Vernet

(ejtsd: verné), 1. Antal Károly Horác (Carle), francia festő, Kolozs József fia, szül. Bordeauxban 1758 aug. 14., megh. Párisban 1836 nov. 17. Atyjának volt tanítványa, azután Rómában tanult, 1788. pedig a párisi művészeti akadémia tagja lett. Egyike volt Napoleon korszaka hires csataképfestőinek, de festett táj- és genre, különösen azonban állat- és vadászképeket is, melyek kora ünnepelt művészévé tették. Szatirikus tollrajzainak nagy művelődéstörténeti értékük van.

2. V. Horác, francia festő, az előbbinek fia, szül. Párisban 1789 jun. 30., megh. u. o. 1863 jan. 17. Először atyjának volt tanítványa, azután Moreau rajzolónál, Chalgrin építésznél és Vincent festőnél tanult. Egy bástya bevételét ábrázoló képével elnyerte a császári család tetszését és annak megbizásából festette. Az ezred kutyája, A trombitás lova stb. képeit. Az első császárság bukása után Napoleon hadi tetteit örökítette meg. Egymás után készültek nagy csataképei: a clichyi, a tolosai, jemappesi, valmyi, hanaui, montmiraili ütközetek képei, A mamelukok felkoncolása, Poniatowski halála, Napoleon az arcolei hídon stb. Miután több nagy katonaképet festett X. Károly király számára, 1828-35. a római francia akadémia igazgatója volt. Rómában, a nagy olasz festők hatása alatt keletkeztek következő képei: Ráfael és Michelangelo a Vatikánban; Rablók és pápai csendőrök harca; A haldokló rabló gyónása; XII. leo pápa útja a Szt.-Péter-templomba; Judit és Holofernes stb. Hazatérve, 1836. négy nagy csataképét állította ki, melyek most a versaillesi muzeumot díszítik: a friedlandi, wagrami, jenai és fontenoyi csaták képeit, majd Lajos Fülöp királytól megbizást nyervén a versaillesi muzeum Constantine-csarnoka képeinek megfestésére, 1838. Észak-Afrikába utazott, hazatérése után pedig megfestette a constantinei hadjárat nagy képeit, melyek hazája legnépszerübb festőjévé tették. Afrikai utazásának gyümölcsei realista jellegü ó-testamentomi ábrázolásai, mint Ábrahám elűzi Hágárt, Rebeka és Eliezer a kútnál, Sámson és Delila, Judit Holoferneshez megy stb., azonkivül afrikai genreképei, u. m.: Vadkanvadászat, Oroszlánvadászat, Rabszolgavásár, Posta sivatagban stb. 1843. Oroszországba utazott, hol a cár a legnagyobb kitüntetéssel fogadta, majd ujabb afrikai utazásai után megfestette Abd-el-Kader veresége és Az islyi csata képeit. Képmásai közül említendők: I. Napoleon, Saint Cyr és Gérard tábornagyok, Thorwaldsen, a tarantói és reggiói hercegek, Lajos Fülöp király és fiai, III. Napleon stb. képmásai. Rendkivüli ügyességénél és termékenységénél, főleg azonban a festményeiben nyilatkozó hazafias érzésénél fogva korának legünnepeltebb festője volt. Műveinek igazi művészi értéke éppen nem nagy. V. ö. Durande, Joseph, Carle et Horace V. (Páris 1865).

3. V. Kolozs József, francia festő, szül. Avignonban 1714 aug. 14., megh. Párisban 1789 dec. 3. Rómában Manglard vezetése alatt tanult, utóbb pedig Párisba költözött, hol 1753. a művészeti akadémia tagja lett. Néha Róma környékéről vett hegyes tájképeket festett, a romokat is szerette, de legtöbbször tengerparti tájképeket és tengeri viharokat festett, melyeket többnyire éjjeli világítással tett érdekesebbekké és amelyeknek alakjai által történeti jelentőséget is adott. A XVIII. sz. legünnepeltebb tájképfestője volt és XV. Lajos számára festette meg 15 francia tengeri kikötő képét, melyek 29 egyéb képével együtt a párisi Louvreban őriztetnek. Európa egyéb muzeumaiban is képviselve van. A budapesti országos képtárban egy várromot ábrázoló képe látható (674. sz.).

Vernet-les-Bains

(ejtsd: verné lé ben) falu Pyrénées-Orientales francia départementban, 9 km.-nyire Pradestól a Riou-Majou patak, a Tet mellékfolyója mellett, 620 m. magasban, 1105 lak. Kéntartalmu 29-58° meleg ásványvizforrásokkal, szép fürdőintézetekkel és gyönyörü fekvéssel; vasérctelepekkel. V. ö. Vidal, Guide du touriste a V. (Perpignan 1881).

Vernier

(ejtsd: vernyié) Péter, francia matematikus, szül. Ornansban (Franche-Comté) 1580., megh. u. o. 1637 szept. 14. A burgundi grófság pénzeinek főigazgatója volt; e mellett Ornans várának parancsnoka és a spanyol király tanácsosa. Következő munkáját említjük meg: La construction, l'usage et les propriétés du quadrant de mathématique (Brüsszel 1631.) Ebben találjuk azon készüléknek leirását, melyet rendesen, de helytelenül, noniusnak (l. o.) szoktunk nevezni Pedro Nunez neve után.

Vernij

orosz város, l. Vjernoje.

Vernissage

l. Jour.

Vernon

(ejtsd: vernon), város Eure francia départementban, 25 km.-nyire Evreuxtől, a Szajna bal partján, amely a terjedelmes V.-i erdőtől elválasztja, vasút mellett, (1891) 8290 lak. Katonai fölszerelések gyártásával, kémiai iparral, szeszfinomítással; nagy kőbányával; ásványvizforrással; a XII-XVI. sz. templommal, amelyben renaissance-korbeli üvegfestmények és egyéb műkincsek találhatók; szép modern híddal, amely átvezet a Szajnára. V. ö. Mayer, Hist. de la ville de V. (1875-77).

Vernon

Lajos, Enault Lajos (l. o.) francia iró álneve.

Vérnyomás

l. Vérkeringés.

Vérnyomásmérő

l. Hemodinamometer.

Verona

1. olasz tartomány Tirol, Vicenza, Padova, Rovigo, Mantova és a Garda-tó közt, 3182 km2 területtel, (1881) 394 065, az 1895-iki becslés szerint 434 325 lak. É-i részében, az Adige bal partján a Lessini hegyek, az Adige és Garda-tó közt pedig a Monte-Baldo ágai takarják. DK-i része mocsáros; e vidék a Valli Grandi Veronesi. Fő folyója az Adige a Fibbio és Alponeval, továbbá a Tartaro a Tionéval és Menagóval. Földje termékeny; gabonafééken kivül szőllő (48 493 ha.-on), gyümölcs és rizs a fő termékek; virágzó a selyemhernyótenyésztés (1891. 2 280 034 kg. gubó). Ipara (selyemipar, üveggyártás, olajpréselés, pamutfonás) nem jelentékeny. Járásai: Bardolino, Caprino, Cologna Veneta, Isola della Scala, Legnago, San Bonifacio, Sanguinetto, San Pietro Incariano, Tregnago, V. és Villafranca di V. - 2. V., az ugyanily nevü olasz tartomány fővárosa és püspöki székhely az Adige és vasutak mellett, (1881) 69 500, az 1894-iki becslés szerint 73 200 lak., pamutfonással, gyufa-, bőrgyártással, vasúti műhelyekkel, katonai arzenállal; jelentékeny gabona-, bor-, selyem-, papiros-, bőr- és vaskereskedéssel; festő- és szobrászakadémiával és többféle jótékonysági intézettel. A Lessini hegyek lábánál épült várost az Adige két egyenlőtlen részre osztja; a balpartit rendesen Veronettának hivják. Erődítményei Sanmichelitől erednek; ezeket az osztrákok kibővítették és a hires várnégyszög (V., Peschiera, Mantova, Legnago) egyik tagjává tették. Körfalain hat kapu vezet át, amelyek közül a Porta del Palio és a Porta Nuova a legszebbek. Az Adigén átvezető hét híd közül a castelvecchiói a legérdekesebb. Utcái szélesek és egyenesek. Legszebb a Corso Cavour, amely a Sant'-Anastasia-templomtól a del Palio kapuig a Castello Vecchio előtt vezet el és a Corso di Porta Nuova, amely a Vittorio-Emanuele-tértől, V. legnagyobb piacától a Porta Nuováig vezet és a lakosok kedvelt sétahelye. Legdíszesebb tere a Piazza delle Erbe, amelyen láthatók egy négy oszlopon nyugvó állvány, ahonnan a birák itéletet mondtak, a Can Signorio által épített torony, a szűz Mária szobrával díszített Casa dei Mercanti (kereskedelmi csarnok), a V. szimbolikus szobrával ellátott antik kút, a szt. Márk szárnyas oroszlána és több freskókkal díszített régi palota. A legkiválóbb épületek és emlékek: a székesegyház, amelyet a X. sz.-ban alapítottak, amelynek oszlopai mögött láthatók Roland és Olivier szobrai; belseje szép lombard stílusban épült, itt van a korintusi (Sanmichelitől eredő) oszlopokon nyugvó szószék, bronz Krisztussal díszített főoltár és egy Tizian képével ékeskedő mellékoltár; a szószéktől balra egy ajtó vezet be a battisterióba (San Giovanni in Fonte); továbbá a püspöki palota, amelyben értékes kéziratokat és a káptalani könyvtárt őrzik; a XIII. sz.-ból való, de be nem fejezett és szép képeket tartalmazó Sant'-Anastasia-templom; a lombart stílusban épült San Zenone nevü bazilika; a San-Bernardino-templom, amelyhez csatlakozik a Pellegrini kápolna, Sanmicheli egyik mesterműve; a XIV. sz.-ból való San Fermo Maggiore; a római amfiteátrum, amely egyike a legjobban fentartott ilynemü épületeknek s amelyben 15 000 néző fért el; az Antoninusok korából való Porta Borsari nevü diadalkapu; a Castello Vecchio a Scaligerek régi lakóháza, jelenleg arzenál; a Dante szobra; a Rizzo vagy Fra Giocondo által épített Palazzo de Consiglio; a Scaligerek öt mauzoleuma, amelyek közt a Can Signorióé a legszebb; a Sanmicheli által épített Pompei-palota; végül a Museo Civico, amelyben V.-i mesterek képeit, érem- és fosszil tárgyak gyüjteményét őrzik. V.-t Kr. e. a IV. v. V. sz.-ban az euganeusok, az etruszkok okonai alapították. 46. római municipium lett. Theodorik egy időre fővárosává tette. Nagy Károly utódai alatt Itália fővárosa volt. 1201. független köztársasággá lett és a lombard városi szövetséghez csatlakozott. Később a Scalák, Viscontik és Carrarák uralma alatt állott. 1405. Velence hatalmába került, amelynek sorsában osztozkodott. 1822. európai kongresszus szinhelye volt, amely Franciaországot bizta meg, hogy a spanyolországi fölkeléseknek vessen véget. Itt született Cornelius Nepos, a két Plinius, Catullus, Vitruvius és Paolo Veronese. V. ö. Franco, Vérone, guide hist. et artist. (1873); Perini, Storia di V. dal 1790 et 1822 (1873-85, 3 köt.); Ronzani, Le antichita di V. (1833).


Kezdőlap

˙