NEGYVENKETTEDIK FEJEGEZET.
I. A 16-ik századbeli érték s árviszonyok Hevesmegyében. Az ür és sulymérték, fertály, köböl, pint, itcze, mázsa, font, öl, curialis s jobbágy sessio. II. Az ürmérték, a fertály. III. A pénzérték. IV. 4 terményárak; a 16-ik századbeli munkadij, a gazdasági czikkek értéke. V. Az értékviszony a maihoz.
I. A 16-ik századbeli érték s árviszonyok megállapitására szükséges, hogy mindenekelőtt ez időben használatban levő ür, suly, és hosszmérték milyensége tisztába hozassék. Ezen időbeli már ismertetett várszámadásokból, tized s urbéri öszszeirásokból tudjuk, hogy Hevesvármegyében a szemes életre használt ürmérték "quartal" "fertály" - nak 1); a folyadékra használt mérték "kubulus" "köbölnek", "pintnek" és "itczének"; a sulymérték, "mázsa" és "fontnak," a hosszmérték ölnek neveztetett. A kubulus, köböl, a nagy 15, a kisebb 12 és 8 pint volt, mint ez különösen a tizedösszeirásoknál, annak élén, rendesen feljegyeztetett. 2) Egy pint 2 itcze volt. Ez is a tizedösszeirások egyikében jegyeztetett fel, hol olvassuk: hogy a bortizedelésnél "köböl" használtatik, mely "30 itczét teszen", ez pedig más helyen 15 pintnek jeleztetik.
Az a kérdés most, hogy a pint vagy itcze mekkora ürtartalmu volt. Erre, alább következő ismertetésnél foglaltatik majd érdemleges válasz.
A sulymértékre használt mázsa és fontra nézve, az egri vár 1551-iki leltárában, melyet már részletesen ismertettünk, foglaltatik felvilágositás. Ezen leltárban irva van: "puskapor vagyon 3613 font, mely teszen 36 mázsát 13 fontot:" Tehát egy mázsában 100 font volt. A fontnak milyensége is, majd az alább előadandó adatok s körülményekből nyer bővebb felvilágositást.
A hossz és térmérték megállapitására szükséges tudni, hogy korunkban a várbirtokok mellett, melyek a mai uradalmaknak feleltek meg, kurialis vagy "királyi sessiók", és jobbágy sessiók képezték a birtokállományokat. Ezek természetéről más helyen emlékezvén meg, itt a terjedelemről kivánunk rövid ismertetést adni.
A várbirtokok terjedelme különböző volt, s hold számra nem vehető. A kurialis vagy királyi sessio azonban már hold számra osztatott, és egy ily sessio 150 holdra ment. A jobbágy-sessio mintegy 50 hold volt.
Verbőczy hármas könyve szerint, egy jobbágy-sessio örök becsértéke 10 márka vagyis 40 frt, a kurialis sessio pedig háromszor annyi értékű, tehát 30 márka, vagyis 120 frt volt. Ez azonban csak a hivatalos becslésnél vétetett igy, tényleges értéke egy kuriának 200-600 frt volt. Egy hold 864 ¨ ölet tett ki, szintén Verbőczy hármas könyve szerint. Az öl pedig, Verbőczy hármas könyve mintája szerint számolva 2 88 méter volt.
II. Az egri várban, és igy bizonyosan az egész megyében, e korban használatban volt ürmérték a fertály, quartál milyensége megállapitására, Salamon Ferencz "Budapest története" harmadik kötetében a budai ürmértéket ismertető fejezetét hivjuk segélyül. 3) Nevezett tudósunk a 15-ik század közepén használatban volt budai ürmértéket okirat alapján igy ismerteti: hogy "4 budai Wecht lisztből 1500 db. 10 uncias zsemlyét sütöttek" - mint az a budai sütőmesterek általa idézett városi szabályaiban megállapitva foglaltatik. Kifejti az idézett szabályzat alapján, hogy ha 4 Wecht lisztből 1500 db. 10 unciás zsemlyét sütöttek, egy Wechtből 385 db. 10 uncias zsemlye telt ki. Egy unciát 2 latnak, 16 unciát 32 látnak vagy is 1 fontnak, 100 fontot egy mázsának jelöl meg forrásunk. Ezen budai "Wecht helyenként és időnként "köböl" - nek is neveztetett. Ez volt a budai köböl, mely annyi lisztet tartalmazott, hogy abból 375 db 10 uncias zsemlye, vagyis 234 font 12 lat sütemény készitétett, melynek negyede vagy fertálya tehát 58 font és mintegy 3 latot tett ki.
Dobó számadásaiban, de a későbbiekben is világosan feljegyezte tett, hogy az egri várban egy "quartal" vagy "fertály" lisztből 110-20 czipó süttetvén, ily czipókból 4 adatott egy napra, egy-egy várbeli élelmezésre jogosultnak. Most az a kérdés, hogy e czipó mily sulyu lehetett? A mai katonai kenyér-adag egy napra 840 gram, másfél font. A mai katonai kenyér készitésénél, a liszttartalom bőségére helyeztetik suly; s a só és vizmennyiség a minimumra szállitátik. Az 1 1/2 font katonai kenyér, bizonyosan tápdusabb ugyanannyu sulyu piaczi kenyérnél. Korunkban aligha ügyeltek a kenyér ekkora tömörségére, és nem tévedünk, ha az akkori napi kenyér adagot két fontra tesszük.
De ebben megerősit az a feltevés is, hogy az egri várban és a megyében az 1405. évi 6. tczikk alapján a budai mérték használtatott. Eger és Hevesmegye 10-15 mértföldnyire Budától, kétségkivül annak kéreskedelmi befolyása alatt volt, és már ez oknál fogva is azonos mérték volt használatban itt és ott. Ha e feltevés áll, mint majd alább kétségkivülivé teszünk, az egri várban használt "fertály", melyből 110-120 czipó süttetett, nem volt más, mint a budai Wechtnek vagy köbölnek "fertálya," negyedrésze, melyből 58 font 3 lat sütemény került ki, vagy is 110-20 félfontos czipó, milyen 4 darab, vagyis összesen 2 font adatott egy-egy élelmezettnek. Most már az a kérdés, hogy a mai mértékkel számitva, milyen volt az az ürmérték, a "fertály," mely annyi lisztet tartalmazott, hogy abból 58 font, vagyis 22 kilo kenyér került ki? Ezt is megállapithatjuk hozzávetőlegesen, ha az 58 font kenyér előállitásához felhasznált viz, só mennyiséget levonjuk, és a mi igy marad, az lesz a liszt sulya, és ez fogja feltüntetni az ürmérték milyenségét. Itt csak átlag számitást tehetünk, és ha a viz, só részekre 30% tólit veszünk fel, az 58 fontból vagyis 32 kiloból levonva azt, a liszt sulyra mintegy 21-22 kilo marad, mely 31-32 litermennyiségnek s felel meg. Ezén számitást bárki is ellenőrizheti és lehet, hogy a 30%-tóli levonás kevés, mások kenyérsütési gyakorlata szerint sok, de ezen adatok összevetéséből következtetni lehet, hogy az egri kérdéses "fertály" 31 literes lehetett.
Hogy őszinték legyünk, ismételve kijelentjük, hogy ezen számitás, igen hozzávetőleges. De Salamon munkájából idézett budai sütők szabályzatának mérési számitásai sem egész pontosak. Első részében az mondatik, hogy 4 Wecht zsemlyelisztből 1500 db. 10 unciás zsemlye kerül ki; tehát egy Wechtből 234 font 12 lat, melynek negyede 58 font. Második részében 3 Wecht kenyérlisztből már 660, 40 latos kenyeret sütnek, melyből egy Wechtre 275 font, negyedére 68 font esik, tehát itt ugyanazon Wecht lisztnek a süteménye, tetemes különbséget tüntet fel a sulyban.
Az idézett szabályrendelet végén az foglaltatik, hogy "egy Wecht liszt nyom 236 fontot." Salamon erre alapitja az ürmértékre vonatkozó többi tételeit, és következteti, hogy egy Wecht 146 liter volt. Ennek negyede 36 liter, és ez nagyobb lenne, mint az általunk bemutatott egri "fertály."
De nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy midőn a tudós szerző a Wecht lisztből sütött kenyér sulyát, és a liszt sulyát összeveti, és egyenlőnek találja, nem veszi számitásba, hogy ugyanazon lisztből sütött kenyér sulya mindig tetemesen haladja a liszt sulyát. Én több sütő helyről szereztem kimutatást, és az eredmény az: hogy a kenyér a liszt sulyát 25-30 %-val haladja. A budapesti sütők egyesülete kimutatása szerint 85 kilogram, lisztből 110 kgram kenyér kerül elő. Tehát 25 kg viz és só a többlet. Igy tehát egy Wechtnek lisztsulya, nem lehet ugyan olyan, mint azon Wecht lisztből sütött kenyér sulya. A fentebbi kimutatás szerint, ma 58 font kenyér előállitásához mintegy 22-23 kilo liszt szükségeltetik. Ennek igy kellett lenni régen is. Fentebbi számitásom, mely szerint egy budai Wecht vagy köböl negyedéből az egri várban 58 font kenyeret sütöttek, és ennek előállitásához mintegy 22 kilo liszt ment fel, ezzel igazoltnak tűnik fel.
Én 21-22 kilo lisztet, 31-32 liter mennyiségnek állitottam, a milyen ürtartalmu lehetett az egri "fertály" . Különféle helyeken eszközölt mérések eredményéből vontam le ezt. Salamon szerint 1 liter 0, 1, 2, 3, 4-es liszt 55 deka. Több malomból szerzett kimutatások, 55- 65 dekát igazolnak, különösen az ugynevezett paraszt őrleményből, milyen volt a 16-ik századbeli is. Egy litert 65 dekának számolva, 21 kilo 35 deka tesz 31 litert.
Mindezen adatokból következtetve, a kérdésben forgó budai ürmérték, a Wecht vagy köbölnek "fertálya" volt az egri várban e néven használt ürmérték, mely mintegy 31 literes lehetett.
Ezek elsorolása után reátérhetünk a kérdéses ürmérték milyenségének minden kétséget kizáró igazolására.
Mint már érintettük, az 1405. évi 6. tczikk hiteles mértékül országszerte a budai suly, ür s hossz régi mértékét alapitotta, meg, s ennek használatát tette kötelezővé országszerte. Fel sem tehető már ez oknál fogva is, hogy Egerben más mértéket használtak volna, mint az igy törvényileg megállapitottat annál is inkább, mert Eger s Hevesmegye egészen a budai kereskedelem befolyása alatt állott. 4z 1588. évi 30, ugy az 1655. évi. 31, s 1723. évi 45. tvczikkek ezen budai régi mértékeket, ujból törvényesen használandó mértékeknek jelentették ki, s az alispányok utasitattak, hogy megyékben, városokban falvakban e mértékeket helyreállitsák s a hitelesitésről gondoskodjanak. Megjegyzendő még itt, hogy az 1655. évi 31. tczikkben kimondatott, hogy a pozsonyi mérő a budaival azonos, s igy ennek használata megengedhető. Az ürtartalmát ezen törvény szerint, Hevesmegye 1660. évben Füleken tartott közgyülése következőképen határozza meg: "ezen vármegyékben mindenütt egyenlő kila legyen az pozsonyi sapuhoz szabva, melyben tér 64 igaz budai itcze." 4) Vagyis ennek fele 32 "igaz budai itcze", az egri várban használt "fertály." Egervárosa levéltárában még ma is látható egy 1745-ben készült hiteles kőürmérték, mely általam felméretvén, nagyobbika 63, kisebbike 311/2 literes tartalmunak találtatott, vagy is a nagyobb a kila, a pozsonyi mérő, vagy szapu, a kisebb ennek fele a "fertály", vagyis a később vékának nevezett ürmérték, mely 40 régi bécsi, vagy 32 budai itczének, illetőleg 31 liternek felel meg, - lévén a budai itcze csekélységgel nagyobb a liternél 5) - mely ugyanazonos az egri várban használt ürmértékkel, ugyanazonos a budai "Wecht" negyedével.
Megjegyzendő még itt, hogy később e vidéken is, különösen a katonaság körében, használatba vett kassai köböl fele, mintegy 12 3/4 budai itczével volt kisebb a pozsonyi mérőnél. Igy Heves és K. - Szolnok megyék 1662 évi febr. 15-én felvett jegyzőkönyve szerint, a kassai tanácskozmány folytán, a megye minden porta után, n 10 kassai köböl buzát volt kiállitandó; mely megfelelt 18 pozsonyi szapu, vagyis mérőnek az itteni mérték használata szerint." 6)
III. Hogy a 16-ik század második felében fennállott árakat, a mai pénzértékkel megbecsülhessük, a cserét közvetitő s használatban volt pénznem értékét kell most már meghatároznunk.
Megyénkben, mint az a várszámadásokból kitűnik, a 100 denárból álló forint volt használatban. Ezzel történik minden elszámolás. A kamarai számadásokban, rénusi érték is használtatik, melyben 75 denár tett 1 frtot. Dobó Ferencz 1592-ik évben Kömlőt zálogba adja Rákóczy Zsigmondnak 4000 frtért aranyok és tallérokban. Az arany értéke 160 denárra, tallér 1 frt vagy 100 denárra számitatik. Tehát értékalapul itt is a 100 denáros ft. vétetik. 7) Acsády "Magyarország pénzügye" czimű munkájában (32-33 l.) s a "Nemzetgazdasági szemle" 1888. évi 4-6 füzeteiben (247-264 l.) közzé tett értekezésében, hivatkozva Belházy János ministeri tanácsos szakszerű megállapitásaira, e száz denáros ft. értékét, mely egészében ugyan forgalomban nem volt, s igy inkább csak számitási alapul használtatott, a benne foglalt 100 denár apró pénz ezüst tartalmához képest, tehát mai értékünk szerinti absolut becsét, átlag 2 frt 50 krra teszi, vagyis 1 denárt mintegy 2 1/2 krra. Ennyi tehát a 100 denár ezüst tartalma szerinti absolut értéke, a mai értékkel számolva. Relativ értéke s vásárlói képessége azonban, a mai értékhez képest, még nagyobb. Ennek oka kétségkivül az akkori árúk csekélyebb kereslete s igy a pénz és az árú-érték között fenálló nagyobb külömbözetben keresendő. A század utolsó negyedében azonban, az áru értéke növekvőben van, a kereslet nagyobb, mert a szükségleti czikkek előállitása is, a terhesedő viszonyok folytán, mindig több nehézséggel jár. Igy a pénzérték, a csere közvetitője, relativ becsében az áru értéke emelkedését nem követhetvén, a különbözet az áru javárá fokozódott, illetőleg, a pénz értéke ahhoz képest kevesbedett. Az 1580-as évek országgyülésein a rendek már panaszkodnak, hogy a magyar katonák dijaztatása, mely ugyanaz volt mint a régi, nem felel meg a szükségletnek, mig a behivott német katonák máris nagyobb s bőségesebb ellátásban részesülnek. 8)
IV. A használatban volt pénz értékét ekként megállapitván, reá térhetünk az árviszonyok ismertetésére.
E században a termények árai igy állottak: Dobó idejében a várszámadások szerint, három fertály buza volt 1 frt, tehát egy fertály 33 denár. A tized-buza keresztekben is adatott el, egy-egy kereszt 30 marokból állott, s két ily keresztből számoltak egy fertály szemet. Egy kereszt ára 15-18 denár volt. A tavaszi 10-15 denáron kelt. Az egri vár ostroma után beállott nagy gazdasági vál ság megrenditette az eddigi árviszonyt a legfőbb élelmi czikkre, a buzára; a termelés nehézsége, de az állandó hadi láb folytán is, a kereslet emelkedett, s ezzel emelkedett az áru értéke is. Igy az 1560-as években Verancz püspök idejében a buza ára már átlag 40- 60 denárra szállott fel fertályonként, a tavaszié pedig 20-30 denárra. 1559/60. évi várszámadások szerint magban, egy fertály silányabb buza 50, a jobb minőségű 60 denárért, sőt 1 frtért adatott. 9) Közvetlen a nagy török ostrom után, Bornemissa 1553/4. évi számadása szerint gyöngyösi polgároknak 110 fertály buzát 99 frtért, tehát egy fertályt 90 denárért, egri polgároknak 80 denárért adtak. E háromszoros áremelkedés oka volt kétségkivül az, hogy az 1552-iki őszi török-invasio folytán, őszi vetés nem készittetett, a jobbágyok elmenekültek, a falvak elpusztultak s termés hiányában az inség nyomai Debreczen s Gyöngyös felé egyformán mutatkoztak. Későbbi években javultak a viszonyok; de a buza-ár a régihez többé nem szállott alá. Az igy felemelkedett ár folytán, a pénz értéke a közszükséglet kielégitésében a szerint hanyatlott, a mint a buza ára emelkedett. Kiváló befolyással volt ez a végvárak élelmezési viszonyaira. A várőrség dija emelésétől fázott a kincstár, igy pedig a katona élelmezése máris terhesebbé lett. Mig Dobó idejében a 33 denáros buza mellett 2 frt havi dijjal is kijöhetett a katona, 50 denáros buza mellett már nehezen élhetett meg; ' mert az akkori. várőrök családos emberek is voltak, s dijukból egész családjukat kellett eltartaniok. Innen jött aztán gyakorlatba az, hogy a lovas s gyalogos várőrök szerződtetésénél, terménybeli illeték kiszolgáltatása köttetett ki a pénzilleték egy része fejében.
Igy Verancz idejében Baksai Tamás 8 lovasra volt szerződve, s
minden lovas után kapott egy évre készpénzt 15 Buza illetékül fejenként 15 Árpa 15 Bor 15 S ruhára a 8 lovasnak 20
Nagy Márton 5 lovasra szintén ekképen volt szerződve. Egy lovas őr élelmezésére bizonyosan családostól vétetett fel 15 fertály búza. Ha ezt pénzértékre változtatjuk, egy fertály buzát 40, árpát 30, a bor pintjét 60 denárral, s a ruhapénzből egyre 2 frt 40 denárt veszünk: egy lovasra évi 36 illetve havi 3 frt jön ki.
Másokkal tisztán pénzben volt az egyezség. Igy Jakusits várkapitánynak 16 lovasa után fejenként 3 frtjával járt 576 frt. és igy, megy ez tovább, váltakozva. A szolgálat dija részben terménybeli illetékké változtattatott át, mert 3 illetve 2 frt havi fizetéssel már alig lehetett megélni a buza-ár emelkedése miatt.
Még egy körülményt nem hagyhatunk figyelmen kivül, mely kiválólag az egri várnál fordul elő Mágóchy kapitányságáig, s ez az: hogy a király s a püspök között történt egyezség folytán a várbirtok jövedelmének harmada volt csak a várőrség fizetésére forditandó; egy harmada a püspöké volt. A jövedelem közös kiadása, csak a jövedelem beszerzésére mulhatlanul szükséges kellékekre volt számitható. A püspöki érdek tehát az volt, hogy a terménybeli bevételek mennél magasabb áron értékesittessenek. Részben kincstári érdek is volt ez; és ezen összevágó két érdek a várőrség élelmezését tette sulyossá; mert a nélkülözhetlen kenyérszükséglet kielégitése a vár magtárából történt, s igy a buza-ár részben a vár jövedelme kezelőitől függött. E körülmény folytán keletkezett kétségkivül a Miksa féle 1568-ban kiadott árszabás, 10) melyben 1 köböl (kassai köböl) buza 60, kétszeres buza 45, rozs 30, árpa és zab 25 denárra limitáltatott, a végvárakban lévő katonaság javára.
De ezen alacsony ár nem felelt meg a piaczi árnak, kitünik onnan, hogy a rendek az 1580-as országgyülésen protestáltak az ellen, mint a gazdasági viszony okkal arányban nem álló, rendkivüli alacsony ár ellen, mely a rendes ár felének sem felel meg. 11)
Érdekességénél fogva felemlitjük még ezen limitationalis szabályzatból: hogy egy pint bor 8 d. egy font marha hús 1 1/2 d. tyuk 4, kacsa 8 denár, borsó köble 1 frt, bab. köble 1 frt, tej pintje 3 d. 2 sózott káposzta fő 1 d. só fontja 1 denárra limitáltatott.
Az országgyülési rendek állitása szerint is tehát, a buza piaczi ára az 1570-es években egy kassai köböl 1 frt 50 denár levén, egy fertály mintegy 40 denár lehetett.
A buza-ár a század vége felé még inkább emelkedett. Rákóczy Zsigmond 1589/90 évi számadásában egy fertály buza ára átlag 70 denárral szerepel, mint az a Rákóczy kornál bővebben ismertetve van.
A buza-ár tehát e század második felében a következő hullámzást mutat: Dobó idejében egy fertály 33 denár, Verancz idejében 50 denár, Rákóczy idejében vagyis a század végén 70 denár volt. A tavaszi ára Rákóczy idejében 50, Verancz idejében 30 s Dobó idejében 15 denár volt.
Egyéb élelmi czikkek árai igy állottak: Dobó idejében 300 fő káposzta 90 denár, tehát 100 fő 30 d;. Verancz idejében 600 fő vásároltatott 2 frt 70 denárért, tehát 100 fő 45 d. A Miksa-féle árszabás szerint 2 besózott káposzta fő 1 denár volt, tehát 100 fő 50 denár. A borsó ára, köblét 1 frttal véve, nem igen változott a század végeig. Az élelmi czikkek között a században találjuk már a kölest s árpakását is. A zöldségféléből a répa s torma nagyon használtatott. A füszerfélék ára ez volt: bors fontja Dobó idejében 75, Verancz idejében 80 denár; sáfrány fontja Dobó idejében 3 frt 35 d. Verancz idejében 5 frt. Ebből látjuk a konyhai szerek árának emelkedését is. A bor termelés volt megyénknek egyik legjövedelmezőbb művelési ága. A 16-ik század közepén virágzó volt ez, s a borár hihetetlen magas volt. A Dobó idejében 6 denáros bor, Miksa király árszabásában pintje 8 denárra emelkedett. Zarkandi kapitány idejében 1555-ben rendkivüli termés lehetett, mert a bor ára akkor 1 pint 4-5 denár volt.
Bő jővedelmi forása volt az egri várnak is a bortized. A bor rendkivüli jövedelmezőségét nemcsak a számadásások igazolják, de egyéb egykoru adatok is bizonyitják. A bort hordókban pinczékbe helyezték el. A hordók 2-300 itczések voltak, de voltak 6-700 itcések is. A hordók ára átlag 40-60 denár volt, a terjedelem szerint.
A század második felének végén, a vár pinczéiben már vörös bor feljegyzésére is találunk. Keverték még a bort szekfüvel (cariophilus) ürmössel (Absynthyacum) gyömbérrel (Zyngiber) Ezek voltak a kedvelt szagositó szerek. 12) A pincze-szerszámok nagyrészben ugyan olyanok voltak, mint ma, s az "ászokfa" ép ugy használtatott mint most. Az abroncsok azonban fából készitettek.
Az állattenyésztés kiterjedt a szarvasmarhára, lóra, juhra, sertésre s helyenkint kecskére is. A marha ára a 16-ik század közepén igy állott: 1 szántó ökör ára volt 5 frt 50 d. 13) Ez magas árnak mutatkozik, de talán azért, mert czimeres szántó ökrök voltak. 1503-ban Hyppolit püspök idejében két vágó ökröt 18 frt 78 d. vásároltak, a mi még magasabb árt tüntet fel.
Az 1551-iki Dobó-számadások szerint, a vár élelmezésére vétetett 48 ökör 106 frt. 50 denárért. Itt egy db. ára 2 frt. 10 denár. Hyppolit püspök idejében 2 frt 47 drért vették a közönséges ökör drbját. 14) Miksa király árszabása szerint 1 font marha hus 1 1/2 d. volt. Most tudnunk kell, hogy akkori időben egy közönséges vágó marhából mennyi hust vettek ki. Bornemissa 1553/4. évi számadásai 10 darab ökörből 1604 fontot, egy másik hónapban egy üszőből 168 fontot, ismét egy másik hónapban 13 üsző s ökörből 1611 fontot, ismét 13 drból 1575 fontot mutatnak ki a vár élelmezési szükséglete fedezésére. E szerint átlag egy vágó marhára 150 font husnál többet nem számolhatunk, az akkori kimutatások szerint. Ha ezt igy vesszük fel, Miksa árszabása szerint 1 font l 1/2 denár lévén, egy marha ára lesz 150 fonttal számolva 2 frt 25 d. körülbelül ugyanazon ár, melyen Dobó vette a vár részére a vágó marhákat. Ezekből azt látjuk, hogy a marhák ára a században, lényegesen nem különbözött.
A marha-árhoz, képest magas volt a sertés-ár. Dobó 100 drb. sertést 240 frtért vásárolt, vagyis darabját 2 frt 40 d. oly árral, mint a vágó márháé. Miksa árszabása szerint 1564-ben a szalonna fontja 4 d. volt, háromszor annyi, mintegy font marha hus ára. Egy sertés akkori árát is könnyen kiszámithatjuk most már ebből Miksa idejében. A Hyppolit codex szerint a század elején Egerben makkos sertés darabját 1 frt 25 denárért vették. Más vásárlásnál 1 frt 88 d. adatott darabjáért. 15) Igy Dobó vásárlása, megfelel e tételnél is az akkori viszonyoknak, s kitűnik, hogy a számadásait revideáló kamara által e tételnél is alaptalanul gyanusitatott, hogy "kedvezett az árban," mert a sertéseket épen testvére Dobó Ferencztől vásárolta. Ime Miksa árszabása s a század ''elején fennálló sertésár igazolja, hogy Dobó idejében a jelzett sertésár valódi lehetett.
A bárány ára ez volt: 1 frtért 4 darabot lehetett venni, vagyis darabja 25 d. Egyes vidékeken más volt az ár. A tizedbevételi rovás szerint például Sztropkon 1 bárányt 13 denárért, s 6 bárányt is adtak némely helyen 1 frtért. Kétségkivül annak minősége befolyásolta az árát is.
A ló ára sem igen változott. Dobó István 6 lovat kocsival s minden szerszámmal 120 frtért vásárolt. Egy ló ára 5-20 frt között változott. A szekér és kocsi, ugy a taliga is már használatban volt akkor. A teherszállitásra szekér, a könnyebb utazásra kocsi alkalmaztatott. Sarudon 6 szekér széna 5 frtért adatott el. A lószerszám, kevés változást szenvedhetett s a mai "istráng" már 300 évvel ezelőtt is igy hangzott. 16) A gazdasági eszközök közül ásó, balta, kapa, kasza, villa, rocska, dézsa, szita, rosta stb. ugyanezen nevek alatt voltak ismeretesek. A méztermelés a Tarna mentén volt általános, pintje 20 denár volt.
V. Ezek után reátérhetünk az értékviszonyok fejtegetésére, ugy a mint azok fokozatosan fejlődve, arányba hozhatók a mai érték s ár állásával.
A kenyér illetve buza, mint a legfőbb élelmi czikk ára készségkivül az irányadó, az érték megbecsülésére. Mi is ezt vesszük alapul. Salamon már többször idézett könyvében a 15-ik század buza ára ekként jeleztetik: 10 budai véka, vagy köböl ára Budán 6 frt, egy köböl tehát 60 denár, ennek negyede, egy egri fertály 15 d. lett volna. Dobó idejében egy egri fertály ára már 33 d. Verancz idejében 50, a század végén 70 d.
Az akkori 1 frt ezüst tartalma szerint való értékét véve, mely mint kimutattuk 2 forint 50 krajczárra megy mai osztrák értékkel: a 15 denáros buza 37 1/2, a 33 denáros 82 1/2, az 50 d. 1 frt 27 a 70 d. 1 frt 75 mai kr lett volna. Ez az ezüst tartalom szerinti érték. De a relativ, vásárlói értéke vagy képessége a régi forintnak a régi viszonyok között, ennél nagyobb. A mai buza árát véve, átlag egy hectolitert 7 frt 50 krra számitva, egy literre esik 7 1/2 o. é. kr. A fentebb kimutatott régi árak szerint, egy literre esik: Dobó idejében mintegy 1 denár, valamivel több, de a törteket elhagyjuk; Verancz idejében 1 1/2, Rákóczy idejében, a század végén 2 1/6 denár.
Az ezüst szerinti értéket véve, a régi s mai árviszony ez: Most egy liter o. ért. Dobó idejében Verancz Rákóczy A relativ érték szerinti árviszony ez: Most egy liter Dobó idejében Verancz Rákóczy Az arány tehát a régi s mai frt között a buzaárra nézve ez: Dobó idejében Verancz Rákóczy
Vagyis 1 frtnak vásárlói képessége Dobó idejében hétszer olyan volt, mint a mai frtnak. Vagyis 1 frtért hétszer annyi buzát lehetett venni, mint ma 1 frtért. Verancz idejében mintegy hatodfélszer, Rákóczy idejében már csak ötödfélszer.
Összehasonlítás kedvéért a 19-ik század harminczas éveiből jegyzünk fel buza-árakat Salamon többször érintett müvéből (3. k. 196. l.)
1826-1830 230 kr. 1836-1840 196 kr. 1841-1845 224 kr.
Husz évi átlagot 226. krra teszi. Ez pozsonyi mérő ára. Átszámitva egy hectoliterre, fog tenni 3 frt 62 kr mai értéket. Ezen árak a 16-ik századbeli áraktól ekként különböznek: Dobó idejében egy hectoliter volt mai 2 frt 50 kr, a század végén 3 frtnál több.
Most visszatérve tárgyunkra, folytatjuk a fentebbi értékhez képest alakult egyéb árak s dijak ismertetését:
Egy lovas katona 3 frt havidija tehát Dobó idejében az 1: 7 aránya. szerint mai 21 frtot, a gyalog 2 frt havidija 14 frtot ért. Verancz idejében a lovas havidija már csak 18, a gyalogé 12 frtot. Rákóczy idejében 15 illetőleg 10 frtot ért. Dobó 50 frt havidija 350 frtnak, az 1550. évi 11687 frt püspöki bevétel 111809 frtnak felel meg.
Egyéb élelmi czikkekre az árviszony igy áll:
A 19-ik század harminczas éveiben 17) egy jókarban levő ökör átlag, ára 70-77 frt volt, a nyolczvanas évtizedben 117 frt az át lag ár. Szavahihető gazdák állitása szerint, a harminczas években silányabb szarvasmarha ára 24-40 frt, most 70-80 frt. A 16. század közepén s végén is, a legmagasabb ár 33 frt, a silány marhák ára 13-14 frt. 18) A hus fontja Miksa árjegyzéke alapján mai 9 kr, s ez minimális ár, most Egerben átlag 25 krnak mondható. A fővárosban levő hus árát, mely kilonként 60-80-100 azért nem alkalmazzuk itt összehasonlitásul, mert ez ár alakulás rendkívüli adónemek, különleges vámok, egyszóval kincstári fiskalitás is befolyásoló tényezőként szerepel. Az éves sertés ára mostani időnkben 30-40 frtra tehető; egy kilo sertés hus átlag 45 kr. a szalona 60 kr. A harminczas években a sertés ár 10-20 frt, s egy font átlag 15 kr. volt. Miksa árszabása szerint a szalona fontja 4 d. vagyis mai 28 kr.
A munka-djakat tekintve Dobó idejébeli érték szerint ez: egy közönséges napszám 4 d. vagy 28 kr volt; 1552-ben és későbben a napszám 5 denárra vagy 35 krra emeltetett. A várban dolgozó kőmüvesek napi bére 16 d, vagy is 1 frt 12 kr volt. A kőmüves pallér, élelmezés mellett kapott a várban 1 hóra 12 frtot, mai értékben 84 frtot. Kőmüves mesterek 8-8 frt vagyis 56 frtot kaptak. Ácsmesternek havidija volt 4 frt 50 d. vagyis mai 31 frt 50 kr; asztalos mesternek 6 frt 40 d. vagy is 46 frt 80 kr. volt. Fazekas új kályha készitéseért minden ellátás mellett egy napra 2 d. vagy is 14 krt, javitásért 1 d. vagy is 7 krt kapott. A kályhák az 1562. évi leltár szerint "kemencze kályhák voltak, sisak módnak, tetején gombbal. De zöldszinü cserép kályhák is voltak már ez időben használatban. Ebből azt látjuk, hogy a kőmüvesek részesültek legnagyobb munka dijban.
A várbeli munkálatoknál, különösen az árokásásnál a szakmány munka is divatban volt. Igy a Rimaszombat tájékáról jött munkások átlag dolgoztak s 1 öl mélységű 16 öl széles s 24 öl hosszu árok asásért 2 frtot kaptak, mai értékünkben 14 frtot.
1) "Egy vasas fertál". Egri vár invent. 1562.
2) Cubulus continet pintas 15; Cubulus continet pintas Budenes 8. etc. 1575. évi tizedöszszeirásban. Kamarai lvtár. Itt megjegyezzük: hogy a "véka" elnevezésnek e korban mi nyomát nem találtuk.
3) Lásd a 190. és 195. lapokon.
4) Hevesmegye levéltárában található.
5) Egy régi magyar vagyis budai itcze 9 4/10 liter.
6) "Ex parte hujus Cottus cederent a singulis portis-singuli decem cubuli Cassovien. Eo itaque ex reapectu iisdem decem cubulis ad kilas seu mensuras har. Partium comportatis, per inolitum Com. imponuntur a singulis. portis singulae octodecim kilae usittae Tritici, Szendrőviam administrandae." 1662. megyei jegyzőkönyv.
7) NRA cs. 1772. sz. 19.
8) Exteri etiam praesidiarii tot stipendia, totque victualia, sine ullo reipublicae fructu percipiunt, ut eo duplicis aut triplicis numeri milites Ungari conservari possent. A rendek felirata 1580. Orsz. eml. 6. 392. l.
9) Peditibus in menstrualia stipendia diverais terminis varioque pretio data:
pro denar 50 unum quartal etc.
pro denar 80 " " "
pro denar 90 " " "
per florenum unum quartal etc.
10) Orsz. lvtár Liber Instruct. I. k. 247 l. Ez időben vette kezdetét a végvárakban a kassai köböl használata, melyet a megyék nem fogadtak el, s igy Egerben is a régi "fertálylyal" találkozunk rendesen.
11) "Quod Agriae videre est, ubi mensura tritici in foro florenum cum dimidio valet, ea tamen militibus pro sexaginta summis distribuitur." Orsz. gy. eml. 6. k. 385. l.
12) 1550-iki várszám. Nemz. Muz.
13) Ad arandum boves 8 emti pro 44 fl. 64 d. Dobó szám 1550.
14) Hyppolit kodex.
15) Hyppolit codex.
16) Pro funibus istrang equis currifer. (kocsi) duorum curruum necessariis . sol. fl. 1. Dobó számadás.
17) Salamon id. munk. 199. l.
18) Dobó idejében szántó ökör 5 frt 50 d. az 1: 7 aránya szerint 35 mai forint; silány ökör 3 frt 10 d. az 1: 7 szerint 14 mai frt.