Hallgass meg, engem, hittérítő. Az én Uram megadta nekem legdrágább ajándékait: a fájdalmat, a félelmet, a hitetlenséget és a kétségbeesést, hogy áttörhessem velük falaimat. Nem kell, hogy megmutasd nekem a hozzá vezető utat, mert bármikor, ha akarom, érzem vezető kezét, ha kedvem tartja, hallom szavát és megtölt ereje. Nem élhetek nélkülük, mert igazán csak ez maradt nekem. Nem kívánok örökké élni, még a Földön megvalósított Paradicsomban sem, mert nem félem a halált, a Vele való találkozást.
Szorítsd meg a kezem, hittérítő, és érezzem mögötte Urad szelíd, de végtelen erejét. Nézz a szemembe, és érezzem, hogy Urad lát keresztül rajtam általad. Vedd a saját kezedbe az Igét és vívjunk vele, ne csak pajzsnak használd, hogy a ráfestett jellel ellökj.
Nem tudlak megközelíteni, megingatni, így új dolgot mutatni sem. Nem tanultál ma semmit, miért jöttél hozzám? Én sem fogadom el azt, amit így mutatsz. Hiszem, hogy az én Uram engem szabadnak és vadnak alkotott, és ezt nem véletlenül tette. Barbár vagyok a tömjénfüsttől nehéz levegőjű szent helyen, aki szétrúgja a falakat és beszakítja a tetőt, hogy a szeretett Fény ne csak az ablakokon és a gyertyákból jöjjön, hanem a hideggel, széllel és esővel együtt az égből, ahová tartozik.
Kívánom neked, hogy hittel és tisztán járd tovább az utad, de ne kapaszkodj a betűkbe, mert széthullanak, amikor megérint a mögötte lakó Erő.
Van, aki falat, kényelmes lakóházat vagy kényelmetlen kalyibát épít Istene szavaiból. Van, aki létrát, ruhát, ételt és italt teremt magának belőlük. Vannak, akik utat, mértani vonalakat szerkeszt a bonyolult, de minden részében magyarázhatónak tartott szavakból. Én metszőollónak veszem, amellyel csakis saját lelkem hajtásait igazítom.
Szerinted csak az kapja meg a hitet, aki pajzsnak használja? Aki megingathatatlannak, Abszolút Igaznak, Egyetlennek tartja? Az én hitem hitetlen hit. Benned és erődben van a bizalmam. Nem védekezem, ingass meg, mert tanulni szeretnék - de ahhoz lelkeddel kell forgatnod a kardot, nem védekezőn magad elé tartott szent dolgaidat és más emberek véleményét mutogatni.
Hol van a megértés szavaidban, amikor más embereknek szent dolgokról beszélünk? Szívesen mutatnék neked tőlük olyan könyveket, amikben csak néhány nevet kellene kicserélni, és szentnek tartanád, míg most undorodsz tőle. Miért? Ennyire azért nem lehet rossz tanár a te Istened.
Vannak, akik legszebb ruháikat, ékszereiket veszik fel, illatosítják magukat, mielőtt a szent helyre mennének. Mások megölik magukat a küszöb előtt, hogy újjászületve lépjenek be. Én meztelenre vetkőzöm és megfürödve járulok Elé, mert hiszem, hogy engem vár és engem szeret, úgy, ahogy vagyok.
Nem szeretem a sablon-lelkesedésedet, amely mögött rideg falat érzek, merthogy újjászülettél. Mi közöd van akkor a többi emberhez? Méltó vagy-e ahhoz, akit mesterednek vallasz? Arra tanított téged, hogy csak az "újjászületettek" érdemesek az életre, ő, aki mindenkit megérintett és szeretett? Hitem szerint tudta, hogy az "újjászületés" nem halleluja és boldog tánc, hanem az énkép zavaros, fájdalommal és kérdéssel teli haldoklása, amely után hitetlen, mindig kérdező és vitatkozó, ellenszolgáltatást sem itt, sem a túlvilágon nem váró, önmagáért bízó ember születik.
Pokolra jutsz, ha így folytatod! Folytatnád, ha ezt mondaná neked valaki, akinek hiszel? Mennyországba jutsz, ha így gondolkodsz! Mondd, csak ezért csinálod? Akárhová kerüljek érte, itt és most ÉN ÉLEK, cselekszem és halok meg, tetteimet önmagamért vállalom a kérdezés napján, nem mint a megfelelő újság vagy bibliaértelmezés mintagyereke.
| Kedves Loránd / Az örökkévalóság pillanatai / Mesék |
|