VÁLSÁG UTÁN – VÁLASZTÁS ELŐTT

1. A Magyar Közösség összeesküvése (l. az Összeesküvés és köztársasági évforduló c. tanulmány 1. sz. jegyzetét) nem jelentett komoly veszélyt a magyar népi demokráciára. A szervezkedés a kezdet kezdetén állt, nagyon szűk körre terjedt ki, pénzügyi erőforrásokkal, fegyverekkel nem rendelkezett, s a nyugati hatalmak részéről támogatást sem kapott. A HM Katonapolitikai Osztálya – a katonai elhárítás –, mint említettük, már 1946 augusztusában nyomára bukkant, s októbertől kezdve rendszeresen lehallgatták megbeszéléseiket. A Független Kisgazdapártnak az illegális szervezkedéshez nem volt köze, annak ellenére, hogy a szervezkedők között voltak kisgazdapártiak is. A párt {2-887.} vezetői, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Kovács Béla és Varga Béla az összeesküvésről nem tudtak, abban részt nem vettek. Igaz: Nagy Ferenc és Kovács Béla – nem saját kezdeményezésre – néhány alkalommal találkoztak az összeesküvőkkel, anélkül azonban, hogy szándékaikról tudomásuk lett volna.

2. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága 1947. január 17-én hét fiatal kisgazdapárti képviselő mentelmi jogát függesztette fel, többek között Hám Tiborét, Saláta Kálmánét, Kiss Sándorét és Vatai Lászlóét. A politikai rendőrség még aznap valamennyiüket letartóztatta.

3. Kiss Sándor (1918–1982) – kisgazdapárti politikus, a Parasztszövetség igazgatója. Szegényparaszti családból származott. Sárospatakon, majd Szegeden végezte a tanárképzőt. 1943-ban doktorált a szegedi egyetemen. 1943–45-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa. Ifjúsági vonalon részt vett a németellenes ellenállási mozgalomban. 1944 áprilisától kapcsolatban állt Tildy Zoltánnal, a kisgazdapárt vezetőjével. A Magyar Ifjúság Szabadság Frontjának és az ún. Görgey zászlóaljnak a szervezője. Partizánakciókat hajtott végre. 1944. dec.-ben a nyilasok elfogták, és halálra ítélték. 1945. jan. 13-án megszökött. A felszabadulás után belépett a kisgazdapártba, 1945 áprilisától – Nagy Ferenc felkérésére – a Magyar Parasztszövetség igazgatója. 1945. nov. 4-től parlamenti képviselő. Tagja az FKgP Politikai Bizottságának is. Nagy Ferenc környezetéhez, a fiatal politikusokból álló ún. Hám–Saláta csoporthoz tartozott. Állítólag belépett a Magyar Közösségbe, s az összeesküvési ügy felgöngyölítése során 1947-ben 3 évre ítélték. Kiszabadulása után fizikai munkásként dolgozott. 1956 októberében, az ellenforradalom idején megpróbálta újjászervezni a Parasztszövetséget. Az ellenforradalom leverése után elhagyta az országot, később az Egyesült Államokban telepedett le, és ott halt meg, autóbaleset következtében.

4. Vatai László (1914–) – református pap, irodalomtörténész, filozófiai író, kisgazdapárti politikus. 1936-ban Sárospatakon végezte el a református teológiai akadémiát, majd Kolozsvárott {2-888.} az egyetemet (1942). 1934–36-ban a ref. kollégium mellett szervezett Angol Internátus nevelője és titkára. 1936–40 között a református ifjúsági szervezet, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség titkára. 1942-től 1947-ig konventi főiskolai lelkész. 1939–44 között szerkeszti a Református Diákmozgalom c. lapot. 1944. márc. 19-e után részt vett az ellenállási mozgalomban. A felszabadulás után belépett a Független Kisgazdapártba, 1945. nov. 4-től nemzetgyűlési képviselő. A kisgazdapártban a Hám–Saláta csoporthoz tartozott. 1945–46-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa, majd a Műegyetem Közgazdaságtudományi Karának filozófiai előadója. Állítólag ő is belépett a Magyar Közösségbe, letartóztatták, s rövid ideig börtönben volt. 1948- vagy 49-ben disszidált. 1951-től 1961-ig Buffalóban (USA), 1961-től Windsorban (Kanada) ref. lelkész. Az egzisztencializmus egyik első hazai képviselője, számos könyvet, tanulmányt írt itthon és külföldön. Főbb művei: A szubjektív életérzés filozófiája (Dosztojevszkij-tanulmány, 1941); Az egyéniség élete (1942); A szociális filozófia alapjai Böhm Károly tanában (1943); Bevezetés a filozófiába (1946); Az Isten szörnyetege (Ady-tanulmány. Washington, 1963).

5. Kovács Béla (1908–1959) – 20 holdas középparaszt, kisgazdapárti politikus, miniszter. 1933-tól tagja a Független Kisgazdapártnak; Nagy Ferenc bizalmas híve. 1941. szept.-től a Magyar Parasztszövetség főtitkára. A felszabadulás után tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek; 1944. dec. 23-tól 1945. nov. 15-ig a Belügyminisztérium politikai államtitkára; 1945. nov. 4-től nemzetgyűlési képviselő. 1945. nov. 15-től 1946. febr. 23-ig földművelésügyi miniszter. 1945. aug. 20-án az FKgP főtitkárává és a Politikai Bizottság tagjává választották, 1946. febr. 23-tól átvette a pártapparátus irányítását.

6. Szövetséges Ellenőrző Bizottság (1945–1947) – az 1945. jan. 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény értelmében felállított nemzetközi testület, melynek feladata a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának és betartásának ellenőrzése volt. {2-889.} Elnökévé K. J. Vorosilov marsallt, az SZKP Politikai Bizottságának tagját nevezték ki. A SZEB szovjet vezetéssel működött, a nyugatiak gyakorlatilag csak megfigyelőként vettek részt benne. Figyelemmel kísérte a magyar kül- és belpolitika alakulását, sőt szükség szerint segítséget is nyújtott a demokratikus erők számára.

7. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága 1947. febr. 21-én nem adta ki Kovács Bélát. Pártközi megegyezés alapján 24-én önként jelentkezett az Államrendőrség Államvédelmi Osztályán, hogy vallomást tegyen. Másnap este a szovjet hatóságok – a fegyverszüneti egyezmény által biztosított jogkörüknél fogva – letartóztatták. Kovács Béla febr. 20-án Nagy Ferenchez címzett levelében saját szerepéről a következőket írta: „Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna. Sajnálatosnak érzem és mélyen elítélem, hogy pártunk több tagja az összeesküvés felé orientálódott, ahelyett hogy mindannyian azt tették volna, ami a mai helyzetben minden tisztességes szándékú jó magyar kötelessége: képességeiket és politikai lehetőségeiket a demokrácia fenntartás nélküli szolgálatába kellett volna állítaniuk.” (Hírlap, 1947. febr. 21.) – Kovács Bélát a Szovjetunióban 20 évre ítélték. 1954 őszén Dobi István, Bognár József és mások kezdeményezésére – 5 év után – visszatérhetett Magyarországra, de csak 1956 tavaszán nyerte vissza szabadságát. Az ellenforradalom kirobbanásakor Pécsett tartózkodott; csak okt. 30-án érkezett Budapestre. Tagja, majd elnöke lett ugyan az újjáalakuló kisgazdapárt intézőbizottságának, s államminiszterként részt vett a Nagy Imre-kormányban (1956. nov. 2–4.), de nov. 4-e után támogatta a Kádár-kormányt, segített a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy munkájában s a társadalmi-politikai viszonyok konszolidálásában. 1958-tól ismét parlamenti képviselő. Halálakor Kádár János az érdemeit méltányoló részvéttáviratot küldött családjának.

{2-890.} 8. A hosszas pártközi tárgyalások után a koalíciós pártok 1947. márc. 11-én kötöttek újabb megállapodást egymással. Az egyezmény a legsürgősebb kormányzati teendőket, mindenekelőtt a hároméves terv kidolgozását foglalta írásba, s kötelezte a kisgazdapártot, hogy folytassa a párt megtisztítását a jobboldali, reakciós elemektől. Egy másik, nyilvánosságra nem hozott egyezményben a Baloldali Blokk ígéretet tett arra, hogy teljesíti a kisgazdapárt követeléseit, kielégíti a rendőrségi és közigazgatási posztokra vonatkozó igényét, s beszünteti ellene a sajtótámadásokat.

9. A jegyzéket Szviridov altábornagy, a SZEB alelnöke 1947. máj. 28-án nyújtotta át a magyar kormánynak; a Szabad Nép 1947. május 30-án hozta nyilvánosságra.

10. A Svájcban szabadságát töltő Nagy Ferenc, az MKP felső vezetésének, elsősorban Rákosi Mátyásnak személyes felszólítására 1947. jún. 1-én mondott le miniszterelnöki tisztségéről. Tildy Zoltán köztársasági elnökhöz címzett lemondólevelében erről a következőket írta: „Svájci pihenőm alatt, május 28-án értesültem arról, hogy az ellenőrző bizottság jegyzőkönyveket bocsátott a magyar kormány rendelkezésére, amelyek az összeesküvésről való tudomásomról tanúskodnak. A kormány a jegyzőkönyvek vétele után engem lemondásra szólított fel. Amidőn a leghatározottabban kijelentem, hogy semmiféle összeesküvésről annak rendőrségi megállapítása előtt nem tudtam, és sem a köztársaság, sem a koalíció, sem a megszálló hatalom ellen sem szóval, sem tettel nem vétettem, nem akarván akadályozni a magyar politikai élet pillanatnyi kibontakozását: miniszterelnöki állásomat Elnök úr rendelkezésére bocsátom.” (L. História, 1982. 6. sz. 35.)

11. Varga Béla (1903–) – katolikus pap, kisgazdapárti képviselő. 1929-től Balatonbogláron plébános. 1930-tól tagja a Független Kisgazdapártnak, 1937-től alelnöke. 1939-től 1944-ig országgyűlési képviselő. 1943-tól a párt értelmiségi tagozatának, az ún. Polgári Tagozatnak az elnöke. A háború alatt kiemelkedő szerepet játszott a Magyarországon élő lengyel menekültek ellátásának, {2-891.} gondozásának, iskoláztatásának megszervezésében; szoros kapcsolatban állt a lengyel polgári ellenállási mozgalommal, közvetített köztük és a Kállay-kormány között. A német megszállás után illegalitásba vonult. A felszabadulás után a Budapesti Nemzeti Bizottság, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. 1945. nov. 4-től ismét parlamenti képviselő. Az FKgP budapesti szervezetének elnöke, 1945. aug. 20-tól a párt Politikai Bizottságának tagja. A pártban az ún. „katolikus vonal” vezetőjeként az egyházzal igyekezett jó kapcsolatot kialakítani. 1946. febr. 4-től a nemzetgyűlés elnöke. 1947. jún. 2-án hagyta el titokban az országot, a nemzetgyűlés elnöki tisztéről azonban nem mondott le. Később az Egyesült Államokban telepedett le. Nagy szerepet vállalt a magyar emigrációban, 1950-től a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke.

12. 1947 június–júliusában lemondott állásáról többek között Auer Pál párizsi, Gordon Ferenc berni és Szegedy-Maszák Aladár washingtoni magyar követ.

13. Nagy Ferenc lemondása és Varga Béla távozása után a kisgazdapárt élére új, baloldali vezetés került. A párt elnöke Dobi István, főtitkára Implom Ferenc lett; ügyvezető elnökké Z. Nagy Ferencet, alelnökké Filó Sámuelt, főtitkárhelyettessé Gáspár Ervint és Rácz Lajost választották. Korábban valamennyien a párt balszárnyához tartoztak. A párt Politikai Bizottságát is átalakították új emberek bevonásával. Az új vezetés azonban nem volt népszerű a párton belül, s nem is tudta jó ideig elfogadtatni magát. A koalícióban azonban élvezte az MKP, az SZDP és az NPP támogatását.

14. Az új kormány Dinnyés Lajos kisgazdapárti politikus vezetésével már máj. 31-én megalakult. A kabinet – a kormányfő mellett – mindössze egy ponton tért el a Nagy Ferenc-kormánytól: a külügyminiszter Gyöngyösi János helyett – ideiglenesen – az FKgP baloldalához tartozó s a kommunisták bizalmát is élvező Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi miniszter lett. Lemondott azonban Balogh István miniszterelnökségi államtitkár is, aki 1947. jún. 3-án kilépett a kisgazdapártból, július közepén Független {2-892.} Magyar Demokrata Párt néven új politikai szervezetet alapított, majd indult az augusztusi országos választásokon.

15. Kovács Imre 1947. febr. 24-én kilépett a parasztpártból, s ezzel megkezdődött a párton belül a jobbszárny felbomlása és a belső erőviszonyok átcsoportosulása. L. részletesebben: Tóth I.: A Nemzeti Parasztpárt története. 197–212.

16. A Polgári Demokrata Pártról, a Magyar Radikális Pártról és a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Pártról, valamint a Barankovics-féle Demokrata Néppártról, ill. a Balogh páter Független Magyar Demokrata Pártjáról van szó.

17. Magyar irredenta – itt magyar irredentizmus, a trianoni békekötés után (1920. jún. 4.) Csehszlovákiához, Romániához és Jugoszláviához került magyarlakta területek visszaszerzésére, ill. visszacsatolására irányuló soviniszta mozgalom ideológiája. Irredenta olasz szó, „visszaszerzetlen”-t jelent. Használata a múlt század második felében kibontakozó olasz nacionalista mozgalomra vezethető vissza, amely fel nem szabadított területnek minősítette (terra irredenta) az Osztrák–Magyar Monarchiához, ill. Franciaországhoz tartozó olasz területeket (Dél-Tirolt, Triesztet, Nizzát).

18. Hungarizmus – a Szálasi által kidolgozott nyilas-nemzetiszocialista ideológia összefoglaló neve.

19. Eckhardték köréből – a nyugati kisgazdapárti emigráció köréből.

20. Orgovány – Bács-Kiskun megyei község. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919 őszén a Héjjas-különítmény tagjai a falu melletti erdőben baloldali embereket, közöttük kommunistákat végeztek ki. Azóta a fehérterror, a tiszti különítmények által elkövetett vérengzések és tömeggyilkosságok jelképe.

21. Cseh, lengyel, jugoszláv vagy román bizottságok – jobboldali emigránsszervezetek.

22. Országos Nemzeti Bizottság (1945–1949) – a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezeteinek, a nemzeti bizottságoknak a központi szerve. 1945. szept. 4-én alakult meg; a koalíciós pártok három-három, a PDP egy, a szakszervezetek {2-893.} szintén három taggal képviseltették magukat benne; 1947-ben négy-öt tagú elnökséget is felállítottak. Díszelnöke Tildy Zoltán köztársasági elnök lett. Irányította a nemzeti bizottságok működését, s ellenőrzést gyakorolt felettük. A választások lebonyolításánál állami feladata is volt: engedélyezte a pártok indulását, s vigyázott a választások tisztaságára. A Magyar Függetlenségi Népfront megalakulásával (1949. febr. 1.) szűnt meg.

23. A Szabadságpárt feloszlatását 1947. júl. 22-én jelentette be Nagy Vince a nemzetgyűlésben. Ebben nagy szerepet játszott, hogy a választójogi törvény módosítása értelmében, amelyet a koalíciós pártok dolgoztak ki és fogadtattak el, Sulyok Dezső, a párt elnöke elvesztette passzív választójogát, s így nem léphetett fel képviselőjelöltként.

24. Az Országos Nemzeti Bizottság 1947. júl. 30-án tizenegy pártnak adott engedélyt a választásban való részvételre. Varga Endre jelentéktelen Katolikus Néppártja azonban pár nap múlva visszalépett. A tíz induló politikai szervezet közül hat számított ellenzékinek: a Polgári Demokrata Párt, a Magyar Radikális Párt, a Demokrata Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt és a Független Magyar Demokrata Párt, valamint a Schlachta Margit-féle Keresztény Női Tábor.

25. Truman amerikai elnök 1947. márc. 12-i beszédében hirdette meg a róla elnevezett doktrínát, amelynek lényege: az Egyesült Államok kész a világ bármely pontján gazdasági, politikai, sőt katonai támogatást nyújtani minden olyan államnak, ahol baloldali vagy kommunista hatalomátvétel fenyeget, ill. fennáll annak veszélye, hogy szovjet befolyás alá kerül.