Vavellit

(wavellit), viztartalmu aluminiumfoszfát, (HOAl)3P2O8 + 5H20, rombos rendszerbeli tűi rendesen sugaras rostos szerkezetü halmazokban különféle kőzetek repedéseit vonják be v. töltik ki; szintelen, fehér, sárgás, ritkán zöld v. kék. K. 3,5, fs. 2,3-2,5. Nálunk a Kapnikbányán találhatónak kapnicit (l. o.) a neve. Ismeretesebb termőhelyei: Szászország (Langenstriegis, Frankenberg mellett), Csehország (Cerhovic), Bajorország (Amberg, ennek lasionit a neve), Anglia (Derbyshire: Barnstaple) stb.

Vavrinecz

Mór (budavári), egyházi karnagy, zeneköltő, műiró és tanár, szül. Cegléden 1858 Zenészeti talentuma korán nyilatkozott. Kiképzését a nemzeti zenedében és az országos m. kir. zeneakadémiában nyerte. 1878. több zeneszerzeményével feltünt s e mellett tiz éven át mint a Hon s a Fővárosi Lapok kritikusa s zeneirója, a műirodalom terén is nagy tevékenységet fejtett ki. Ez idő alatt több szinfoniai költeményt, melodrámát, vonós-négyest, egyházi zeneművet, kantatét s számos magyar dalt s éneket irt. 1886.a budavári (Mátyás) templom karnagyi állását nyerte el. A m. kir. operához több dalművét nyujtotta be, de ott egy sem kerülhetett bemutatásra. 1892. Madách Ember tragédiája nyomán Éva zenedrámáját, későbben pedig Rosamunde dalművét fejezte be, melyet a berlini királyi opera egyhangulag elfogadott előadásra. 1895. Frankfurtban általános siker mellett adatott Ratcliff címü zeneműve, amit u. a. év febr. a prágai kir. német szinház bemutatása követett. Mint a magyar zeneiskolának és a m. kir. Ferenc József nevelőintézetnek tanára, a pedagogia terén is sikerdús eredményeket mutathat fel.

Vay

-család (vajai és luskodi nemes, báró és gróf), régi szabolcsvármegyei család. Régi voltára egy I. Ferenc által V. László részére 1779. kiadott bárói diploma utal, melyben mondva van, hogy a Vaya v. Voja nemzetség már a királyság kezdetén virágzott.

[ÁBRA] A Vay-család címere.

A diploma ezen mondata ama hagyományra támaszkodik, mely a 994. élt Voja Tamásban látja a V.-ak ősét. Okleveles adatok azonban csak a XIV. sz. negyedik évtizedéig vezetik fel a család eredetét. 1346. ugyanis egy hatalmaskodási perben olvassuk Nicolaus de Voya nevét. 1408-tól már oklevelek alapján összefüggő családfát lehet készíteni. Részletes adatokkal szolgál a leleszi konvent levéltára. Az adatokból, melyek többnyire vagyonjogi oklevelek, a következőképen követhetjük a leszármazást: 1350 körül élt Dénes de Voya, akinek fia volt Pál, szarvaskői várnagy (1408-45), ki mint ilyen révszabadalmat nyer I. Ulászlótól. Már előbb 1414. Zsigmond címerújító levelet ad a családnak Konstanzban. Ezen Pálnak két fia volt: Domokos (1463) és Vince (1463). Az előbbinek leszármazói közül említendők fiai: Imre, 1516. váradi kanonok, II. Pál (1524-44) és Ferenc (1516); a három közül csak Pálnak maradtak örökösei: István (1524-44) és Margit (1524); Istvánnak, kit custosnak neveznek, fia Balázs (1549-60 előtt), kitől: Imre (1549), III. Pál (1549), István (1549-60) nevü gyermekek származnak, de ezekkel a család ezen ága ugy látszik kihalt, mert nem lehet többé nyomára találni. Az 1463. említett Vincétől tudjuk a családfát egyenesen tovább vezetni. Ezen Vincének fia János (1523 előtt) három gyermeket hagyott maga után: Mihályt (1523-43 előtt), Benedeket (1523-50 előtt) és Ilonát (1523). Benedek ága egyetlen fiában kihalt és igy Mihály ivadékai tartják fenn a családot. Ezen Mihálynak négy fia közül: Demeter (1525-70 előtt) és Tamás (1524-43) magtalanul haltak el; harmadik fiának I. Péternek (1524-70 előtt) volt ugyan két fia, de ezekkel ez az ág kihalt; negyedik fia Antal (1525-74 körül) az, aki fentartja a családot. Antalnak II. Péter (1574-1656) nevü fiában virágzott tovább a V.-nemzetség. Ezen II. Péter igen hosszu életü ember lehetett, amint az okiratok adataiból lehet következtetni. Viselte Szabolcs vármegye alispáni hivatalát. III. Ferdinánd királytól két ízben is kapott birtokadományt. Csepei Zoltán Annával kötött házasságából három fia származott: III. Mihály, ki 1707. mint II. Rákóczi Ferenc hive az ónodi táborban halt meg, I. Ábrahám (1666) és I. Ádám (1681-1711), kik a maig is virágzó két ágnak lettek megalapítói.

I. Ábraház ága. V. I. Ábrahám (1663-91) egyetlen fiut hagyott maga után, Lászlót, kit 1701-25. látunk szerepelni. Mint II. Rákóczi Ferenc hivét 1701. Bécs-Újhelyen elzárják. Mondják, hogy nagyon hasonlított II. Rákóczi Ferenchez. 1711. ő is aláirta a szatmári békepontokat s mint III. Károly hive 1715. az országgyülés által kiküldött vallásügyi bizottmányban szerepel. Az udvarnál kedves egyén, mit bizonyít, hogy 1721. királyi adományként kapta Majtis helységét. Két házasságot kötött. Az elsőt Teleki Borbála grófnővel, a másodikat Boros Katalinnal. Az első házasságából származik II. Ábrahám, a másodikból László (1744-82) és Mihály (megh. 1783.). László katonai pályán élt s 1744. Mária Terézia védelmére saját költségén szerelt fel 200 lovast; részt vett a poroszok ellen vívott csatákban s mint ezredes tért haza. Testvéreit II. Ábrahámot és Mihályt tette örököseivé. Ezek közül Mihály Kraszna vármegyében lakott s innen nevezik az ő ágát erdélyi ágnak. Nevezetes szerepet vitt a vármegyei életben, szintugy fiai III. Ábrahám (megh. 1796.) és László (meghalt 1802.) is. Az utóbbi alispán volt. Ezen erdélyi ág igen elterjedt, de tagjai kevesebbet szerepelnek országos ügyekben. II. Ábrahám 1751. királyi tanácsos lett. Négy gyermeke közül különösen három viselt előkelő állást. I. Dániel (meghalt 1798.), ki kir. kamarás, országgyülési választmányi tag volt. Érdemeiért 1783-ban bárói rangot kapott, de gyermektelenül halt el. Testvére volt I. Miklós, szintén csász. kir. kamarás. Mint katona egész a dandárparancsnokságig felvitte és az említett I. Dániellel együtt 1783-ban emeltetett bárói rangra. 1824. halt meg Pesten. Két jeles fia maradt: II. Miklós (l. o.) és Lajos (1803-88). II. Miklós fiai közül jó hirre tett szert III. Miklós, ki mint szobrász Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc és Kisfaludy Károly szobraival ért el sikert. Az ő gyermekei még: Henrik (meghalt 1867-ben, kinek fia IV. Miklós (szül. 1861 nov. 28-án, a diplomáciai pályára lépett, a Johannita-rend tiszteletbeli lovagja), Ödön, jelenleg alezredes és Sándor, a főrendiház tagja, korábban országgyülési képviselő. Lajos a közpályán először mint Borsod vármegye követe lép fel. 1848-ban ugyanezen vármegye főispánja lett s az volt egészen 1861-ig, amikor visszavonult a közélettől. Egyetlen fia maradt: Béla (szül. 1830.). Részt vett az 1848-1849-iki harcokban mint önkéntes nemzetőr főhadnagy, később Mészáros Lázár egyik segéde. A szabadságharc után pár évig külföldön tanult. Onnan visszatérve, a protestáns ügyekben kezdett részt venni mint az alsóborsodi ref. egyházmegyének gondnoka. Országgyülési képviselő volt 1861-72-ben, amikor atyja helyébe Borsod vármegye főispáni székébe ült. Mint ilyen a főrendiháznak is tagja lett. Nagybátyjának II. Miklósnak halálával megüresedett tiszántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokságára ő választatott meg. A főrendiházban a jelenleg a második alelnöki tisztet tölti be. - Fia Elemér (született 1855.) jelenleg Borsod vármegye főispánja, korábban országgyülési képviselő. A fentebb említett II. Ábrahám harmadik fia volt József (1752-1824), ki ugy észtehetsége és nagy jogi képzettsége, mint gazdasági ügyessége által kitünt s korának előkelő embere volt, ugy nevezték, hogy «nagy» V. József. Mint Szabolcs vármegye alispánja kezdte pályáját, azután követe lett a vármegyének. Idővel a helytartó tanácshoz került, hol udvari tanácsos, majd később szeptemvir lett. Ezen nagy V. Józsefnek két fia maradt: József, cs. kir. tanácsos, életét külföldön töltötte és ott is halt meg; második fia volt IV. Ábrahám (l. o.). Érdemeiért grófi rangot nyert 1830. Kazinczy Zsófiával kötött házasságából hét figyermeke és öt leánygyermeke született; névleg: Péter, József, Dániel, Károly, Mihály, László, Ádám, Éva, Ida, Erzse s Lilla. Közülök Dániel volt országgyülési képviselő, jó szónok hirében állt, később Szabolcs vármegye főispánja volt. László a szabadságharban Bemnek hadsegédeként szerepelt és e miatt néhány évig külföldön bujdosott. Ádám, igen jó gazda. A hatvanas években a Deák-pártnak hive. Később szabolcsi főispán lett, de politikai okoknál fogva errő lemondott. Vármegyéjében a legnépszerübb emberek egyike. Most visszavonultan gazdaságának él, csupán a főrendiház ülésein vesz részt. Károly, József, mindketten 1848-49-iki honvédőrnagyok voltak. Károlynak a fia Tihamér (szül. 1847.) a főrendiház tagja. A családnak ezen ága ev. ref. vallásu ugy a bárói, mint a grófi tagjaiban.

I. Ádám ága. A család ezen ágának I. Ádám (l. o.) a megalapítója (l. föntebb). Kettős házasságából két fia: II. Ádám és Sámuel, meg három leánya maradt. Sámuelnek csak leánya volt s igy II. Ádám (l. o.) tartotta fenn a család ezen ágát. Ő is kétszer házasodott és hat fiu és négy leánygyermeknek adott életet. Fiai közül III. Ádám Erdélybe szakadt, ott 1760. bárói rangot kapott Mihály nevü harmadik testvérével. Mihálynak nem volt gyermeke, III. Ádám ilyen nevü fia IV. Ádám magtalanul halt el. Magtalanul hal el Lajos is, az ötödik fiu. A második fiunak Györgynek, meg a negyedik fiunak Péternek ivadékaiban él ma a V.-családnak nemesi ága. György maradékai közül József kir. tanácsos volt s a kerületi táblának ülnöke (meghalt 1789.), megalapítója a Sisvay-családnak. János m. kir. testőr, majd alezredes. Ennek fia Gyula. Többi fiai is szerepelnek a vármegyei életben, igy Ráfael szabolcsvármegyei szolgabiró volt. A fentemlített Péternek Imre nevü fia szabolcsi szolgabiró, Ádám főhadnagy volt. II. Ádám hatodik fia István a Teréz-akadémiában nevelkedett, mint Mária Terézia keresztfia. László nevü fia (szül. 1760.) előbb Bihar vármegyénél szolgált mint főjegyző. Azután cs. kir. kamarás lett. A francia háboruk alatt a haza és trón iránt szerzett érdemei elismeréseül I. Ferenc 1799. báróságra emelte őt és maradékait. A tudományoknak nagy kedvelője volt. A jenai tudományos társulat tagjai közé választotta. Német hivség címmel lefordított egy német röpiratot is, melynek érdekes részei a V.-család származására vonatkozó fejezetek. A család ifjabb bárói ágának ő a meglapítója s ezen ág fiában Imre Lászlóban, azután unokájában Alajosban terjedt tovább. Ezen V. Alajosnak gyermekei közül Dénes (szül. 1847.) a főrendiház tagja. A család ezen I. Ádámtól eredő ága r. kat. vallásu, amely onnan datálható, hogy I. Ádám fia II. Ádám, hogy kegyelmet könnyebben nyerhessen III. Károlytól, áttért.

1. V. Ábrahám gróf, szül. Alsó-Zsolcán 1789 jul. 13., megh. Berkeszen 1855 márc. 3. Borsod vármegyében lépett legelőször közpályára, vármegyei szolgálatot vállalván s csakhamar alispán lett belőle. Az 1825-27-iki hires országgyülésen a vármegye egyik követe volt. ezen országgyülés egyik előkészítő kerületi ülésén, melyen mint a válaszfelirati bizottság tagja ő is jelen volt, szóba került a nevelés és nemzeti nyelv kérdése. A tárgyalás második napján 1825 nov. 3. ajánlotta fel Széchenyi István gróf az akadémia alapítására egy évi jövedelmét s a lelkes V. követte példáját 8000 frttal. A király 1830. Bereg vármegye főispáni helytartójává tette s egyúttal grófságra emelte. Az 1830. megalakult m. tud. akadémia az igazgató választmány tagjává választotta. Később Bereg vármegye helyett Máramaros vármegye főispánja lett s 1849-ig viselte e méltóságot. A király többszörösen kitüntette: cs. kir. kamarasággal, v. b. t. tanácsossággal, a Szt.-István-rend középkeresztjével.

2. V. Ádám (I.), a V.-család ifjabb bárói ágának megalapítója, megh. Danzigban 1711. Születési évét nem tudjuk, de már 1679. szerepel, még pedig ugy, hogy Thököly elfogja és hivei közé kényszeríti. Innen nevezik kurucnak. Ezzel gyanuba keveredik I. Lipót előtt, aki elfogatja és Bécsbe viteti, hol vagyonelkobzással büntetik. 1700 jul. 17. azonban I. Lipót kegyelmet ad neki s megtéríti kárait, visszaadja javait. 1701. újra az elégedetlenek táborában van, újból elfogják testvéreivel együtt. Mikor innen kiszabadul, állandóan ott találjuk Rákóczi mellett. Udvari főmarsalja, Békés vármegye főispánja, a jászkunok kapitánya, Munkács és más várak parancsnoka. Hive maradt Rákóczinak még a száműzetésben is. Követte őt Lengyelországba, onnan Danzigba. Vagyonát, melyet kétszeri házassága (első neje Iványi Fekete Erzsébet, második Zay Anna bárónő volt) igen gyarapított, elkobozták.

3. V. Ádám (III.), az előbbinek fia. Atyjával ő is a Rákóczi-pártnak volt hive és menekült Danzigba. Sokáig bolyongott külföldön, mig végre elvált atyjától és Erdődy Gábor gróf egri püspök közbenjárására amnesztiát nyert. Heves vármegyében alispánná választották. A kegyelmet nagyban elősegítette, hogy katolikussá lett. Lassankint a király kegyébe jutott. 1742. már a kir. tábla ülnöke volt és ugyanezen évben visszanyerte az apai vagyon egy részét s 1744. az ősi birtokba is beiktattatott.

4. V. Miklós, báró, államférfi, szül. Alsó-Zsolcán 1802 ápr. 29., megh. Budapesten 1894 máj. 14-én. Apja az ilyen nevü tábornok, anyja Adelstein Johanna bárónő. Gondos nevelésben részesítették már otthon a szülői házban, de maga is erősen iparkodott. A középiskolák végeztével Pesten hallgatott jogot, azután patvaristáskodott Bárczay Pál pestvármegyei alispán, majd Szögény Zsigmond kir. személynök oldlala mellett. 1823. Bécsbe ment a politechnikumra. Atyja halála haza hivta s átvevén a családi jószágot, vissza akart vonulni a közélettől. De egyrészről egyháza, másrészről vármegyéje vette igénybe tehetségét. Az alsó-zempléni ref. egyházmegye 1824. tanácsbiróvá választotta, 1825-ben pedig Zemplén vármegye aljegyzője lett. Ugyanezen évben megjelent a pozsonyi országgyülésen és Széchenyi István gróf gárdájába sorakozott. 1827. Zemplén főjegyzője, alig pár hét mulva alispánja lett s ugyanazon évben kamarásságot nyert. 1828. nőül vette Geymüller báró bécsi bankár leányát Johannát. 1830. vármegyéjét képviseli a V. Ferdinándot koronázó országgyülésen, hol egész határozottan a kormány mellé állt, ezért ajánlotta őt Reviczky Ádám zemplénvármegyei adminisztrátornak. 1831. a kolera miatt lázongó vármegyék kir. biztosa. Ugyanezen évben kir. táblabiró lett. 1840. a tiszántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta. 1841. szeptemvirré lép előre s 1844. a rendek nagy lelkesedéssel törvénybe iktatják érdemeit s koronaőrré választják. 1845 v. b. t. tanácsosi méltóságot nyert s a budai helytartó tanácsnál elnökhelyettes lett. 1846. a galiciai forradalom hatásának ellensúlyozására ő küldetett a felső vármegyékbe. A következő évben ő kisérte a hirneves 45 napos körútján István főherceget. 1848. Erdélybe küldetett az oláh lázadás lecsillapítására. Szeptemberben Batthyány lemondásakor megkinálták az új minisztérium alakításával, de sikertelenül. A szabadságharc alatt visszavonultan élt. S ezt Bécsben annyira félremagyarázták, hogy megkinálták az ország kormányzóságával s mikor ezt visszautasította, a «forradalom alatti működéséért» perbe fogták s először halálra itélték. De nyolc hónap mulva kiszabadult. 1859-ig visszavonultan élt, ekkor a protestánsokra sérelmes pátens ellen ő is harcra kelt és nagy befolyásával annyira vitte, hogy a pátens 1860. visszavonatott. Mikor 1860. a kibékülés szüksége a két ország között előtérbe nyomult, udvari kancellárrá nevezték ki. E méltóságról azonban Schmerling alkotmányellenes kisérlete miatt lemondott. 1865. Borsod vármegye főispánja lett. Az alkotmányos óra elkövetkezésével működésének súlypontja a főrendiházban volt. Koronőr, majd 1884-ben a főrendiház alelnöke, Sennyei Pál báró halálával pedig 1888-ban elnöke lett. Ezen idő alatt sem szünt meg egyház érdekében buzgólkodni. 1877 óta a konventnek, 1881-ben a nevezetes debreceni zsinatnak volt elnöke. Az agg államférfit országszerte nagy szeretettel környezték mindenütt s nagy részvéttel kisérték sírjába. V. ö. Ballagi Géza, Emlékbeszéd idősb báró V. felett (Budapest 1895).

Váz

a szobrászatban vas- vagy falécekből összerótt szerkezet, mely az agyagmintát az összeomlástól megóvja. V. az anatomiában, l. Csontváz.

Váza

(lat.), eredetileg edény, ma általában díszedény, a képzőművészetben sűrün alkalmazott díszítő elem, mely mindenféle anyagból, különböző nagyságban készülhet s sokfelé rendeltetéssel bir. Az ókorból ránk maradt V.-k közül a görög eredetü etruszk agyag-díszedények a leggyakoriabbak, ugyanakkor már, miként napjainkban is, kertek, terek díszítésére szintén használtak domborművü nagy bronz- v. márvány-V.-kat. A renaissance idején, a XVII. és XVIII. sz.-ban, sűrün alkalmazták a V.-akat az építészetben, p. homlokzatok díszítésére, mikor is rendszerint az oromfalakat, lépcsők ballusztrádjait határoló vagy megszakító pillértagozatokat koronázzák. V.-nak nevezzük a ma általánosan elterjedt szobadísznek való vagy virágtartó edényeket, melyek leginkább porcellánból és majolikából készülnek. L. Keramika.

Vazallus

l. Hűbér.

Vazelin

(vaselin), különféle, részben szilárd, részben folyékony szénhidrogének elegye. A nyers petroleum ledesztillálásánál kapott maradékból ugy készítik, hogy azt szagtalanítás végett nagy üstökben a levegőn gyengén melegítik és azután csontszénen átszürik. Fehéríteni szokták klórral is, az ilyen V. azonban a nem volt jól kimosva, savanyu kénhatásu és igy gyógycélokra nem alkalmas; ezért a magyar gyógyszerkönyvben is a sárga szinü V. hivatalos. Az amerikai V. fs.-a 0,865-0,875, a németé 0,855-0,860 és az osztráké 0,880; op. 45° körül van. Kenőcsök készítéséhez nem olyan alkalmas, mint a disznózsír v. a lanolin, mert a bőr likacsain nehezen szivárog át. Kozmetikus kenőcsök készítéséhez és a bőrgyártásnál használják.

Vazelin-olaj

magasan forró, szintelen, szagtalan paraffinolaj. A paraffinkészítésnek mellékterméke. Nem avasodik és ezért a kozmetikában általánosan használják.

Vázgyakorlat

(ném. Skelet-Exercieren), harcászati alakok begyakorlása keretekkel (tisztek, altisztek és a szakaszok szárnyembereivel), hogy a zászlóalj- és ezredgyakorlatokat előkészítsék és megkönnyítsék. Leginkább a szakaszvezetők és szárnyaltisztek begyakorlására szolgál, hogy a helyes vezényszavakat használják és helyüket gyorsan megtalálják.

Vázlat

(schizzo, skice), a művészetben valamely kép vagy szobor szellemi tartalmának kezdetleges alakban, hevenyészve való kivitele. A V. merőben a fantázia műve, gyors készítése a rögtönzés jellegével bir; mig a mű kidolgozása lassu munkával jár, sok gondot, türelmet és tanulmányt igényel. A kevésbbé kidolgozott műről mondjuk, hogy vázlatos. A festők V.-ai toll- vagy ceruzarajzban készülnek, s ezek a kompozició-V.-ok; a festékkel kivitt V.-ot szin-V.-nak nevezzük, mely az előbbivel együtt is előfordul, mikor is a rajzon festékkel jelölik meg könnyedén a szinek elrendezését. Némely V., mint aminők a nagy arányu képek kisebb méretekben s szinekben is kidolgozott V.-ai, kész festmény értékével is birnak. A szobrászok V.-a agyagban vagy viaszban készül. L. még Rajz és Terv.


Kezdőlap

˙