HARMINCHETEDIK FEJEZET.

I. Hevesmegye székhelye. Főispánjai. A megye szolgabirái és homo regiusai. II Egervárosa autonomiája és a nemesség. Nemesi kuriák Egerben. lII. Gyöngyösvárosa önkormányzati jogköre. János király védelmi biztositásai. IV. A megyei községek belélete.

I. A törvényhatósági és törvénykezési székheyre és a megyei tisztikarra nézve, a mohácsi vésztől Eger elestéig, a következőket állapithatjuk meg. Közvetlen a mohácsi vész után Varday Pál e püspöknek a felvidéki rendekhez irott és őket Verpeléthre, Hevesmegye törvényszékhelyére hivó leveléből tudjuk, hogy ez ideig Hevesmegye törvényszékének helye Verpeléth volt.

Dobó idejéből, és a későbbi korból fanmaradt adatok szerint, különösen a török nyomás folytán, a törvénykezés már Egerben gyakoroltatott, hol az alispánok állandó lakása volt. Nyomát találjuk Bornemissa számadásaiban annak is, hogy a censusmentes házak között Egerben volt "domus nobilitatis," a mely a megye akkori székháza volt. Zarkandy várnagysága idejében, 1557-ben a gyöngyösiek panaszára elrendelt törvényszéki vizsgálat és tanuhallgatások " Egerben a megyei törvényszék házában" tartattak meg. Egervára elestéig tehát, állandóan itt volt a megye és törvényszék helye.

A mohácsi vész után kifejlett polgárháboru, és az ellenkirályok harcza idejében, ki volt Hevesmegye alispánja és kik voltak szolgabirái, ismeretlen előttünk. A főispáni tiszt gyakorlására nézve, Ferdinand királynak 1541-ben kelt Frangepan Ferencz püspökhöz intézett leiratában találunk adatot, melyben nevezett király a püspököt felhivja, mint "egri püspöki állásánál fogva, Hevesmegye főispanja, hogy a megyében esedékes királyi taksákból Horváth Ferencz Szarvaskői várnagynak, Szarvaskő visszaváltása fejében igért évi összeget fizessse ki. Ezen kir. leiratban az egri püspök örökös főispánsága igazoltatík Frangepan püspök előtt, János király uralkodása idejében, midőn a Ferdinandpárti püspök Szalaházy, itt tényleg nem működhetett, viselte-e és ki? a főispáni tisztet, erre adatunk nincsen.

1548-ban, midőn Dobó István Egervárába jött, és Oláh Miklós egri püspökké neveztetett ki, tisztult ez irányban is a helyzet. Oláh Miklós püspök, Hevesmegye örökös főispáni czimét, kiadványaiban már használta, de Egertől folyton távol lévén, tényleg a főispáni hatáskörben Dobó István működött, ugy hogy például az országgyülésre szóló királyi meghivók is Dobóhoz küldettek le, kézbesités végett. Oláh püspök után Ujlaky, majd Verancz nemcsak éltek a főispáni czimmel, de az utóbbi mint főispán, a hatáskört is elfoglalta, mig a várat a püspöki birtokkal át nem adta királyi kezelés alá. Ettől fogva, miután Verancz jobb időkig lemondott minden világi jurisdictióról, a főispáni tiszt is átruháztatott az egri vár kapitányára. A várkapitányok a vár elestéig, egyszersmind Hevesmegye főispáni tisztét is viselték, és a főispáni czimet használták is. Miután pedig Balassa Zsigmond borsodi főispán halála után, Borsodmegye főispánságára kinevezés nem történt, e megye főispáni tiszte is a hevesmegyei főispánra ruháztatott, ugy hogy a két megye főispánságát Dobó idejétől, előbb Oláh, Ujlaky és Verancz püspökök, azután a vár kapitányai állandólag viselték. A czim használatánál azonban a püspökök különböztetést tettek, és mig a hevesmegyei főispáni tisztet "örökös" - nek jelezték, a borsodmegyeire "Borsod főispánja," néha "Borsod administrátora" elnevezést használtak. Verancz után a várkapitányok egyszerüen Heves és Borsodmegye főispánjainak irták magokat.

Eger elestéig Verancz püspök volt mint ilyen, utolsó örökös főispánja Hevesmegyének. Az utána kinevezett Radeczy püspök a czimet igen, de a tényleges méltóságot nem viselte többé.

Hevesmegye főispánjának hatósági köre a Jász-Kunokra, nagyon ingatag és változó volt. Buda török kézre jutása után Dobó Egerbe érkeztéig, Frater György uralma alatt állottak; mikor is, Dobó vette fenhatósága alá, és 1560. évig, a censust Egervárához fizették. Ez évben egyszersmind, a Jász-Kunok legfőbb hatóságául Hevesmegye főispánja jelöltetett ki, közvetlen administratiójuk pedig a királyi ellenőrre bizatott. De ez csakhamar megszünt, mert a Jász-Kunok legnagyobb részben Gyulavárához csatoltattak. Gyula eleste után, 1588-ban a Jászok legfőbb hatóságává ismét az egri vár kapitányai neveztettek ki. E hatósági kör azonban, külső czimben nem nyert kifejezést.

Pestmegye egyesitése Hevesmegyével szintén Dobó idejében, veszi kezdetét, Hevesmegye főispánjai egyszersmind Pestmegye ugy Solt és Pilismegye főispánjái voltak, és e megyék Egervárához csatoltattak adózási tekintetben. E megyék tartottak-e, és hol közgyüléseket? adatunk nincsen. Verancz püspök mint Heves örökös főispánja, Borsod és Pestmegye administrátora irta alá magát irásbeli kiadványaiban. Mint Pestmegye, administratorához intéztetett a czeglédi apáczák birtoka visszaadása ügyében a királyi rendelet, mely több izben is megujitatva fejeztetett be általa az ügy. 1)

Egervára kapitányai Eger elestéig, állandóan Pest Solt és Pilis megyék adminisztratorai is voltak. Pestmegye nemesei azonban megyei administratiójukat hogy önállóan, s nem Hevessel egygyé olvadva vezették, következtetjük onnan, hogy 1565-ben is külön tisztikaruk volt, s ez évi dikalis összeirásnál 2) előfordul Sopronczay Mark "Pest megye széke jegyzőjének sallariuma, melyet 4 frt összegben Bay közös dicatortól felvett." Továbbá Mágóchy Gáspár várkapitány idejében 1566-ban Nemegye, Hartyán, Ráthot pestmegyei s bizonyos egri szőlők birtoklási ügyében hozott itéletből (lásd a 242. lapon) világosan kitűnik, hogy azon itélethozatalban, Pethelei László és Ujházi Mátyás pestmegyei szolgabirák is részt vettek. Tehát Pestmegyének külön szolgabirái voltak.

Külső-Szolnok megye viszonya más volt már kezdettől fogva A mint Fráter György uralma a1ó1 megszabadult, egyenesen Heveshez csatoltatott, s e gyakorlat folytán e megye administratiója az 1569. évi 52 tvczkkel Hevesmegyére ruháztatott. A törvényes egyesités azonban csak az 1765. évi 16 tvczkkben mondatott ki.

Hevesmegye főispánjai s később a várkapitányok, czimökben emlitik K Szolnok megyét. Egy 1582. évi törvényszéki kiadványban azonban már olvassuk: "Nos V. Comes Iudlium et jurati assesores Cottum Heves et Ext. Szolnok." 3)

A mohácsi vész után az első hevesmegyei alispán, kit ismerünk, 1546-ban Dormán Kristóf. Ugyanezt tudjuk alispánnak egészen 1553-ig, a mint az Dobó számadásaiból kitűnik, hol több izben megnevezve olvasható. Mikor s ki által neveztetett ki vagy választatott Dormán alispánná, ismeretlen előttünk. A megyei dikalis összeirásokban évi sallariuma gyanánt 12 frt van feItüntetve, ugyanott szolgabirónak sallariuma 4-4, a megyei jegyzőnek 1 frt. Megjegyzendő itt, hogy e sallarium az 1549. és 1550. évi adóösszeirásban, hasonló összegben mint kiadás, ugy az első mint második félévi adórovásban benfoglaltatik, s e szerint tulajdonképén az alispánnak 24, a szolgabiráknak 8-8 frt évi sallariuma volt, az adóügy körül tett eljárásokért. Megjegyzendő az is, hogy az 1550. évi adó összeirásnál, mint dikator Dormán alispán müködött. Mert az 1550. évi országgyülés az alispánokra bizta a dikatori tisztet, de később ez megszüntettetett. 4)

Az 1552. és 1554. évi adóösszeirásokban ily évi sallariumnak megfelelő kiadást nem találunk, hanem e helyett az alispán és szolgabirák bizonyos községek portáit maguk részére foglalták le, s illetékük fejében számolták el az adórovásban. Igy 1552-ben az alispán 27 portát, a szolgabirák 24 portát számoltak el magoknak. 5)

A sallárium ezen elszámolási módja ellen, a későbbi országgyűlesek felszólaltak s igy többé elő nem jönnek.

A tiszti fizetésekre nézve Dobó idejéből még más körülmény is forog fenn. Dobó s a többi várgondnokok számadásaiban nyoma van, hogy az alispán a püspöki bevételekből természetbeli deputatumot is kapott, még pedig: 100 bárányt, 200 kereszt buzát, négy nagy hordó bort. Ezen kiadási tétel a kamarai felülvizsgálatnál kezdetben töröltetni határoztatott; később azonban, hivatalosan is elismertetett, hogy az alispánnak a püspökségtől, régi szokás szerint, illetékesen adatik deputatum. Ezen megalapitás kétségkivül arra vezethető viszsza, hogy azon időben is, az alispán mint a főispán helyettese tekintetett még, kit a főispán maga nevezett ki, s mint ilyet tartozott el látni illetménynyel. E viszony épen ezen időben szenvedett alapos átalakulást. A legtöbb megyében hiányoztak a főispánok, s a nem szünetelhető megyei élet, saját erejéből segitett azon, hogy a főispán helyettesét, az alispánt megválasztotta, s teendőjét saját hatáskörében szabályozta. Kétségkivül ezen állapotnak folyománya volt az 1548. évi 70. tvczikk, mely szerint ezentul az alispánt a főispán a megyei rendek beleegyezésével tartozik kinevezni. Időközben a gyakorlatban nagy módosuláson ment ez át; mert főispán nem létébeten a rendek a dolog természeténél fogva a választási jogot gyakorolni kényszerűltek, mely körülmény önként módositotta a fenthivatkozott törvényt. Az alispán megyei minősége, s a főispántól önállósitása, ezzel megalkottatott. A későbbi törvények csak hozzájárultak ahhoz, hogy az alispán, mint a megye első functionariusa, s az administratio feje, ismert tekintélyére kidomboritassék.

Dormán után 1553-ban Bartia János volt az alispán, ez volt 1554-ben is. 1557-ben az alispáni széken Szőllősy Mártont találjuk, ki részére a vár számadásaiban ez évben, a kiadások sorában 54-frtot találunk fizetésképen felvéve. A deputátum már akkor elmaradt, s ennek fejében vétetett fel az 50 frt dij, mely megegyezik Barsmegye adataiban fenmaradt alispáni dijazási móddal, mely dij azonban mindvégig a püspöki bevételből fedeztetett, régi szokás szerint. 6) Ekkor gyors egymásutánban más-más neveket találunk az alispáni széken. 1558-ban Kürthy László, 1559-ben Nádasdy I'arkas, 1564-ben Szentgyörgyi László az alispán, kinek választása ellen Verancz püspök, bizonyos eset alkalmából, mint az a maga helyén érintve van, heves tiltakozást intézett a megyei rendekhez. Mindezen alispánok választása mikor történt, adatunk nincsen. De hogy 1564-ben Szentgyörgyi László már választott alispán volt, épen Verancz tiltakozásából tűnik ki. Ugyanezen Szentgyörgyi volt alispán 1571-ben is. Egervára elestéig még két alispán ismert előttünk, s Recsky György 1580-ban, ki akkor már "Heves és Külső-Szolnok megyék alispánjának" czimezve fordul elő az okmányokon. 7) Tehát ekkor már a két megye egybekapcsolása a külső czimezésben is fennállott; és 1590-ben Dersy Gáspár, ki mint Heves és Pestmegye alispánja van feljegyezve a szepesi kamaránál. 8) Ugy látszik, hogy időnként a hevesmegyei alispánok Pestmegye alispáni tisztét is viselték. Ily közös alispáni tisztség a későbbi időkben, más irányban szerepel, mint azt látni fogjuk.

A Recsky György alispán által kiállitott okmány azt is igazolja, hogy Hevesmegye rendszeres s a maihoz hasonló ábrával ellátott hivatalos pecséttel birt.

A megyék pecsétjeire nézve az 1550. évi 62. tczikkben találunk első izben intézkedést. Eddig a megyék-ha csak saját hatáskörükben nem intézkedtek, de miről nincs tudomásunk-nem használtak hivatalos pecsétet; a főispán, alispán, szolgabirák saját pecsétjöket alkalmazták a közokmányokra is. A fentemlitett törvényczikk megrendelte, hogy a megyék saját hivatalos pecsétet készitessenek. Ezen törvénynél fogva, a kormányszék felhivta a megyéket, általok megállapitandó jelvényes pecsétjök formáját s leirását terjeszszék fel. Ekkor készült Hevesmegye pecsétje is, mely e könyv első lapján van bemutatva.

E pecsét rajza mezőben álló gólyát ábrázol, szájában kigyóval, melle s háta megett egy sorban 1553. számok láthatók, jelezve az időt, midőn a pecsét készült. A gólya háta megett, mezőből kiemelkedö szőlőfürt Iátható. Körirata "Sig. Comitatus Hewes". Ez tehát Hevesmegye első hivatalos pecsétje. E czimer, megállapitására mely indokok vezették a megyét, nem ismerjük. Valószinü, hogy a megye külgazdaságának s területének képét kivánták e czimerben feltüntetni: úgy hogy a mezőn emelkedő gólya alakjával, terjedelmes és a Tisza folyóval hasitott sik területét, annak háta megett levő szőlő fürttel pedig a megye szőlőtermelésben gazdag hegyesebb vidékét jelképezze. A megyei szolgabirák neveit az adóösszeirásokból ismerjük, és ezek voltak 1546-ban Csiga János, 1549-ben Kürthy Sebestény, Csiga János és Tárkány Szaniszló. Csiga akkor két járást adminstrált s igy Hevesmegyének már ekkor négy szolgabirói járása volt. 1552-ben is ezen nevek szerepelnek. 1554-ben Csiga helyén Széky György a szolgábiró, ki két járást kezelt, a másik kettő ugyanaz. 1561-ben a szolgabirák Kürthy Sebestény, Tárkány Szaniszló és Istenmezey Sándor. Két járást Tárkány igazgatott. Ugyanezek fordulnak elő 1569-ben is. 1571-ben Istenmezey Sándor és Bocsi Albert 1583-ban nathkai Szabó András, szolgabirákat ismerjük. Azontul 1596-ig a volt szolgábirák neveit nem ismerjük.

A Homo regiusoknak, kik mint a szolgabirák, szintén a megye előkelő birtokos nemeseiből voltak választandók, több rendbeli névsorát ismerjük; a legelsőt az 1536-ik évi Jakcsy pörbőI Radayék ellen, melyben ily királyi emberekül megneveztetnek: Básthy Mihály Fogacsról, Császi Bálint és halászi Bodi Gáspár A másik névsor 1557-ben ez: Vizázy Lőrincz, Zanthay Ozvald, Dengeleghi Gáspár, Nádasdy Farkas de Lelesz, Barna János, szentdomonkosi Lipthay György. 1563 -ban Csontos István, Belleny Albert egri katonák, Terenyey György, Zanthay Ozvald, Kenderesy Boldizsár, Kuza Mátyás és Péter, Thar Tamás, Zoldos Máté, Zeeeh György, Kuthas Pál vannak feljegyezve ezen években a káptalanhoz küldött végrehajtási rendeletekhez 9) 1574-ben kelt okmányban következő névsor van feltüntetve, melyben Miksa király Füzesi Tamás nemesnek egri házát és tartozékait, nemesi kuriává emeli, és a bevezetésre az egri káptalan hites személye, mellé, a homo regiust utasitja: Barius István, Szentmariay Imre, Body Menyhért, Szentgyörgyi Gergely, Bátyay Pál, Baathy Benedek.

II. A megyei élet szerves működése mellett, kétségkivül városi, vagy nevezzük igy: "községi" élet is volt Hevesmegyében e korban is, bizonyos autonomikus hatáskörrel.

Az okmányokban egyes községekre alkalmazott "város" elnevezésnek is meg volt a maga értelme, habár nem minden ily elnevezést vehetünk valódi értékkel birónak. A "város" "civitas" elnevezés tehát, bizonyos önkormányzati jogkör kifejezése volt, melynek folytán annak lakosai, a közönséges jobbágy állományból kiemelkedve, "polgárokká" minősültek, élvezvén a földesuri hatalmi körrel szemben bizonyos mértékét az önigazgatásnak és biráskodásnak.

Hevesmegyében, melynek községi fejlődésénél csupán két tényező a "nemesség és jobbágyság" szerepel, az ország más vidékein nagy és fontos tényezőként jelentkező "önálló városokról," melyek királyi várossá érlelődtek, szó sem lehet. Az itteni városi és községi szervezet tehát a nemesség és jobbágyság fennálló viszonyából származott, földesuri jogkörből merité hatáskörét, és annak rovására öregbedett koronként.

Hevesmegyében két várost ismerünk ezen korszakban is, mely körülirt jogszabálylyal birt, és ez Eger és Gyöngyös városa. Ezeknél némi városi önállóságot biztositó jogszabály; a város és földesura egymáshoz viszonyát állapitja meg, és a valódi "városi élet némi biztositékait tartalmazza. a kórlátlan "földesuri hatalommal szemben.

Egervárosa jogszabályzatát, Verancz kora leirásánal részletesen ismertettük. (Lásd: 216-217. lapokon.) Ezen szabályzatot 1555-ben Oláh Miklós püspök jóváhagyta, mint régi időkből származót, mely jogok épségben tartása; királyi utasitásban hagyatott meg a püspöki földesuri jogkört gyakorló későbbi várkapitányoknak.

A várkapitányok ennek daczára, nem sokba vehették Egervárosa önállósági szabályzatát, mert időnként a város panaszának visszhangjai nyilvánulnak az okmányokban, és a város több izben megfordulhatott a királynál, jogai biztositását keresendő.

Miután Verancz püspök lemondott földesuri fenhatoságáról is, és azt a királynak engedte át, ki ismét várkapitányai által gyakorolta azt; Egervárosa polgárai a várkapitányok által zaklatva a királynál keresték, hogy régi jogaik jóváhagyásának megujitását kieszközöljék. Ugy Miksa; mint Rudolf királyok által adatott is ki ily városi jogkört biztositó leirat, melyre az 1578. Évi urbarialis összeirások alkalmával, mint kiváltságaik biztositására hivatkoztak az egri polgárok. De Radeczy István egri püspök halála után 1587. decz. 22-én, Rudolf király az Oláh és Veranczféle városi jogszabályzatot, maga is egész terjedelemben jóváhagyta és megerősitette. Erről részletesebb ismertetést tartalmaz az urbéri összeirásokát ismertető fejezet. Időközben két körülmény merült fel különösen, mely Egervárosa beléletére és autonomiájára nagy befolyást gyakorolt. Egyik az, hogy a nemesség nagy számmal telepedett falai közé, és némely külvárosát egészen ők népesiték be, és törvényes, kiváltságaikkal nem kevésbé hozzájárultak Egervárosának kiváltságos állása gyarapitásához. Nagyban kedvezett e körülménynek az 1565. évi 71. tvczikk, mely szerint a menekült nemes elhagyván saját földjét, jobbágy földön élve, nemesak a decima-fizetéstől mentetett fel, hanem a földesuri szolgálmányoktól is.

Ezzel még az egri nemesség viszonya nincs kimeritve. Az általok megvett jobbágytelkeken egyesek nemesi kuriákat is emeltek, illetőleg királyi resolutióval ilyenné avattaták.

Ily nemesi kuriává emeltetett nemes Füzessy Tamás háza Miksa királynak 1574. febr. 8-án kelt az egri káptalánhoz intézett "bevezető" parancsa által, melyben nemes Füzessy Tamás Borsodmegyében "Kovács-utcza" faluban 10) lévő kőházát minden tartozéka és álladékával, mindkét nemre szólólag, nemesi kuriává emeli hüséges szolgálatai jutalmául, és meghagyja az egri káptalannak, hogy a királyi ember mellé, a ki rnemes Bárius István, vagy Szentmáriay Imre, vagy Body Menyhért, vagy Szentgyörgyi Gergely, vagy Batyay Pál, vagy Baathy Benedek, - hites tagját küldje ki, és meghivá a szomszédokat, ha ellenvetés vagy tiltakozás történnék, utasitsák rendes perre, - s ekként a nemesi kuriába Füzessyt iktassák be. 11)

Ezen Kovács-utczában, több ily nemes kuria is volt már, kitünik azon tiltakozó jegyzőkönyvből; melyet 1591-ben Juda előtti vasárnap Szentiványi Borbála, Garay János neje vétetett fel az egri káptalannál. Nevezett nő, kinek férje ez időben török fogságban volt, örököse volt Kassay Pál özvegyének nemes Domony Annának, a ki Kovács-utcza faluban Borsodmegyében lévő házát bizonyos összegért átadta Balássy Ferencz előbb egri, most tokaji kapitánynak, "mely ház fekszik Sary Farkas háza, más oldalról, az Almágyari kapuhoz vezető nyilvános ut mellett, mely házat Balázsy Ferencz most Belleny Andrásnak szándékozik eladni. Tiltja az adásvételt, miután Balássy, az árát még egészen ki nem fizette. 12) Egy másik ily tiltakozás szintén az egri káptalannál vétetett fel Omány András által, Hevesmegyében Olasz-utczában 13) levő házra nézve, melyet Omány Boldizsár jogtalanul eladni szándékozott. 14)

Ezekből látszik, hogy Egervárosának régi belélete, eddigi polgári alkotmánya s autonomiája immár a nemesi, kuriák alkotásával lényeges átalakulást szenvedett.

Másik körülmény, mely lényegesen befolyt a város belélete átalakitására az volt, hogy a város védfallal vétetett körül, a vár erőditési körébe vonatott, s ezzel a vár védelmi intézkedéseinek közvetlen befolyása alá került.

A későbbi törvények intézkedtek azon területek lakóiról, kik erőditési körbe vonattak be. Felmentettek az adók s egyéb szolgalmányok terheitől. Egervárosa lakossága és polgársága, ez alapon követelte a mentességet, mely nemesi lakóira ugyis érvényben állott. Időnként egyes fizetési kötelezettség alól már ugyis mentesitetett a polgárság; igy a királyi adó már Dobó idejében elengedtetett, a földesuri szolgalmányok is könnyitettek. Rudolf király 1587 decz 22-én Egervárasa kiváltságait ujból megerősitette, census, taxa s adó fizetés alól pedig mentesitette. Mindennek daczára, különösen a bor ötöd mint földesuri illeték, folyton kövételtetett a város polgáraitól. Csak 1593. máj. 22-én kapták meg ez alól is a mentességét, midőn Mátyás főherczeg meghagyta a szepesi kamarának, és Prépostváry Bálint akkori egri kapitánynak, hogy "Egerváros lakói és polgáraitól, kik, ugyis gyakran ontják véröket a hazáért, jobb időkig a bor ötödöt se követeljék." 15) A tized azonban rendesen fizettetett.

III. Egervárosa után Gyöngyös dicsekedhetett még bizonyos városi önkormányzati jogkörrel, melylyel, mint már a 46-ik lapon érintettük, 1335-ben földesura, Tamás vajda ajándékozta meg. Tamás vajda ki egyedül birta Gyöngyöst akkor, lemondott földesuri birói jogárol gyöngyösi jobbágyainak egyeteme javára, s földesuri birói hatalmát átutalta a polgárok által választandó előljáróságra, ugy, a mint ez a kir. városokban, vagy Egerben is fennállott. Ezen földes uri rendelkezés királyi jóváhagyással ellátatván, Gyöngyös városa ekképen saját polgárai felett, birói illetőséget nyert, a mi azután ebből folyólag egyéb functiók sorozatával is gyarapodott.

E fontos jogkört méltán féltékenységgel őrizte Gyöngyösvárosa, kivált midőn osztályozás utján, földesuraik megszaporodtak ugy, hogy korunkban is immár négy részre volt oszolva, s földesuraik ez időszerint is az ország előkelőségei: Perényi Péter s fia Gábor, Bathory Endre és utódai Losonczy Antal, majd Verbőczy István, Országh Kristóf s utánok Szechy, Ungnád, Rákóczy és mások a következő században.

A mohácsi vész után, az ellen-királyok küzdelme idejében, Gyöngyös is osztá Hevesmegye sorsát; s midőn Ferdinand és János királyok között a fegyverszünet folytán megállapitott statusquo szerint Hevesmegye János uralma alatt maradt, a gyöngyösiek igyekeztek az uj király védelmi elismerését kinyerni városuk eddigi önkormányzatából folyó érdeke és java felett. János király 1536. év Judica vasárnapon Nagyváradon kelt resolutioval adta tudtul "Nagyságos és tekitetes minden rendü s rangu nemes hivenek, vitéz kapitányainak és hadvezéreinek, a táblák biráinak, ügyvédeinek s végrehajtóinak, hogy Gyöngyös városának hü polgárait, lakóit és birtokosait minden igaz s törvényes javaik, dolgaikkal védelmébe és pártfogásába fogadván, minden kár s jogtalanság, ellen menteseknek kivánja tétetni, s e végből királyi kegyelmének elvesztése sulya alatt parancsolja, hogy erről tudomást vevén, nevezett polgárokat s lakosokat, senki, személyében, javaiban s egyéb dolgaiban ne akadályozza, ne zavarja, ne terhelje, illő dijfizetés nélkül semmiféle élelmi, czikk ott ne harácsoltassék.

János és Ferdinand között a váradi béke 1538-ban megköttetvén, mint tudjuk Hevesmegye Gyöngyösvárosával János király országrésze maradt. Gyöngyösváros jogai s javainak biztositására Budán 1540. febr. 6-án bocsátott ki János király ismét egy resolutiót, mely lényegében igy szól: "János, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia és Horvátország királya stb. Hiveinknek összesen és egyenként, praelatusoknak, zászlósoknak, nagyságos és tekintetes nemes uraknak, főispánoknak, alispánoknak, várnagyok s azok tisztjeinek Nemkülönben a városok és falvak okos és bölcs birái s esküdtjeinek, kiknek a következendőket tudomására hozandók vagyunk, üdvöt, s kegyelmünket. Az igaz, az igaztalanért sujtható nem lévén, hűségteknek ezennel meghagyjuk és parancsoljuk: hogy Gyöngyösvárosának polgárai s birtokosai, s azok családbeliei, az ország bármely részében kenyér-keresetök végett megfordulnak, őket itélőszéketek elébe vinni, javaikat, béreiket lefoglalni, letiltani semmi szin alatt nem szabad. Hanem ha bármely kereset forogna, fenn ellenökbe, azokat saját városi birái és esküdtjei előtt kell meginditani, kik is minden panaszra a jog és igazság értelmében fognak eljárni. Ezek során meghagyjuk a főispánoknak és alispánoknak, hogy jelen parancsunk ellen vétők méltó bünhödésöket elveendik." 16)

Gyöngyös városában, a saját biráí illetékesség ezzel ismét megállapitva, s elismerve van. Ez azonban csak első fokban gyakoroltatott mindig, mert a felsőbb hatósági felügyelet részben a földesúr, részben a megye részéről érintetlenül maradt, felmerült panasz esétében az eljárás folyamatba is tétetett. Miután pedig itt mint hódoltsági területen s török kincstári birtokon, a török hatóság is érvényesité jogát, panasz esetében ez is bocsátott ki Gyöngyösvárosa biráihoz parancsokat, mint azt a felekezeti viszály eseteiben láttuk.

IV. Hogy a megyében "város" - nak nevezett több község hatósági beléletének terjedelme milyen volt; nem ismerjük. "Város" czimmel jönnek elsö Pásztó, Maklár, Pata, s más községek is. Ezek városi belélete az egrihez vagy gyöngyösihez nem hasonlitható. Szervezett jogkörrel a többi községek, legalább tudtunkkal, nem birtak. De birtak a szükség által mintegy kényszer utján létrehozott gyakorlati s igy szokásjogi administrationalis és rendőri eljárási szabályokkal. Ezek gyakoroltattak az országos s megyei adók, földesuri kilenczed, papi tized, közmunka stb fizetése s lerovása körül, a megyei s földesuri biráskodási jog s bünügyi elbánás községi közvetitésénél végrehajtásánál, a közbiztonság feletti felügyeletnél, melyeknél a községi előljáróságot nélkülözni nem lehetett. Ennek folytán a községi életben bizonyos eljárási szervezetnek kellett fejlődnie, a mint az tényleg fejlődött is. Ezen községi autonomikus életből nőtt ki késöbb a paraszt-vármegye, mely különösen Egervára eleste után játszott nagy szerepet, mint arról annak idejében leszen szó. Hevesmegye összes községeinek mindannyia földesuri birtok volt. Miután a földesuri illeték mellett országos illeték is terhelte a jobbágyságot, ennek biztositása végett is a község szervezése elkerülhetetlen volt. Minden birtok, hol jobbágyok is laktak, községgé lett; elöljárói, birái, esküdt polgárai voltak, kik az adó s tized összeirásánál, ugy az uri szolgálmányok előállitásánál s beszedésénél tényleges szerepkörrel birtak, mint hites személyek ellenőrizték az összeirást, képviselték a községet s dijuk rendesen urbér és tizedmentesség volt. Kihágási és közbiztonsági ügyékben volt-e és milyen hatáskörük ez időben? erről részletes adattal nem rendelkezünk; de a dolog természeténél fogva, ilyennel is kellett birniok, miután a földesuri gazdasági tiszt, ki rendőre és birája volt a jobbágyságnak, csak bizonyos helyeken lakott, az ügyek vitelénél tehát közvetitőre és helyettesitőre volt szüksége a községekben, mely más nem lehetett mint a községi előljáróság.

A község előljárósága biróból és esküdtekből állott. E személyzet azt igazolja, hogy a községi élet keretében a lakosok egymás közötti ügyeit is tekintve, bizonyos biráskodási jogkört is gyakoroltak, és ezt közvetitették az esküdt polgárok. E tekintetben 1594. évben Rédey Pál és Szabó Márton között egy felesszőlő müvelésre kötött szerződés nyujt bővebb tájékozást, mely szerződésben a tályai biró esküdt társaival feljogositatik, rövid uton, kárbecslés és ennek alapján marasztaló itélethozatalra is. 17)

Miként neveztetett ki vagy választatott a községi előljáróság, erre adatunk nincs. Megjegyzendő, hogy a "község" elnevezés már korunkban is használatban volt. Megjegyzendő az is, hogy a nagyobb községekben két, sőt több biró is volt, a szerint, a mint a község jobbágy-lakossága, több földesur hatósága alá tartozott Ha egy község több földesuré volt, de egyiknek sem volt annyi jobbágya, hogy külön birót igényelt volna, közmegegyezéssel választottak birót, de ez sorba ment a földesurak száma szerint.

---

1) Okmánytárban 22. sz. a.

2) Orsz. ltárban. Kincst. oszt. Az okmánytárban 12. és 13. sz. a.

3) Lásd Okmánytárban 25. sz. a.

4) Lásd okmánytárban. 11. sz. a.

5) Okmánytárban 12. 13. sz. a.

6) Lásd Rákóczy utasitását

7) Okmánytárban 25. sz. a.

8) Nemz. Muz. lib. instruct. 58. l.

9) Károlyi cs. ltar 3. k. 299. l.

10) Ezen utcza a vár kapujától a mostani ugynevezett Szarvas kaszárnyáig terjedt, melynek tájékán volt az egykori almagyari vagy maklári kapu. Mint vizentuli rész tartozott Borsodmegyéhez.

11) NRA. fasc. 356. sz. 43.

12) NRA. fasc. 1016. sz. 19. Az alatta látható káptalani pecsét rajzban a 15 -ik lapon van bemutatva.

13) Ezen utczát mi a vizeninnen, a mai Mária-utcza helyére jelöltük.

14) NRA. 404. cs. 40. sz.

15) Muz. ltár liber instruct.

16) Okmánytárban 29. I. II. sz. a.

17) Okmánytárban 30. sz. a.