ÖTÖDIK RÉSZ.
Vegyesek Hevesmegye beléletéböl. 1526-1596.HARMINCZHATODIK FEJEZET.
I. Hevesmegye törvényhatósági belélete és szervezete. A megyék akkori müködésének köre. Szolgabirák, ülnökök, homo regiusok. II. A megyei törvénykezés. A peres eljárás. A felsőbb biróságok. Az itélet végrehajtása. A "fogott biróság." III. Sommás osztályper a Rhédey és Recsky család között 1571-ben. IV. Rhédey Pál ellen fivére Bonaventura által inditott sommás osztályper. V. Recsky György és Rédey Pál Rádeczy egri püspök s kir. helytartótól kir. adományképen kapják Csongrádmegyében Zekegyház falut. Birtokbavezettetésök. A Rédey és Recsky család. A Mocsáryak megszerzik Andornakot.
I. Hevesmegye ezen korbeli beléletét, törvényhatósági müködését feltüntető és ismertető gyülési feljegyzés, nincs tudomásunkra. Ez irányban tehát, ugy a János király uralma, mint a Perényi korszak, és a későbbi idő is homályban marad előttünk.
Az kétségkivüli, hogy e korban Hevesmegyében is, mint más megyékben, megyei közgyülések tartattak, melyeken közügyeik intéztettek, országgyülési követeik és megyei tisztviselőik választattak; a megye közbiztonsági érdekei, a királyi és megyei adóügyek és egyéb, már akkor a megyék által intézendő dolgok tárgyaltattak.
Már János király országgyülésein is résztvettek a megye követei, kiket a fennálló alkotmányos jog s kötelesség szerint választani s utasitani kellett. Voltak alispánjai, szolgabirái, királyi emberei (homo regins), esküdtjei (jurati assessores) kiket szintén választaniok kellett. Választották is, mint azt Verancz püspöknek Szentgyörgyi László választott alispán elleni felszólalásából tudjuk, kit bizonyos általa elkövetett sérelmeért, elismerni nem akart.
A királyi adók összeirását s beszedését is a megye közgyülésén kellett megrendelni. Tehát megyei közgyülések tartattak, ez kétségkivüli: csak ezeket feltüntető iratok s okmányok hiányzanak teljesen.
Épen ezen idők fejlesztették és izmositották erőssé a megyei közéletet. A "segits magadon" elv, egész teljességében utalta a megyéket az öntevékenységre. Az önvédelem, biztonság kérdései, általok volt megoldandó. Csodás jelenség! Tényekből látjuk, hogy a mohácsi vész után a bel- s később török háboruk legexponáltabb vidéke Heves megyében is, a megfelelő törvénykezés az ország törvényei értelmében mindannak daczára, hogy a királyi befolyás s hatalom, néha teljesen is szünetelt, - mindig érvényesitette hatalmát, s a közéleten gyakorlott uralmát.
Hevesvármegye megyei beléletére kétségkivül fontos elhatározó befolyást gyakorolhatott később Egervára is. Várnagyai és főkapitányai a megye főispánjai is voltak, s igy ennek folytán bizonyos tekintetben katonai uralom lépett életbe. Egervárának állása uralta nemcsak Hevesmegyét, hanem Borsod, Pest, Solt, sőt Csongrádmegyéket Jász-Kunságot is; igy a védelem s közbiztonság. első rangu kérdései itt más alakban szerepelhették, mint más megyékben. De azért a megye egyéb teendői; kezdve az adóügytől, a jobbágy s földes ur közötti viszony szabályozásáig; melynek esetéből rendeltetett meg az 1548. évi 42. tczikkben, hogy az alispán s szolgabirák (judices nobilium) mellé nagyobb megyében 12, kisebb megyében 6 esküdt ülnök (jurati assessores) választassék, - egész épségökben maradtak meg, s hárultak a karok és rendek bokros teendői sorába.
Az akkori megyei élet s administratió körébe a törvények értelmében a következő teendők sorakoztak: országgyülési követválasztás s utasitás; a hozott törvények kihirdetése s végrehajtása; megyei tisztujitás, alispán, királyi ember; szolgabiró és esküdt választás; a megyei felkelés rendezése s tisztjei megválasztása; a közbiztonság ügye; a királyi s megyei adók kivetése s beszedése feletti intézkedés; az adórovó mellé a megyei segédkezés s ellenőrzés kirendelése; esetleg az adórovás elleni panaszok elintézése, e czélból összhivott külön gyülésen s a törvénykezés.
A megyei szolgabirák választása már az 1435. évi 2 tvczikkben van előirva. E szerint a megválasztott tartozott legalább egy évig viselni a tisztet 55 márka, birság terhe alatt. Igy tehát akkor a kötelező szolgálati idő egy év volt.
A ma már ösmeretlen homo regius is egyik alkateleme volt a megyei törvénykezés és administratiónak; 10-12 ily homo regius volt választandó a megye által, kik a felsőbb biróságok, a nádori, kuriai, helytartói itélőszékek parancsait s itéleteit foganatositották, s hajtották végre; de mindig a káptalani hites személy tanuskodása mellett. A mai törvényszéki végrehajtói intézményben birjuk a homo regiusok utódját, habár halvány kiadásban. A megyei administratio költségeinek fedezése a megye gondja lévén, az a dolog természeténél fogva, a királyi adótól különálló pótadózás tárgya volt. Ilyen megyei költségek voltak, a megyei felkelés kiadásai, az országgyülési követek, alispán, szolgabirák, megyei jegyző és esetleg kiküldöttek dijazásai. Miképen intéztettek ezek megyénkben, felvilágositó adatokkal nem rendelkezünk. Ha Bars s más megye ezen korbeli okmányainak adatait analog példákul elfogadhatjuk 1), mindezekre külön megyei pótadózásnak kellett fenállania megyénkben is. Történeti elbeszélésünk folyamán láttuk, hogy az önvedelem s közbiztonság érdekében, Hevesmegye is részt vett több részleges felvidéki gyülésen, melyen a megyék, az önvédelem czéljaixa külön pótadókat szavaztak meg. Ezek kezelésére, kivetése s beszedésére, itt is kellett valamelyes intézkedésnek történnie.
II. A megyei törvényszék állott az alispáni, szolgabirák s választott esküdt ülnökökből, kiket a marasztalt birság pénzek 2/3-da illetett rendesen. Hatásköre kiterjedt: emberölés, betörés, rablás, vérengzés, sértés s háboru idejében történt birtokháboritás, széksértés, rágalmazás, s az ugynevezett kisebb peresügyekre, melyek 100 frt értéken-tul nem mentek; továbbá sommás visszahelyezés és osztályozásra, ugy a föledesur s jobbágy között felmerült költözködési ügy elintézésére. Oly eljárásnál, melynél birság-illeték nem volt esedékes, az 1546. évi 37. tczikk szerint a szolgabiró napidija 1 frtban volt megállapitva.
A törvényszék törvényes megidézése után, a felek védekezésére törvényes 15 napi határidő tűzetvén, rendes perbeszédek vétettek jegyzőkönyvbe, melyeknél a feleket meghatalmazott ügyvéd is képviselheté, s ezek meghallgatása után hozatott nyomban az itélet, mely ellen a felebbezés a királyi kuriához történt. Ez időben tehát a törvényszéknél rendes szóbeli eljárás volt gyakorlatban.
Fentebb érintők, hogy a felek megbizott ügyvéddel képviseltetheték magokat. Az ügyvéd-vallás korunkban oly általános volt; s oly élénk befolyást gyakorolt közéletünkben az ügyvéd, hogy ennek folytán felmerült visszaélések miatt, hangos panaszok nyilvánultak, s az országgyülésen előterjesztés is történt, hogy a "huza-vonó" ügyvédek megfékezésére korlátozó törvény alkottassék. Az ügyvédi pályára,mint az esetekből látjuk, a nemesség is tömegesen lépett. A nagyobb peres ügyek, birtok, zálog, jegyajándék stb körül forgók, ugy a jószág s fejvesztéssel járó nagyobb hatalmaskodási tények, nem a megyei törvényszékek, hanem a kuria által itéltetett első sorban, honnan ő felségéhez perujitás czimén történt az appelláta.
A megyei törvényszéktől a királyi kuria vagy nyolczados törvényszékhez lehetett appellálni, melynek itélete után szintén perujitás volt csak kérhető a király utján.
A nagyobb hatalmaskodási tény, mely főbenjáró büntény volt, állott a nemesi lak megsértéséből jogtalan betörés utján, birtok foglalás, a nemes személye ellen elkövetett testi sértés, vagy szabadságra megháboritásából. A vádlott ezen esetekért jószág s fejvételre, itéltetett; de ez itélét későbben s már korunkban is "fejváltság" kifejezéssel mondatván ki, tulajdonképen pénzbeli birsággá alakult át. Az itélet e különböztetést ez esetben rendesen megtette. A nota infidelitatis esetére ugyanis, mig az itélet "ad amissionem caapitis" fejvesztésre" szólt, a nagyobb hatalrnaskodásnál "ad emendam capitis" kifejezés használtatott, mely a "váltság" fogalmát adta elő. 2) Mely váltságösszeg azután, ha zászlós ur volt a. marasztalt 400 frtot, egyéb nemesnél 200 frtot tett. Ezen fogalom alkalmaztatott az itélet hozatalban a "nyelvváltság"-nál is, mely kezdetben szintén "nyelvvesztés" volt, t. illik a vádlott nyelvének kihuzásávál sujtatott; később pénzbeli birsággá vált, a mennyiben az itélet kimondásában annak pénzbeli megválthatósága benfoglaltatott.
Az ily főbenjáró marasztalási esetnél az itélet végrehajtása egy év alatt sürgetendő volt. A marasztalt elfogatott, s mindaddig fogva tartatott, mig vagy ki nem egyezett a féllel, vagy váltságdiját ki nem fizette. A marasztalt váltságdijnak 2/3-da a biróé lett s csak 1/2-da esett a félnek. Kisebb ügyekben, például rágalmazás, becsületsértés eseteiben történt "nyelvváltság" marasztalásnál is fogságra vettethetett a nemes ember is, ha a váltságdijat fizetni nem akarta, vagy nem tudta, mig a marasztalásnak eleget nem tett.
A száz frt értéket meghaladó birtok-kérdések, mint nagyobb peres ügyek, az ügy természete szerint, a rendes királyi vagy nádori széknél, vagy az illető hiteles helyein (káptalanok, konventek) volt megkezdendő, rendes idézés (citatio) intés (admonitio) vagy letiltás (prohibitio) útján.
Ez időben a hiteles helyekűl rendelt káptalanok s egyes konventek, még mindig teljesiték fontos hivatásukat, mely ma részben a "közjegyzői intézménynyel" pótoltatik. Az ősiség korában, a jogbiztonság s védelem őrei voltak e hiteles helyek, egyszersmind a birói eljárás részesei, közvetitői, a hitelesség biztositásával.
Az. akkori viszonyokhoz szabott ezen intézményeink valóban a kiváló érzék s felfogás remekének mondható egészében. A jogvédelem s biztonság intézményeink során teljesen megóva mutatkozik, s ha történelmi elbeszélésünk folyamán a visszaélések annyi eseteivel találkoztunk, megtaláltuk nyomban magyarázatát is a pártoskodás féktelen üzelmeiben, mely ellen semmiféle intézmény nem nyujthat oltalmat.
A nagyobb fontosságu ügyekre szóló rendes keresetek e szerint benyujtatván az illető helyen, kiadatott nyomban az alperesnek válasz s védelem végett; mit ha nem teljesitett, ügyvesztessé lett, mely ellen egy év alatt még joga volt perujitást kérni. Védekezése az illető kuriai vagy nyolczados törvényszék elébe került és ott nyert itéletet, melynek végrehajtása a királyi ember (homo regius) által történt, ki mellé a hiteles helyek, káptalanok, konventek, rendesen egy tagot, mint hites tanut küldöttek ki. A megyei törvényszéktől appellált oly ügyekben, melyekben a birákat is aránylag illető pénzbeli marasztalás történt, a végrehajtási jog mindig a törvényszéket: illette. Az ily végrehajtásnál a visszaverés (repulsio) első izben egy márkaarany birsággal sujtatott, s ekkor kérhette még a fél a perujitást; különben az ismételt végrehajtást többé sulyos bünhődés nélkül nem akadályozhatta. Az ily repulsio rendesen nagyobb hatalmaskodás bünténye czimén toroltatott meg. A jobbágyok egymás közötti mindennemű ügyei, ugy földesuri tartozásaiból felmerült vitás kérdések, a földesuri hatóság jogkörébe tartozott korunkban, kivéve a már érintett jobbágy költözködés, esetét, mely felett itélni a megyei törvényszék volt hivatott, vagy ha a jobbágyok elleni panasz tárgyában a földesur az igazságszolgáltatást teljesiteni vonakodott, a megyei törvényszék által volt itélet alá veendő.
Korunkban nagy szerepet játszott az akkor "fogott" - nak nevezett választott biróság. A felek kijelölték az illető egyéneket, s kölcsönösen, birság terhe alatt kötelezték magokat, az ezek által hozandó itéletben megnyugodni. Törvénykönyveinkben nem volt ezen választott biróság rendszerezve. Gyakorlat és szokás alapján vált sokszor fontos birtok-kérdésben döntő fórummá, mint azt megyénkben történt több eset elbeszélésével igazoljuk.
III. Ezek előrebocsátása után közlünk itt az akkori megyei törvénykezés menetét feltüntető több megyetörvényszéki és kuriai pörös eljárást. Ilyen a Rhédey és Recsky-család között, leányágon igényelt birtok osztályozási keresetből felvett eljárás 1571-ik évben. Ebben felperesül Rédey Pál szerepel, kinek anyja Recsky Erzsébet volt. Anyjának női illetékét keresi a Recsky-család birtokából, s a pert sommás uton osztályozás czimén a megyei törvényszék dönti el. A törvényszéki tárgyalást bő kivonatban közöljük a latin eredeti után; mert a törvénykezés nyelve általában a latin volt. Az eset ez. Nemes Rédey Pál, fia Rédey Lászlónak, kinek neje s igy Pál édes anyja Recsky Erzsébet, Recsky Demeter leánya volt. Recsky Demeternek, ki még a mult század végén élt, egy fia Lázár, s három leánya volt, egyike Erzsébet, Rédey Pál anyja. Recsky Lázárnak fiai voltak: Farkas, Jánosk, Zsigmond, Tamás és György. Zsigmond és György ellen Recsk és Derecske birtok végett inditatta Rédey Pál a pört, hogy a birtok egy része anyja után, tehát leányágon őt is illeti. A pör actái ezek:
Mi Szentgyörgyi László de Abád, Heves és Külső-Szolnok megyék törvényszékének alispánja, szolgabirái és esküdt ülnökei (assessores) emlékezetül, hogy szent Lörincz vértanu ünnepe után Egerben törvényszéket tartván, megjelent előttünk nemes Recsky György de Recsk, és benyujtott némely iratot, állitólag az egri káptalan által felvett tanuvallomásokat egyszerü papíron, hátul saját pecsétjével ellátva, melyeknek másolatát Rédey Pál felperes, saját biztonsága szempontjából, kiadatni kivánta. Az irat tartalma ez: Mi az egri káptalan, Báthory András ő felsége Curiája birájának következő megkeresését vettük: megjelenvén előttünk Recsky Zsigmond és György, és azt adták elő: hogy néhai fitestvérök Recsky Farkasnak nemes Hereny György felesége Helena elleni perében, annak bizonyitására, hogy az ő s igy a mi birtokunk is nő ágon nem örökölhető, a káptalan által tanukat hallgattatott ki, mely kihallgatás feljegyzése, a káptalan hiteles helyén őriztetik, és kérték, hogy ennek hiteles másolata részökre adassék ki. Felhivatik tehát a káptalan, hogy a kivánságnak tegyen eleget. Mi az egri káptalan ennek folytán, a kérdéses iratot felkeresvén, róla másolatot adunk, mely szóról-szóra igy hangzik: Mi az egri egyház káptalanja, emlékezetül adjuk jelen sorokban, hogy vevén Ö felsége Ferdinand levelét, melybenmeghagyja, hogy nemes Recsky Farkas, Recsky Lázár fiának kérelmére, néhai Recsky János leánya Helena elleni ügyben, joga és igaza bizonyitása végett tanuk vallomásai és bizonyitásaira van szüksége, e végből némely nemesek és nem nemesek, különféle rangu és nemü tisztes személyek kihallgatását vallomásaik felvételét eszközöljük, hogy az ország törvénye szerinti igazság kideritessék. Mi tehát vevén a parancsot, mely 1553, palmarum vasárnapja után kelt, a királyi ember (homo regius) Gáhy Boldizsár mellé, kirendelvén Benedek áldozárt, egyházunkban szent Dorottya szűz és Mária oltárának igazgatóját hites tanúul, szent György előtti napon Hevesmegye első járásában megjelenve, oda idézve 17 márka büntetés terhe alatt a tanukat, az emlitett Helena urnő elleni ügyben, az ország törvénye szerint következő tanuhallgatásokat eszközöltünk: Szabó Demeter, Ujlaky püspök jobbágya Felnémeth városban, vallja: a keresztes háboru idejében Recsky János szolgája volt, a recski jószágban csak fijogot ismert. Nemes Királyi György de bátor, ismerte Recsky Lázárt, Farkas, János, Zsigmond, Tamás és György testvérek atyját, ki Recsket birta, ott leányági jogot nem ismert, nem is volt. Beely György özvegye nemes Magdolna urnő ugyanazt tudja, a mit Királyi György. Nemes Zenky György vallja: más örököst mint Recsky Farkast és fivéreit a recski birtokban nem ismert, de Ilona urnő Liptay Ferencz felesége, hatalmaskodással ült a birtokba. Therpessy Ferencz de Ivád, vallja, hogy a recski birtokban női örökösödést soha nem tudott; ugyanigy vall neje is. Nemes Gahy György vallja, hogy nem tudja, mi jogon ült Liptayné Ilona asszony a recski birtokban.
Nemes Kürthy Sebestény vallja, tudja, midőn Liptay Fenencz Recsky János Ilona leányát nőül vette, és hogy Recsky Lázárnak Ilona asszonynyal pöre volt, de hogy egyeztek egymás között nem tudja.
Nemes Farmosi János tudja, hogy Recsky János Ilona leányának férjével Liptay Ferenczczel lakott a recski jószágban, de mi jogon, ezt nem tudja. Azon bírtok törvényes örökösének Recsky Farkast tudja.
Nemes Bocsy Miklós tudja, hogy György, János és László Recsky Bernátnak, Lázár Recsky Demeternek fia, Farkas pedig Recsky Lázárnak fia, és ezek a birtok törvényes örökösei. Ilona urnő benne volt a birtokban, pör is támadt közte és Recsky Lázár között, de az hogyan fejeztetett be nem tudja. Nemes Barna János de Szent Erzsébet Hevesmegye alispánja ugyanazt vallja, és hogy Ilona urnő a birtok egy részében benn volt, tudja, de mi jogon nem tudja. Nemes Kókay Gáspár de Maczonka ugyan ugy tudja, hozzáteszi, hogy a birtokban női jog lett volna, nem tudja. Okos (providus) Biró Ferencz Pétervásáráról és Ambrus András ugyanonnan: hogy a recski birtokban női jog is lett volna nem tudják; ugyanigy vall Kenyeres Lukács Derecskéről, okos (providus)
Uttasi Mátyás Szent-Erzsébetről, ugyanonnan Meder Mátyás. Női jogot a recski birtokban nem ismernek. Továbbá, gömör megyei tanuk: nemes Zabary Mátyás, Pogány György, Kutassy Miklós és Pál, Básthy Pál, László, Ferencz, István, Nagy Pál mind ugy tudják, hogy a recski birtok, Recsky Farkasé és testvéreié, itt női birtoklási jog nincs. Nemes Kisfaludi János, Soldos. Mátyás, Veselenyi Márton, Thar Tamás, Hanvay Pál, Csobánka Antal, Feledy János, és mások hasonló módon vallanak. Nemes Horváth András de Terenye vallja, hogy midőn bodonyi tiszt volt, Liptay Ferencz nagyságos Bebek Ferenczhez folyamodott, hogy a recski birtokban öt minden háborgatás ellen védelmeztesse szolgáival, mást nem tud. Mely vallomások ekként felvétettek stb. 1554. szent Márk evangelista napján.
Mi egri káptalan ezen iratot; hiteles alakban, ezennel kiadtuk stb 1571. jun. 15.
E kiadvány csak mellékletet képezi azon törvényszéki eljárásnak, melynek szövegét egész terjedelmében közöljük. E szerint Rédey Pál akkori országbiró Báthory Miklóshoz fordult; hogy anyja után őt egyenlő arányban illeti a Recsky testvérekkel Recsk és Derecske birtoka, és osztályrészét kiadatni kérte. Az Országbiró Hevesmegye törvényszékét utasitotta, hogy rövid uton, eszközölje a birtok-osztályt. A törvényszék több ülésén tárgyalta az ügyet, és végre I57I. jan. 7-én tartott ülésében kimondotta az osztályozást, mely ellen a Recsky testvérek a kuriához felebbeztek. A törvényszék eljárásá tárgyazó kiadvány igy hangzik:
Felséges fejedelmünk Miksa, Magyarország s többi országok királya stb kegyelméből mi Szentgyörgyi László de Abád alispán, szolgabirák és esküdt ülnökök, törvényszéket tartván, szent Bertalan ünnepe után, megjelent előttünk nemes Rédey Pál, előterjesztette s benyujtotta Recsky Zsigmond és György ellen következő birtok-osztályozást rendelő kuriai levelet: Báthory Miklós országbiró stb. Hevesvármegye nemeseinek, főispánja ugy alispja és összes szolgabiráinak, üdvözlet. Elébünk terjesztette személyesen Rédey Pál, nemes Rédey László fia, kinek neje Erzsébet néhai Recsky Demeter leánya, neki édes anyja volt, hogy Zsigmond és György néhai Recsky László fiai, tehát anyai ágon testvérei, Recsk és Derecske birtokokat Hevesmegyében női s fiágon együtt birják, egyenlő jogon és arányban illetik. Eddig köztük osztály nem történt, kéri tehát, hogy ez eszközöltessék, s részét megkaphassa, elfoglalhassa. Miután ily birtok-osztályügy, vértestvérek és nővérek között atyai s anyai ágon, nem hosszu peres uton, hanem a megye alispánja és szolgabirái által szokott eszközöltetni, vévén jelen levelünket, az alispánt s szolgabirákat a helyszinére küldvén, tudniillik Recsk és Derecskére, ott néhai Recsky Demeter birtokát, meghallgatva a szomszédokat és határosokat, osszák fel, s erről pecsétes levelet állitsanak ki. Kelt 1570. Ecséden (Szatmár) Mária Magdolna napján. Mely előterjesztés után nemes Lit. Miletics György kérte azt hiteles másolatban kiadatni, mely szokás szerint megtörténvén, Szent Máté apostol ünnepe után ismét törvényszéket tartván, alperesek kivánták, hogy miután ők tagadják a női osztályjog létezését, kereső fél azt bizonyitsa be. Mire a felperesnek kellő idő adatván, Szent Ferencz confessor ünnepe után tartott törvényszéken bemutattatak a következő tanuvallomások, magyar nyelven, felvéve nemes Bocsi Albert és Istenmezei Sándor szolgabirák által. Rédey Pál tanui Recsky Zsigmond és György ellen. Zánthay Osvalt tanu megesküdött és vallja, különben nem tudja a nemzetséget köztök, hanem azt tudja, hogy Recsky Lázárnak az anyjával egy volt Sós Tamás, de azt immáron nem tudja, hogy Recsky Lázárral, avagy az anyjával volt egy Dormán Péter anyja; azt hallottam az édes anyámtól, hogy a Redey Pál anyja is olyan közel való atyafia mint a Dormán Péter anyja; azt is tudom, hogy mióta én Egren lakom, azóta perli a két Recsky Zsigmond és György Sáry Tamásnét a recski jószágért, de még ki nem vehették belőle, mostan is birja az leány. Igy Dormán Péter is birja Domaházát. Sáry Tamásné is mint az egész recski jószágban bir; ugy mint leányág; azt is tudom, hogy még Recsky Farkas is perlé azt az asszonyt, Sáry Tamásnét, ki azoknak báttyok volt. Kürthy Benedek megesküdt s vallja, hogy Sáry Tamásné bir a recski jószágban részt, de a Rédey Pál anyját bizony nem tudja minös rokon oda. Csigha János vallja, hogy a Dormán Péter anyja egy volt Recsky Lázárral, és Rédey Pál anyja is együtt voltak hárman, azt is tudja, hogy birják a leány ágak a recski jószágot, Sáry Tamásné és a Nádasdyak. Bekeny András vallja: hogy leányág birja a recski jószágot azóta, hogy haza vitte Liptay Ferenc Saari Tamásnét, de Rédey Pál anyját nem tudja, hogy volt egy Recsky Lázárral.
Watthay Sándorné Recsky Ilona asszony vallja, hogy nyilván tudja, hogy a Rédey Pál anyja és a Dorman Péter anyja és Szalontay Demeter anyja egyek voltak Recsky Lázárral; azt is tudja, hogy a Recsky jószágban lett a világra is. "Ez ideig mind békességes uraságban voltam és vagyok, a mohácsi had előtt három éves voltam, és azóta mind birtam a recski jószágot, azt is tudom, hogy Szalontai Demeter anyja özvegyen maradt s ott Recsken lakott Recsky Lázárral." Terennyey Gergely tudja hogy Nádasdy Farkas birta, és Wattay Sándor felesége birja leányágban, azt is tudja, hogy Dormán Péter anyja egy volt Recsky Lázárral, de hogy Rédey Pál anyja is egy volt, nem tudja, ezt csak Rédey Páltól hallotta.
Szőllősi Márton vallja, hogy Rédey Pál anyja egy volt Recsky Lázárral, hogy a recski jószág illeti-e leányágat nem tudja.
Nádasdy Simon vallja, azt tudja, hogy ők mint Ieányág vannak a recski jószágban. Terennyei Albert és Bekeny Boldizsár azt tudják, hogy Watthay Sándorné birja a recski jószágot. Gál Balázs Péterfalán Wattay Sándor jobbágya tudja, hogy először Recsky István birta, azután hogy meghalt, vármegye ispánja vitte bele asszonyát leányágon, a recski jószágba. Dosa István Dobfeneken Sári jobbágya, hallotta, hogy Recsky János és László egyek voltak, Wattayné Recsky Jánosnak leánya, egyéb gyermekök sem volt. Azóta mindig birja a recski jószágot, ugy mint leányág; ugyan igy vall Medő Pál jobbágy is. Fagyás Boldizsár jobbágy ugyan igy tudja, hogy asszonya Sáryné atyja után maradt a jószágban.
Ezek előterjesztésével, hiteles másolata alperesnek kiadatott, szent Demeter martir ünnepe után tartott ülésből; s miután arra alperesek észrevételöket s előterjesztésöket megtették: hogy tudniillik az ő joguk ellen a női jog ez uton tanukkal nem is igazolható, a jog igazolására sem okmány, sem birói itélet nem mutattatott, s az hogy a birtokban Wattayné benn van, nem bizonyiték, mert az ellen már azon időben óvást tettek, s jog nem lévén, tulajdonképen egyszerüen kitenni kellene onnan, s ezt kérik is, különben e miatt a per folyamatban van; Gál Balázs, Dósa István, Medő és Fagyas tanúk pedig, mint az érdekelt jobbágyai tekintetbe sem vétethetnek. A biróság tekintettel különösen arra, hogy mondott Ilona urnő a jószágban régen benn van, mint ez a vármegyében köztudomásu, igy a jószág felosztható női ágra is, ezt ezzel itéletileg kimondotta. Miután alperesek ezen itélettel nem elégedtek meg; ennek átvizsgálása s bővebb megfontolása végett a curiához való felterjesztését kérték, a mi elfogadtatott, s az iratok felterjesztetnek. Kelt Egerben, Epifania ünnepe után tartott törvényszékünkből 1571. évben.3)
A kuriai itélet mint dőlt el, ismeretlen előttünk. De aligha volt kedvező Rhédey Pálra, kitünik onnan, hogy Recsky György halála után 1589-ben özvegye Tegzes Katalin, fiai László, János, István, s leányai Anna Booth Istvánné, s Margit Beken Andrásné ellen ujabban is fellépett s keresetet inditott, most már a kuria előtt az örökösök ellen. Ezen időben királyi helytartó Feyerkeőwy István nyitrai püspök mint a kuria elnökéhez adta be keresetét követkéző alakban:
édes atyja Rédey Lászlónak neje Recsky Erzsébet, Recsky Demeter leánya, kinek Lázár fia, anyjának fivére, Recsky György atyja. A Recsky birtokok Hevesmegyében Recsk, Dobfenek, Peterfalva, Egerszalók és Derecske Hevesmegyében, ugy az országban bárhol, néhai Recsky Demeteréi, részben egyenlőképen fi s nő ágra terjedők, részben olyanok, hogy azokból a leányi negyed illeti a leány testvért, Recsky Demeter leánya Erzsébet az ő anyja lévén, részben a női ágon is illető részét, részben az anyját illető leányi negyedet kiadatni kéri most. A királyi helytartó 1589. év, Vitus és Modestus napja után, Eperjesen tartott ülésből megkereste az egri káptalant, hogy miután az efféle kereset megbirálása a kuriához tartozik, nevezett özvégyet, Recsky György fiait s leányait, hiteles tagja által személyesen lakásukon, vagy ha találhatók nem volnának, a házban levők előtt, törvényes módon intse s idézzé meg, hogy 15 nap alatt a kereset ellen igazoló s bizonyitó irataikat eredetben vagy másolatban, személyesen vagy meghatalmazott által bemutatni s védekezésöket megtenni el ne mulasszák, mert különben a szerint fog itélet hozatni. Az egri káptalan Száraz Mihály mesterkanonokot küldötte ki a megbizás teljesitésére, ki is szent Lőrincz napja után Recsky Györgyné egri lakásán megjelent, de az urnőt otthon nem találta, igy tisztes asszony szolganője Kocsisné Anna előtt, azután Recsky László, István és János előtt, kiket személyesen talált, azután Beken Farkasné Recsky Margit előtt, kit személyesen talált és Booth Istvánné Recsky Annát nem találván lakásán, ott levő Saary János előtt, a helytartó leiratát szóról-szóra kihirdette; megintette s megidézte, hogy 15 nap alatt védekezésöket a kuriához adják be. Erről a kuria káptalani hiteles levél kiadása mellett értesitetett 1589. év Boldogasszony mennybemenetele utáni napon."
Tehát ezzel a kuria mint illetékes biróság előtt meginditatott a birtokper, s igy világos, hogy a megyei törvényszék osztályt rendelő itélete, a kuria által feloldatott.
IV. Ezen Rédey Pál egy másik osztály-perbe keveredett 1580-ban, melynél azonban már nem felperes, de alperes volt. 1579-ben fivére Bonaventura, az országbiróhoz Báthory Miklóshoz folyamodott, hogy atyjok Rédéy László után négyen maradtak testvérek, Bonaventura, Pál, István és Péter, kinek Mihály fia volt. István és Mihály fiával együtt elhaltak fiörökös nélkül, ezek birtokát Hevesmegyében Tarna-Mize és Kis-Rédén elfoglalva birja nevezett Pál testvére, ki Eger várában katona; folyamodó kérte, hogy e birtokból őt illető része, mint örökége adassék ki. Az országhiró Hevesmegye törvényszékét utasitotta, hogy az ily osztályozás rövid uton, alispán és szolgabiró által szokott végrehajtatni, tehát meghallgatván a feleket utasitsa, az alispánt és szolgábirót, hogyha a töröktől való félelem nem gátolja, helyszinén tegyék meg az osztályozást. A törvényszék azon év Szentháromság vasárnapja utáni ülésében Egerben tárgyalta a kuriai megkeresést, melyet szokásos válasz s viszonválasz megtételére, a feleknek kiadott. A viszonválaszban Rédey Pál azzal védekezett, hogy Mihály részét 76 frtért zálogban birja 1570 óta, s hogy néhai édes atyja László özvegyét Zsófia asszonyt, Tarna-Mize és Kis-Réde birtokba hozott női hozománya fejében, ő elégitette ki, s czimen az István rész őt illeti, a ki vele egy kenyéren élt, ő tartotta, mig Boczonádon meg nem halt. Rédey Bonaventura nevében mint meghatalmazottja lit. Bácsmegyei Balázs ügyvéd jelent meg a törvényszék előtt, Rédey Pál nevében pedig nemes Pysok Bálint. Rédey Pál bemutatta Mihálylyal kötött záloglevelét is, és Zsófia aszszony hozománya fejében tett kielégitésről szóló egri káptalani hiteles bizonyságot. Bonaventura azzal válaszolt Pál állitásaira: hogyha költségei voltak testvéreire, azokat kifizetni kész, de osztályrészét követeli. A törvényszék ezen előterjesztéseket Recsky György alispán, a szolgabirák s esküdt-ülnökök jelenléte s tanácsában 1580. szent Vitus és Modestus ünnepe után tartott ülésében, "érett megfontolás és discussio"val tárgyalván, azt a határozatot hozta, hogy István része, Rédey Pál költségei kielégitése után, felosztassék. Az itélet ellen Rédey Pál felebbezést jelentett be, s az bővebb megfontolás végett a kuriához felterjesztetett.
Ezen törvényszéki tárgyalás s itélet hozatal lefolyása ez volt: az 1579. évben kelt s fent ismertetett kuriai megkeresés, ez év Szent- háromság vasárnapja utáni ülésben felvétetett; s másolatban a feleknek kiadatott. Ez év szent Mihály után tartott törvényszéki ülésben a felek, ismertetett meghatalmazottjaikkal, észrevételeiket jegyzőkönybe vétetik. Először Rédey Bonaventura meghatalmazottja ismétli kérelmét. Erre Pál meghatalmazottja válaszol, hogy a szóban levő birtokrész egyikét pénzzel szerezte meg, másikát pedig kielégités fejében birja. Ezt okmányokkal kész igazolni, s hogy ezt tehesse, halasztást kér. A törvényszék szent Ferencz vértanu ünnepe után tartándó ülésig ad halasztást. A fél több időt kér, mert a váradi káptalantól is van beszerezni valója, s ez messze van. A törvényszék kijelentve, hogy ezt nem teheti-a kérést elutasitja. A kitüzött ülésen alperes bemutatja az egri káptalan előtt Rédey Mihálylyal kötött zálogos szerződést, hogy Mihály tarna-misei és kisrédei egész részét 76 frtért 1570-ben Pálnak zálogba adja; azután bemutatja Rédey Lászlóné Sofiaa asszony női hozománya. fejében történt kielégitésére vonatkozó az egri káptalan előtt ugyanazon évben kelt iratot. Ezen iratok másolatban kiadatván felperesnek, Fülöp apostol napja után tartott törvényszéken felperes előadta észrevételeit, s tagadja, hogy ezek alapján Pál a birtokrészt elfoglalni jogosult lett volna. Erre ismét válasz és viszon- válasz következett, melyre következett azután a törvényszéki tagok egymás közötti "érett megfontolással" tett discussió után az itélet hozatal, szent Vitus és Modestus ünnepe utáni ülésen 1580-ban. 4)
Ezen itéletből kitünik, hogy a keresett Mihályféle rész, mint Rédei Pál zálogbirtoka érintetlen maradt, s ezt a részt később Rédey Pál Pásztohy Gergelynek adta zálogba, mely tény ellen Rédey Mihály leánya Zsuzsanna Hettyey Miklósné a kuria előtt, Kis-Réde és Tarna-Mize birtokok végett 1589-ben keresetet inditott. Akkor nádori helyettes Istvánffy Miklós az egri káptalant felhivta, hogy e birtokrészre vonatkozó hiteles felvételt küldje el, s a káptalan a már ismertetett záloglevél hiteles másolatát el is küldötte. Ezen birtokrészt nevezetesen a kisrédei részt zálogtartó Pásztohy Gergely 1599-ben gyöngyösí Pap Istvánnak adta ismét zálogba, s csak I634-ben váltotta vissza végre Rédey István, s jutott az ősi birtokos Rédey-ág tulajdonába. 5)
V. Mint érdekes birtok-adományozási s bevezetési esetet adjuk itt elő a következőt, mely szerint a pörös atyafiak Recsky György és Rhédey Pál, egy csanádmegyei Zekegyház nevü birtokot érdemeik jutalmául, mint királyi adományt kapják.
Radeczy István egri püspök s királyi helytartó ugyanis 1582-ik évben a király távollétében, birtok-adományozási jogával élve, a menynyiben az adományozandó birtok sem valamely várnak nem tartozéka, sem nem egyházi birtok, nevezetteknek adományozta, Csanádmegyében fekvő, mintegy 30 jobbágy-állománynyal biró Zekegyház falut, mely falu Farkas Jánosé volt, ki fiörökös nélkül halt el, s igy birtoka királyi rendelkezés alá került. Az elhalt Farkas Jánosnak özvegye s leányai maradtak, kikre mi tekintet sem volt; de a kik igényöket a birtokra feltartották. Az adományozó levél kiadása után, 6) törvény szerint egy év alatt kérnie kellett a birtokbavezetést, mely királyi leirattal történt, különben az adományozás értékét veszté.
A sógorok nem késtek a bevezetési kérvény benyujtásával, és ugyanazon évben az egri káptalan utasitatott, hogy kebeléből a királyi ember mellé kirendelvén a hites tanut, ha a töröktől lehet, helyszinén, ha nem, a kitüzendő helyen, megidézve a szomszédokat s határosokat, adományozottakat, birtokba vezessék, az ellenmondók pörre utasitassanak. Ezen utasitás szerint, az egri káptalan Pathay István őrkanonokot küldötte ki, a ki a következő hiteles jegyzőkönyvet vette fel: "A töröktől való félelem miatt helyszinére nem mehettek, ezért szokásos módon, 1582-ik évben Fülöp és Jakab apostolok ünnepe utáni napon, részint Borsod, részint Hevesmegyében fekvő Egervárosában, Dersy Gáspár házában, mely Egervárosában a Hosszu-utczában s igy Hevesmegyében vagyon, meghiván a szomszédokat, s határosokat: ott Erdőhegyi Boldizsár, Török András, Guny Márton stb, okos és bölcs Sándor Péter és János, Nagy Mátyás, Zekegyházán jobbágyok s mások jelenlétében a királyi ember, tanuságunk mellett Recsky György és Rédey Pált birtokba vezette. Ekkor Farkas János özvegye s leányai nevében nemes Mehioné Gáspár ellenmondott, tiltakozott, kik perre utasitattak." A per meg is indult s 1589-ben Vitus Modestus ünnepe után fejeztetett be, az eperjesi nyolczados törvényszéken, hol Farkas János özvegye s leányai meg nem jelenvén, igy jogukat nem védve, keresetöktől elüttettek. 7)
A Rédey és Recsky család, mint ezekből látjuk, korunkban előkelő helyet foglalt el a kurialis nemesség sorában. Rédey Pál, az egri várban is katonáskodott, s itt gyarapitott vitézi érdemei jutalmául kapták fiai is István, PáI, László, Péter, János 1612-ben Békésmegye Eochöd 32 jobbágyállományu birtokot Thurzó György nádortól. 8) A Rédey család egyik ága, nevezetesen Ferencz, János Zsigmond erdélyi fejedelemhez csatlakozva, Erdélybe ment s teljesen elszakadt Hevesmegyétől. Ott nagy szerepet játszott, s egyik utódja szintén Ferencz, Erdély fejedelmei sorában van megörökitve. Rédey Ferencz, végre az utolsó szálat is elszakasztá, mely Hevesmegyéhez köté, mert 1606-ban mint "az erdélyi fejedelem főkapitánya, székelyek grófja, " Hevesmegyében "in Patrio nostro pago K. Réde" nevü nemesi kuriáját Horváth István szolgájának adományozta. Nem valami méltó kezekbe jutott e kuria, mert ezen Horváth István "egy lóért" oda adta Azt 1608-ban András diák akkori szolgabirónak, a ki ismét gyöngyösi Pap Istvánnak adta zálogba 60 frtért. 9)
A Recsky-család korunkban szereplő tagja György, 1580-ban Hevesmegye alispánja volt. 1584-ben halt meg. Érdekes végrendeletét magyar nyelven irta meg. 10)
Érdékesnek tartjuk még itt megismertetni a későbbi 17-ik században Hevesmegyében nagy szerepet játszott Mocsáry családnak, melyről annak idejében bővebben leszen szó, 1580-ik évben történt andornaki és szemerei telepedését, mely az akkori adományozás s birtokbavezetési eljárásnak sajátságos képét tárja elő. 11)
A Mocsáry-család de Mocsár előnévvel Gömör s Nógrádmegyében volt birtokos. 1540-ik évben Mocsáry Balázs, Fülekvára várna kapta Ráskay István várbirtokostól hű szolgálatai jutalmául Nagyfalu birtokot. 12) Ezen Balázsnak fiai Gergely és György nyerték meg, Rudolf király 1580-ban kiadott adománylevelét, mely több ily Rudolfféle adománylevélhez hasonlólag, egy tényleges tulajdonban 1evő birtokra a "latens jus regiumot" adományozza oda. Igy Andornak Hevesmegyében, Szemere Borsodmegyében, Malyád, Lipto-Gerege, Közép-Halap, Baglyos-Allya, Kazár, Kurtán, Keresztur, Densa és Forró Nógrádmegyében, és Liptó-Geregen négy egész jobbágytelek, ez időben nemes Liptay György kezén levő birtokok voltak. Ezen birtokokra szólott a fentérintett adományozás, melylyel mint az adományozó levél
mondja:,,összes királyi jogunkat adjuk, s reáruházzuk visszavonhatatlanul Mocsáry György és Gergely testvérekre s ezek örököseire." 13) Ezen adományozó levél, mely nem a birtok, hanem a birtokra vonatkozó "királyi jog" átruházására szól, 1580. márczius 22-én kelt. Ugyan e napon kelt Rudolf király birtokbavezetési parancsa is az egri káptalanhoz, hogy az adományozottakat a nevezett birtokok "királyi jogaiba," vagy mint kifejezve van "in dominium earundem dicti Juris nostri Regii in eisdem habiti," Bornemissa László, Peliny György; Zarkay Péter, Belleny László, Daróczy Mátyás ezen időbeli megyei "homo regiusok" valamelyike mellé kirendelve hites tagját, vezettesse be, a netalán ellenmondókat a királyi kuria elébe, ellenmondásuk igazolására utasitsa. E bevezetési parancslevél folytán, az egri káptalan Bornemissa László homo regius mellé Szakolczay György mesterkanonok hites tagját küldötte ki, utasitotta a bevezetési eljárásra; kik is azon év Márton püspök napján nov. 5-én, "a hitetlen pogány miatt"' a helyszinén meg, nem jelenhetve, az illető birtokokból behiván egyes tanukat; Szegedi Pál nagyprépost, vicarius és olvasókanonok nagypréposti házában Egerben, mely Borsodmegyében feküdt, 14) a Mocsáry testvéreket, az adományozott birtokokat iÍletö "királyi jogba" akkor minden ellenmondás nélkül bevezették; de néhány napra szent Erzsébet napján, megjelent a káptalan előtt nemes Horváth Péter, más néven Susselycs, Kisfaludi Liptay György s fia Péter, ugy néhai Liptay Míklós leánya, Anna, most Saffar János özvegye nevében és személyében, ugy nemes Csechey János személyesen, kinek anyja Liptay Anna volt, s a bevezetés ellen tiltakozó nyilatkozatukat bejelentették, mire a káptalan tiltakozókat a királyi kuria előtti további eljárásra utasitotta.
Ezen adományozás tehát csak közvetve illette a birtokjogot, közvetlenül a királyi jogra szólt, mely a birtokra azon esetben állandott elő, midőn birtokosa örökös nélkül halt el. Ezen adományozás, az akkori kuriai döntvények szerint, érték nélküli volt. 15) Mint a bevezetési eljárásból kitűnik, a Mocsáry-testvérek tényleg a birtokba nem is vezettetek be, de a "latens jus regium" megszerzésével, a birtokos családnak kétségkivül sok kellemetlenség okoztatott s ez jónak látta a Mocsáry-testvérekkel egyezségileg tisztába jönni, mely is még agyanazon évben megköttetett az egri káptalan előtt. Ezen egyezség szerint Liptay György a birtokban nem volt háborgatható élte fogytáig; halála után, ha fiörököse nem marad, a kérdéses birtokok felerésze a Mocsáry testvérek birtokába szállandott, Szemere kivételével, mely Liptay György neje részére köttetett ki haláláig, mikor is felerésze szintén a Mocsáry testvéreket fogta illetni. A másik felerészről tehát a rendelkezési jog fentartatott a Liptay családnak. Ennek fejében, örökös hátrahagyása esetében, a Mocsáryakat egy rész illette. Ezen egyezmény Rudolf király elébe terjesztetvén, 1582-ik évben helybenhagyatott. Ekként a királyi joggal adományozott Mocsáryak most már ezen transactio alapján a birtokra nézve jogos igényt formáltak. Ezen transactiót egy másik követte 1589. évben kötve, Liptay György és akkor már élő gyermekei, Imre, Anna és Judit, és Mocsáry Gergely és elhalt György testvérének fiai István és Balázs között: hogy különösen Andornak és Szemerén, ki mit bir jelenleg, haborgatás nélkül birja, a többire nézve az örökösödés, egyik vagy másik fél magszakadása esetén állván be. Mocsáry Gergely még ez évben 150 frtért megszerezte Géczi Anna részét is Szemerén. Szerepéről az egri vár vivása idejében, más helyen szólottunk.
A Liptay és Mocsáryak között csak 1735-ben jött létre a kérdéses birtokokra nézve a végleges egyezség, midőn is Andornak Heves és Szemere Borsodmegyében 1400 frt lefizetése után, végleg a Mocsáry család kezében maradt.
1) Botka "A magyar vármegyékről." Budapesti szemIe 1866. évfoly. 194-5. lapok.
2) Lásd Verbőczy hármas könyvét.
3) Rédey levéltár. Nemz. muzeumban 1571. évi cs.
4) Muz. ltár. Rédey Itár. 1580. évi cs.
5) Lásd Muz. ltár Rédey Itár 1589. év cs.
6) Okmánytárban 26.
7) Rédey Itár nemz. muzeumhan.
8) U. o.
9) U. o.
10) Okmánytárban 27. sz. a.
11) Régi másolatok Mocsáry Lajos andornaki levéltárában találhatók.
12) Fülekvárát a Ráskayak után Bebek Ferencz szerezte meg nejének igénye folytán, mint erről már megemlékeztünk.
13) Okmánytárban 28. sz.
14) A nagypréposti lak, közvetlen a vár fala alatt, a kapu mellett, a Kovács-utczában volt, a mai "hosszupincze" tájékán. Ez mint vizentuli rész Borsodmegyéhez tartozott.
15) Lásd ugyanott.