Vazomotorikus idegek

l. Éridegzet.

Vazsec

kisközség Liptó vármegye liptóújvári j.-ban, (1891) 2768 tót lak., gőzfürésszel, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Élénk fakereskedő hely.

Vázsony

1. Nagy-V., nagyközség Veszprém vármegye veszprémi j.-ban, (1891) 2337 magyar és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Régi templomának kriptájában volt eltemetve Kinizsi Pál, a hires vezér, kinek itt vára volt. A vár romjai ma is megvannak. - 2. Tót-V., nagyközség u. o., (1891) 2019 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Vázsony

nemzetségének első ismert tagja Ákos vagy Ochus, 1202. fejérvármegyei, 1206. zalai, 1207. veszprém- és pozsonyvármegyei, 1209-11. sopronvármegyei, 1214-ben somogyi, 1218. bodrogi főispán, 1214-23. bán, 1216-tól a királyné udvarbirája. A nemzetség ősi fészke a veszprémvármegyei V.; 33 jószágra jobbadán itt és Zala vármegyében, továbbá Horvátországban feküdt. E nemzetségnek legnevezetesebb tagja a monoszlai ágból származó Lodomér (l. o.).

Vazul

magyar herceg, Mihály herceg fia, Taksony vezér unokája. A V. (Vanzul vagy Wacilo) név magyarosan ejtve Vászoly lehetett és igy más, mint a mai V. (Basilios) név. Életének körülményei ismeretlenek. Fia (Wancel, Wancil, Wanzul Mügelnnél, Bonozul a váradi krónikában) Szt. István unokatestvére volt (v. ö. Pauler, Magyar nemzet története, I. 530-532), ki Szt. István fiának, Imre hercegnek halála után a trónra is igényt tarthatott. A könnyelmüség és kicsapongás hirében álló ifjut azonban unokatestvéreivel, Szár László fiaival (Andrással, Bélával és Leventével) együtt Szt István Orseolo Péter kedvéért mellőzvén, V. nem akarta elismerni Pétert a trón örököséül, miért őt Szt. István elfogatta és hogy az uralkodásra alkalmatlanná tegye, szemeit kitolatta, Szár László fiait pedig száműzette. Később általán Gizella királynét vádolták V. megvakíttatásával. Újabban Zemplényi Tivadar is a régi felfogásnak hódolt, midőn nagy arányu festményén a Szt. István elé vezetett V.-t mint idegen fondorlat áldozatát tüntette fel. V.-ról megvakíttatása után többé nincs szó.

Vazul

(Basilius), szent, nagy, kiváló görög egyházdoktor, cezareai érsek, szül. Cezareában (Kappadócia) 330 körül, megh. 379 jan. 1. Első oktatását atyjától nyerte, ki rétor volt, azután Konstantinápolyban és Athénben tanult. 355. visszatérvén hazájába, a retorikát tanította, miglen Macrina nevü nővérének tanácsára lemondott a világi tudományokról és aszkétikus életre adta magát. E célból, miután 357 körül felvette a keresztséget, beutazta Szíria, Palesztina és Egyiptom szerzetestelepeit és visszatérvén, egész vagyonát a szegények közt osztotta szét, hogy visszavonulva a világtól, a legszigorubb aszkézisben éljen. Több kolostort alapított, amelyekben a remete- és szerzeteséletet összekötötte, miáltal Pontusban és Kappadóciában, valamint a gör. egyházban most is dívó szerzeteséletnek lőn megalapítója. (L. Vazul-rend.) V. élénk részt vett az ariánusok ellen való harcban. Pappá szentelték 364. a Kappadócia székesegyházában végzett lelkészi teendőket, de nagy hire érsek-püspökének féltékenységét vonván magára, újra visszavonult a magányba. Midőn azonban az ariánus Valens császár a tekintélyes cezareai érseket akarta a tévtannak megnyerni, V. visszatért az egyház szolgálatába és az ariánusok támadásait győzelmesen visszaverte. 370. cezareai érsek. V. nemcsak nagy teologus és kitünő szónok, hanem kiváló aszkétikus iró és a liturgiának reformátora is volt. Műveit kiadták: Voloterra (Róma 1515, csak latinul), Erasmus (Basel, 1532, csak görögül), a Maurinusok (Páris 1721-30), Migne stb. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (II. kötet, 24-29).

Vazul-rend

a keleti egyház szerzetesrendje. Szabályait szerzette Nagy szt. Vazul (l. Vazul) 361 körül, amelyek első sorban engedelmességet, azután szegénységet, tisztaságot, visszavonulást és lemondást, mely ruházatban, élelemben, lakásban és álomban csak a legszükségesebbekre szorítkozik, munkásságot, imádságot és testvéri szeretetet irnak elő. A V. csakhamar elterjedt nyugaton, különösen az iszlám elől való félelm számtalan szerzetest hajtott Itáliába, főkép Calabriába és Sziciliába. A kereszténységgel egyidejüleg elterjedt Oroszországban is, ahol virágzása idején 500 kolostort számlált. A rendnek három foka van: noviciusok (3 évig Oroszországban, 2 évig Athosz hegyén és 1 évig az egyesült Vazul-rendieknél), a fogadalmat tettek és a tökéletesek (szkimnikok). A tökéletesek agy (angyali) ruhát kapnak, de e fokra maapság kevesen jutnak föl. A szakadár V.-iek között az u. n. szabad kolostorok keletkeztek, amelynek tagjai önállóan élnek, külön lakással, külön vagyonnal birnak, a nagy fekete szerzetesi fövegen kivül tetszés szerint öltözködnek. A V. története szorosan összefügg a görög egyházéval. Az olasz kolostorok kivételévela szakadárságba esett. Az unió folytán az állapot a következő: a katolikusoknak kevés, a keletieknek sok zárdájuk van. A katolikusok közül a legnagyobb kongregációk a melchiták között lévő 8 kolostorral, a galiciai 14 zárdával. Hazánkban van 8 zárdájuk a munkácsi, eperjesi és szamosújvári egyházmegyékben. A tartomány jelenlegi főnöke Leukanics Ince. A keletiek közül nevezetesebbek: az athoszhegyiek. Ezeken kivül van 53 európai, 32 ázsiai Törökországban, 17 a szigeteken, Görögországban 82, Oroszországban 386, hazánkban és Horvátországban 24, Dalmáciában 4 kolostor. Az egyesült örmény baziliták a szt. Domonkos, a nem egyesültek szt. Vazul szabályait követik. A V.-nek van női ága is számos kolostorral. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (II. köt., 1-8).

v. Buch

ásatag szervek latin neve után Buch Lipót Keresztény (l. o.) neve.

V. C.

az angol Victoria Cross (l. Viktoria-kereszt) és Vice Chancellor (alkancellár) rövidítése.

V. c.

a latin verbi causa (például) rövidítése.


Kezdőlap

˙