JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRŐL VALÓ KÖNYVE
- És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
Jel. 7,10.,
Jel. 12,10.
- Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta + az ő szolgáinak vérét annak kezén.
Jel. 16,7.,
Zsolt. 19,10.,
Zsolt. 119,137.,
Jel. 18,20.,
5 Móz. 32,43.
- És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.
Ésa. 34,10.,
Jel. 14,11.,
Jel. 18,18.
- És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, + és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
Jel. 4,4.,
Jel. 4,6.
- És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
- És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
Jel. 11,15.,
Jel. 11,17.,
Jel. 12,10.
- Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
- És adott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Ezék. 16,10.
- És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
Mát. 22,2.
- És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele + van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
Jel. 22,8.,
Jel. 22,9.,
Jel. 1,9.,
Jel. 6,9.,
Jel. 20,4.,
1 Ján. 5,10.
- És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala + Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
Jel. 6,2.,
Jel. 3,14.
- És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
Jel. 1,14.,
Jel. 2,18.
- És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének + neveztetik.
Ésa. 63,3.,
Ján. 1,1.,
1 Ján. 1,1.
- És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
Jel. 19,8.
- És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat + legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
Jel. 19,21.,
Jel. 1,16.,
Jel. 2,16.,
Jel. 2,27.,
Jel. 12,5.,
Jel. 14,19.,
Jel. 14,20.,
Ésa. 63,3.
- És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
Jel. 17,14.
- És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára.
Jer. 12,9.,
Ezék. 39,17.
- Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
- És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
Jel. 13,1.,
Jel. 13,11.,
Jel. 17,11.,
Jel. 17,14.
- És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, + a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
Jel. 13,1.,
Jel. 13,11.,
Jel. 13,16.,
Jel. 20,14.
- A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind + megelégedének azoknak húsával.
Jel. 19,15.,
Jel. 19,17.
Vissza