3. §.
Régi bűnvádi eljárás és igazságszolgáltatás, mely egykor megyénkben is dívott.Valamint az országban, úgy megyénkben is szokásban volt a bünvádi eljárásoknál s az igazságszolgáltatásnál az Árpádházi királyok alatt egész 1235-ig vagy talán még valamivel tovább is az úgynevezett izzó vagy tüzesvas féle próba (indicium ferri cadentis) és pedig a várispánságokban a várispán előtt vagy annak udvarbirája és prisztaldja vagy birói végrehajtója előtt folyt le az ilyen pör a várjobbágyok vagy a várnép között; több és nagyobb esetekben a nádor vagy országbiró eleibe vitettek az ily pörök főleg ha a pörlekedők megyei nemesek vagy más előkelő személyek voltak; többször a király nevezte vagy delegálta az ily pörökben a birákat a püspökök vagy más előkelő tisztviselők közül, néha pedig magok a pörlekedő felek választották meg közös megegyezéssel biráikat, kik közönségesen fogadott vagy választott birák-nak (arbiter) neveztettek.
Minthogy ezen birói eljárás az igazságszolgáltatásnál megyénkben is divott, minek több nyomai maradtak fenn annak történelmi adatai között; szükségesnek látom itt azt bővebben ismertetni, a mi ekképen hajtatott végre: A főpörös az ő ellenfelét, a ki ellen t. i. keresetet inditott, saját birája elé idéztette, kik ha nem tudták ügyüket a biró előtt kellőleg igazolni úgy, hogy kétség forgott fenn aziránt, hogy melyik félnek van igazsága: akkor őket a biró Váradra küldötte saját végrehajtójával a tüzes-vas-próbára, hol a kitüzött napon megjelenvén, a tüzes-vas-próbára itélt fél elöbb meggyónt, megáldozott és szent misét hallgatott s azután a megszentelt izzó vasat kezébe fogta, s a mig nyolcz lépésnyi távolságra ment, kezében tartotta; akkor keze vagy tenyere valami bőrfélével vagy hártyával bevonatott s a káptalan pecsétjével lepecsételtetett és csak harmad nap múlva oldatott fel az arra kirendelt birák előtt, kik megvizsgálták a tenyerét, és ha azt megégettnek vagy megsebesitettnek találták, arra azonnal kimondották az elmarasztaló itéletet: valamint azt is elmarasztalták a kinél a káptalan pecsétjét feltörve vagy megsértve találták; mivel az ilyenek gyanusokká lettek, hogy az égés által okozott sebet vagy annak nyomát eltűntetni akarták. És nem is mindig a vádlott itéltetett a tüzes-vas hordozására, hanem több esetben a fölperes is, amint a felek vallomása és a biró felfogása hozta magával. - Azonban a kik ily tüzes - vas-próbára itéltettek, nem mindenkor kisértették meg e próbát, hanem illető birájuk feltételezett vagy eleve kinyert engedélye mellett egymással kiegyeztek, amire több eset volt. - Arra is volt eset, hogy a ki ezen eljárásnál tenyerét megégetve érezte, még a marasztaló itélet kimondása előtt ellenfele netaláni bosszuja vagy üldözése elől a templomba menekült, mivel a templom menedékjoggal (asylum) birt, s a kik oda menekültek, azokat nem volt szabad ott üldözni vagy bántalmazni. - Ezen birói eljárásnak volt még egy másik neme is, mely abból állott, hogy a felek nem itéltettek tüzesvas-próbára, hanem igazságuk bizonyitására sz. László király sírjánál történni szokott ünnepélyes eskütételre, s a kik ezen kivánt esküt letették, a kereset további kellemetlenségeitől felmentettek. - Itt még azt is megjegyezzük, hogy az izzóvas és forróvizféle itéletek már sz. László király által I. 28-ik tczikkében említetnek, hol el van rendelve, hogy ezen itéleteknél három alkalmatos és felesküdt tanu legyen, kik az ártatlannak ártatlanságát s a vétkesnek vétségét igazolják. S az áldozárnak, (ki t. i. ott hivataloskodik) birságul az izzóvasnál két pensa, a forróvíznél pedig egy pensa jár. l) (Egy pensa negyven kis pénzt tett.)
Ilyen itéletek eleinte minden székesegyház káptalanja előtt tartattak. Kálmán király I. 22-ik czikkében ezen itéleteket a közönséges egyházakban eltiltja, és csak a püspökök székhelyein engedi meg és a nagyobb prépostságokban, mint Pozsonyban és Nyitrán. 2) De későbben ezek mind a váradi káptalanhoz relegáltattak, és Várad lett az ily birói eljárásoknak egyedüli s illetékes helye, s oda utasitattak az ország minden vidékéről az ily pörlekedő felek, a mi költséges és sérelmes volt főleg azokra a vidékekre nézve, melyek Váradtól messzire estek. De úgy látszik az volt ezen megszoritásnak a czélja, hogy ez az úgysem igen helyes és igazolható biráskodás korlátoztassék és lassanként megszűnjék.
Azonban ezen rendelkezés vagy megszoritás daczára is úgy látszik, hogy Egerben még későbben is, 1224 táján, habár csak kivételesen is, hozatott ily itélet, mert erre mutat a Váradi Regestrum 346-ik számu bejegyzése, mely világosan Egerben hozott ilyen itéletre hivatkozik.3)
A többi káptalanok előtt hozott és régibb időkre vonatkozó itéleteknek nem maradt semmi irott emléke, egyedűl csak a váradi káptalannak birjuk azokról szóló jegyzőkönyvét vagy annak töredékét, melyet előbb Martinuzi György váradi püspök adott ki 1550-ben Kolozsvárott, későbben BéI Mátyás Pozsonyban 1735-ben ily czim alatt: Ritus Explorandae Veritatis, seu Judicium Ferri Candentis etc. és legutoljára 1849-ben Eindicher István ily czim alatt "Regestrum de Varad."
E jegyzőkönyvben valamint pörlekedő felek nevei és lakhelyei, úgy az itélő birák nevei és hivatalai vagy delegatioi s a pör tárgya is röviden meg vannak emlitve. E jegyzőkönyv több pontjai megyénkre is vonatkoznak világos jeléűl annak, hogy az itt tárgyalt bűnvádi eljárás és igazságszolgáltatás megyénkben is szokásban volt, minek bővebb felvilágositására felhozunk itt egynehány pontot azok közűl, de csak is azok közűl, a mik megyénkre vonatkoznak.
1) Quoties vel aqua vel ferro iudicium factum fuerit; intersint ibi tres idonei testes, jurando probati, qui et innocentis innocentiam et culpabilis culpam perhibeant. - Presbyter de aqua unam pensam accipiat.
2) Judicium ferri et aquae in aliquar Ecclesia fieri interdicimus, nisi in Sede Episcopi et majoribus praeposituris ut Posonii et Nitriae.
3). . et cum causa eorum ad examen ferri candentis a prenominato indice per pristaldum nomine Micou ... fuisset Agriam destinata etc. Monumenta Arpadiana Rer. Hungaricar. Sangalli 1849. 728. l.