füstöskonyha

kémény nélkül épített főző-, sütő- és fűtőhelyiség, amelyből a füst csak az ajtón vagy a falba vágott kisméretű nyíláson, esetleg a mennyezetbe vágott füstlyukon távozik. A Dunántúl déli részén szenesháznak nevezik. A füstöskkonyha használata eredetileg a → középmagyar háztípushoz kapcsolódott. Magába foglalta a lakóház sütőkemencéjét, amelyet szárításra, főzésre is használhattak, de helyt adott az ételkészítés, vízmelegítés nyílt tűzhelyeinek is. A füstöskonyhába nyílott(ak) a szomszédos lakószoba vagy lakószobák külső fűtésű kályháinak tüzelőnyílásai, szájai. A recens gyűjtésekben füstölőkonyhák csak a Dunántúlon fordultak elő részben a középmagyar háztípushoz, részben a → nyugati háztípushoz kapcsolódva. Ezért helytelenül dunántúli füstölőkonyhás házról is beszélnek. A levéltári forrásokból világosan kiderül, hogy a 18. sz.-ban még az alföldi területeken sem volt ritka a füstölőkonyha. A helyi igazgatási szervek számos rendeletben, egyedi intézkedésben szorgalmazták a kéményes füsttelenítésű konyhák létesítését. A hatósági előírások Alföld-szerte meghallgatásra találtak. A Dunántúl archaikus vidékeire, részben pedig szegényebb sorsú lakosainak a hajlékaira szorult vissza a füstöskonyhák használata. A füstöskonyhák két típusát lehet elkülöníteni. Ahol a középmagyar háztípus hagyományossá vált, a füstöskonyha viszonylag kisméretű helyiség volt, amelyben a nagy sütőkemence és a főzőpadkák éppen elfértek, esetleg előterükben maradt elég hely az ételek előkészítésére, az ételkészítéshez szükséges eszközök tárolására. A nyugati háztípus elterjedésterületén, ahol a lakóház fejlődése során füstösházú (Rauchstube = „füstös szobá”-val rendelkező) épülete a külső fütésű kályhás szobával kiegészült, így a füstöskonyhák tágas, szobányi nagyságú, téglalap alakú helyiségek voltak általában. Előfordulhatott, hogy a konyhai funkciók mellett továbbra is megmaradt tágabb értelemben vett munkahelyként való hasznosításuk, esetleg szálláshelyül is használták őket továbbra is. Mindenesetre feltűnő az is, hogy a nyugati háztípus elterjedésterületén és szorosabb szomszédságában a füstöskonyhába rendkívül nagyméretű sütőkemencéket építettek, amelyeknek oldalait viszonylag széles, de alig kihasznált padkák szegélyezték. Ezek a kemencék az → északi háztípus alvóhelyül is szolgáló kemencéihez közel álló szerkezetűek, formájúak voltak. A nyugati háztípushoz való egykori tartozás emlékeit legtovább a konyhák arányai, méretei őrizték meg azokon a területeken is, ahol már sem fennálló emléke, sem szóbeli hagyományai nem maradtak a hajdani füstösháznak, de még a füstöskonyhának sem. (→ még: konyha) – Irod. Barabás Jenő: Népi építkezés Hódmezővásárhelyen a XVIII. században (Ethn., 1954); Tóth János: Az Őrség népi építészete (Bp., 1971).

Füstöskonyha (Drávakeresztúr, Baranya m.)

Füstöskonyha (Drávakeresztúr, Baranya m.)

Füstöskonyha részlete (Böde, Zala m.)

Füstöskonyha részlete (Böde, Zala m.)

Füstöskonyha sütőkemencével (Berzence, Somogy m.)

Füstöskonyha sütőkemencével (Berzence, Somogy m.)

Füstöskonyha (Farkasfa, Vas m.)

Füstöskonyha (Farkasfa, Vas m.)

Füstöskonyhás lakóház (Kávás, Zala m.)

Füstöskonyhás lakóház (Kávás, Zala m.)