19. §.

Észrevételek az ellenkező véleményekre.

Kollár F. Ádám volt a legelső, ki a megyék eredetéről és szerkezetéről értekezett, s abba mindakét részt, a polgári és katonai elemet, belefoglalta s az egységes megye tanát felállitotta. Az ő mentségére felhozza Botka Tivadar, hogy ő t. i. Kollár ezelőtt nyolczvankét évvel, most már száz tizenkét évvel élt s akkor még a hazai jogtörténelem kútforrásai nagy részben el voltak csukva, azóta tisztultak a nézetek és gyarapodtak jogtörténelmi ismereteink.

Mi azonban az ő észrevételét azzal toldjuk meg, hogy Kollár az ő munkáját legnagyobb részben a Váradi Regestrum adatai nyomán irta; de ő azokat érdemük szerint nem tanulmányozta és kellő figyelemre nem méltatta s az ott eléjövő provincia, provincialis, comprovincialis, parochia és parochialis elnevezéseket s azoknak etymologiai értelmét és jelentését úgy, amint kellett volna, nem nyomozta; mert ha ezekre figyelmez, akkor észre kell vala venni, hogy azok mást jelentenek, mint a castrum, castrentis, és comitatus és az ezek által megkülönböztetett területeket egymással nem egyesiti vala. De úgy látszik, a magyar nemesség eredetét, a haza védelmében szerzett érdemeit s ezekkel nyert előjogait és kiváltságait sem vette kellő tekintetbe; mert ha ezeket figyelembe veszi, akkor nem sorozza őket a várispán alatt álló katonai testületbe és nem egyesiti a várjobbágyokkal, kik csak Sz. István király által lettek felszabaditva. És ez a felelet vagy észrevétel szól egyúttal mindazoknak, kik az ő tanát elfogadták és követik.

Palugyay Imre felhozván Kovachich Márton és Horváth Mihálynak márt általunk idézett állitásait, azok czáfolatába bocsátkozik s azok ellenébe így okoskodik: ha a nemességnek saját birtokai, melyek egyik királyi várhoz sem tartoztak, külön nemesi megyét s azzal járó külön hatóságot képeztek volna: akkor a szintén oly független egyházi birtokok tekintetéből e kettős minémüségü vármegyén kivül még egy harmad rendü egyházi megyét kell vala alakitaniok 1). Úgy látszik, hogy itt irónk az egyház birtokokat megkülönbözteti a nemesi birtokoktól, pedig törvényeink értelme szerint azok is a nemesi birtokok kategoriájába tartoztak, hiszen a H. T. I. 2-ik czíme világosan mondja, hogy az egyházi személyek, habár hivatalukra nézve különböznek is a világiaktól de nemességükre és jószágaikra nézve velük egészen egyenlők 2). Eszerint a nemesi birtokok alatt értettek s azok sorába tartoztak az egyházi birtokok is, tévedt tehát irónk, mikor a nemesség és az egyház birtokai között ily elválasztó kategoriát akar felállitani.

Továbbá Horváth Mihálynak azon állitását: hogy a megyék határai sokáig nem egyeztek a vármegyék (várispánságok) határaival, azzal akarja czáfolni, hogy több oklevelet hoz fel, melyek szerint a királyi várakhoz tartozó jószágok nem csupán s egyedül azon vármegyében feküdtek, melyben a királyi vár állott, hanem több és más megyékben voltak elszórva. Hiszen ő ezzel épen Horváth Mihály állitását igazolja, ki a megyék kétféleségét a többek között épen azzal indokolja, hogy több várispánságnak más megyékben is lévén birtokai azoknak határai ellenkeztek a megyék határaival.

Végre a régi várispánságok és a későbbi megyék szerkezetét s a várispánok és a későbbi főispánok hivatalát egymással azonositja, s abból vitatja a vármegyék egyféleségét. De, mint följebb is megjegyeztük, más volt a régi várispánság és más a későbbi vármegye és más volt a régi várispán és más a későbbi főispán hivatala s e kettőt meg kell egymástól különböztetni. Még csak azt jegyezzük meg, hogy irónk állitásának indokolására Botka Tivadar azon nézetére hivatkozik, melyet ő későbben visszavont vagy módositott.

Nagy Iván és Jakab Elek megkülönböztetik a várföldeket a nemesi birtokoktól, de mindamellett e kettőt ugyanazonegy vármegyében egyesitik. Pedig, azokból, a miket eddig felhozánk, világosan láthatni, hogy valamint a nemesség és várjobbágyság két egymástól megkülönböztetett osztályt képezett: úgy a nemesség és a vár birtokai is egymástól nagyon különböztek és nem igen lehetett azokat egy osztályba sorozni s egy területnek venni. Különben mindakét irónk Botka Tivadarnak följebb emlitett, de későbben visszavont vagy módositott nézete után indult: különösen Jakab Elek szóról szóra magyarra forditva idézi Botka szavait ekképen: A királyi várföldek, faluk és birtokok csak magukban nem képeztek várispánságot, de külön a nemesség várai s az egyházi rend birtokai sem vármegyét. De iróink ezen elmélete vagy rövid indokolatlan föltevése is elhallgatja a nemesség és várjobbágyság között felmerülő különbséget és nem fejti meg a kérdést.

Leghatározottabban vitatja a megyék egyféleségét Kerékgyártó Árpád, ki azt irja, hogy Ottó püspök, III. Béla király udvara és Rogerius kanonok, mint egykoru tanúk, csak egyféle vármegyéket emlitettek 3).

Ottó püspök és III. Béla király udvarának jelentése ugyan csak várispánságokat emlit s a megyékről hallgat; mivel ők a király had- és pénzügyi hatalmát vagy tehetségét akarták kitűntetni, ezt pedig kizárólag csak a várkatonaság vagy várjobbágyság és a várbirtokok jelentették: magokból a megyékből kevés jövedelme volt a kincstárnak, legföljebb a megyei nemesség jobbágyai fizettek terményeikből kilenczedet a kincstárnak: a megyei nemesekkel sem rendelkezhetett háboru esetében szabadon a király, mivel azok csak haza védelmére tartoztak fölkelni s a haza határain belől katonáskodni. A királynak tehát minden had- és pénzügyi ereje a várispánságokban (comitatusokban) állott, amint ezt világosan bizonyitja épen Rogerius 4), kire nevezett irónk hivatkozik. Ez az oka tehát, hogy az emlitett tanúk csak a várispánságokat emlitették az ő jelentéseikben, mivel ők csak a király had- és pénzügyi hatalmát vagy erejét akarták kitűntetni.

Különben Roger mester az ő siralmas krónikájában (Carmen Miserabile) különösen is emliti a megyéket, midőn leirja, hogy a kövi vagy kőtelki gyűlésen a magyarok és a kunok között támadt egyenetlenségek megszüntetése végett el lőn határozva, hogy a kunok nemesei cselédjeikkel elosztva az ország külön külön megyéibe telepitessenek, és kiki a néki kijelölt megyében maradjon ... . comuni consilio est sancitum, quod nobiles Comanorum cum suis famulis divisi per singulas Hungarie provincia s mitterentur et moram quilibet i n provincia traheret sibi assignata. 5) Hogy itt a nevezett történetirónk által emlitett provinciá k alatt megyéket kell értenünk, nem szükséges hosszasabban indokolnom; mivel a provinciá k nemcsak a följebb tárgyalt terminologia, hanem a dolog természete szerint is csakugyan nagyobb kiterjedésü megyéket jelentettek, hol még akkor terjedelmes és néptelen puszták és legelők terültek el, és hol a kúnok nagy nyájaikkal együtt megtelepedhettek és tanyázhattak: még ellenben a várispánságok-comitatusok-csak kisebb kiterjedésü és jól benépesitett területek lévén, oda a kunok nagy nyájaikkal nem telepedhettek. Eszerint már Roger mester emliti a megyéket.

De föltéve, hogy, mint irónk állitja, egykori iróink hallgattak a polgári megyékről, beszélnek azokról okleveleink, mik nagyobb hitelt érdemelnek, mint krónikairóink.

Továbbá azt hozza fel irónk ellenvetésül: hogy nem találunk hatóságot vagy tisztikart, mely a polgári megyékben hivataloskodott volna.

A polgári megyéknek vagyis az azokban a prediumokon és szállásokon lakó nemességnek nem volt ugyan oly rendszeresitett bürokraciája vagy szervezett tisztikara mint a várispánságnak vagy legalább nincsenek közegei s eljárásai oly szabatosan följegyezve s élénken feltüntetve, mint ezeké: de ebből még korántsem következik, hogy e kérdéses polgári megyék nem léteztek, hanem inkább csak annyi tűnik ki, hogy más rendszer, és más hadi és polgári eljárás divott a megyékben és más a várispánságokban: valamint más és előkelőbb osztályt alkottak és nagyobb jogokkal birtak a nemesek, kiknek ősei e hazát elfoglalták és meghóditották, mint a várjobbágyok, kik csak sz. István király által lettek a szolgaságból felszabaditva és katonai szolgálatra rendelve.

A megyékben a nemesek közötti biráskodásról legrégibb törvényeink rendelkeznek, mik szerint bünvádi és örökségi pörökben csak a király, a nádor országbiró, vagy a király által, delegált birák hozhattak itéletet. Sőt fő- és jószágvesztéssel járó pörökben, az Arany Bulla 8-ik czikke szerint, a nádor sem mondhatott érvényes itéletet a király tudta és beleegyezése nélkül. A nádornak a megyékben folytatott biráskodásáról későbbi törvényeink is rendelkeznek, különösen az 1298: 32-ik czikké azt mondja, hogy mikor a nádor a megyékben törvényszéket tart, minden ügyek az ő itélete alá tartoznak, mikor pedig a pörös ügyek elintézése végett a nádor ott meg nem jelenhetik, akkor a megyei birák (judices parochiales) hoznak azokban az ügyekben itéletet. A kik pedig ezeken kivül ott biráskodni merészelnének, azok azonnal a kiközösités vétségében (sententia excommudicationis) marasztalandók el 6). Nern volt tehát a megye oly szervezetlen testület és terület, mint t. irónk gondolja. Már Kálmán király törvényében emlitettnek a megyei birák, Judices megales, későbbi törvényekben és oklevelekben Judices parochiales, Judices provinciae vagy provincia1es, Judices Nobilium, nemesek birája vagy szolgabiró. Eszerint megyéink is szervezve voltak és birákkal és más tisztviselőkkel el voltak látva.

Végre azt mondja irónk, hogy sz. Istvánnak nem lehetett szándéka polgári nagy megyéket alkotni; mert ez nem lett volna czélszerü intézmény a roppant reformjai miatt forrongó elemek fékezésére.

Ebben tökéletes igazsága van t. irónknak, de értsük meg a dolgot jól. Sz. István királynak nem is igen kellett polgári megyéket alkotnia; mert azok már előtte a vezérek alatt nagy részben megvoltak: amennyiben az ország már akkor, mikor őseink azt elfoglalták, több tartományokra, provinciákra vagy megyékre volt felosztva, s őseink az ország ezen felosztását elfogadták s a provinciáknak nemcsak régi neveit, hanem határait megtartották, igy maradtak meg, és régi elnevezéseik szerint neveztettek: Baranya, Bihar, Kemej, Keve, Nógrád, Nyir vagy Nyirség, Nyitra, Zaránd, Zemplén és több más megyék. Némelyek pedig a honfoglaló vezérek által alakittattak, s azok nevéről neveztettek, mint Borsod, Csanád, Doboka, Szabolcs, Torda stb. Ismételjük tehát, hogy sz. István király nem alkotott ilyen megyéket, mert azok megvoltak már előtte a vezérek alatt; legföljebb czélszerűbben szervezte azokat. Hanem igenis a már meglévő megyék területeiből kihasitott s a tervezett várhoz kapcsolt több kisebb nagyobb részeket vagy birtokokat s ezekből alakitotta a várispánságokat, mint ezt mutatják a várbirtokok fekvései is, minthogy azok nem képeznek egy szorosan összefüggő területet, hanem a nemesség s egyházak birtokai között ágaznak szét. Mert sz. István egész megyéket nem foglalhatott el a várak részére; mivel azok a megyék vagy azoknak jelentékenyebb részei már ki voltak osztva a nemesség, az egyházak és más szabad népek között s azoknak tulajdonát képezték: ott laktak vagy birtak a vezérek vagy tözsfőnökök unokái és maradékai, kik az előkelő nemességet alkották: ezeket nem lehetett tulajdonuktól megfosztani, hanem meg kellett őket hagyni saját birtokaikban s azoknak saját használatában. Ime ezek a jelentékeny részek, ezek a terjedelmes földterűletek, melyek a nemesek s egyházak birtokában maradtak, alkották későbben azokat a nagyobb kiterjedésü politikai és földrajzi terűleteket, miket mi megyéknek nevezünk.

De a várispánságokra vonatkozólag azt is meg kell emlitenünk, hogy sz. István király mindjárt kezdetben nem állitott hetvenkét várispánságot, mikről későbbi adataink szólanak; mivel több várispánságainktól kimutathatni, hogy azok későbben keletkeztek. Mindenesetre ő kezdette meg ezen intézkedést, ő vetette meg alapját a várispánságnak, őt illette a kezdeményezés nehézsége és a végrehajtás érdeme, és ő kétségkivül igen számos ily várispánságot állitott, és midőn történetiróink azt irják róla, hogy az országot vármegyékre osztotta, a vármegyék alatt várispánságot kell értenünk; mivel ő nem megyékre, hanem comitatusokra osztotta az országot. És az ő példáját követték és megkezdett művét tovább fejlesztették az ő utódai, kik alatt azután fejlődtek és szaporodtak a várispánságok annyira, hogy azok száma későbben hetvenkettőre növekedett. S e várintézvény, mint följebb is megjegyeztük, nagy előnyére volt a királynak és sok hasznot hajtott a kincstárnak. De a várispánságok mellett a megyék is szerepeltek s a megyei nemesség is érvényesítette a maga befolyását, az vívta ki az Arany Bullát is, mely által a nemzet szabadsága és jogai biztositattak, s a várispánok hatalma és befolyása megszorittatott, és habár gyarapodtak is a várispánságok had- és pénzügyi tekintetben s ezzel járó befolyásban, még sem voltak képesek a megyék történelmi és politikai jelentőségét háttérbe szoritani és végre is nem a várispánságok olvasztották magokba a megyéket, hanem megfordítva a megyék absorbeálták a várispánságokat. Nem lehet tehát tagadni, hogy a várispánságok mellett a megyék is nemcsak léteztek, hanem jelentékenyen szerepeltek is.

Végre Pauler Gyula jeles tudósunk is hoz fel nehézségeket a megyék kétfélesége ellen. Különösen:

Először ezt az észrevételt teszi: A hadi szervezet tehát az, mely legjobban megismertet valamely nemzet társadalmi viszonyaival

és közállapotaival. De az árpádkori hadszervezetről még igen homályosak ismereteink: különösen arra nézve, mi itt főkérdés volna: kinek vezérlete alatt ment az egész megyebéli köznemesség, helyesebben mondva talán szegényebb szabad ember a háboruba? 7)

Hogy a megyei nemesség Árpádok alatt a király zászlója alatt első sorban harczolt, azt oly határozottan állítják jeles iróink és tudósaink, hogy nem tartjuk szükségesnek ezt itt bővebben vitatni, hiszen az volt a nemesek egyik kitünőbb kiváltsága, mely őket Árpádok korában a várjobbágyok fölött különösen kitűntette, hogy a király zászlója alatt vitézkedtek, s azért neveztettek serviontes regales nevezet alatt király vitézeinek.

Második ellenvetésűl azt hozza fel, hogy a megyéknek nem volt ispánjuk vagy szerinte főispánjuk. Ebben tökéletes igazsága van t. irónknak; hanem ezen ellenvetés bővebb ismertetésére vagy elemezésére meg kell emlitenünk, hogy mivel a várispán, mint már följebb is megjegyeztük, későbben megyés vagy megyei ispán-nak-comes parochianus-nak kezdett neveztetni, a várispán nevezet pedig az ő udvarbirájára vagy curialis comes-ére szállott: innét Kovachich György és Pesty Frígyes megkülönböztették egymástól e két tisztséget: a megyei ispánt vagy szerintük már főispánt a megyék részére vindikálják, a curialis comest vagy szerintük már várispánt a várterület élén hagyják annak rendelvén alá a várnépséget.

De ezen megkülönböztetés téves; mivel a várispánság és megyés ispánság, habár két nevezet alatt jön is elő, ugyanazonegy tisztség volt s a curialis comes csak udvarbirája s alárendelt helyettese volt a várispánnak; mindakettőnek hivatala és hatásköre eredetileg egyedűl és kizárólag a várterületre szorítkozott s igy téves e két tisztséget egymástól elválasztani s a főnökből s annak alárendelt helyetteséből két különálló tisztséget alkotni. De különben is a polgári megyéknek, mint ilyeneknek, nem voltak külön ispánjaik, kik a várispánoktól meg lettek volna különböztetve. A megye vagy megyei nemesség, ősi kiváltságánál fogva, egyenesen a királytól vagyis a királynak főbb tisztviselőitől: a nádortól, országbirótól vagy más delegált biráktól függött, amint ezt már följebb is érintettük. Különösön közigazgatási, katonai vagy honvédelmi ügyekben a nádornak voltak alárendelve a megyei nemesek, ki hivatalánál fogva úgyis az ország főkapitánya volt, és mint ilyen rendelkezett velük s őket a hadba vezérelte. Voltak ugyan, mint följebb is emlitettük, a megyéknek alsóbb rendü biráik és tisztviselőik is, kik kisebb pörök- és ügyekben közöttük intézkedtek, de külön ispánjaik vagy főispánjaik nem voltak. S így habár Kovachich és Pestynek tanát egyebekben elfogadjuk is, de a főispáni kérdésben az ő nézeteiket nem osztjuk. Ennek folytán elejtjük t. irónknak Pesty Frigyes ellen felhozott azon észrevételét is, hogy neki t. Pesty Frigyesnek nem sikerült a megyék részére külön főispánokat felfödözni, mert az általa felsorolt főispánok mind várispánok voltak.

Végre a Váradi Regestrum több bejegyzéseiből harmadik ellenvetésűl azt következteti, hogy Mika bihari várispán nemcsak a várnépek, hanem más a várhoz nem tartozó emberek pöreiben is biráskodott.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy amint a várak területein, a várak védelme alatt, városok keletkeztek, oda több iparosok, kézmívesek és kereskedők is telepedtek, kik nem kötelezték magukat a vár szolgálatára, hanem ott csak ipart vagy kereskedést űztek: telepedtek későbben oda olyanok is, kik ott magoknak házat vagy földet vettek anélkűl, hogy a vár szolgálatára köteleztettek volna: lehettek és kétségkívűl voltak is ott napszámosok és cselédek is, kik a gazdagabb várjobbágyoknál vagy másoknál szolgálván, napszámukból vagy bérükből tartották fenn magokat. Ezeknek nem lévén ott birtokuk, nem tartoztak a vár kötelékéhez, s így ezek és más ezekhez hasonlók, kik a vár terűletein laktak vagy tartózkodtak, a terűleti hatóság természete szerint, mind a várispán hatalma alatt állottak: így történt, hogy oly emberek pörében is biráskodott, kik szorosan nem tartoztak a várnépséghez, de a várispán hatósága alatt álló terűleten laktak.

Ime elősoroltuk az eltérő nézeteket és ellenvetéseket és megtettük azokra észrevételeinket, s úgy hisszük, hogy ezen észrevételeink is némi tájékozásul szolgálnak az itt tárgyalt történelmi kérdések bővebb felvilágositására.

S ezzel befejezzük ezen talán kissé hosszura nyult s a tárgytól eltérni látszó értekezésünket; de szükségesnek tartók ezt itt hosszasabban tárgyalni részint azért, hogy megyénk alakulása és hová tartozása iránt Botka Tivadar által támasztott kételyt elszakasszuk, részint azért, hogy az itt tárgyalt kérdés bővebb tanulmányozására iróinknak a megyékre és várispánságokra vonatkozó nézeteit megigazitsuk s ezáltal történelmünk és régi közjogunk ide vonatkozó kérdését valamennyire felvilágositsuk, és amennyiben megyénkben is volt várispánság és voltak várbirtokok, azok iránt t. olvasóinkat tájékozhassuk.

---

1) A Megye-rendszer. Pest 1844. I. 16. l.

2) Et quamvis personae spirituales . . personis secularibus digniores habeantur; tamen ... ratione nobilitatis a bonorum tempora1ium una eademque libertatis, exemptionis et imunitatis praerogativa gaudent.

3) A Miveltség Fejlödése Magyarországban. Budapest. 1870. I. 237. l.

4) E várispánságok jelentőségét Roger mester ekképen irja le: ... hos comitatus reges Hungarie bene meritis conferebant et auferebant sine injuria possidentis, ex his comitatibus habebant delicias, et honores, potentiam, altitudinem et munimen. Endlicher Monumenta Arpadiana Rer. Hung. 262. l.

5) U. o. 260. l.

6) Kovachich. Supplementum ad Vestigia Comitior. I. 132-135 l.

7) Századok XVI. 205. l.