Kéri Katalin: Nevelésügy a középkori iszlámban (Iskolakultúra-könyvek 16. Pécs, 2002)
IBN KHALDÚN:
AZ OKTATÁS HELYES MÓDSZEREIRŐL

"Tudnunk kell, hogy a tanulók tudományos oktatása akkor jár haszonnal, ha folyamatosan és apránként történik. A (tanár) először előadja a (tanuló számára) az adott diszciplína minden egyes fejezetének az alapvető problémáit. Úgy próbálja közel hozni hozzá e problémákat, hogy rövidre fogottan kommentálja azokat. Ennek során figyelemmel kíséri a tanuló értelmi képességét és készségét az elsajátítandó anyag befogadására, egészen addig, amíg az adott diszciplína vége el nem érkezik. E folyamat során szerzi meg (a tanuló) a készséget az illető tudományban, jóllehet ez még csak megközelítő és gyenge. E készség legfeljebb arra képes, hogy előkészítse őt a diszciplína megértésére és arra, hogy megismerje annak problémáit.

Később (a tanár) másodszor visszavezeti őt e diszciplínához, s az előzőnél immár magasabb szinten oktatja őt abban. A rövid összefoglalást elhagyva kimerítő értelmezést és magyarázatot ad. Megemlíti neki a véleménykülönbségeket, s azok megjelenési módjait az adott diszciplína elejétől a végéig. Ekképpen a tanuló készsége megizmosodik. Ekkor (a tanár) újra visszatér vele (az elejére), most, hogy (a tanuló) immár szilárd alapokat szerzett. Ekkor nem hagy magyarázat nélkül semmi olyat, ami bonyolult, homályos és föltáratlan lenne, s föltárja számára azt, ami addig el volt zárva. Ekképpen, amikor a tanuló végez a diszciplínával, elsajátította annak készségét.

Ez az oktatás hatékony módja. Ez - ahogy látni lehetett - háromszori ismétlődést követel. Egyeseknek ennél kevesebb időre van szükségük - aszerint, hogy milyenek a természetes adottságaik, s mennyire könnyen tanulnak."


Fordította: Simon Róbert

(Forrás: Ibn Khaldún (1994): Bevezetés a világtörténelembe. Osiris, Budapest. 520. o.)




Hátra Kezdőlap Előre