3. §.
Heves és Mátra-Újvár egyesülése.
Minthogy a sz. László által ide telepitett kunok vagy jászok részére Mátra-Újvár területéből egy külön kerület alakitatott, mely e megyétől egészen külön vált: a területnek ezen átalakitása vagy új beosztása által e megye jelentékeny rövidséget szenvedett s e veszteség kiegyenlitésére vagy pótlására Heves Mátra-Újvárhoz kapcsoltatott s azzal egyesitetett.
De ezen egyesülést elősegitette és sietette a tatár-dúlás által okozott nagy válság is, mely valamint az ország több részeiben, úgy különösen megyénkben is nagy pusztulást és változást idézett elő; mivel megyénk közelebb esvén a sajói vagy muhi szerencsétlen ütközethez, hol hadseregünk majd nem egészen megsemmisitetett, nagyobb mérvben ki lön téve a tatárok pusztitásának, kik valamint az egyház és a megyei nemesség, úgy a várispánságok javait is feldúlák, s azoknak népességét, a várjobbágyokat és a várnépet, kiölék vagy elűzék, s az igy elpusztult s üresen maradt várbirtokokat későbben a megyei szomszéd birtokosok foglalák el, többeket azok közül királyaink is eladományozának, mik a váraktól elidegenitetvén a megyék területébe kebeleztettek s azokkal egyesitettek s igy a különben is elgyengült és hanyatlásnak indult várispánságok területei s birtokai lassanként a megyékbe olvadtak s azokkal azonositottak valamint magát a várrendszert is más katonai intézkedések váltották fel. Nem szenved kétséget, hogy ezek az itt röviden érintett válságok s alakulások szintén sietették és szükségessé tették e két megye egyesülését, hogy területi épségüket s autonomiájukat, ily változások s újitások között, egyesitett erővel feltartsák és biztositák. Ezek, úgy hisszük, kellőleg indokolák e két megye egyesülését.
De ez egyesülés idejét vagy évét nehéz meghatározni és kimutatni; mivel erre nincsenek figyelembe vehető részletes adataink, csak némely oklevelek töredékei vagy egyes kitételei látszanak arra utalni: azt azonban a tatárjárást követő időszakra, IV. Béla király korára, 1250 és 1260 közötti időre, vagy azt talán valamivel megelőző időszakra, véljük tehetni, annál is inkább, mivel e király vala, ki ama nagy válság után az országot és a megyéket újból rendezé és szervezé, s az elpusztult vidékeket nagy gonddal újra benépesité s e végett az ország több részeiben megyei gyűléseket tarta s azokon a restauraczió érdekében erélyesen és bölcsen intézkedék 1) miért is az ország második alapitója lőn. De azt is meg kell emlitenünk, hogy ő még a tatárjárás előtt kezdé megyénk határait rendezni, midőn az országba befogadott kunok egy részét megyénk szomszédságába, Kemejbe, telepité s e megye jelentékeny részét nekik adá, a másik részét pedig Heveshez kapcsolá, mely azután felváltva Kis- Szolnok és Kis-Heves nevezete alatt emlittetik történelmünkben, amint ezt feljebb kimutattuk. Ezek folytán tehát e két megyénk kérdéses egyesülését IV. Béla király korára, az emlitett időszakra, tehetni.
1) Horváth Mihály. Magyarország Történelme. 1860. I. 414 l.