MÁSODIK FEJEZET.
I. A vallási viszály, és Szuhay egri püspökké neveztetése. II. Mátyás főherczeg és Kutasy esztergomi érsek védelmező levelei az egri egyházmegyére. 1601. Szuhay püspöknek törekvése a kath. egyház jogai visszaállitására. Szerepe Rudolf kir. tanácsában. III. Az egri káptalan részére elfoglalt kassai templom története. A prot.felekezet papjainak üldözése. A fegyveres ellenállás. 1604. IV. Bocskay fellépése. A felkelők élére áll. Az edelényi csata. Bocskay a felvidék és Hevesvármegye urává lesz. Szerencsen országgyülés tartatik. 1605. A törökök Bocskayt fejedelemmé avatják. V. Az egri egyház és káptalan sorsa Bocskay uralma alatt. Szuhay püspök számüzetése. Visszatérése Bocskay halála után.
I. Mig a háboru s véres harczok dühe ekként dult szerte az országban, a vallási versengés folytán felidézett belviszály, még kegyetlenebb jövőt készitett elő az ugyis agyon zaklatott népségre.
A protestantismus terjedése immár komoly veszedelemmel látszott fenyegetni a kath. egyház létalapját. Rudolf végzetes lépésekre ragadtatá magát, hogy féket vessen a protestantismus terjedésének, s az érdekében aláhanyatlott kath. felekezetet erőre segitse.Ez irányban kiváló befolyást gyakorolt reá Szuhay István, előbb váczi majd egri püspök és a pozsonyi kamara praefectusa.
Mikor neveztetett ki Szuhay egri püspökké, pontosan meghatározni nem tudjuk. Smidt, utána mások is 1600. évre teszik a kinevezési időt.
A nemzeti muzeumban levő 1698-iki kamarai számadások egyik tétele szerint 1698-ban Istvánffy propalatinus és Petz Bertalannal mint "váczi püspök" Erdélybe Báthory. fejedelemhez küldetvén, utazási költségül Szuhay és Istvánffy részére 1300-1300 frt, Petz részére 500 frt. van felvéve.
Ugyanazon kamarai számadások másik tétele szerint 1698-ban Szuhay István, "mint választott egri püspök, és a pozsonyi kamara praefectusa," vette fel illetékes sallariumát.Tehát már 1698-ban egri püspök lett volna. 1)
Az egri egyház kivált Eger eleste után közvetlenül, midőn innen a káptalannak is távoznia kellett, kiválóan szomorú állapotban lehetett, a mennyiben a gyöngyösi szent-Ferencz rendu barátok kivételével, immár az egész megyében, kath. lelkész nem volt található. A tizedből a lelkészi illetékeket, mint azt a 16-ik század második fele végén, az általunk ismertetett nyugták igazolják, (lásd II. k.negyvenedik fejezet) evang. papok és predikátorok vették kézhez, kivéve az érintett gyöngyösi barátokat, kik szivósan küzdöttek Gyöngyös városában szintén sokat zaklatott létjogukért, sőt; mint későbben látni fogjuk, híveik túluralma itt megdönthetlenné vált. Az egri püspöki székre emelt Szuhay István kamarai praefectus, nagy befolyása folytán használta fel az alkalmat, hogy az egész megyében annyira elhanyagolt kath. érdekek, legalább megközelítőleg, régi szinvonaluk felé segitessenek.
Szuhay István már mint váczi püspök, nevezetes szerepet játszott Rudolf kir. tanácsában.Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, lemondván a fejedelemségről, Erdélyt Rudolf királynak adta át. 1598-ban-mint fentebb érintve van-Szuhay váczi püspök, s már akkor kamarai praefectus küldetett Istvánffy és Petz Bertalannal Báthoryhoz Erdélybe mint megbizott, az átadási ügy további rendezésére, melynek vége az lett, hogy Báthory visszavonta lemondását, ezzel Erdély sorsa a további bonyodalmak lejtőjére jutott.
Mint egri püspök, Kutasy János esztergomi érseknek 1601. szept. 16-án történt halála után felruháztatott az érseki szék administratiójával "a lelkiekben."2) Ezen administratori kinevezésében Szuhay mint Hevesmegye főispánja is czimezve van. Eger eleste után, a Verancz- féle egyezségnek megszünt létalapja: hogy várkapitányai a püspöki javak mellett, a püspök főispáni jogkörét is töltsék be; igy a főispáni jogkörnek, a kinevezett püspök hatáskörébe visszaszármazása önként beállott. Miután ez időben gyakorlott megyei közéletről adataink nincsenek, ismeretlen előttünk Szuhay püspöknek mint főispánnak viselt dolga is.
II. Szuhay püspök kinevezésével veszi kezdetét Hevesmegyében az erőteljesebb katholikus vallási mozgalom, melynek előhirnöke vala Mátyás főherczegnek 1601. márcz. 5-én, s utána márcz. 6-án Kutasy János esztergomi érsek, mint kir. helytartónak "Nagyságos és Tekintetes Bastha György felsőmagyarországi főkapitányhoz, Rákóczy Zsigmond Torna és Beregmegyék főispánja és tanácsosához, Rottel János szendrői, Rédey Ferencz füleki, Kinchi György onodi és diósgyőri kapitányokhoz, Pográni Benedek dunántuli hadak főkapitányához" stb. intézett rendelete, hogy ő felsége az ő egyházi káplánjait Gyöngyösön, ugy Gyöngyös lakóit javaikban és egyéb dolgaikban, védelmébe fogadván, minden sérelem és bárhonnan jövő támadás ellen védelmezzék s óvják meg. 3)
Mátyás főherczeg fentebb jelzett rendeletében, felső- s alsó-Magyarország összes kapitányait felhivja, hogy "Gyöngyös város papjait, szerzeteseit, összes kath. népességét, annyi éven keresztül részint a török zsarnokság által, részint a szabadhajduktól annyi kárt és elnyomatást szenvedvén, - most minden javaikkal 4) vegyék oltalmokba és védelmökbe."
Szuhay-mint tudjuk-kamarai praefectus is volt, és mint ilyennek módjában állott, a tized beszedése és kezelésénél a kath. lelkészek javára és előnyére tenni intézkedéseket, épen ugy, mint a mult században az evang. felekezetet pártoló s a papi tizedet kezelö várkapitányok, az evang. felekezet papjai irányába gyakorolták a kezökbe letett hatalmat, kedvezöleg.
Már Rákóczy Zsigmondot egri várkapitánynyá kinevező okmányban felvéve találjuk (II. k. 271. l.) hogy lelkészi állomás betöltésének joga a püspöknek hagyatván fel, az illeték kiutalása is ennek jogköréhez tartozik. De püspök nem létében, ezen intézkedésnek mi foganatja sem lett, és a várkapitányok az illetékeket a nekik rokonszenvesebb evang. lelkészeknek szolgáltatták ki.
Szuhay kinevezésével a püspöki tized kezelésében változás nem történt, Eger eleste után egyszerüen a kir. kamara kezelésében maradt. E kamarának elnöke Szuhay püspök, egri egyházmegyéjében fegyelmezhette a lelkészi illetékek kiszolgáltatását, a mint fegyelmezte is ugy, hogy a tized-szedők utasitották, "a lelkészi illetékeket a káptalani dékán nyugtájára szolgáltatni ki." Ennek következménye lett az: hogy az 1 603 és 1604-iki tized-összeirásokban-mint azt alább' látni fogjuk-evang. lelkészi illetékről szóló nyugtát már nem találunk.
'' Képzelhetni, hogy mily felindulást kelthetett ez azon megyékben, hol a lelkészi helyeket már csaknem minden községben, evang. konczionatorok és predikatorok foglalták el.
Más irányu működésével sem aratta Szuhay püspök a népszeruség babérait, nem különösen mint kamarai praefectus, ki most hivatva volt az országgyülés által megszavazott "házadó" törvényt is foganatositatni a megyék által. A porták helyett a házak összeirása s ez uj adózási mód végrehajtásának odiuma is a kamarai praefectusra, és igy Szuhay püspök személyére is hárult.
Mennél gyülöltebbé lett Szuhay honfitársainak jó részénél, annál inkább dicsekedhetett Rudolf király bizalmával, kinek minden fontosabb országos tényénél, mint bizalmasa állott oldala mellett.
A 17-ik század első éveiben állandó török-magyar háboruról, 1603 és 1604-ben Hatvan visszafoglalása és ismét elestéről már megemlékeztünk. Az iszonyú küzdelemben kimerült felek között a békekötés utáni vágy ismét előtérbe lépett. A törökkel tervezett békekötési kisérlet közvetitője 1604-ben, és a tárgyalásokra megbizottak egyike, Erdődy Tamás, Althan, Molard János komáromi praefectus, és Petz Bertalan mellett, Szuhay volt. A béke ezuttal sem volt megköthető. A törökök Esztergom, Győr végváraknak, a királyi megbizottak, mint már az 1599-iki egyezkedésnél; most is Eger és Kanizsának viszszaadását tüzték ki a béke feltételeül.
III. Szuhay püspök muködése sorában végzetessé vált a kassai templom visszafoglalására vonatkozó királyi parancs kieszközlése, mely Bocskay István szereplésének, és a tényleges mozgalomnak alapját veté meg.
Az egri káptalan székhelye-mint tudjuk-Kassa volt. A régi kath. parochialis egyház az evang. felekezet által elfoglaltatván, állandólag általa használtatott. Szuhay püspök oda törekedett, hogy e templom adassék vissza a katholikusok részére, nevezetesen az egri káptalan használatába bocsátassék.
1603. nov. 11-én Prágában kelt Rudolf végzetes rendelete, melyben meghagyja Kassa városának, hogy a kassai parochialis templomot a mellette lévő magyar kápolnával, összes templomi felszerelvényeivel, az ott székelő egri káptalannak adja át; vagyha ez meg nem történnék, utasitja Belgiojoso Jakab katonai parancsnokot, hogy fegyveres erővel szolgáltassa a káptalan kezéhez, "mit sem törődve a város ellenmondása s tiltakozásával." 5)
A rendelet foganatositását követte a vidéken folytatott azon eljárás, hogy a protestans lelkészek által most élvezett javadalmak, melyek egykor a kath. lelkészeket illették, visszafoglaltattak, s ők magok elűzettek községeikből.
A kassai és felvidéki protestans felekezet, képzelhető hogy mily izgalomba jöhetett ezen események folytán. Az izgalmat növelte az 1604. február 3-án Pozsonyban hozott 21. tvczikknek még egygyel Rudolf király által történt megtoldása, mely szerint a király a rom. kath. hitvallás fentartására és előmozditására a régi törvényeket megujitja, s a vallás-háborítók ellen szigoruan alkalmazni igéri.
Az igy önkényesen, a rendek hozzájárulása nélkül hozott törvény ellen, a fegyveres védelem eszközét a felvidéken az éjszakkeleti megyék főkapitánya Homonnai Bálint ragadta meg először, fölmondva az engedelmességet a királyi hadak főkapitányának, a hirhedt Belgiojoso Jakabnak.
IV. Ezzel a fegyveres ellenállás kitört az elégedetlenek egész során, kiknek számát a beözönlő német katonaság durva bánásmódja csak növelé, melynek élén a hirhedt Basta és Belgiojoso állottak. Bocskay István, ki kezdetben Rudolf bizalmasa s tanácsosa volt, idején látta, hogy az elégedetlenek élére álljon. Csakhamar személyében összpontosult a mozgalom vezetése. 1504. október havában Belgiojoso seregénél levő összes magyar csapatok s hajduk Bocskayhoz állottak, és nov. 12-én Bocskay ünnepélyesen vonult be a meghódolt Kassára, honnan keltezve bocsátá ki "a keresztény vallás oltalmára" a hazafiakhoz intézett gyujtó felhivását.
Basta György felvidéki kapitány ezek láttára, Putnok várába huzta össze hadait, hogy onnan döntő csapást intézzen Bocskay ellen. Bocskay maga Sennyei Miklósra bizva Kassa védelmét, Gönczre ment, innen irt Szinan egri és Bectas budai pasához segélyért, kik meg is érkeztek Sajószentpéterre, hová Bocskay is átjött 12 ezernyi seregével, hol a további teendők felett tanácskoztak. Csillagh bég vezérlete alatt egy 12 ezer főnyi török-tatár had vonatott itt össze Bocskay segélyére. Basta Putnokról egy hadosztályt Edelénybe küldött, hol egy régi sánczféle helyet foglalt el, hogy Bocskay erre vonulását Megakadályozza. Ezt észrevette Bocskay,és Edelény megvételére Lippay Balázst küldötte ki. Az itt kezdett, ütközetbe a Sajó két partján egymással szemben álló ellenfél összes hada bevonatott, és decz. 6-tól több napon át tartott vérengzés eredménye az lett, hogy Bocskay hadai széjjelfutottak, ő maga Miskolczra, és innen Gönczre huzódott vissza. Basta kifáradt serege az üldözést folytatni képtelen lévén Bocskay időt nyert, szétszórt seregét ujból összegyüjteni. 6) Petheö többször idézett krónikája szerint, Bocskay az edelényi katastrófa után Egerbe szaladt volna az egri pasa védszárnyai alá. Szinan egri pasa valóban hivta ide Bocskayt, bátoritva a további teendőkre, de Bocskay nem erre, hanem Miskolcz, Göncz és Kassa felé vette utját, miután értesult Basta serege kimerültségéől, és arról, hogy élelemhiány folytán, a tél közepén a további hadi müködésre képtelen, a mi ugy is volt; mert Basta serege az edelényi harcz után csakugyan részint téli szállásra vonult vissza, részint széjjelszóródott. Bocskay ekként Kassára térve vissza, egész biztonságban volt, sőt a felvidék urának mondhatta magát, míután vitéz kapitányai Rédey Ferencz, Bosnyák Tamás Nográd, Szécheny, Bujak Vácz, Balassagyarmat várakat, és karácsony után 1 1/2 havi körulzárolással Füleket is kézrekerítették, hol Tonhausen német kapitány harmadfélszáz német katonával tartotta magat, míg végre szabad elmenetel feltétele mellett feladta azt.7) Ekkor már egész Hevesmegye meghódoIt volt Bocskay uralmának.
E közben Erdély fejedelmévé is kikiáltatott Bocskay, és mint ilyen hivta össze 1605. april 17-ére a hires szerencsi gyülést, melyen Felső-Magyarország urai s rendei teljes számmal jelentek meg. Ott voltak a Homonnaiak, Dersfy Miklós, Mágócsy Ferencz, Szécsy György, a vár ura Rákóczy Zsigmond, Nyáry Pál a volt egri kapitány, mindezek Hevesmegye nagybirtokosai is, Desewffyek, Perényiek stb. stb.
A gyülés eredménye az lett, hogy Bocskay Magyar és Erdélyország fejedelmévé kiáltatott ki, Erdély kormányzójává Rákóczy Zsigmond, Katai Mihály főkanczellárrá, Homonnay Bálint és Szécsy György föhadvezérekké választattak.
Ez év nov. 10-én vette át Bocskay Budán a török sultán jóváhagyó elismerését a fejedelemséghez, mikor is a nagyvezir koronával s fejedelmi jelvényekkel ajándékozta meg.
V. Hevesmegye rendeinek legnagyobb része protestans felekezetü lévén, de a mozgalom is átölelvén az egész megyét, már kezdetben csatlakoztak Bocskayhoz, s haláláig kormányzása alatt is maradt a megye egész területével, mint az világos az alább ismertetendő tized-lajstromokból.
Az egri püspök és káptalan, a kassai székes-egyház elfoglalásáért, most keserves visszatorlással Iakoltak; nemcsak elüzettek Kassáról, de javaik Bocskay hivei között széjjel osztattak. Igy az uj fejedelem Zsérczet Pozsony Gáspár, Balla János s még három társa között osztotta fel, kik s részben örököseik, még 1658-ban is birták, a mikor a káptalan meginditotta a restitualási keresetet, mint azt annak idejében látni fogjuk. Heiczét Bocskay a Tokaj várához csatolt Liszka helyett 25 ezer frtért Imreffy Jánosnak adta zálogba.8) Ez később Tököly István, s ettől Rákóczy György birtokába ment át. Vray birtokrész Somogyi Györgynek, Bocs Bekeny Andrásnak, Bogács Kis Imre és Tornay Györgynek, Szomolya Török Bálintnak, Aranyos Monoky Miklósnak stb. adományoztatott.9)
Bocskay hiveinek gyülölete az egri káptalanon kivül Szuhay püspökre volt főleg irányozva, kit mint a pozsonyi kamara elnökét és egri püspököt, a bajok kutforrásául állitottak elő, s a béke-tárgyalások folyamán, Migazzy váradi püspök és kassai kamarai praeféctussal együtt az országból számüzni követeltek, ugyannyira, hogy Rudolf kényszerülve volt e követelésbe beléegyezni. Szuhay számüzetéséből csak Bocskay halála után 1607-ik évben tért vissza, mikor is jul. 4-én kárpótlásul nyitrái püspök és kalocsai érseknek neveztetett ki. De a kárpótlást és elégtételt nem sokáig élvezheté, mert ugyanezen év november havában meghalt. Halála után 1616-ik évig üresen állott az egri püspöki szék.
Bocskay fejedelemmé kikiáltása után, 1605-ik évben, már az ő megbizottai szedték be a szokásos termény-tizedet is Heves és Szolnok megyékben. Semmi kétség sem foroghat fenn, hogy e megyék kir. adói is általa szedettek be.
1) Di e ultima februarii Rssmo do Stephano Szuhay Elepiscopo Agriensiac Consiliario S. C. Reg. Mattis nec non Camerae Hung. Poson. Praefecto, in rationem restantis Salari suae Do. Consiliaratus soluti st. fl. 35 d. 54. Die ultima septembris eidem dno Szuhay in complementum salarii-usque 38 sept. anni 97 cedentis-exsoluti st. fl. 200. 1598. kamarai számadások 47. l. Nemz. Muzeum levéltárában.
2) Schmidt III. k. 154. l.
3) Lásd okmánytárban 1. sz. a.
4 ) Gyöngyös városa levéltárában.
5) Katona XXVIII. 190-91.
6 )Bethlen Farkas hist. VI. k. 197-199. l.
7) Szamosközy. Magy. tört. eml. II. pótfüzet 30. k.
8) Lásd 5. sz. a. okmánytárban. -
9 ) Okmánytárban 6. sz. a.
