Ghedimin, ha nem is herceg, de igazán boldog ember lett Tobolszkban.

Öt gyermeke született ott, mind fiú. Azok sem hercegek, hanem ki tímár, ki szűcsmester; de jól megy a dolguk, s nem tudnak semmit a szentpétervári palotáról.

Ez ugyan prózai vég. De nem lehetett elhallgatnunk, mert úgy van, s nem áll egyedül. Hány hercegi család ivadéka cserzi ott a bőrt, és nyúzza a hermelint, amit az ősei viseltek egykor.

A három Turgenyeff testvér legidősebbike, Turgenyeff Miklós, ki amaz emlékezetes gyűlésben elnökölt, dacára annak, hogy a kitörés alkalmával külföldön volt, halálra és vagyonvesztésre lett ítélve. Az egyik öccse, Sergius, amint ezt meghallotta, abban a percben megszakadt a szíve keservében. A másik öccse pedig, Sándor, utánament elítélt bátyjának, s megosztotta vele a saját vagyonát. – Ilyen szívek is teremnek a jég hazájában!