utóbbinak belsejében van a katonai épületeken kivül a politikai bűnösök börtöne, egy orosz templom és az I. Sándor emlékére felállított obeliszk. A citadella környékén újabban még több erődöt is építettek. A városi forgalom középpontja a Zsigmond-tér, amelyről ÉK. felé a Zjaszd a Sándor-hídhoz vezet, DNy. felé a Szenatorszka a folytatásával, az Elektoralna és Hlyodna, D. felé pedig a krakói külváros ágaznak ki. Szép sétahelyek a jeruzsálemi és az Ujazdovszka-fasor. Egyéb terek: a Szász-, a Szinház-, a Bank-, az Ujazdovszki-, a Varecki-, a Kraszinszki-tér stb. Egyike a legszebb parkoknak a város közepén a szász kert (7 ha.), amelyet II. Ágost alapított. Egyéb ültetvények még a Kraszinszki-, a Belvedere-kert és a Lyazienki-park, Praga mellett pedig a Sándor-park. Templomai közül kiválóbbak: a kat. Szt.-János-székesegyház (1360. alapították), amelyet a kastéllyal födött folyosók kötnek össze, két szép festménnyel és hires lengyel férfiak sírjával; a kat. templomból átalakított orosz székesegyház; a Szentkereszt-templom pompás homlokzattal és szép képekkel; az 1681. befejezett kapucinusok temploma Sobieski János márvány síremlékével. A profán épületek közül kiválóbbak: a királyi kastély, amelyet a mazoviai hercegek alapítottak, Poniatowski faragványokkal és festményekkel látott el és amely jelenleg a főkormányzó lakóhelyéül szolgál; itt tartózkodik a cár is, ha V.-ba jön; a szász palota, egykoron a szász-lengyel királyok lakóhelye, jelenleg hivatalok helyisége; az egykori Brühl-féle palota, most telegráf-hivatal; az egykori Radzivill-palota, most szintén kományzósági hivatalok székhelye; a Potocki-, Uruski-, Kazimierowski-féle paloták (ez utóbbi most egyetemi épület); a Zamoyski-féle palota; a Belvedere, amelyben 1830. Konstantin nagyherceg ellen merényletet követtek el; a Lyazienki-kastély, amelyet Poniatowski épített, lengyel királyok képeivel; a bank, a posta épülete, a városháza, a szinházak stb. Az emlékszobrok: a Szász-téren márvány alapon öntöttvas-obeliszk hat nyugvó oroszlánnal, amelyet az 1830-ban elesett oroszhű generálisok emlékére állítottak fel; a Paskievics-emlék; a Kopernikus bronzszobra, amelyet Thorwaldsen készített; III. Zsigmond emléke és Sobieski 1783-ban felállított lovas-szobra. Közművelődési intézetek: az 1816. alapított, 1832. feloszlatott, 1861. helyreállított és 1869. orosszá alakított egyetem négy fakultással (történelem-filologiai, fiziko-matematikai, jogi és orvosi), 1895-ben 75 docenssel, 1176 hallgatóval, könyvtárral, etnográfiai muzeummal, éremgyüjteménnyel, csillagvizsgálóval, botanikus kerttel, oftalmologiai és állatorvosi tanintézettel; két technikai, vasúti, felsőbb és alsófoku kereskedelmi, zene-, ipar-, rajz-, továbbá egyéb szak-, közép- és népiskola. A nagyobb szinházak száma 5; ezek: a nagy szinház (opera-, ballet- s drámai előadások számára), a Teatr rozmaitosci, a nyári, az új és a kis szinház. Mulatóhelyek még a Zamboni, Marcellin, Szielanka és a Saska kepa. A számos jótékonysági intézet közül legkiválóbbak: a Kis-Jézus-kórház 650 ággyal, a lelencház, a Szt.-Lázár-, a Szt.-János-kórház stb. V. környékének kiválóbb helyei. É-on a Marimont (kastély és park), Bielani (szép erdővel) és Jablonna (kastély és park) falvak; Ny-on Wola (l. o.), e falu és V. közt van azon tér, amelyen a lengyel királyokat választották; D-en Willanow (kastély és műgyüjtemények), a Krolikarnia nevü mulatóhely, Mokotov, Vierzbno falvak; Praga mellett pedig a csatákról emlékezetes Bialolenka, Grochow, Wawer.

V.-ról az okiratok 1224. tesznek először említést. A mazoviai hercegek nagyobbára benne laktak. 1550 körül II. Zsigmond Ágost tette át ide a székhelyet. 1573 óta mellette választották a lengyel királyokat. 1655. meghódolt X. Károly svéd királynak. 1656. János Kázmér visszafoglalta, de még ugyanazen évben azon mellette vívott három napi csata után, amelyben a svédek a lengyeleket legyőzték, ismét megnyitotta kapuit X. Károly előtt. Az északi háboruban V. sokat szenvedett. Az 1794-iki felkelésben ápr. 17. és 18-án az orosz őrséget felkoncolta; jul. 9-től szept. 6-ig a poroszok sikerteleül ostromolták, de nov. 5. Praga bevétele után megadta magát Szuvarovnak. Lengyelország harmadik felosztásakor Poroszországnak jutott; 1806 nov. 28. megszállották a franciák; 1807. V. nagyhercegségnek lett fővárosává. 1813 febr. 8. megszállották az oroszok. Az 1830-iki lengyel felkelés nov. 29-én itt kezdődött és 1831 szept. 8. a város kapitulációjával végződött.

Vár-Sonkolyos

kisközség Bihar vármegye élesdi j.-ban, (1891) 788 oláh lak. Itt jó tűzálló agyagot bányásznak.

Várszerkezet

a törzsszerkezettel és a közös birtoklással szemben a magánbirtoknak királyi, illetőleg állami jószágokon való szervezése. Minden ilyen állami uradalom középpontja, ugyszólván caput dominii, egy-egy vár volt s a hozzá tartozó földeket a várjobbágyok (l. o.) katonai, a várnépek (l. o.) különböző szolgálati kötelezettségek fejében fiágon örökösen birták. L. Főispán és Vármegye.

Várszolgák

l. Várnépek.

Vártörzs

a várparancsnok közege. Katonai V., a vezérkari, tüzérségi és hadmérnöki főnökökből, továbbá a térparancsnokból áll. Katonai közigazgatási V., a várhadbiztosságból, az orvosfőnökökből, hadbirákból és a polgári biztosból áll. Amint az ellenség valamely vár közelében fellép és a támadás eshetősége közel áll, a várban az ostromállapotot kihirdetik, mi által tágabb hatáskör mellett a polgári lakosságot is a várparancsnok fenhatósága alá helyezik és a védelmi tanács megalakul, melynek állandó tagjai a katonai V. alatt felsoroltakon kivül még a csapat két legidősebb tisztje.

Vártüzérség

főleg erődített helyek megtámadására és védelmére van hivatva és 6 vártüzérezredből és 3 ezredkötelékbe nem osztott önálló vártüzérzászlóaljból áll. Az első három ezred mindegyike 3, a többi ezredek 2-2 zászlóaljból állanak. A zászlóaljak mindegyike a zászlóaljtörzsből, 4 tábori századból és egy pótszázad-keretből áll, mely utóbbiból mozgósítás esetén a pótszázad alakíttatik. A honvédseregtől mozgósítás esetén a V. számára rendelkezésre bocsátandó legénységből, a netán szükséges létszámkiegyenlítés után, minden zászlóaljnál 1-1 honvédszázad alakíttatik. A vártüzércsapatok béke idején rendszerint az erősségekben, illetőleg az ostromló tüzértelepek felszerelő állomásain vannak elhelyezve. A vártüzércsapatok fegyverzete: a) lovastiszti kard a tisztek és hadapród-tiszthelyettesek; b) utász-kard a számvivő segédmunkások, kürtösök és sebesültvivők; c) lovassági kard a tűzmesterek és számvivő altisztek; d) gyalogsági kard a puskaművesek; e) Werndl-puska és szurony a szakaszvezetők, tizedesek, irányzók, fő- és altüzérek számára. A várharc különféle feladatai sokféle lövegnem alkalmazását teszik szükségessé. Az erődített helyek ostromlására, valamint bizonyos feladatoknak a háboru céljai által megkövetelt megoldására a V. különleges alakulásai szolgálnak. Ezek: a) az ostromló tüzértelepe, b) mozgó ostromló ütegcsoportok, c) fogatszakaszok az erősségek számára.

Vártüzérségi felügyelők

Budapesten és Bécsben már béke idején tüzértábornokok, mint V. vannak rendszeresítve, akik mozgósítás esetén vagy az ostromló tüzérség főnökéül, vagy valamely hadilag felszerelt erődített helynek vártüzérségi igazgatójául fognak alkalmaztatni. A V. a vártüzérség fölötti felügyeletet a tüzérségi főfelügyelőnek utasítása szerint gyakorolják.

Varuna

a véda-kor egyik fő istene s az aditják (l. o.) feje. Ugy látszik szoros rokonságban van az iráni Ahurával, kit az ind aditjáknak megfelelően hét amesaszpenta kisér. Valószinüleg a védák keletkezése előtti korban, mikor még együtt éltek az ind és az iráni törzsek, V. volt a legjobban tisztelt alakja az árja panteonnak. Később a harcias Indra mindinkább háttérbe szorította. Rendesen az égboltozat személyesítőjének tartják és a görög ouhanoV-szal hasonlítják össze. (Nevét a var a. m. befödni, beburkolni szánszkrit igetőből vezetik le; V. tehát beburkolót jelentene.) Mitrával (l. o.) együtt jön elő legtöbbször a véda-énekekben mint kettős istenség (Mitra-Varuna). Azok a legmagasztosabb humnuszok a Rigvédában, melyek a V.-t magasztalják mint világfentartó, mindentudó, teremtő istent. A brahmanizmus a nyolc világőrzők (lokapâla) közé sorozta V.-t. V. ö. Hillebrandt, V. u. Mitra (Boroszló 1877); Hardy, Vedisch-brahmanische Periode der Religion des alten Indiens (Münster 1893); Oldenberg, Die Religion des Veda (Berlin 1894).

Varus

Publius Quintilius, római hadvezér, Kr. e. 13. konzul. Házasság által rokonságba jutott a császári családdal, amiban elbizakodva, hallatlan zsarolásokat követett el az országokban, melyeknek helytartója volt; először Szíriában, majd Germániában, melynek szegény népét nemcsak kapzsiságával ingerelte fel maga ellen, hanem azzal a kiméletlenséggel is, amellyel a római nyelvet és szokásokat ráerőszakolta. Végre az összes germán törzsek fellázadtak és a teutoburgi erdőben V.-t és seregét tönkretették. A rossz helytartó és szerencsétlen hadvezér azzal büntette meg önmagát, hogy kardjába dőlt (Kr. u. 9.).


Kezdőlap

˙