ELSŐ RÉSZ.

Hevesvármegyének története Egervára elestétől visszavételéig, 1596-1687.

ELSŐ FEJEZET.

I. Hevesvármegye Egervára eleste után. Az 1597-iki országgyülés. Vizsgálat a volt parancsnokok ellen. Nyáry Pál volt várkapitány igazolja magát. II. Az országgyülés Kassát jelöli az egri káptalan székhelyéül. A káptalannak elveszett pecsétje megujitatik. III. A püspöki birtokok ügye. Cherády püspök halála. IV. A megye sorsa 1609. évig. V. Az 1597-1600. évek közötti időszak története, az állandó török-magyar háboru. Ibrahim nagyvezir és a tatár khán pusztitásai a vármegyén át. VI. Hatvan visszavétele 1603-ban, eleste 1604-ben. VII. Hevesvármegye 1609-ben Gömörrel egyesülve közös alispán alatt volt. VIII. 1613-ban nógrádmegyei Fülekvárába teszi székhelyét. Fülekvárának kapitánya Bosnyák Tamás.

I. Egervárának, a vármegye székhelyének, előző kötetünkben ismertetett elestével, egy uj korszak, a "dies irae" vette kezdetét a kettős megye területén, a török fenhatóság egyeduralma kizárólagosságával. A vármegyének várai és erősségei, Eger, Hatvan, Sirok, a szomszédos borsodmegyei Szarvaskő, Cserépvárakkal török kézben, ugy Szolnok és Bala-Szent-Miklós régi erősségekkel, teljesen biztositják az egész megy e területén a feltétlen egyeduralmat a törökök részére. A megye területén nem maradt egy pont sem, hol a török fenhatóságtól menten folytathatta volna a megyei hatóság, országos és megyei, köz és magán érdekei és feladatainak munkálását és fejlesztését.

Igy jutott vármegyénk is Pest, Solt, Pilis, Csongrád stb. vármegyék sorsára, és kiszoritva saját területéről, vándor utra kellett kelnie, hogy idegen területen, de mégis magyar fenhatóság védelme alatt, folytathassa törvényhatósági működését.

Majd egy századon át, 1596-ik évtől, 1687-ik évig tartott ezen rendkivüli állapot, melynek a világtörténelemben páratlan jelenségeit, és tüneményes eseményeivel gazdag változatos lefolyását fogja jelen kötetünk vázolni.

A csapás, mely Eger elvesztével megyénket sujtá, mély levertséget keltett országszerte. A következő 1597-ik év febr. 2-án Pozsonyban tartott országgyülésen a rendek nagy-felháborodással tárgyalták a szerencsétlen esetet és elrendeltetett a 91-iki tvczkkben, hogy a védelmet vezénylő parancsnokok ellen vizsgálat inditassék s a bünösök büntettessenek. Ugy látszik, bünösök nem találtattak, mert Nyáry Pál a volt kapitány, miután Prágában a király előtt igazolta ártatlanságát, nemcsak hátrálékos dijai kiutalványozásával, hanem még birtokadományozással is, jutalmaztatott, és a fontos váradi vár praefectusává neveztetett ki, 1) melyet 1598-ban több szerencsével védelmezett meg a törökök ellen, mint Egervárát. Nyáry Pál, később Bocskay István felkelése idején, ennek egyik vezére s vezetője lett.

II. Az 1597-iki országgyülés még más irányban is tett intézkedést, nevezetesen az Egerből kiüzött káptalan közhitelü székhelye megállapitására elrendelte ez évi 38-ik tvczkkben, hogy az egri káptalan Kassára tegye székhelyét, a város minden joga és szabadsága épségben maradásával. A nevezett tvczkkben kimondatott az is, hogy a káptalan müködését saját egyházi területén ugy mint eddig folytathassa, elveszett pecsétjét kisebb alakban ujitsa meg, 2) tizedeit s quarta, illetékét saját javára szedje be, hogy tagjai élhessenek. Ezt akként kimondani kellett, mert-mint tudjuk-a káptalani illetékek, mig Eger állott, a kincstár javára béreltettek ki. Az 1598-iki országgyülés 32-ik tvczkkében e határozatot ismétli.

III. A püspöki vagyonra nézve ez időben bővebben intézkedni azért nem kellett, mert Cherődy János 1596-ban kinevezett püspök 1597 aug. 4-én meghalt,3) s igy a vagyonkezelés a kincstárnál maradt. Cherődy püspöknek 1596 jun. 20-án kelt nyugtáját találjuk a pozsonyi kamarai iratok között (muzeumi ltárban), mely szerint püspöki illetéke fejében 400 frtot felvett. Elodje, Radeczy püspök, évnegyedenként 800 frtot kapott még a kamarától, s igy egy évre 3200 frtot, e mellett Verancz után a turóczi prépostságot is birta. Halála után e prépostság 1586-ban a jezsuitáknak adományoztatott RudoIf király által. A később kinevezett Szuhay püspöknek szintén ily 400 frtos nyugtái fordulnak elő. Ugy látszik, a viszonyok változásával, a kincstári kézen maradt püspöki vagyonság fejében, a püspöknek kirendelt évi illetéke is nagy mértékben alább szállott.

IV. Heves és K. - Szolnok egyesitett megyék elvesztvén eddigi székhelyöket, ez irányban országgyülési intézkedésnek semmi nyoma. Mit tett tehát a megye, hol ütötte fel gyülekezési helyét erre adatot nem találtunk egész 1609-ik évig, mely évben a megyét Gömörrel egyesitve találjuk, mint erről alább fogunk szólani.

Egervára elvesztével, mely mintegy sarkpontját képezé nemcsak Heves és K. - Szolnok, de Borsod, Pest, Pilis és Solt megyék administrátiójának is, nemcsak az eddigi rnegyei belélet felbomlása következett be, hanem ama nagymérvü török invasio folytán, a vidék társadalmi s gazdasági szervezete alapjában megingott.

Az eddig fennállott szervezet, mely Verancz lemondása idejétol 1563. évtől veszi kezdetét, megszünt: A megye élén-mint tudjuk-az egri vár kapitányai állottak, mint főispánok is, kiknek javára Verancz lemondott a püspököt illetö főispáni jogkörrol. A vár elestével megszünt a várkapitányi tiszt is, és a megye főispáni jogköre törvényszerüen az egri püspökre szállott vissza. Azonban Cherődy halálával a püspökség is üresedésben maradt s igy főispán sem volt püspök hiányában. Az egri vár fentartásának gondja sem terhelé többé a kincstárt, s igy a megyei adó s tizedbevételek tisztán a kincstár javára maradtak.

Történeti vizsgálódásunk folyamán két irányban kell az események és a beléleti mozgalmak fonalát szemmel tartani, minthogy ezek két irányból nyerék kiindulásukat és inditó okaikat is. Kétféle kormányzás, adózás, törvénykezés: a török és magyar, kétféle béfolyással vezeti az eseményeket. Egy magyar és egy török világ tükre tárul elénk, szorosan egymás mellett párhuzamosan haladva. Lássuk előbb a magyar világot.

V. Eger eleste után a török-magyar háboru elkeseredetten folyt tovább az egész országban, változó szerencsével.Az 1597-ik év elején Prágában tartott haditanács megállapitotta a hadviselés irányát, mely főleg a dunai végvárakra és ezek között Győr megvételére terjedt, a mi azonban ez évben nem sikerült.

A zavart nagyban növelé ez időben Erdély sorsa is, mely Báthory Zsigmond fejedelem lekszönésével, majd ismét fejedelmi székébe visszatérésével, mindinkább bonyoldott.Báthory Eger eleste után, s a szerencsétlen keresztesi csata folytán érezte válságos helyzetét, melybe jutott a gyozelmes portával szemben, hogy ez a Rudolf királynak nyujtott segélyért, méltó boszut fog rajta állani. Egyéb körülmények is zavarhaták kedélyét,melyek ot arra birták, hogy Erdélyt bizonyos kárpotlásért Rudolf királynak adja át, őmaga pedig papi hivatás munkálásában keresse zaklatott lelke nyugalmát. Ezen elhatározása keresztülvitelénél oldala mellett találjuk a később nagy szerepet játszott Bocskay Istvánt is, ki Rudolf király prágai udvarában Báthory bizalmasa gyanánt müködött, kinek tervei közé sorolják, hogy Báthory lemondása folytán, Rudolf kezéböl várta erdélyi vajdává való kineveztetését, a mi nem történvén meg a változott viszonyok folytán, Báthoryt lemondása visszavételére, és Erdélybe visszatérésre birta. 4)

Az 1598-ik évben, a vitéz Pálffy Miklós dunán-inneni főkapitánynyal élén, a duna-melléki táborozás folytattatott, elég szép sikerrel, mert ez év márczius 28-án Győr visszafoglaltatott; a mi ez év folyamána hadviselés fővezérletével megbizott Mátyás főherczeget arra ösztönözte, hogy kiséreljék meg Buda megvételét, a mi azonban sikerre nem vezetett. Ezalatt Erdélyben, melynek átvételére Báthory fejedelem fentebb érintett lemondása folytán Rudolf biztosai az 1598. év nyár folyamán Gyula-Fehérvárott meg is jelentek, megváltoztak a viszonyok; mert a fejedelemségrol lemondott Báthory Zsigmond, Bocskay és társai biztatására székhelyére ujra visszatért, hol az alvidéki török hadvezérlet Nagyvárad ostromával, ugy Báthory mint Rudolf érdekeit egyenlően veszélyeztető támadást inditott meg. Nagyváradot ezuttal az Egerben szerencsétlen Nyáry Pál védelmezte Redern Menyhért és Isolani János német tisztekkel, teljes sikerrel, mert a törökök hirül vevén még azt is, hogy Mátyás főherczeg és Pálffy Miklós Budát ostromolják, itt abba hagyva a támadást, Buda felé indultak, de utközben értesülvén Buda ostromának megszüntetéséről, a beállott nedves őszi idő folytán is, téli szállásaikra vonultak vissza, miután a Budát ostromló magyar sereg szintén téli szállásra Esztergomba huzódott. A nyugtalan Báthory 1599. év folyamán véglegesen lemondott fejedelemségéről, ezuttal Báthory Endre bibornok rokona javára, ki Rudolf király fensőségi joga elismerésével, annak támogatását kieszközölvén, Rudolf Basta György, ez időszerinti Felső-Magyarország főkapitányát küldötte Erdélybe az uj fejedelem védelmére. Igy nyilt meg az 1599-iki év, mely vérengzö hadviselésében felülmulta az elmult éveket is. A dunamelléki magyar tábor Pálffy Miklós vezérlete alatt Székesfehérvárt igyekezett kézrekeriteni, a mi nem sikerült; az aldunai török tábor pedig, Ibrahim nagyvezirrel és a tatár khánnal, a fenyegetett Buda védelmére vonult fel. Ily helyzetben 1599. év október hó folyamán, Rudolf király béke-ajánlatot tett a törököknek. A törökök Győrt, Esztergomot, Füleket, Nógrádot kivánták a béke fejében; Rudolf biztosai Hatvant, Egert, Szolnokot, Cserépvárt követelték vissza. 5) Előre látható volt, hogy a béke-kisérlet dugába dől. Ezután, 1599. év őszén következett be a hazájokba visszavonuló tatár had iszonyu pusztitása Hevesmegye területén, a Tiszától fel Fülekig, 6) midőn az elpusztitott falvakból a nép ezreit füzék rablánczra, s hurczolták el otthonukból Ibrahim kegyetlen hordái.

Mint az előadott történeti eseményekböl láttuk, Eger eleste után a felvidék védelme, főleg midőn Basta György onnan Erdélybe rendeltetett, egészen elhanyagoltatott. Az Egerbe telepedett török had minden akadály nélkül terjeszkedhetett, és az 1599. év október havában füstbe ment béke-kisérlet után a tatár khánnak Buda alatt összpontosult hordái hazafelé vonulva, egész utjokon át szabadon zsákmányolhatták ki a védtelen tiszamelléki és felvidéki népet.7)

A következő 1600-ik év még siralmasabb viszonyok között folyt le. A tatár hadak kóborlása miatt vetetlen maradt földeken az inség szedte szomoru aratását. A tatár csordák nyomában a pestis fakadt ki, mely ezrével szedé áldozatát az inség alól menekült lakosságból.

VI. A kétségbeesett küzdelem folyt tovább 1601 és 1602. években is, a dunamelléki harcztéren. Buda ostroma ismételten megkiséreltetett, és 1603-ik év november havában a Pesten táborozó Roszburn Herman német kapítány azon gondolatra jött, hogy Eger elestével ismét török kézre jutott Hatvant, mely Buda és Eger között mintegy hadi- s élelmiszer raktárt és állomást képez, megostromolja. E czélból mozgósitván hadiszereit, miután Nádasdy és Sulcz csapatai is csatlakoztak hozzá, nov. 17-én kémszemlére 600 lovast előre bocsátottak. Hatvan alá érve ezen előcsapat, a hatvani őrség kitört és Strazsoldó kapitány sulyosan megsebesült e támadás alatt. E közben megérkezett az utócsapat is, és a támadók visszahuzódtak falaik közé. Most nyomban kezdetét vette az ostrom s a falak töretése, mire a török őrség megriadva, másnap nov. 19-én. szabad elmenetel biztositása mellett, feladták Hatvant Roszburnnak. Csekély, mintegy 400 főre menő vegyes őrsége Szolnokba huzódott. Alig 24 ágyu találtatott a palánkok között. Roszburn 200 magyar és német lovast hagyott ott őrségül. O maga Pest alá tért vissza, s innen deczember hóban Esztergomba 8) vonult.

Az igy visszafoglalt Hatvan azonban nem sokáig maradt magyar kézben. 1604 szept. hóban Hasszán nagyvezir Pestet felszabaditotta az ostrom alól, s most támadólag fellépve, Esztergomig üzte a magyar csapatokat. 1604 szept. 15-én Maximilián bajor herczeg még Buda alatt táborozott, e napon itt keltezve bocsátotta ki Gyöngyös városa részére biztositó levelét: "hogy Hatvan és Eger között fekvő Gyöngyös város küldöttei hódolatát fejezvén ki, senki a királyi hadak részéről e várost meg ne kárositsa." 9)

A Pest alatt győztes török sereg egyrésze okt. közepén Hatvan alá száguldott, melynek láttára a hatvani magyar őrség felgyujtva a palánkot, elfutott onnan. Az egri és szolnoki török őrség sietett azután Hatvant ismét védelmi állapotba helyezni. 10)

Hatvan felépitését és jó karba helyezését, már a magyar ország gyülés is tervezte, s az 1604 febr. 3-án Pozsonyban tartott ülésén Hevesmegye közmunkája ide rendeltetett, azonban a foganatositáshoz ido már nem jutott, mert ez év folyamán török kézbe került ismét.

VII. Ezen most vázolt időszak alatt vármegyénk hivatalos közegeinek hova telepitésérol és sorsáról felvilágositó adatokkal, egész 1609-ig nem rendelkezünk. Eger eleste után hol tartotta gyülekezési helyét a megye, nem tudjuk. Valószinü, hogy Hatvan visszavétele idejében, talán egy rövid évig, mely alatt Hatvan vára felépitésének komoly tervezete országgyülési törvényben nyert kifejezést, miután a megye közmunka ereje ide rendeltetett: Gyöngyösön gyülekeztek a megyei rendek. Ez csak egy rövid évig tarthatott, Hatvan elestével, innen vándorolnia kellett.

Vándor-utja Gömörmegye Rimaszombat városába vezette a megyét, mint ez a következőkbol tünik ki.

II. Mátyás király mindjárt uralkodása kezdetén, 1609. jan. 31-én egy nagy fontosságu rendeletével örvendezteté meg Gyöngyös városát, "Gömör és Heves vármegyék rendei felterjesztésére": "hogy Gyöngyös városa s vidékének lakói, rég időtől török hódoltság, kettős teherviselés alatt nyögve, Midőn keserves munkájok gyümölcsét a bort árusitás végett egyes vidékekre szállitják, hogy magok s családjok élelmét, ugy terheik kielégitésére a szükségletet megszerezzék, a kir. harminczadoknál illetéktelen fizetésekkel zaklattatnak: a rendek tehát Gyöngyös városa s vidékének népét ezen illeték fizetésétől felmentetni kérik." A király a rendek felterjesztésére utasitja a harminczad kezelőket, hogy Gyöngyös s vidéke lakóit, saját boruk árusitásánál semmiféle illeték fizetésre ne kötelezzék.11)

Hevesmegye ez időben tehát Gömörmegyével volt összekapcsolva, kitünik ez Kovách János és testvérei nemes levele kihirdetését 1609. jul. 25-én bizonyitó hátiratból is, mely szerint nevezett nemes levél, jelzett napon "in congregatione nostra Hevesiensi" Dósa Tamás Gömör- és Hevesmegyék alispánja által Rimaszombat városában kihirdettetett.12) Ebből világos az is, hogy ez időben Heves- és Gömörmegyéknek egy volt ugyan az alispánjok, de a kizárólagos megyei ügyben az összekapcsolt, megyék külön üléseztek, minek példáját későbbi időben még látni fogjuk.

VIII. Hogy meddig volt Heves ekként Gömörmegyével összekapcsolva, meghatározni nem tudjuk. 1613-ban azonban Hevesmegye már Füleken tartotta közgyülését, mikor ís a megye jegyzője Divéky András volt. 13)

Ugy látszik, ezen időben állandósitatott a megye székhelye Nógrádmegye Fülek végvárában, mikor intézkedés történt a megye részére uj pecsét készitéséről is, mely, mint a rajz mutatja, az előző kötetben bemutatott pecséttől abban tér el, hogy körirata ekként szól: "Sigillum Comitatus Heves-Szolnok," a gólya nyakánál 1614 évszámmal. Mely körülmény idézte elő ezen évszámmal ellátott pecsét készitését? Hol veszett el a régi pecsét? Erről adataink nincsenek.

1617. szent Mihály napján Füleken tartott törvényszéken, melyen a gyöngyösi mészárosok vitás ügyében hozatott itélet, melyrol bovebben más helyen szólanduk, részt vettek: Szthrucz Ferencz alispán, Daróczy György, Body Pál, Dorogffy János szolgabirák, Horonchy István, Daróczy István, Röthy István, Sallardy György esküdt ülnökök. Szthrucz Ferencz, Bocskay ismert kamarai praefectusa, ez idö szerint megyénk alispánja volt.

1618-ban Tassy Ferencz ármálisa Füleken "Heves és K. - Szolnok" közgyülésén hirdettetett ki, ezt igazolja Divéky András megyei jegyző. 14) Ez időtöl Füleken ülésezett a megye állandóan.

Megyénk jelen székhelye Fülekváráról már több izben megemlékeztünk. Előző kötetünkben érintettük röviden Fülekvára sorsát és történetét. Eger eleste előtt került vissza a törököktől. Ez időszerinti kapitánya Bosnyák Tamás, 1605-ik évben mint Bocskay kapitánya foglalta el Füleket. A Bocskayval létrejött egyesség után

Fülek Rudolf részére engedtetvén, Bosnyák, Rudolf által kegyelembe fogadtatva, maradt ott tovább is kapitányul. Midőn Bethlen Gábor felkelő hadai Fülek alá jöttek, Bosnyák ellene szegült, de Bethlen által bevétetett s igy fogságba jütott. 1622-ben Mátyás király ismét Fülek kapitányává nevezte ki, s e tisztet viselte 1634-ig. Bosnyák neje Kenderessy Mária volt, az általunk előző kötetünkben ismertetett Bayoni Zsófia leánya. Utódja Füleken. Vessélényi Ferencz, a későbbi nádor volt, ki Bosnyáknak Zsófia nevü leányát vette nőül. Ennek halálával lett a hires Széchy Mária, Bethlen István özvegye Vesselényi nejévé. Bosnyák Hevesmegyében terjedelmes birtokok ura volt, részben mint Bocskay donatarius.

---

1) Istvánffy 536. l.

2) Az itt látható pecsét "Sigillum authenticum capituli Agriensis 1597" körirattal a kö-zépen kiterjesztett szárnyu sassal, sz. János jelképével Gyöngyös városát Encs birtokba vezető okmányon függ, Gyöngyös ltárában. Az országos levéltár tört. eml. 1670. évi cz. okmányai között még két káptalani pecsét található, egyik 1626. évszámmal., másik évszám nélkül. Mikor készültek ezek, mi nem tudjuk.

3) Smidt III. k. 145. l.

4) Szalay V. k. 443. 444. l.

5) Szalay V. k. 448. l.

6) Thurzó diariuma nemz. muz. okmánytárában.

7) 1599. év szept. 18-án Mátyás foherczeg Albert foherczeghez irja, hogy "a tatárok az egész országban végig kalandoznak ellenök immár hadseregünk gyenge a megfékezésre." Ugyancsak ez év okt. 10-érol van feljegyezve, hogy Ibrahim pasa Nógrád-Fülek felé pusztitott Szolnok és Hatvan felől kalandozva, és ama két várat fenyegetve. Brüsszeli okmánytár III. k. 121. és 124. l.

8) Katona XXVIII. 210-211. l.Peteő krónikája illeto év alatt.

9) Lásd Gyöngyös város levéltárában.

10) Rudolf király Albert fohcghez 1604. okt. 22-én irja: "So wollen wir Eur. L. hinwider nit verhalten dasz unser Hung. Veldzug auch zimlich guten succes, dan obwohl Pest und Hatvan nit Widerstand thuen können."Brüs. okmánytár III. k. 165. l.

11) Okmánytárban 4. sz. a. -

12) Lásd: Hevesmegye levéltárában.

13) Hevesmegye levéltárában.

14 ) Hevesmegye ltárában.