IBN KHALDÚN:
AZ OKTATÁS HELYES MÓDSZEREIRŐL
"
Tudnunk kell, hogy a tanulók tudományos
oktatása akkor jár haszonnal, ha folyamatosan és apránként történik. A (tanár)
először előadja a (tanuló számára) az adott diszciplína minden egyes
fejezetének az alapvető problémáit. Úgy próbálja közel hozni hozzá e
problémákat, hogy rövidre fogottan kommentálja azokat. Ennek során figyelemmel
kíséri a tanuló értelmi képességét és készségét az elsajátítandó anyag
befogadására, egészen addig, amíg az adott diszciplína vége el nem érkezik. E
folyamat során szerzi meg (a tanuló) a készséget az illető tudományban,
jóllehet ez még csak megközelítő és gyenge. E készség legfeljebb arra képes,
hogy előkészítse őt a diszciplína megértésére és arra, hogy megismerje annak
problémáit.
Később (a tanár) másodszor visszavezeti őt e diszciplínához, s az előzőnél
immár magasabb szinten oktatja őt abban. A rövid összefoglalást elhagyva
kimerítő értelmezést és magyarázatot ad. Megemlíti neki a
véleménykülönbségeket, s azok megjelenési módjait az adott diszciplína
elejétől a végéig. Ekképpen a tanuló készsége megizmosodik. Ekkor (a tanár)
újra visszatér vele (az elejére), most, hogy (a tanuló) immár szilárd alapokat
szerzett. Ekkor nem hagy magyarázat nélkül semmi olyat, ami bonyolult,
homályos és föltáratlan lenne, s föltárja számára azt, ami addig el volt
zárva. Ekképpen, amikor a tanuló végez a diszciplínával, elsajátította annak
készségét.
Ez az oktatás hatékony módja. Ez - ahogy látni lehetett - háromszori
ismétlődést követel. Egyeseknek ennél kevesebb időre van szükségük -
aszerint, hogy milyenek a természetes adottságaik, s mennyire könnyen
tanulnak."
Fordította: Simon Róbert
(Forrás: Ibn Khaldún (1994): Bevezetés a világtörténelembe. Osiris, Budapest. 520. o.)
