Az újkori orosz birodalom a XV. században, a könyvnyomtatás feltalálásának századában szabadult fel a középkori mongol hódítás alól. A mérhetetlen területű és népességű országban a nyugati nemzetek Bizánc egykori hatalmának és kultúrájának örökösét látták. Két jelentős uralkodója, III. (Nagy) Iván és IV. (Rettegett) Iván kormányzása nagy léptekkel vitte előre az ország kultúrájának kialakulását. III. Iván nyugati mesterembereket hívott az országba az ipar fejlesztésére, olasz művészeket a Kreml építésére. Utóda, IV. Iván ajándékozta meg hazáját Gutenberg találmányával, ő az első orosz nyomda megalapítója.

Az orosz könyvnyomtatás a XVI. században Moszkvában veszi kezdetét. Hogy ki volt az első nyomdász, és melyik esztendőben kezdte meg működését, nem tudjuk, mert az első könyvek nyomda és időpont megjelölése nélkül kerültek ki a sajtó alól. Az ismeretlen tipográfus 1563-68 között hat könyvet nyomott. Az első könyvek tanúsága szerint Rettegett Iván nem hozatott külföldről nyomdászt, és senkit nem küldött külföldre, hogy kitanulja a mesterséget, hanem rátermett ezermesterek a külföldről Moszkvába került nyomtatott könyvek tanulmányozása és hosszadalmas kísérletezgetések árán teremtették meg az orosz nyomdászatot. Megállapíthatjuk ezt több jelenségből is. Az első könyvek szedésénél például még nem voltak tisztában, hogyan jönnek létre az egyenlő széles sorok, a szabályos szóközök, és éppen ezért az első könyvek sorai még nem egyenlő szélesek; hol kisebb, hol nagyobb űr tátong a sorok végén, a szóközök szabálytalanok, és sok más hiányosság jellemzi munkájukat. Lassanként kiküszöbölték a hibákat, s a könyvek nyomása tökéletesebb lett.

Rettegett Iván egyik Novgorodba írt, 1556. évből keltezett levelében már említést tesz a "nyomtatott könyvek mesteré"-ről, aki több kutató véleménye szerint az ismeretlen nyomda élén állott. A legrégibb orosz nyomtatott könyvek rendszerint kétszínnyomással készültek. A szöveg feketével, a kiemelkedő sorok és díszítések vörössel.

Egyetlen formáról egy munkamenetben nyomtatták mind a két színt. Előbb az egész formát feketével festékezték be, majd a vörösnek szánt felületekről letörölték a fekete festéket és ecsettel ráhordták a vöröset. Egy másik módszer szerint is dolgoztak; ennél nem ecsettel hordták fel a vörös festéket, hanem egy henger segítségével. Az eljárás a következő volt: egy pergamenből kivágott sablont ráhelyeztek a feketével befestékezett és a pirossal nyomandó részekről letörölt formára. A sablon a fekete részeket letakarta, és a vörösnek szánt felületekre a sablon kivágásain keresztül, festékkel bedörzsölt hengerrel hordták fel a vörös színt.

Az első könyvnek, amelyen Moszkvának és a nyomdának neve szerepel, Apostolok története a címe. A mű végén olvasható, hogy a nyomdai munkát IV. Iván parancsára Macarius metropolita áldásával 1563. április 19-én kezdték, és 1564. március 1-én fejezték be. A könyvnek, amely a nyomdászoknak, Ivan Fjodorovnak és Pjotr Tyimofejevnek nevét is megemlíti, nagy művészi értéke van. A két nyomdász 1565-ben egy másik könyvet is nyomtatott: a Csaszovnyik imakönyvet, és ezzel

be is fejezték moszkvai működésüket. A bojároknak és egyházi embereknek velük szemben tanúsított ellenséges magatartása miatt - eretnekség vádjával illették őket - távozniuk kellett a városból.

Ivan Fjodorov és Pjotr Tyimofejev Moszkvából Zabludov nevű helységbe költözött, ahol 1569-ben együtt nyomtattak egy evangéliumot. Ezután elváltak egymástól, és Pjotr Tyimofejev Vilnába költözött, Ivan Fjodorov pedig, most már egyedül, 1570-ben egy zsoltáros könyvet nyomtatott, majd 1572-ben ő is felkerekedett és Lwówba (Lembergbe) költözött. Most is az Apostolok történetét adta ki, ugyanúgy, mint Moszkvában, azzal a különbséggel, hogy a könyv végén a város címeréből és a maga pecsétjéből kombinált nyomdászjelvényt alkalmazta. Fjodorov egyéni stílusa, amely a későbbi orosz könyvek kiállítására példamutató lett, itt is teljes mértékben érvényesült. A nyughatatlan nyomdász nem sokáig maradt Lwówban. Osztrogba költözött, ahol a zsoltárok könyvét és a bibliát nyomtatta. Később visszament Lwówba, ahol 1583-ban meghalt.

A XVII. század elején a nagy tehetségű Nyikita Tofanov nyomtatott Moszkvában. Nyomdája 1611-ben, a lengyelek betörésekor leégett. A nyomda személyzete a tűzből kimentett néhány felszerelési tárggyal Nyizsnyij Novgorodba távozott. Később, amikor a lengyeleket kiverték, Tofanov újból visszatért Moszkvába, átvette a nyomda vezetését, és egy zsoltáros könyvet nyomtatott (1614-15). A nyomda, mint állami vállalat, főleg vallásos könyvek kiadásával foglalkozott, és 1918-ig állott fenn.

A nyomdászat első száz esztendejében csak vallásos tárgyú könyvek jelentek meg, főleg zsoltárok, evangéliumok és misekönyvek hagyták el a sajtót.

Az első biblia 1663-ban látott napvilágot, az első világi tárgyú könyvet, egy ábécéskönyvecskét pedig 1634-ben adták ki.

Alekszej cárnak, Nagy Péter atyjának uralkodása alatt (1645-1676) fokozatosan mind több világi könyv került kiadásra, de egyelőre csak olyanok, amelyek állami érdekeket szolgáltak. Az első nagyobb szabású világi könyv 1647-ben jelent meg, ez a hadimesterség tanításával foglalkozott. A könyvet német nyelvről fordították oroszra, s rézmetszetű képeit Hollandiában készítették.

Időközben a XVI. század végén és a XVII. század elején Ukrajnában is alakultak nyomdák. Mogiljovban 1617-ben, Kijevben 1618-ban. Kijevben, ahol nagyobb volt a sajtószabadság, mint Moszkvában, valóságos nyomdai központ jött létre, különösen fejlett műhelyekkel. Sok korabeli író munkája került ki a sajtó alól, közöttük fametszetekkel illusztrált könyvek is.

Nagy Péter (1682-1725) hazáját modern, korának nyugat-európai műveltségi színvonalán álló országgá igyekezett fejleszteni. Uralkodása új korszakot nyitott, amely az orosz politikai, gazdasági és kulturális életben döntő változást hozott. Nagy Péternek a nyomdával kapcsolatos reformjait három fontos intézkedése jellemzi: az első orosz újság megjelenése, az egyszerűsített írás bevezetése, és tudományos, praktikus könyveknek rendszeres kiadása.

Szt. Pétervárott 1711-ben megalapította a Szentpétervári Tipográfiát, és ezzel a világi könyvek kiadása Pétervárra kerül, míg az egyházi könyvek kiadásának központja továbbra is Moszkva marad.

Nagy Péter a cirillbetűt a nyugat-európai latin betűkhöz akarta közelebb hozni. Hollandiai tartózkodása alatt, 1698-ban megbízta Jan Tessing amszterdami nyomdáját, hogy Oroszország részére könyveket nyomjon. E könyvek céljaira új betűket metszetett és öntetett. A Tessing-féle új cirillbetű változást és egyszerűsítést hozott a moszkvaival szemben. Ennek az írásnak köznapi írás volt a neve, és idők folyamán több módosításon ment keresztül, amíg a XIX. században állandósult. Tessing Angliába is szállított cirillbetűiből, és ezt a Londonban készülő Ludolf-féle orosz nyelvtanhoz használták fel, 1696-ban.

Az első orosz újságot 1703-ban adták ki Moszkvában, már az új köznapi írással nyomtatva, Híradások Háborúkról és más dolgokról címmel. Szerkesztője maga Nagy Péter cár volt, aki a külföldi lapokból kijegyezte azokat a híreket, amelyeket lefordíttatni és az orosz lapban megjelentetni kívánt, sőt még a lap korrigálását is maga végezte. A lapot kezdetben egy moszkvai nyomdában nyomták, majd 1711-től kezdve felváltva, hol Moszkvában, hol Pétervárott jelent meg.

Az első köznapi írással készült könyv 1708-ban jelent meg A szláv földmérés geometriája címmel. Ezt sok más történelmi és matematikai tárgyú könyv követte, amelyeket szintén az új cirill írással nyomtak.

A köznapi cirillbetű tulajdonképpen a régi cirillbetűből és a latin betűből keletkezett. Nagy Péter cárt nemcsak érdekelték az új nyomdabetűk, hanem ő maga is aktívan részt vett a bemutatott új betűk kiválasztásában és megalkotásában. A betűk megreformálása ugyanolyan döntő fontosságú az orosz kultúra szempontjából, mint Nagy Péter cár bármelyik más reformja.

Nagy Péter rendelete volt az is, hogy 1707-től kezdve magánemberek is alapíthattak nyomdát, amire addig csak az államnak és a metropolitának volt joga.

A pétervári tipográfiát 1727-ben, Nagy Péter cár halála után I. Katalin megszüntette, és ugyanakkor megnyitotta a Tudományos Akadémia nyomdáját. A megszüntetett nyomda két sajtóját és egyéb berendezését az Akadémia kapta meg, a többi felszerelés a moszkvai nyomdába került. Újságkiadásra is az Akadémia kapott jogot.

Az akadémiai nyomda ma is fennáll, ez a Szovjetunió legrégibb nyomdai intézete, amely cirill-, latin és gót betűkkel egyaránt nyomtat.

Nagy Péter utódai alatt a nyomdászat fejlődésében visszaesés következett be. A XVIII. század közepe táján azonban ismét fellendülés mutatkozik, ami Lomonoszov tevékenységének érdeme. Ő alapította a moszkvai egyetemet 1755-ben, és nyomdát is szervezett melléje, 1756-ban.

Az orosz nyomdászat legszebb korszakát a XVIII. század utolsó negyven évében érte meg, Nyikolaj Ivanovics Novikov működése alatt. Novikov fáradhatatlan energiával, szervezőképességgel megáldott, nagy eszmékért lelkesedő ember volt. Már 22 éves korában kezdte a könyvkiadást. Működése két szakaszra oszlik: az első a pétervári, amely 1766-tól 1779-ig, a második a moszkvai, amely 1779-től 1792-ig terjed. Novikov volt az első, aki a nép érdeklődését tudatosan a könyv felé irányította. Társaságot alapított a nyomdászat ápolása céljából. A társaság 18 könyvet adott ki, de 1774-ben pénzhiány miatt feloszlott. Novikov legfontosabb irodalmi és tudományos kiadványai működésének pétervári idejéhez fűződnek.

1779-ben Novikov kibérelte a moszkvai egyetemi nyomdát, ami egyben Moszkvába költözését is jelentette. Itt a hozzá hasonló gondolkozású emberekből nagy kört alakított, és közreműködésükkel egész sor nyomdát és könyvkiadót létesített.

Novikov volt az orosz könyvkiadásnak és könyvkereskedelemnek tulajdonképpeni úttörője és megalapítója. Három évtizedes termékeny és hasznos működése alatt barátaival együtt Pétervárott és Moszkvában körülbelül 900 művet adott ki. Ő volt az első kiadója Swift Gulliverje orosz nyelvű fordításának.

II. Katalin, akit a francia forradalom aggodalommal töltött el, nem jó szemmel nézte Novikov tevékenységét. Kezdetben még csak egyes kiadványainak terjesztését tiltotta be, később azonban elkobzásra, sőt nyilvános elégetésre is sor került. Végül is 1792-ben a cárnő parancsára elfogták, 15 évi börtönre ítélték. Büntetéséből csak öt esztendőt töltött ki, mert II. Katalin halálával, 1796-ban szabadon bocsátották. Munkáját már nem folytathatta többé, mert az új cár, I. Pál ettől eltiltotta.

Novikov volt a kiadója a Régi orosz könyvtárnak, amely a régi orosz történelem terjedelmes anyagának gyűjteménye volt. Kiadta a Zarja (Hajnalfény) című folyóiratot, amely irodalmi cikkeket hozott és különböző címek alatt több mint egy évtizeden keresztül fennállott. Könyv- és folyóirat-kiadványainak ma nagy bibliofil értékük van.

A XVIII. század neves írója, Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev, műve nyomtatására nyomdát állított fel. Itt adta ki 1790-ben Utazás Pétervárról Moszkvába című híres könyvét. Katalin cárnő haragját ez a könyv sem kerülhette el, és akárcsak Novikovot, őt is lefogatta és Szibériába száműzte. Jellemző a cárnőt követő cárok hosszú sorára, hogy a cenzúra e könyv megjelentetését egészen az 1905-ös forradalomig tiltotta. Az első kiadásból fennmaradt néhány példány a legértékesebb bibliofil ritkaságok közé tartozik.

Kazany és Harkov városa 1803-ban egyetemet kapott. A két egyetem mellé nyomdákat is berendeztek. A kazanyi egyetemi nyomdában keleti nyelveken nyomtattak könyveket. A Pétervári Tudományos Akadémia nyomdája is ebben az időben tűnt ki a keleti nyelveken kiadott könyveivel. Betűmintakönyve a legkülönbözőbb nyelveken nyomtatott Miatyánk-gyűjteményt foglal magában, és a nyomda betűkészletének nagy választékát, szép színnyomások próbáját és kitűnő felkészültségét mutatja be.

Ismertté vált az a pétervári nyomda, amely a "Császári orosz állampapírok kiadóhivatala" címet viselte. I. Sándor cár a nyomdászat iránt rendkívüli érdeklődést tanúsított. Nem mulasztotta el az 1814-es párizsi béketárgyalások alkalmával a Didot nyomda meglátogatását, majd pedig későbbi mannheimi tartózkodása alatt, 1815-ben, az egyik ottani kitűnő nyomdászt, Johann Georg Schneidert személyesen meghívta a pétervári nyomda vezetésére, aki 1816-ban meg is érkezett Pétervárra és elfoglalta állását. Vezetése alatt az intézet mind nagyobb eredményeket ért el, sőt utódai alatt is oly kitűnően dolgozott, hogy az egész világ szakkörei felfigyeltek rá. Az 1873-as bécsi világkiállításon a zsüri a kiállítás legmagasabb kitüntetésére, a díszoklevélre találta méltónak.

Az értékpapírok nyomásában később Ivan Ivanovics Orlov (1861-1928) szerzett érdemeket. Ez irányú munkásságát 1886-ban kezdte meg, s 1892-ben befejezte találmányát, különböző színeknek egyesítését egyetlen gumihengeren, s e gumihengerről történő továbbnyomását, az úgynevezett Orlov-féle nyomást, amely tulajdonképpen a tizenkét évvel később feltalált ofszet eljárás előfutárjának tekinthető.

A XIX. század első évtizedének nyomdászai között kétségkívül az első hely Platon Beketov 1801-ben alakult vállalatát illeti. Nevezetes két nagyobb kiadványa: Orosz írók pantheonja és Orosz hírességek portrégyűjteménye. A nyomda 1812-ben leégett, és a kiadványokkal teli raktár is a tűz martaléka lett. Ezért ritkák ma a Beketov-kiadványok.

Tudományos jellegű és ünnepélyes külsejű könyvek jellemzik Nyikolaj Rumjancev gróf (1754-1826) kiadói tevékenységét. Összesen 42 könyvet adott ki. Nevezetes kiadó volt Alekszandr Filippovics Szmirgyin, aki a gyűjteményes sorozatokban megjelent orosz írók műveit adta ki.

Az 1861-es törvény meghozta az orosz jobbágyság felszabadítását, majd ezt követte a közigazgatás, közoktatás és a sajtó reformja. Az 1865-ös sajtóreform megszüntette az előzetes cenzúrát, és nyomában élénk lendületet vett az orosz nyomdászat és könyvkiadás.

A reformok nyomán alakult magán könyvkiadóvállalatok busás nyereségre törekedtek. A tartalmilag értékes könyvek kiadására náluk legutoljára került sor, de azért az idők folyamán így is sok jelentős irodalmi és tudományos könyv hagyta el a sajtót.

A. Suvorin például, a kormány szócsövének, a Novoje Vremjának (Új Idő) kiadója sok irodalmi és történelmi könyvet adott ki. Nála jelent meg évek során át az orosz és világirodalom nagy műveit felölelő "Olcsó Könyvtár" sorozat. A XIX. század másik tekintélyes kiadója M. A. Wolf, fényűző, de annál ízléstelenebb kiadványairól volt ismert.

Az orosz irodalmi élet XIX. századbeli hirtelen fellendülése idegen országbeli kiadókat is vonzott az országba. A két nagy lipcsei lexikonkiadó, a Brockhaus és a Meyer fiókot nyitott Pétervárott. Az első Brockhaus és Efron, a másik "Proszvescsenyije" (Művelődés) név alatt.

Az 1880-as és 1900-as esztendők folyamán olyan kiadók is színre lépnek, akik nem a busás kiadói nyereség hajszolására, hanem a haladó és demokratikus eszmék terjesztésére törekednek. Kiadványaik megjelenési formája egyszerű, nyomása ízléses és tiszta, alacsony árú. Ilyen kiadó F. F. Pavlenkov, aki "Ismert személyiségek élete" című életrajzi sorozatát jelenteti meg. Az újfajta kiadók között az első helyet a Znanyije (Tudás) c. könyvkiadó foglalja el, amelyben Gorkij is részt vállal, s művei itt jelennek meg.

A tudományos kiadványokat a XIX. században is túlnyomórészt a Pétervári Tudományos Akadémia jelentette meg.