Erasmus pedagogiai eszméinek összeségére nézve nem tekinthető önálló gondolkozónak. A tárgyalás folyamán itt-ott utaltam egyes részletekre, melyeket Erasmus és a renaissancenak más pedagogusai közösen hirdetnek. Ez arra mutat, hogy közös forrásokból dolgoztak. Erasmus maga többször hivatkozik Quintilianusra, akinek műve mellett szerinte merészség, ha mások is írnak egyes kérdésekről. Quintilianus és kivüle Plutarchus azok, kiknek eszméire könnyen rátalálunk Erasmus műveiben. Nem nehéz dolog rámutatni ezen két ókori tudós műveiben azon helyekre, melyeket Erasmus átvett. Az összehasonlító munkát már elvégezték ketten is: Benoist Quid de puerorum educatione senserit Erasmus Parisiis 1876. és Tögel már többször idézett munkájában. Az összehasonlítás eredménye az, hogy Erasmus mindkét irótól sok lényeges és sok lényegtelen dolgot átvett, még pedig részint szóról-szóra, részint csak az eszmemenetet; a forrásaihoz való ragaszkodás szorosabb a lényegtelenebb dolgokban, hasonlatokban, elbeszélésekben, lazább a fődolgokban. Azonban még sem tarthatjuk pusztán csak a két ókori pedagogus utánzójának. Kora még kevésbé tartotta annak, mint az újkor embere. A tudományok megújhodásának tudósai babonás tisztelettel tekintenek vissza a régiekre s ha azok eszméi kortársaik műveiben előfordulnak, nem hibának veszik, hanem érdemnek. "Sőt kötelességüknek tartják, hogy a jót, melyre ráakadnak, tovább adják, ahol és amint tudják." (Tögel, 120. I.) A magyar irodalomtörténetben találunk egy ehhez hasonló körülményre. Mikor irodalmunk a XVIIl. század második felében ébredni kezd és iróink különböző irányban kezdenek hozzá az irodalmi termeléshez, egy részük a latin klasszikusok szelleme szerint akarja a magyar irodalmat gazdagítani. Virág Horatius nyomdokába lép, az ő módja szerint, sőt szavaival kiván a nemzetre hatni és ime a mesternek ezen követését még dicséretéül tulajdonítják, mikor "magyar Horatius"-nak nevezgetik.
Erasmus azonban sokkal önállóbb elme, hogy sem csupán a másoktól átvett eszmék hirdetésével megelégednék. Az ő egyéniségéből kifolyónak tekinthetjük annak kiemelését, hogy a családi élet mily fontos a nevelésre, annak sürgetését, hogy a tanítók előkészítését és alkalmazását a fejedelem vagy a hatóságok vegyék kezükbe. Meggyőző erővel fejtegeti, hogy minő szempontokból kell emelni a tanítói állás tekintélyét. (Dial. de pronunc. I. 920.) Az övé a latin nyelvi tanítás irányának meghatározása, amint azt leginkább a Ciceronianusból kiolvashatjuk a tanítás módszeréről írt utasításaival együtt, övé a gyakorlatias iskolai könyvek, kivált a Beszélgetések. Övé végre az előadásnak utólérhetetlen bája és szellemessége, mely az olvasót e művekhez bilincseli, ami szintén igen fontos sajátsága az irói egyéniségnek. Aki mint pedagogus tanulmányozza iratait, az érezni fogja minden részletnél, hogy mikép vált nála a kölcsönzés is igazán sajátjává, úgyhogy voltakép csak külsőleg függ a régiektől, de valójában saját lábán jár." (Tögel id. m. 121. l.)
Ha az iskolai élet átalakítására magára a hitújítás miatt rendkivüleg nem is hathatott, de eszméi sok későbbi pedagogusnál tükröződnek, s még nagyobb lehetett azon hatás, melyet a XVI. század tanítóira gyakoroltak. Erre következtethetünk pedagogiai műveinek nagy számú kiadásából. A "De liberis instituendis" 1529-1556-ig 20 kiadást ért, a "De ratione studii 85 kiadást. A hatásra azonban nemcsak általánosan lehet rámutatni, hanem egyeseknél közvetlenebbül is. Vives, aki Erasmusnak fiatalabb kortársa és vele sokáig benső érintkezésben áll, tömören és rendezetten adta elő, ami Erasmusnál kúsza tömegben együtt van.[103] Igy érinti és állandóan hangsulyozza a vallásosság elsőségét. A tanítótól erkölcsi épséget kiván, hogy tanítványai előtt például szolgáljon. Épen úgy, mint Erasmus, a tanítás sikere érdekében helyesebbnek tartja, ha kevés tanítvány, áll egy tanító vezetése alatt. Ő is sürgeti a nyelvi ismereteknek a tárgyi ismeretekkel való összekapcsolását; a cicerói stilus kizárólagos utánzását majdnem teljesen ugyanazon eszmemenetben itéli el. A tanítónak ajánlja a szavak, szófüzések, példák, mondások gyüjtését. A tanítók állását nagyra becsüli, és épen azért azt kivánja, hogy az állam adja a fizetést, de az ne legyen nagyon sok, nehogy a rosszak is a tanitói állás után vágyódjanak. Az emberiségre nézve jó volna, ha egy nyelv volna, de mivel ez utopikus kivánság, azért a művelt embernek a latin és görög nyelveket kell elsajátítania, esetleg a hébert is. De csak a latinban kell annyira vinni, hogy a tanuló beszélje is, a görögnél be kell érni az irodalmi művek értésével; görögül beszélni azért sem kell, mivel az a latin kiejtés kárára lehet. De már arra nézve, hogy melyik nyelvvel kell a nyelvtanulást kérdezni, ellentétben áll mesterével; Erasmus ugyanis Quintilianusszal úgy tartja jónak, hogy a két nyelvet egyszerre kell kezdeni, sőt a görög hamarább kezdhető, ellenben Vives a nyelvtanulást a latinnal akarja kezdeni. Erasmus eszméinek hatását érezzük továbbá akkor, amidőn azt javasolja, hogy mindenkit a megfelelő tudományágra kell bocsátani, amidőn hangoztatja, hogy a növendéket a tudományos ismeretekkel nem kell azonnal tulságosan megterhelni, amidőn kijelenti, hogy egyes hibákat a gyermekben el is kell nézni, amelyek idővel amúgy is eltünnek stb.
Épen így lehet viszontlátni egyes gondolatait más pedagogusoknál is: Neandernél, Wolf Jeromosnál, Sturmnál, a jezsuitáknál, kik mind az ő műveire támaszkodnak, főleg pedig Comeniusnál,[104] ki őt gyakran idézi is, úgy hogy bátran lehet állítani, hogy nagyszámú műveivel és azoknak számtalan kiadásával termékenyítőleg hatott a későbbi korok kiváló pedagogusaira.
Az iskolák számára írt műveivel hosszú időn keresztül hatást gyakorolt a magyarországi iskolákra is. Ezt abból láthatjuk, hogy egyes műveit az iskolákban alkalmazták, néhányat hazánkban is kiadtak. A lőcsei ágostai ev. gimnáziumban az 1589. évi tanulmányi rend és iskolai törvények szerint a Civilitas morum a III. osztály latin írói közé volt felvéve. Ezzel együtt tanulták Ciceró Leveleit és Mosellanus Paedologiáját.[105] A besztercebányai iskolában Apophtegmata-it (Jeles mondások) vitték az iskola könyvek sorába.[106] Brassóban Honterus készített az Adagiorum chiliadesből (Közmondás-gyűjtemény) kivonatot az iskola számára Epitome adagiorum Graecorum et Latinorum iuxta seriem alphabeti címen 1541-ben. Ebben a kiadásban a szállóigék és közmondások minden hosszasabb magyarázat nélkül vannak Erasmus nagy művéből kiszedve. Elől van a közmondás görögül, erre következik a latin fordítás, végül a szólás magyarázata latinul. A debreceni református főgimnázium 1905-ben megírt történetében szintén olvashatjuk (210. l.), hogy "Dicta Graeciae Sapientum interprete Erasmo Rotterodamo Az Görögországbeli bölczeknek szép jeles mondási, melliek az embert életében és erkölczeiben való magaviselésére intik és tanítják" címmel Csáktornyai János kiadta Erasmus művét és azt ott az iskolában használták. A Civilitas morum-nak Hademarius-tól kérdésekbe és feleletekbe öntött alakja Debrecenben 1591-ben szintén Csáktornyai János kiadásában és Kolozsvárt a Heltai-féle sajtóban jelent meg. Ugyanezt latinul és magyarul nyomtatták ki Szebenben 1596-ban és 1598-ban. A Beszélgetések Vincze György kiadásában megjelentek 1701-ben Debrecenben "Colloquia aliquot familiaria, in usum puerorum linguae Lat. studiosorum selecta" címmel 48 levélen.[107] Sőt ez utóbbi mű még a legújabb korban is méltatásra talált. Hittrich Ödön 1900-ban kiadott Latin olvasó- és gyakorló könyvében egyes részleteket Erasmus Colloquia-jából vett át ezen megokolással: Erasmus Colloquiumainak felelevenítését már Hunfalvy Pál is sürgette; véleményem szerint a beszélgetések a latin nyelvtanításnak könnyen elsajátítható, erős támaszai lehetnének." (Előszó.)
Az iskolák számára írt művein kivül a De ratione, studii-t Comenius 1652-ben Sárospatakon Fortiusnak egy hasonló c. művével eggyé fűzve adta ki.[108] Az Enchiridion militis Christiani-t 1668-ban Schnitzler Jakab szebeni tanár előkelő ifjaknak ajánlva nyomatta ki.[109]
Igy tehát Erasmus műveinél és pedagogiai eszméinél újolag beigazolódik, amit már több ízben hangsulyoztak a magyar művelődéstörténet kutatói, hogy a nyugati országokban megszülető minden szellemi áramlat és minden kiváló szellemű egyéniség művei hazánkban is befogadásra találtak.