öv

a testet vagy a ruhát derékon – esetleg a divatnak megfelelően kissé feljebb vagy lejjebb – szorosan, ritkább esetben lazán körülfogó, pántszerű öltözetelem. Szélessége 1–2 cm és 1–2 tenyérnyi közt váltakozik. Egybedolgozhatják az alsótestet fedő vagy más ruhadarabbal, korcként vagy pántként. Az öv a legtöbb viselet fontos rögzítő, szerkezeti eleme, továbbá vagyon- és rangjelző, sőt ékszer is lehet. Korábban nagyobb szerepe lehetett a magyar parasztságnál is, a 19–20. sz.-ra azonban már sokat vesztett jelentőségéből. Újabban inkább a férfi öltözékek kelléke a különálló öv. Anyaga lehet bőr, textil és fém. – Legelterjedtebb a bőröv, marha vagy disznó bőréből, elöl réz- vagy más fémcsattal (szíj, derékszíj, farszíj). Átlag 5–8 cm széles. Kívülről övezi a ruhát. Férfiak kívül viselt aljú ingen hordták az Alföldön a 19. sz. első felében, Erdélyben később is. Bekötött ing esetén a nadrágra került a bőröv. A 19. sz. elején színes is volt (→ debreceni viselet). Díszíthető szironyozással (→ torockói viselet), sárgaréz szögekkel (→ bodrogközi viselet). Székely és csángó nők is szokták bőrövvel felerősíteni a szoknyájukat, Brassó környékén ezek az övek ötvösdíszekkel ellátottak, akár a → melltű. Az úri viseletek nyomán a 19–20. sz.-i férfi viseletben a szélesebb bőröveket országszerte kiszorítja a 3–4 cm széles nadrágszíj, ami dísztelen, mert betűzik a posztónadrág korcába. A dunántúli 20. sz.-i női viseletekben előfordul kívül viselt aljú ujjason 4–8 cm széles, fekete, városias lakköv. – Speciális, hagyományos övfajta viszont a (férfi) tüsző (gyüsző, gyűszűszíju) 15–20 cm széles, kétrétűen vett, cserzett vagy zsírozott, ló- vagy marhabőrből varrt, elején zsebforma erszényekkel és réz- vagy más fémcsatos keskenyebb szíjakkal ellátva. Országszerte jelentős a paraszt- és pásztorviseletekben. A 18–20. sz. folyamán megelőzte a többi bőrövet, neve át is mehetett azokra. Az Alföldön a 19. sz. elején a testen viselték, rövid derekú inghez, így a gyomortájat csak a tüsző fedte. Másutt hosszú derekú, kívül viselt vagy bekötött aljú ingre vették föl. A Dunántúlon hamarabb kiment a divatból, Erdélyben viszont a 19. sz. végéig viselték; Torockó, Aranyosszék vidékén pl. pirosat is. Székelyek, csángók, továbbá románok, szlovákok (díszes rézcsatokkal), csehek, szászok (tollhímzéssel) és több környező nép a 20. sz. közepén is hordta. A tüsző fizikai munkavégzéskor tartja az izmokat. Zsebeiben pénzt, tűzszerszámot, bicskát és egyéb kisebb személyes használati tárgyakat tartanak. Kereskedőknek volt keskenyebb, selyemmel hímzett is. Funkcióban, de néha formában is előzményei a derékon viselt gótikus erszények. – A textilövek kezdetlegesebb fajtája a (többnyire) kenderfonalból sodort madzag, amivel vagy kívülről kötik körül a ruhát vagy az alsótesti ruhadarab felső szélén lyukakba vagy korcba fűzve (pl. a pendelynél). Speciális megoldás a zsinóröv: egymás mellé fektetett 6 vagy több köteg – többnyire piros – gyapjúszálból áll, 2–3 helyen keresztben paszománttal összefogva, elöl 3–6 ezüst- vagy ólom csattal, ill. gombbal. Férfiak a dolmányukra vették: a 18–19. sz.-ban a cívisek (debreceni viselet), a 19–20. sz.-ban a kisnemesek (pl. Csallóköz), továbbá a Ny-dunántúli, felvidéki és erdélyi német nemzetiségek. Jelképezheti a katonás fegyelmet, pl. a csallóközi legényegyletben, ahol a kihágást elkövetőktől elkobozták a zsinórövet, s ez lefokozást jelentett. Keleti viseletelem, amit a török hódítás terjesztett el a magyar és lengyel viseletben. A 17. sz. második felében az úri viseletben általános volt. Később is a „díszmagyar” öltözet tartozéka, továbbá közigazgatási és egyéb tisztségviselők egyenruháján szerepel kék, fekete vagy fémszálas kivitelben. Nők Torockón a 19–20. század fordulóján kötény fölött viselték a zsinórövet, elöl lecsüngő 3–3 paszomány bojttal (torockói viselet). Saját anyagukból összeköthetők az egyetlen kenderszálból Sprangtechnikával hálószerűen fonott, tenyérnyi széles övek. Kék színben viselték Kalotaszegen, a 19. sz.-ban. Ez a korábban általános technika a felvidéki szlovákok körében élt legtovább. Juh vagy kecske szőréből szőtt, szélesebb övet is kötöttek dolmányuk derekára a magyar urak a hódoltság korában, főleg Erdélyben, török hatásra. A 18. sz.-ban hasonlót viseltek városi polgárok és paraszti származású mesteremberek is. Merevebb, hosszában csíkos szőrövet recens keleti, főként csángó és más nemzetiségű női viseletekben alkalmaznak: hosszú ingüket előbb egy 6–8 cm széles övvel szorítják le, aztán magukra csavarják a lepelszoknyát (→ szoknya) és azt egy hasonló, de csak 2–3 cm széles, bernécnek nevezett övvel kötik körül (→ moldvai csángó viselet). Díszesebb szövetöveket csatokkal szoktak összeerősíteni. – Az Alföldön a középkortól előfordultak csont díszekkel, a gótikától a 18. sz.-ig női övek ezüstlemez veretekkel (pártaöv). Ny-Európában a 18. sz. végétől a nők egyszínű selyemszalaggal kötötték körül ruhájuk derekát. A dunántúli polgárosultabb népviseletekben rózsás, néha merevített és kapoccsal is ellátott hasonló szalagot viseltek övként a 19. sz. végétől (→ kapuvári viselet). A ruha szövetéből varrt 20. sz.-i női övek már a kivetkőzés irányába mutatnak. – A fémöveknek a recens parasztviseletekben már nincs szerepük. Középkori és hódoltságkori magyar női pártaöveket fémszálakból is szőttek. – Irod. Szabó Kálmán. Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei (Bp., 1938); Šmirous, K.–Šotková, B.: Volkstrachten in der Tschechoslowakei (Prag, 1956); Bănăţeanu, T.–Focşa, G.–Ionescu, E.: Artă populară in Republica Populară Romînă (Sibiu, 1957); (Egyed Edit): Három évszázad divatja (Bp., 1965); Gáborján Alice: Magyar népviselet (Bp., 1969).

Szironyozással díszített férfiöv (Torockó, v. Torda-Aranyos m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Szironyozással díszített férfiöv (Torockó, v. Torda-Aranyos m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Alföldi pásztoröv fémpitykékkel díszítve, erszénnyel és bicskával (19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Alföldi pásztoröv fémpitykékkel díszítve, erszénnyel és bicskával (19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Szironyozással díszített férfiöv (Torockószentgyörgy, v. Torda-Aranyos m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Szironyozással díszített férfiöv (Torockószentgyörgy, v. Torda-Aranyos m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Lány pántlikaövvel (Kapuvár, Győr-Sopron m., 20. sz. közepe)

Lány pántlikaövvel (Kapuvár, Győr-Sopron m., 20. sz. közepe)