AL-GHAZZÁLI:
A NEVELÉSRŐL ÉS A SZÜLŐI FELELŐSSÉGRŐL
"
A
szülők felelősséggel tartoznak gyermekeik iránt. Az ártatlan kisgyermek az ő
kezeikre van bízva, tiszta lelkiismeretével és szeplőtelen lelkével. A szíve
egy tükörhöz hasonlatos, mely kész bármit visszatükrözni, anélkül, hogy
felfogta volna (annak értelmét), és hűen utánozza mindazt, amit megfigyelt.
Ideális alattvaló lehet, ha jól nevelték, és ártalmas emberré válhat, ha
neveletlen vagy elhanyagolt. Szülei, rokonai és tanárai osztoznak örömeiben
vagy rosszasága által okozott szenvedéseiben. A szülők vagy gyámok kötelessége
tehát teljes figyelmet szentelni a gyermekeknek, helyes viselkedésre tanítani
őket, nevelni és távoltartani a rossz társaságtól. (...)
A gyermeknek a zord és kemény élethez kell hozzászoknia, és nem a fényűzéshez.
Az önkontroll, a szerénység és az egyszerűség legyenek legfőbb tulajdonságai.
Nem kell arra bátorítani, hogy szeresse a pénzt vagy az anyagias gondolatokat,
mivel ezek jelentik az első lépést a hiábavaló veszekedésekhez. (...)
Ha a gyermek nagyobbacska lesz, egy jó és kiemelkedő tanító kezére kell adni,
hogy az hasznos és fontos dolgokra tanítsa őt, és a helyes cél felé vezető
igaz útra terelje. Meg kell tanítani vele a Koránt, a hagyományokat, a
javított anekdotákat és némely költeményt, de csak olyat, melynek témája nem
erotikus."
Fordította: Kéri Katalin
(Forrás: al-Ghazzáli: al-Ihdzsá. In: Shalaby, Ahmad (1954):
History of Muslim Education. Dar al-Kashshaff, Beirut. 164. o.)
