20. §.
Heves mint megye és mint várispánság.
Miután a megyéket és várispánságokat egymástól megkülönböztettük s e
két intézmény között a különbséget kimutattuk: könnyű leszen felelni
Botka Tivadar azon állitására: hogy kezdetben Heves Sárossal és Abaújjal
Újvár nevezet alatt egy megyét vagy vármegyét alkotott s e három megye
egyűvé tartozott. Igenis együvé tartoztak azok, de nem mint megyék,
hanem mint várispáni területek vagy részek; mert mint följebb kimutattuk,
más terület és intézmény volt a megye és más a várispánság.
Újvár egy nagy várispánság volt, mely kiterjedt Sáros, Abaúj, Heves,
Mátra-Újvár, és Kemej megyére. Ez ugyan nem volt várispánság, de az
ujvári várispánságnak ott is voltak birtokai. A várispánnak székhelye
volt Újvár, mely Sárosban feküdt s egykor nevezetes vár volt.
Eszerint e várispánság az ország északi határszéleitől kezdve Sároson,
Abaujon keresztűl, a közbe eső Borsodot átugorva, lenyult egészen Heves
vagy Kemej végső határaig, magába foglalva Mátra-Újvárt is, e terjedelménél
fogva, egyike volt a nagyobb és jelentékenyebb várispánságoknak, s így
Heves is ide tartozott amennyiben a nevezett megyék várterületeivel
együtt alkotta ezt a nagy várispánságot és Hevesben is voltak várbirtokok,
melyek e várispánsághoz tartoztak s annak kiegészitő részei voltak.
Heves tehát mint várispánság az újvári várispánság alá tartozott s annak
egyik kiegészitő része volt.
De Heves nemcsak várispánság, hanem egyszersmind megye is volt; és mint
ilyen már nem tartozott az újvári várispánság keretébe, hanem attól
egészen különálló területet és hatóságot alkotott; mert még képzelni
sem lehet, hogy e megye előkelő nemesei, az Aba nemzetség ágai és tagjai,
s az egri egyház főpapjai az újvári várispán hatalma alatt álló várjobbágyok
sorába tartoztak s ezekkel egy rangfokozatban állottak volna; mert azok
ezektől megkülönböztetett s előkelőbb osztályt képeztek a megyében,
valamint a terjedelmes birtokaik is, melyek tulajdonképen a megyét tették,
el voltak különítve a vár birtokaitól.
Miután Újvár nem megye, hanem csak várispánság volt, mely a nevezett
megyék határai között elterült, itt az a kérdés merűl fel: hogy miért
nevezte Botka Tivadar e várispánság álladékait megyéknek, miért foglalta
azokat Újvár nevezete alatt egybe és vette együttesen egy megyének?
Erre, úgy látszik, a Comitatus-nak nem egészen helyes értelmezése szolgált
alkalmul. Ugyanis a Comitatus, mint följebb is kifejtettük, eleinte
várispánságot jelentett; de későbben iróink azt megyé-re, vármegyé-re
magyarázták. Ez vihette írónkat is abba tévedésbe, hogy ő is itt a Comitatus
Novi Castri alatt megyét, vármegyét értett, holott az várispánságot
jelentett, és minthogy e várispánság kiterjedt a nevezett megyékre,
azokat e nevezet alatt mind összefoglalta s egy nagy megyének vette:
így származott az itt fenforgó nehézség vagy kétség megyénk alakúlása
és független önállósága felöl. De most már tudjuk, hogy azok a részek,
melyeket említett írónk megyéknek nevez, nem szoros értelemben vett
megyék, hanem csak várispáni területek vagy álladékok voltak, melyek
ugyan a nevezett megyékben feküdtek s azok nevén neveztettek, de mindamellett
együvé tartoztak s együttesen alkottak egy várispánságot. E szerint
Heves, mint várispánság Sárossal s Abaujjal együtt Újvárhoz tartozott,
de mint megye azoktól egész független különálló területet alkotott,
s így meg van fejtve az emlitett irónk által támasztott nehézség.
Némelyek ugyan irónknak felhozott állitását azzal akarnák igazolni,
hogy a sárosi s abaúji nemzetségek nagy része úgyis vérrokonságban állott
Heves megyének több régibb nemzetségével s a nemzetségek ezen rokonsági
összekötetésénél fogva szerintük úgyis együvé tartoztak vagy tartozhattak
azok a megyék, melyekben ezen különben is rokon nemzetségek laktak.
Igaz ugyan, hogy az emlitett megyék nemzetiségei között a felhozott
vérségi kötelék megvolt és sokáig fenn is állott de innét még nem lehet
e megyék egységére vagy együvétartozásárá következtetni; mivel a megyék
területei és beosztásai nem az ott lakó nemzetiségek vérségi összekötetései,
hanem a vidékeknek a természet által kijelölt s a történelem által is
elfogadott határai szerint alakitattak s érvényesitettek, és több nemzetiségünk
volt, melyeknek egyik ága az egyik, s a másik ága a másik megyébe telepedett
vagy telepitetett, de ezen családi összekötetés nem volt mérvadó befolyással
a megyék alakitására. És ha talán merülnek is fel kivételképen egyes
esetek arra nézve, hogy némely megyéknek bizonyos részei az ily nemzetiségi
vagy családi befolyás folytán más megyékbe kebeleztettek, ez mit sem
változtatott a dolgon, s azért ez átkebelezés daczára is megmaradt a
megyéknek régi történelmi egyénisége, egyeteme és elnevezése. Ezek nyomán
a netalán nemzetiségi vagy családi összekötetés tekintetéből felhozható
észrevétel ellenére is ismételjük; hogy Hevesnek-mint megyének-Sáros
és Abaújtól való független önállósága minden kérdésen felül áll.
Azt azonban nem lehet tagadni, hogy Heves, mint várispánság, szorosabb
összekötetésben volt Újvárral s az ottani várispá. hatósága alatt állott,
s igy e várispánság minket is érdekel, s e viszonynál fogva meg kell
tehát itt ezt is emlitenünk.